Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
1990-08-03 / 179. szám
Uj önkormányzatok, kínos döntések VV Fejcser és' támadás Nincs jobb tisztviselői kar Valóságos programkészítést láz dúl ezekben a hetekben Miskolcon. Az őszi választásokra készülve a pártok számbaveszik, hogy szerintük milyen feladatok várnak majd az új önkormányzatokra. Azt már most is tudni, hogy ezek az új testületek cseppet sem lesznek könnyű helyzetben. Itt is megszámlálhatatlan gonddal küzdő várost örökölnek elődjüktől. Milyen intézkedések várnak majd a megválasztott városatyákra? — erről kérdeztük dr. Tóth Pál városszociológust. — A hatalomra jutó városi vezetők már a megválasztásuk másnapján két igen nehéz, s ugyanakkor igen kínos feladattal találják magukat szemben. Egyiknek a megoldása sem tűr halasztást, mert nem kevesebbről van szó, mint arról, hogyan finanszírozzák az önkormányzatot, honnan vegyék ehhez a pénzt? Kicsi a valószínűsége ugyanis, hogy szeptember végéig megalkotja a parlament azt a huszonegynéhány törvényt, amire a települések zökkenőmentes működtetéséhez szükség volna. Űgv gondolom, igen meglepődnek az önkormányzatok amikor ráébrednek, hogy egy Miskolc méretű város költségvetése mennyire függ majd a köz- ponti támogatásoktól. Az egyik elodázhatatlan feladat tehát újraértékelni a helyi költségvetést. Már csak azért 'is, mert pénzből már most is kevés van. Jóval nagyobb volt fél évkor a város költségvetési hiánya, mint ahogy Azt előre tervezték. — MI volna a másik tennivaló? — A közigazgatós, ha úgy tetszik: a városháza átszervezése. Ennek csak igen kis részét képezik a személycserék. A választás miatt még nem kényszerülnének sokan a távozásra, a korábbi tanácstagoknak, illetve a választott vezetőknek kellene menniük. Hogy legvenek-e további személycserék, hogy ez hány embert érintsen, s milyen elvek szerint történjen az átszervezés, közben milyen új struktúrák jöjjenek létre a közigazgatásban, ezekben a kérdésekben ellentétek vannak a parlamenti erők között is. Hogy kié lesz a döntő szó. ki képes majd érvényesíteni az akaratát, ma még nem tudni. Hallani olyan véleményt Is: megfelelő a jelenlegi szerkezet, csak néhány pozícióban ki kell cserélni az embereket alkalmasabbakra. — Nyilván elsősorban a vezetők menesztését kívánják. De mi legyen az egyszerű tisztségviselőkkel? — Ez valóban teljesen más kérdés. Látni kell, hogy számtalan előítélet él a köz- tudatban a tanácsi tisztség- viselőkkel kapcsolatban. Akad, aki mindegyiknek a kezébe nyomná a munkakönyvét. mondván: hozzá nem értő, bürokrata, korrupt gyülekezet a tanácsi apnará- tus. A higgadtabb politikai erők azonban tisztában vannak vele, hogy a jelenleginél nincs jobb tisztviselői kar. s ahogy a tanácsi fizetéseket ismerjük, egyelőre kilátás sincs rá, hogy jobbakat találjanak. — De akinek már valaha is volt dalira a tanácscsal. azt kívánja, hogy az új önkormányzatok ideién kevesebb legyen a bürokrácia, ne vigyen el annyi pénzt a városháza, mint eddig... — Én azt mondom: jól működő, szakszerű közigazgatásra van szükség. Csakhogy ez a világon sehol sem olcsó! Arról sem szabad egy pillanatra sem megfeledkezni, hogy rengeteg új feladata lesz az önkormányzatoknak. Veszélyes volna tehát, ha csak a személycserékre helyeződne a hangsúly. De, hogy folytassam a tennivalókat: a városüzemeltetésben is súlyos működési zavarokat tapasztalunk. Márpedig mondjuk tömegközlekedésre, szemétszállításra. lakásgazdálkodásra, a parkok, a közterek gondozására ezután Is szükség lesz. Az új vezetőknek tehát azt is végig kell gondolniuk, mi legyen ezekkel a mechanizmusokkal, hol és min kell változtatniuk, mit kell átengedni a privát szférába, milyen következményekkel járhat egy-egy ilyen lépés. (A befejező részt lapunk holnapi számában közöljük.) (bujdos) Különösen a műtétes osztályokon van szükség szakképzett és magasabban kvalifikált szakápolónökre. Az új traumatológiai pavilonban a legjobbak