Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
1990-08-22 / 194. szám
l'tiict az cg) házé ’ l Sárospataki tanévnyitó A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma szeptember elsején délután a sárospataki református templomban tartják tanévnyitó ünnepélyét. Ezzel az 1331-ben alapított ősi iskola. 38 évi kényszerű megszakítás után, ismét egyházi intézményként kezdi el munkáját. Ebből az alkalomból délelőtt a Sárospataki Református Kollégium imatermében szimpoziont tartanak. Ezen a csehszlovákiai, kárpátaljai, romániai, jugoszláviai és magyarországi református egyházak képviselői számolnak be a református hitoktatás hazájukbeli helyzetéről. Iskola és gazdálkodás Az Ózdi Általános Művelődési Központban augusztus 29-én pedagógiai szakmai tanácskozást tartanak. Iskola és gazdálkodás címmel. Egyúttal tájékoztató hangzik el a nemzeti alaptantervvel kapcsolatos elképzelésekről, az alsófokú oktatás jövőjéről. 4c Kicsi vagyok én (Kerényi László felvétele) Kétszázan is képviselték a várost Korok és polgármesterek ily Ur INfgvven évi» tartott a tanácsrendszer Miskolc önkormányzó képviselőtestületében nemsokára 59-en foglalnak majd helyet, és a város élén ismét polgármester áll. Volt időszak, amikor a 21 ezres városban 20tl-an voltak a képviselőtestületben. Még mintegy 40 nap, és negyven év után a tanácsrendszer atadja a hatalmát, amelyet 1950. augusztus 15-én Mihala Gyula, a Függetlenségi Népfront Nagymiskolci Bizottságának elnöke városunkban így indított el útjára: „Miskolc város tanácsát megalakulnak jelentem ki ” Tanácsokat kétszáz éve is választottak Miskolcon, 1789. Szent György hava 30. napján. Akkor II. József rendeletére történt a polgár- mester és 24 tanácstag megválasztása a szabad királyi városok mintájára, noha Miskolc közjogilag csak mezőváros volt. A város addigi vezetőségét a kamarai uradalmi Építő Szék megtartotta „belső tanácsinak. A „külső1 tanácsot” a polgárság képviselői választották, amelyben heten voltak nemesék, 17-en a polgárság tagjai. Négy jelölt volt a polgármesteri tisztségre, akik közül szavazattöbbséggel Té- thy Lajost választották meg. A Bach-rendszer a maga emberét állította a város élére, Schlechtig István személyében. Amikor 1882. szeptember 29-én meghalt, nekrológjában így emlékeztek meg róla: „csendes, p.a- cifikus természet volt, s nem hagyott maga után rossz emléket.” Máriássy Áöám cs. kir. biztos 1861-ben László Józsefre bízta a főbírói tisztet, amelyről László 1864 év elején lemondott. Ezt követően a városról 1867 júniusáig Kiss József helyettes főbíró gondoskodott. Az 1871. évi, XVIII. t. c. Miskolcot a rendezett tanácsú városok sorába emelte. Ennek megfelelően a várost 1872 áprilisától 100 virilis és 100 választott tagból álló képviselőtestület igazgatta. A főbírói címet időközben felváltotta a polgármesteri és így történt, hogy Losonczy Farkas Károly aki 01867- ■ bem * *>«*é«os <4őto«rájn.»volf, 1878-ban -mint polgármester maradt alul Soltész Nagy Kálmánnal szemben. . Pedig L. Farkas Károly elevenítette fel a küzdelmet a szabad királyi városi cím elnyerése ügyében. A vármegye és különösen Lévay József ellenzései , miatt ez a törekvés mindvégig kudarcot vallott. Az 1878 júliusában tartott polgármesteri választáson váratlanul L. Farkas Károly kisebbségben maradt a ráadott 77 szavazatával. A város polgármesterének 96 szavazattal Soltész Nagy Kálmánt választották meg. aki korábban városi tiszti főügyész is volt. A vármegyei árvaszék