Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
1990-08-22 / 194. szám
Mentőgyakorun a ^izes-barlangban Miután az al sóláb szártörést csak az egyik lábra „tervezték be”, némileg a sérült is tudott segíteni a mentés során. „Gábor lezuhant!” — Gyertek azonnal! Gábor lezuhant a Sóhajok hiújánál és eltört a lába. Ki kell menteni a barlangból! A lélrástetöi kutatóháznál rögtön megbolydult az élet. Ovcrálok, fejlámpák kerültek fel pillanatok alatt a mentéshez indulókra. Kötelek, csigák, különböző felszerelések. egészségügyi csomag, némi élelmiszer, s más nem is igen kell már, hiszen az idő számít __ Hogy mégsem történt minden villámsebességgel, ezúttal megbocsátható. A mentés ugyanis csak gyakorlat volt, nem nehéz kitalálni, miért. Az elmúlt hónapokban két súlyos, s néhány kisebb baleset is történt bükki barlangokban. Igaz. mindkét esetben más tájról érkezettek hibáiból alakult ki a veszélyhelyzet. azonban a miskolci Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai úgy gondolták, nem árt. ha ezentúl rendszeresen mentőgyakorlatokat tartanak, hiszen elsősorban őket riasztják, ha barlangász szerencsétlenség történik a Bükk- ben. Igv hát augusztus 20-án a létrási Vizes-barlangba elindult öt túrázó egyik tagja önként vállalta a sebesült Bár a Vizes-barlang Hág- csós-tennáben évek óta van létra, a mentő gyakorlaton kötéllel húzták {el a sérültet. Heroinért: hálái Malajziában 1975 * óta szabnak ki halálos ítéletet a kábító- szeresekre. Eddig 2 76 embert ítéltek halálra, s közülük százon végre is hajtották az ítéletet. A halálraítéltek között 27 külföldi is volt. legutóbb májusban egyszerre nyolc hongkongit végeztek ki. Ilyen tömeges ítéletvégrehajtásra Malajziában még nem volt példa. A statisztikák szerint az országban a bebörtö- nözöttek 55 százaléka kábítószer miatt ül. A szigorúság ellenére a kábítószer-élvezők száma nem csökken, hanem nő, pedig a „ helyi lakosok jól tudják, hogy 14 gramm heroin birtoklásáért halálbüntetés jár. szerepét, az előző esti tábortűznél megbeszélt koreográfia szerint tehetetlenül feküdt a Sóhajok hídjának nevezett helyen. A riasztást követően tíz perc múlva értek el a barlanghoz a mentésben részt vevők, így például dr. Komlóssy Attila is, a miskolci mentőszolgálat tagja, aki a nemrégiben történt két súlyos balesetnél kulcsszerepet játszott. Az egyesület egykori aktív tagjaként évekig járta a bükki barlangokat, s ma igen megnyugtató, hogy orvosként ő tud segítségére sietni a bajbajutottaknak. A mentőEgyre többen válnak városunkban is a természetes életmód, gyógyászat híveivé. Sorra szervezik a különféle jógatanfolyamokat, gyógynövénygyűjtő túrákat, előadásokat. Ezen a hétvégén a Szin- / va utca 17. szám alatti Egészségházban Gorzó Andreától és Sarkadiné Líviától az ingával való, a kézrátétes gyógyításról hallhatnak azok akik eljönnek. Olyanok beszélnek tapasztalataikról, akik már több száz, ezer ember felépüléséhez adtak eddig segítséget. A jelentkezők megtudhatják például, hogyan gyűjthetők és adhatók át azok az energiák, melyek ilyen kedvezően befolyásolják az emberi szervezet működését, valamint azt, hogy kinek, melyik típusú gyógymód a legalkalmasabb betegsége leküzdéséhez. A kétnapos tanfolyamon ezen túlmenően szó lesz az egészséges életmódról és étkezésről, az ételek párosításáról, s ételbemutaMoszkvai kaszinó A moszkvai lóversenypályán kétszintes kaszinó nyílik spanyol, vagy olasz étteremmel. A beruházás értéke tízmillió dollár, a várható évi bevétel viszont húszmillió dollár. A vendégek természetesen csak nyugati valutáért játszhatnak. A valuta néllfüli szovjet polgárnak, akármilyen játékszenvedély is él benne, nem marad más hátra, mint várni, amíg a rubel konvertibilis lesz. gyakorlat részeseként tanácsokkal látta el a fiatalabb generáció tagjait; csaknem harmincán kísérték figyelemmel mit, s hogyan kell tenniük egy esetleges vészhelyzetben. Végül is még kihűlni sem volt ideje a sebesült szerepét játszó fiúnak, mert egy