kellenek. Tartanak a munkanélküliségtől Enyhült a n Hatezret kap a szakképzett kezdő XXII. ÉVFOLYAM, 17*. SZÁM 1990. AUG. 3., PÉNTEK ARA: 4.20 Tavaly ilyentájt már-már katasztrofális volt a helyzet a megyei kórházban. A nyári szabadságolások miatt olyan méreteket öltött a nő- vérhiány az osztályokon, hogy a meglévő személyzettel szinte emberfeletti módon kellett dolgozni. Voltak olyan területei az intézetnek, ahol tizenöt-tizenhat ügyeletet kellett vállalniuk az ápolónőknek havonta azért, hogy ne maradjanak éjszakára ellátatlanul a betegek. Mi a helyzet idén? — kérdeztük dr. Katona Zoltán főigazgató főorvostól. — Szerencsére sokat segített rajtunk, hogy az idén végzett ápolónők egy része nem élt a nyári hónapok kihagyásának lehetőségével. Jó néhánvan már július 1-től kérték felvételüket, a nagy többség augusztus l-től jelentkezett munkára, s csak kisebb hányaduk kérte a szeptember l-i munkába lépést. A főigazgató véleménye szerint ez annak köszönhető, hogy mindenki igyekszik idejében elhelyezkedni a pályakezdők közül, tartanak a munkanélküliségtől. — ,A nővérhiány tehát jelentősen csökkent intézetünkben — folytatta dr. Katona Zoltán. — Ha a júniusban végzettek valamennyien munkába állnak, az azt jeSsennyessük és szenvedjük 11, Gyárakra építették rá a várost A környezetünket erősen károsító üzemekről írtunk sorozatunkban, de korántsem mindegyikről. Ki gondolná például, hogy a megyei kórház széntüzelésű kazánjai — elsősorban a betegek kárára — bőségesen árasztják a szilárd szennyezőanyagokon túl a szen-monoxidot, kéndioxidot. Szerencsére ez évtől megkezdődött az a beruházás, amely korszerűsíti a fűtést. Az elavult fűtési rendszerek nemcsak itt okoznak gondot, hanem a város számos helyén. Márpedig a kedvezőtlen földrajzi fekvés miatt — a Szinva- és Sajó- völgyében húzódik a város —, ha nem fúj néhány napig a szél, az őszi—téli hónapokban megrekednek a károsító szennyezőanyagok. • KAPKODNAK ÉS FIZETNEK A közlekedésből és a termelőüzemekből származó légszennyezés pedig évszakra való tekintet nélkül sújtja Miskolc lakosságát. Éppen ezért — miután ez az adottság jó néhány évszázada változatlan a városnak —, jogosak azok a szemrehányások, melyek szerint kár volt ekkorára — több, mint 200 ezerre — duzzasztani a lakosság létszámát. Az évszázadok óta itt működő üzemek közvetlen környékére hiba volt lakótelepeket építeni. Friss példák is akadnak. Elég, ha csak a cementgyár, vagy éppen az oxigéngyár tövébe telepített sorházakra, illetve a Komlóstetőre gondolunk. Biztos, hogy csak az üzemek hibáztathatok? Márpedig a bírságok az ő számlájukra érkeznek ... Kapkodnak is fűhöz-fához, de nincs könnyű dolguk. Hiszen, ha a Környezetvédelmi Alapból, vagy a megyei tanácstól pályázat útján jutnak is némi támogatáshoz, egy-egy beruházás nagyobbik részét nekilí kellene előteremteni. Csakhogy a beruházási alapok csökkennek, a Műszaki-fejlesztési Alapot nemrégiben vonta meg a kormány. Legalább a vállalati nyereségadóból nyerhetnének valamennyit visz- sza környezetvédelmi beruházásokra — fohászkodnak a vállalatvezetők. Sok üzemnél tehát ma már nem a megfelelő szemlélet hiányzik, hanem egyszerűen a pénz. Igaz, éppen ideje lenne bezárni a veszteséges üzemeket. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ha a műszaki eszközök, technológiák elavultak is, egy olyan szellemi bázis gyűlt össze, mely alkalmas piacképes termékek előállitására. Egyébként senkit nem az bánt, hogy például acél-, vagy cementgyártás folyik városunkban, hanem az, hogy ettől károsodik az egészségünk, s ezáltal esetleg megrövidül az életünk. Ezért inkább azon kell gondolkodni," hogyan szoríthatnánk rá a gyárakat, hogy tisztábban dolgozzanak. • MUSZÁJ VOLT MEGEDZŐDNI Erre szolgálnak a mérések, melyet a környezetvédelmi hatóság, a Köjál, vagy éppen a vállalat maga végez el. Jelenleg elavultnak minősíthetők a hazánkban alkalmazott normaértékek, hiszen ha összevetjük más