elnöki székéből, amelyet 1877-től töltött be, visszatért Miskolc város élére. Legendásan hosz- szú időt töltött el ebben a 'tisztségben, 23 évet, megszakítás nélkül. A polgármesteri állásáról 1901. december 30-án mondott le, miután megválasztották ország- gyűlési képviselőnek, ami megfelelt az akkori törvény rendelkezéseinek. Soltész Nagy Kálmán után 1902 májusában két jelölt volt a polgármesteri székre: Kovács Lajos és dr. Német Imre. A júniusban megtartott választásnál az új tisztikar élére Kovács Lajos került. Novemberben azonban megsemmisítették ezt a választási eredményt, és decemberben 3 jelölttel új választást tartottak. Ezen dr. Szentpáli István 13, dr. Kun József 7 és Petró József 5 szavazatot kar>ott. Miskolcot az 1907. évi II. t. c. a törvényhatóságok sorába emelte. Az 1908-as év az átszervezéssel telt' el. Az 1909. január 1. utáni törvényhatósági város első fő- isoánja: Kubik Béla, az első polgármestere dr. Szentpáli István maradt és a törvényhatósági bizottság 164 tagból állt. A hírhedt nyilas korszak polgármestere, alig négyhetes működés után elmenekült, de dr. Gálffy Imre polgármester, akit a nyilasok félreállítottak mert szolig álatokat tanéra vállalta, a városba?! maradt, ö vette át a város polgári vezetését ismét 1944. december 3-a délutánján. A törvényhatósági jogot 1950-től a tanácsrendszer új jogállása, a „megyei jogú város” közjogi minősítése követte. Az „mj. város” első tanácselnöke Benyák Béla, az utolsó dr. Fekete László volt. Ezt a közjogi rangot csökkentették 1971- ben és a „megyei város” első tanácselnöki tisztségét Bárczi Béla töltötte be. Még csaknem negyven nap és második utódja dr. Kovács László is átadja a tanácselnöki hivatalát. Megszűnik egy olyan korszak, amelyben a város „első embere” mindig csak a „második” lehetett a pártbizottság titkára mögött. Iglói Gyula Dél-Amerikáhan fáriak 3, fl dzsungelben Irdatlan árak, maffiák • Bolívia elmaradt Dr. Friedmanszky Zoltán és öt társa Perun keresztül jutott el Ecuadorba. Ahogy elmondta, a dzsungelkirándulás útjuk egyik legizgalmasabb része volt. Az őserdőbe idegenvezetővel indultak; tiz dollárjukba került, de megérte. — Beöltöztünk a túrára — meséli —, majd kedélyesen indultunk a folyópartra, ahol már várt minket egy motoros kenu. Thomas, a kísérőnk utánunk szólt: —Jobb lenne, ha övtáskáikat — benne minden pénzünk és papírunk — nálam hagynák I Tudják, a dzsungelben bármi megtörténhet, és nekem el kell számolnom a külföldiekkel! • KARNEVÁLI VÍZBOMBA Hamarosan, egy kis motorcsónakázás után megérkeztünk az őserdő bejáratához. Vezetőnk egy macséta segítségével szaporán tisztította előttünk az utat. Néhány méter után a rettentően párás, csöpögős, vizes ösvényen úgy megizzadtunk, mint a gőzfürdőben. Hamarosan lekerültek rólunk a hosszú ujjú felsőrészek, és egyre óvatlanabbul kapaszkodtunk a liánokba, belenyúlva csalánszerú növényekbe, rátenyerelve ismeretlen rovarokra. Kalauzunk eközben szakszerű előadást tartott az elénk kerülő növényekről és állatokról, szerencsére ez utóbbiak kevesen voltak. Két óra múlva megérkeztünk a végállomásnak számító „kikötőbe”, ami egy sáros domboldal volt. Ebéd után választani lehetett a visszafordulás és egy kis tutajozás között. Pisti még a folyóban is megfür- dött. Mi döbbenten figyeltük mutatványát, és a Tar- zan-filmekben látott krokodilokra gondoltunk. Tenába visszatérve, gyors tisztálkodás és csomagolás után rohantunk a buszállomásra, hogy minél hamarabb folytathassuk