óra tíz perc alatt felszínre értek vele segítői. Szűkebb és tágabb járatrészeken, egy létrán s egy tízméteres aknán kellett kézről kézre adni, vagy kötélre szerelni míg újra tó is várja az érdeklődőket. A naponta 11 és délután négy óra között megrendezendő tanfolyamról a 16-911-es telefonszámon lehet érdeklődni. Tíz évvel hamarabb... Az első nemi kapcsolat A L’espresso című olasz hetilap közvélemény-kutatása szerint Itáliában az első nemi kapcsolat korhatára csaknem tíz évet csökkent az elmúlt hatvan év során. Azok a nők, akik századunk első évtizedében születtek, átlagosan 24 éves korukban ismerkedtek meg a szerelemmel, akik viszont 1965 és 1969 között látták meg a napvilágot, már alig tizenöt évesen vesztették el ártatlanságukat. Egy palermói orvos is meglepő adatokat közöl. Szicíliában, ahol az erkölcsök még a mai napig is szigorúbbak, a középiskolás lányok 18 százaléka vallotta be, hogy szexuális életet is él, sőt tíz százalékuk azt sem titkolta, hogy már tizenhárom évesen túl volt mindenen. A kutatók azt is megállapították, hogy Olaszországban növekszik a gyermeklány-anyák száma. Egyesek szerint arányuk megközelíti az amerikai adatokat, s a szakemberek szerint ezt a folyamatot feltétlenül meg kell állítani. A megállítás holtbiztos módját az olasz hetilap azonban még nem tette közzé. megláthatta a napvilágot. n. zs. ~'"T' / Gyógyító bioenergia „A Déli Hírlap a miskolciak napilapja” — ez olvasható az újság fejlécén. Ez így van rendjén, mert minden miskolci polgár magáénak érezheti a lapot. De jó lenne, ha a szerkesztőség és egyes újságírók esetenként a jó szándékukat és nem az elfogultságukat bizonyítanák. Nem ítélőbírák lennének, hanem tolmácsolói, tájékoztatói egy-epv témának. Ugyanis az MSZMP helyi, területi szervei és a Fidesz között nincs szópárbaj. Ök írtak egy cikket, melyre testületünk válaszolt. Arról mi nem tehetünk, hogy ez a válasz a lapnál valakinek nem tetszett. Nekünk sem tetszett, hogy válaszlevelünkhöz „szerkesztőségi” kommentárt fűztek. A Fidesz leveléhez is esetleg az e témában jártas újságíró tudott volna kérdéseket feltenni. Pl. e téma politikai, hatalmi, vagy pedig jogi és államigazgatási kérdés-e? Valóban az MSZMP vezetése, tagsága hibás, vagy esetleg más? Lehetne a kérdéseket folytatni. A szerkesztőség és (bujdos) újságíró magánügye, hogy az MSZMP-vel szimpatizál-e vagy sem. De jóindulatúnak nem mondható, amikor „Beidézik az MSZMP-t55 címet adják a cikknek, mert tudniuk illett volna, hogy egy pártot nem lehet idézni, csak egy képviselőjét, vagy megbízottját. Az, hogy „jó- vagy rosszhiszemű a Munkáspárt5*?, mint alcím, jól sikerült kiemelés. Egyetértek a cikk írójával, mert véleményem, hogy erre a feleletet az illetékeseknek, ha indokolt, a bíróságnak kell okmányok alapján az érvényes jogszabályok figyelembevételével megállapítani. A cikkben foglalt több%megállapítás félrevezető, ellentmondásos, pletykákra hivatkozó, ami a sajtószabadság jelen időszakában sem szerencsés. E megállapítást a következőkre alapozom. „Az elkergetett titkár . . .*’, alcím és annak adaptálása rágalom, pletykán alapul, hiszen a cikk írója közli „ . • • úgy hírlett, hogy a városi pártbizottság egyik akkori titkárát, aki békéltető tárgyalásokra érkezett hozzájuk . .. elkergették . .Ez nem történt meg, a helyiségről nem folytattunk tárgyalást a pb-titkárral. Az MSZMP kezelői jogáról semmilyen határozat eddig nem született. A cikkíró megállapítja, hogy ,, . . . a békés megoldásra tett kísérletek rendre meghiúsultak. Hiába ígértek cserébe a Kiliánban, a stadionnál, s. esetleg a belvárosban is helyiségeket, mégsem álltak kötélnek .. Valójában nem. Egyszerűen azért, mert ebben a kérdésben nem egy-két személynek van döntési joga. Ez a jog a párttagságot képviselő megyei és városi koordinációs bizottságot illeti meg. A Munkáspártnak a megyében és városunkban egyetlen fizetett, vagy tiszteletdíjas alkalmazottja és apparátusa sincs, amely a párttagság helyett döntene, s