nyugati előírásokkal kiderülhet, hogy a volt szocialista országok lakói jóval edzettebbek a környezetet károsító anyagokkal szemben, többszörösét elviselik, mint a nyugati emberek. Talán az új környezetvédelmi törvény változtat ezen ... Addig is mérnek néhány tucat műszerrel, melyekről azonban nem sok jó mondható el. Mint egy tavalyi kont- rollmérés alapján kiderült, a Köjálnak például olyany- nyira elavultak az AERO- MAT-műszerei, hogy többszörösével mértek kevesebbet a valóságnál. A cél annak a monitoring rendszernek a továbbfejlesztése lehet, melyből már három egység tudja folyamatosan mérni a város különböző’területén (igaz, elhelyezésük miatt elsősorban csak közlekedésből származó) a szeny- nyezést. Ráadásul nehézfémeket a legritkább esetek- ber mérnek a hatóságok. Hiányos a felszereltségük. • FELELŐTLEN EMBEREK Egyre jobban féltjük tehát egészségünket, de jó lenne, ha mindenki szétnézne saját háza táján is. Hiszen gondoljunk csak a néhány héttel ezelőtti bábonyi robbanásra, ahol egy 15 évvel ezelőtti munkahelyi fegyelmezetlenség okozta a detonációt. Beszélgetéseink során is nemegyszer szóba került hasonló eset: a veszélyes hulladékoknak minősülő anyagot egyszerűen a csatornába öntik a dolgozók csakhogy néhány métert megspóroljanak, vagy figyelmetlenségből elfelejtenek bekapcsolni egy-egy szűrőberendezést. Lehet, hogy ugyanezek az emberek később nagy hanggal átkozzák a környezetvédelem tehetetlenségét. Sok múlik a pénzen, de legalább annyi az ember viselkedésén, felfogásán is. (Vége) Nagy Zsuzsanna lenti, hogy a nővérállományunk 90 százalékban tel- töltődik. Ilyen helyzetben már régen volt a megyei kórház. Ennek köszönhető egyébként az is, hogy az idei nyár elviselhetőbben osztja meg a munkát osztályainkon. Igaz, úgynevezett minőségi gondjaink azért vannak. Továbbra is kevés a szakképzett ápolónő. A létszám 15—20 százaléka még most is szakképzetlen, holott az ideálisabb arány tíz százalék körül lenne. Hasonló a helyzet a kiemelt végzettségűek esetében is. Hiányoznak a műtősnők, az anaszte- ziológus asszisztensek és az Intenzív terápiás nővérek közül jónéhányan. A műtétes osztályokon ezért váltó-, zatlanul túlterheltek a magasabban kvalifikált ápolónők. Ami viszont kedvező, az az előrejelzés, hogy várhatóan csökkeni fog a nővérek körében a korábban igen magas — 25 százalékos — fluktuáció. A jó hírek mellett azért újabb gondokról is szólt a megyei kórház főigazgatója. Elmondta: bérfeszültséggel kell számolniuk, ha a minimálbéreket országosan 5600— 5700 forintban állapítják meg. A szakképzett pályakezdő nővérek fizetése ugyanis jelenleg 6000 forint a kórházban. Ha a szakképzetleneknek a minimálbére ennyire közel esik majd a szakképzettekéhez, az óhatatlanul konfliktust idéz elő.> Egyelőre nem is lehet tudni, hogyan korrigálhatják majd1 a megoldást sürgető ellentmondást. Ez így ugyanis joggal kelti azt az érzetet, hogy féloldalasak a bérek, s nem a képességek és a teljesítmények szerint dotálják a képzett dolgozókat(r) Lapunk megjelenésével egy időben érkezik Miskolcra ' a Kereszténydemokrata Néppárt megyei, miskolci és' szerencsi szervezeteinek meghívására Surján László népjóléti miniszter. Délelőtt az egykori Medicornál alakult Dimed Kft.-nél tesz látogatást, majd a volt MSZMP Oktatási Igazgatóságot keresi fel. Mint arról korábban a Déli Hírlap már beszámolt, a KDNP védnökségével keresztényszociáüs központot szeretnének kialakítani az egykori pártiskolán. A miniszter a Szondi-telepen „testközelből” is tapasztalhatja majd, milyen feladatok megoldását remélik Miskolcon az általa irányított tárcától. Surján László kora délután a város egyházi vezetőivel találkozik, majd fél 2-től munkásfórumot tart a 17-es Általános Iskolában, a Téglagyár u. 2-ben, ahová várják az érdeklődőket. Délr után 4 órakor Szerencsen folytatódik a népjóléti miniszter programja; a rendelőintézet átadása után kezdődik a helyi lakossági fórum.