utunkat a következő állomásig, Ambatóig. Ott egy nem túl kényelmes buszállomáson eltöltött éjszaka után felszálltunk a Guayaguilba induló járatra. Guayaguil Ecuador második legnagyobb városa, jelentős közlekedési, kereskedelmi központ, és kikötőváros. Útikönyvünk szerint, itt igen híres és gazdag aranvgyű.i- teménv található. Szerettük volna mi is megnézni, de a múzeum felújítása miatt a kiállítás zárva volt. — Volt még valami látnivaló a városban? — Nem, ezért hamar lefeküdtünk, hiszen másnap újra a félelmetes perui határra kellett érnünk. Délben érkeztünk meg, kisebb gondok támadtak a vízumokkal, de aztán a perui határőrtiszt jóindulata átsegített minket ezen a nehézségen. Mivel busz nem volt, csak taxival lehetett eljutni a következő városig. Kiszolgáltatott helyzetünket jól kihasználta a sofőr, irdatlan árat kért, de kénytelenek voltunk megadni. Itt újra nem volt járat, és úgy nézett ki, hogy a taxisokkal folytatott tárgyalásainkat meghiúsítja a helyi maffia állandóan felbukkanó embere. Végül találtunk egy bátor jelentkezőt, akinek segítségével eljutottunk Piu- rába. Dél-Amerikában eg.v sajátos szokás dívik. Ilyenkor, karnevál idején, az emberek nagyon szívesen dobálják meg egymást, és főleg a gyanútlan külföldieket kis gumizacskóba töltött viz- bombával. Ez kellő hanghatás közepette teríti be áldozatát. E veszélv miatt kellett mindig bezárnunk az ablakot, mielőtt lakott területre értünk. • A FÉNYES ÖSVÉNY VESZEDELMES — A program szerint Tru- jilló, a veszélyes város következett. — Igen. Kora reggel érkeztünk oda, és egyből beálltunk a buszállomás elé. hogy előre meg tudjuk venni a jegyet másnapra, Limába. Több járókelő figyelmeztetett minket, hogy vigyázzunk magunkra. A jegykiadó rémülten vette tudomásul, hogy egy teljes napot akarunk a városba*? tölteni. Azt tanácsolta, hogy azonnal menjünk el. A Fényes ösvény terrorszervezet rémületben tart mindenkit, így a szinte azonnal indutó limai járatra szálltunk1.1 Egésznapos utazás után érkeztünk meg a perui tővárosba. Rövid városnézés, és a magyar követségen maradt holmink elhozása után már készülnünk kellett kirándulásunk második részére, amelynek végcélja a bolíviai főváros, La Paz volt. Tizennyolc órás autóbuszos zötykölődés után érkeztünk Arequipaába, az „örök tavasz” városába, amely az ország déli részén fekszik. Az Aeroperu irodájában megvettük a jegyet Juliacába, amely a Titicaca-tó szomszédságában található, azaz útban La Paz felé. Sajnos, aznap nem indult el a járat, és az időveszteség miatt döntenünk kellett, hogy vagy a macchu picchui világhírű inka romváros, vagy a világ legmagasabban fekvő fővárosának. La Paznak a megtekintése marad el. Fájó szívvel ezutóbbi mellett döntöttünk, kihagyva ezzel Bolíviát a felkeresendő országok közül. Átváltottuk jegyeinket Cuzcóba szólóra, és már arra készültünk, hogy meglássuk az inka birodalom központját. Ezután már szinte repültek a napok, és végül elérkezett a búcsú perce. Újra csak Kuba és Moszkva érintésével érkeztek haza, néhány ajándéktárggyal és rengeteg élménnyel a tarsolyukban. (Vége) Horváth Szabolcs Ez a híd országokat kapcsol össze Zenebutik, századszor Hamarosan jubilál a népszerű televíziós műsor, a Zenebutik. Juhász Előd szeptemberben századszor lép a kamerák elé, hogy eladjon nekünk mindent, ami a zenével függ össze. Hogy mi nézők milyen jó vevők vagyunk, erre bizonyíték egy számadat: minEnypdi miskolci kiadósban Hegedűieckék Menuhin-módra A hegedű jövendő magyar