ez így van jól. A másik ok az, „nem álltunk kötélnek55: pártunk a tagdíjból fedezi költségeit és több helyiség fenntartása esetleg anyagi nehézséget okozna. Végül a belvárosi helyiség a Dózsa Gy. úton már jóval korábban kiutalást nyert a KDNP részére, így mi velük nem óhajtunk konfliktusba bocsátkozni. A cikk írója megállapítja, hogy a helyiség ügye jogilag rendezetlen. Ezért ne a megújult MSZMP-t marasztalják el, azt a szervezetei, mely az épület elkészülte óta pénzt, társadalmi munkát fektetett bele, s így törvényesen működünk benne. E jogi alapot kívántuk megerősíteni 1989. december 5-én, majd ez évben ismételten, amikor írásban kértük a városi tanácsot a jogfolytonosság rendezésére. Miért nem született döntés? Ezt azok tudják megválaszolni, akik ezt a helyzetet megteremtették, ugyanis az említett időpontban még senki más igénylő nem volt. Most miért éppen a birtokon belül levőt akarják sújtani, hátrányos helyzetbe hozni? Talán csak nem azért, mert Magyar Szocialista Munkáspárt a neve? Vajon ez a mesterségesen kialakított politikai helyzet a ha- helyiség okán a Munkáspártot nem sújtja az önkormányzati választásra való felkészülésben, csak a Fideszt? Tőlünk ezt kérdezik Miskolc párttag és párton kívüli polgárai személyesen, telefonon egyaránt. Tisztelt (bujdos) Úr! Ha a jószándék meglett volna önben, nem pártunk, hanem az ügy iránt, akkor megkeresett volna bennünket is a cikk megírása előtt, s így több kérdésben a félreértések tisztázhatók lettek volna. Pl. az is, hogy „Hiába ajánlották, hogy kössenek szerződést... az MSZMP nem állt rá, s díjat sem fizetnek ...” Ilyen ajánlatot mi nem kaptunk. A MIK I. Házkezelősége határozat hiányában nem tudta megkötni a szerződést, pedig erről nem egy esetben korrekt, jószándékú tárgyalást folytattunk. Nem a házkeze- lőség vezetője mulasztott, mert egy elnöki levelet márciusban ugyan kapott, de azt visszakérték tőle. Ki és miért? A választ mi nem tudjuk megadni. Mi ettől eltekintve hivatalosan igazolni tudjuk, hogy bérleményelőleg címén egy összeget a MIK címére befizettünk. Számunkra ez tisztesség- és becsületbeli ügy, bár tudjuk, hogy vannak, akik szeretnék, ha ez nem így lenne. A fentieket igazoló okmányt szívesen meg is mutattuk volna. A cikk írója zárójelben megjegyzi: „Szocialista párti berkekből tudják, hogy nemcsak a tanácsnak nem fizetnek — hanem az MSZMP- nek sem . .Megnyugtatom (bujdos) Urat, hogy a Szocialista Párt jelenlegi helyi vezetőivel más, fontos politikai kérdések mellett az anyagi kérdésekről is szót váltottunk. Ez a két párt belső ügye és együttesen sem ülünk fel pletykáknak, mert a főleg alapszervezeti szinten meglevő együttműködésünket kívánjuk a közösség javára kamatoztatni. Csak nem ez a gyakorlat okoz gondot valakinek? Végezetül egy személyes megjegyzést engedjen meg. Az MSZMP-t ön „fennmaradt tömörülésnek” titulálja, hogy miért, azt ön tudja. De meggyőződésem, hogy ma már egyre kevesebb helyen jelent „jó pontot”, ha valaki a Munkáspártot lekicsinyli. Ha ön megengedi magának, és lesz is bátorsága az ún. parlamenti pártokat is osztályozni, minősíteni, kérdőre vonni, akkor én a nyilvánosság előtt az első leszek, aki a sajtószabadság harcosaként fogom önt üdvözölni. Ettől függetlenül merem remélni, hogy pártom lebecsülésével nem más párt, vagy mozgalom kegyeit akarta megnyerni. A témával a Munkáspárt testületé a jövőben nem kíván foglalkozni. A jogerős döntés után állunk a sajtó rendelkezésére, a lakosság tájékoztatása végett. Vass István, a Magyar Szocialista Munkáspárt városi koordinációs bizottságának elnökhelyettese * Méltatlannak tartanám bárkit a jó modor követelményeire figyelmeztetni. De, mert a fenti levelet az egyik párt vezető személyisége — ha úgy tetszik, egy politikus — jegyzi, kénytelen vagyok Deák Ferenc szavait a figyelmébe ajánlani. A haza bölcse mondta: „Hazudni pedig nem szabad!”. Nem felel meg ugyanis a valóságnak a Voss István úr által sugalmazott állítás, miszerint én az írásom megjelenése előtt nem kerestem meg az MSZMP-t. Uram! ön nagyon helyesen állapítja meg. hogy az szerepel‘á Déli Hírláp fejlécén: a miskolciak napilapja. Ebben benne foglaltatik a tájékoztatásról vallott valamennyi nézetünk. Mi ugyanis azt tartjuk lényegesnek: olvasóink, vagyis Miskolc polgárai minden fontos dologról értesüljenek, ami ebben a városban történik. Ez az elv vezérelt engem is, ami= kor a Fidesz kontra MSZMP-üggyel foglalkozni kezdtem. Mert mi történt valójában? A Fidesz miskolci választmánya egy levél közlését kérte szerkesztőségünktől. Ebben nem kevesebbet állítottak, minthogy az Önök pártja — amely magára nézve kötelezőnek hirdeti a jogállam kívánalmait — jogcím nélkül használja a Győri kapu 57-ben levő párthelyiségeket, nem igyekszik rendezni a helyzetét, s nem is akar kiköltözni innen. Emiatt a Fidesz nem tudja használatba venni a helyiségeket, amelyeket egyébként a tanács kiutalna a számukra. Ennyi. Az írás megjelenése után telefonon beszéltem az MSZMP egyik ismert, helyi politikusával, Székely Sándor úrral. A lap már idézett elvei szerint megkérdeztem, kívánnak-e reagálni a Fidesz állításaira. Azt a választ kaptam, nyilatkozni nem akarnak, a megfelelő pártszervek azonban hamarosan eljuttatják szerkesztőségünkbe az üggyel kapcsolatos állásfoglalásukat. Dugába dőlt tehát Vass Úr állítása, amellyel az én újságírói elfogulatlanságomat akarta kikezdeni, hiszen látható: igenis, megkerestem az MSZMP-t. Arról sajnos nem tehetek, hogy a Munkáspárt abban az állásfoglalásában, amelyet mi is közöltünk, nem a Fidesz állításait cáfolta, hanem sajátos politikai propagandára használta a DH által biztosított terjedelmet. Vass Úr! Újra csak az alapelvünkkel tudom magyarázni, amiért a Fidesz és az MSZMP levélváltása után kénytelen voltam tovább foglalkozni az üggyel. Az önök pártjának válaszától ugyanis nem lett okosabb az olvasó. Mindenképpen meg kellett tehát írnom, hogy mi a véleménye az egészről a tanácsnak, mit kívánnak tenni a továbbiakban, hiszen a Győri kapu 57. kezelői jogával mégiscsak ők rendelkeznek. Így született tehát az Ön által sérelmezett írás. S most nehány szót az ön leveléről. Drága Uram! ön is- mát nem arról beszél, amiről kellene. Ellenben érzelmes húrokat penget, s kérdéseket sorakoztat. Csakhogy ezekre a kérdésekre ön a pártja nevében elfelejt válaszolni ám. Szívesebben olvastuk volna, hogy Önök mit felelnek azokra az állításokra, hogy jogcím nélkül használják a Győri kapu 57-et? Mit kívánnak tenni a helyzet békés megoldása érdekében? Nem sorolom tovább. A választ nyilván részben megkapjuk majd a lakásosztálytól. Engedjen meg egy mondatot a sérelmezett „tömörülés” kifejezéssel kapcsolatban. Ez afféle gyűjtőfogalom, amely kiválóan alkalmas pártok, szervezetek, mozgalmak leírására. Ezekben ugyanis közös, hogy valamilyen cél érdekében tudatos, cselekvésre elszánt emberek tömörülnek bennük. Önöknél ez nem így volna? Végezetül a hangnemről, ön igyekszik sugalmazni, hogy az újságíró úgy kívánja bátorságát bizonyítani: a döglött oroszlánon rúg egy nagyot. Azt írja, akkor fog engem a sajtószabadság harcosaként üdvözölni, ha majd megengedem magamnak és lesz is bátorságom hozzá, hogy a parlamenti pártokat is osztályozzam. Lássa be: ez egy roppant rosszízű megjegyzés. Nekem ugyanis nem kell ahhoz bátorság, hogy megpróbáljam az igazat leírni. A helyzet viszont az, hogy a Miskolcon működő pártszervezetek közül egyedül az Önökének rendezetlenek a „lakáskörülményei”. (Ezt egyébként a levelében ön sem tagadja.) Ha más pártoknak is az lesz, ön erről is olvashat majd a Déli Hírláp hasábjain. Magánemberként roppant sajnálom, hogy minderről az önkormányzati választások küszöbén kellett írnom. Mint ahogy azt is roppant fájlalnám, ha a választók emiatt Önökre nézve hátrányos következtetéseket vonnának le. Ismétlem, nem ez volt a célom, hanem a pártatlan tájékoztatás. Bujdos Attila Rekontra a Fidesz—MSZMF—Déli Hírlap-üuyhen avagy jisziíi-e a Munháspsrl?