virtuózai végre olyan könyvhöz juthatnak, amelyet eddig csak küllőidről szerezhettek be. Ye- hudi Menuhin világkarriert befutott, ábrákkal gazdagon illusztrált hat hegedüieckéjéröl van szó. A könyv címe mi más is lehetne, mint: Hegedű. A kiadvány hatrészes televizió- filmböl készült. A filmet a Mester zeneiskolájában forgatták a hatvanas években, és a műsor szintén világszerte közkedvelt lett a zenebarátok körében. A könyv megjelenésének a jogát nem volt könnyű megszereznie a kiadónak, a Borsod Megyei Közművelődési Módszertani Központnak. Évekig tartó levelezés a mű kizárólagos joggal felruházott londoni kiadójával, a Faber és Faber Music Lidivel. A mester közbenjárása nélkül talán mégse sikerült volna megkapni az itthoni megjelenés lehetőségét. A kitartó győzködés tehát sikerrel járt, ami elsősorban a fordítónak, egy idős szerencsi orvosnak, dr. Szántó J. Endrének köszönhető, aki maga is évtizedeken át hegedült. A felelős kiadó, Szabolcs András pedig felkarolta az ügyet szerkesztőtársával, Regéd Zoltánnéval egyetemben. A Flegedű, tanárok és növendékek számára lépésről lépésre feltárja a hegedűjá- ték technikáját, az alaptól a vonókezelés és balkéztechnika haladó szinten történő elsajátításig. Megismerteti azokat a módszereket, amelyekkel a tanulókban kifejleszthető a mozdulatok finomsága iránti érzék. Gyakorlatok sorozatát mutatja be. melyekben a hegedűjátékban előforduló minden mozgásfolyamatot részletesen elemez és megvilágít. Érdemes kézbe venni a könyvet a zenészeken kívül a zenerajongóknak is. Csupán ezer példányban készült, megrendelhető Miskolcon, a megyei Közművelődési Módszertani Központban. Végezetül idézzük Yehudi Menuhinnak a magyar kiadáshoz írt előszavát: „Nagy megtiszteltetés, hogy az én Hat hegedűleckémet lefordították magyarra és egyben zavarba is hoz, mivel számomra szinte önhittségnek tűnik, hogy egy olyan országban beszéljek a hegedűről, ahol valósággal népi hangszer, hiszen oly sokan, cigányok és városlakók úgyszólván hegedűvel jönnek a világra. Mit is mondhatnék én annak a népnek, amely évszázadok óta oly magas fokon műveli a hegedű művészetét?” (tcmesi) den hónap egy vasárnap délelőttjén 1,5 millióan ülünk a képernyő elé, hogy barangoljunk a képek és hangok segítségévet a zene világában. A nézettség 10—18 százalék, ami figyelemre méltó. Nagyon szalad az idő, mert például ki gondolná, hogy az első adást 1981., októberében sugározták, és azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal jelentkezett újra; pontosan 98-szor. Több világnagyság szólalt meg ez idő alatt a műsorban, különböző műfajok képviseletében. Az utóbbi időbon egy érdekes blokkal találkozhatunk rendszeresen, ennek Zenehíd a neve. Ez a bizonyos „híd” orzságokat kapcsol össze, a műsorvezető eddig többek között a Koreai Köztársaságból, az USA-ból és legutóbb, júliusban az NSZK-ból jelentkezett. Augusztus 27-én pedig a Spanyolországban ösz- szeállított blokkot mutatja be Juhász Előd — éppen barcelonai forgatásain találkoztunk —, amelyben szerepel egyebek mellett a montserati fiúkórus, a Dalimúzeum, flamenco és egv hangulatos középkori vacsoraest. A stáb jövő hónapban Tunéziába utazik, hogy minél színesebbé t egyék a Ze- nebutik választékát. Hoev miből telik ennyi utazásra? Nos, szponzorok, utazási irodák, cégek segítsége nélkül talán a szomszéd orszé'tba se jutnának el. Spanyolországban például a Pegazus Utazási Iroda révén jártak. A Zenebutik századik adását szeptemberben sugározzák.
