Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

1990-08-18 / 192. szám

sk Cserkészek a Zádorvárnál. A lakott területektől messze, az erdőben vertek tanyát a veszprémi 126. sz. Szent Imre cserkészcsapat tagjai. Pécsely közelében (Balatonfüred tér­sége). a zádorvár: romoknál 60 cserkész — 6 évestől 66 évesig — két hétig táborozik. A résztvevők itt tanulják — vagy felelevenítik — a cserkészettel, az erdei élettel kap­csolatos tudnivalókat. Vért adnak A jövő héten megyénkben az alábbi üzemek, intézmé­nyek dolgozói adnak vért: Kedden: Dimag Rt., Vá­rosgazdálkodási Vállalat (Kazincbarcika), Füzér köz­ség, Ózdi Kohászati Üzemek Igazgatósága, Ózdi Kohászati Üzemek Fejlesztési Igazga­tósága, Ózdi Kohászati Üze­mek Acélmű, ózdi rendőrség. Szerdán: Dimag Rt. Ilona „Csupa l, csupa i, csupa o, csupa a, / Csupa tej, csupa kéj, csupa jaj, Ilona” írja a költő, a szavak va­rázslatos mestere, Kosztolányi, feleségé­hez, a balladai nevű Görög Ilonához szóló versében. Ezt az egyik legdallamosabb, szin­te zenélő női nevün­ket többféle alakvál­tozatban megtalálhat­juk a Homérosz hős- költeményében szerep­lő Szép Helénától Tündérszép Ilonáig, akit nálunk Gyergyai Albert széphistóriája tett közkedveltté. Hogy mennyire ked­velt és elterjedt ez a név, lemérhető azon is, hogy ilyenkor szinte ugrásszerűen megnő a virágboltok, kertészek forgalma. A népi regula sem feledkezett meg az Ilonákról. Már esek azzal is megbecsülte őket, hogy asszonyi dologtiltó napként tar­totta nyilván névnap­jukat. Ügy tartották, hogy ez az időszak a „kétasszonyköze” va­rázslóerejű időszak. A „füvesasszonyok” eb­ben az időszakban szedték a gyógyításra, rontáselűzésre szolgá­ló füveket, és a kü­lönböző magvakat. A falusi gazdaságokban a kottás alá való tojá­sokat is összegyűjtöt­ték. Amíg nem kom­bájnokkal arattak, ha­nem „masinázták” a gabonát, ilyenkor volt a cséplés ideje a mag­nak való búzánál. A télre készülve, szellőz­tették a hombárokat, valamint a ruhaneműt. Mert az Ilonák nyo­mában jár a Bertalan, amelyet egyes vidé­keken őszkezdő nap­ként tartanak számon. Csütörtökön: Dimag Rt., Pácin község, ÉMÁSZ (Ózd), ózdi erdészet. Mozaik Kft. (Ózd), putnoki bánya. Pénteken: Encs, Bubiv. Ingyen fesztivál Amatőr rockzenekarok lép­nek fel azon a fesztiválon, amelyet a Kék Ház szervez vasárnap délután 5-től este 9 óráig. A Belvárosi Szabad­téri Színpadra meghirdetett produkció ingyenes, várják az érdeklődőket. Hány képviselője lesz a cigányságnak? A Phra a választáson A Phraiipe (Testvériség) Független Cigány Szervezet és az SZDSZ elégedetlen az önkormányzatokról, s az ezek megválasztásáról szóló törvénnyel. Igaz ugyan, hogy ez bizonyos szempontból kedvez a kisebbségeknek, de ha a Szabad Demokraták és a Phraiipe javaslatát fogad­ta volna el az Országgyű­lés, lényegesen több jogot garantált volna a kisebbsé­geknek a törvény — nyilat­kozta a Déli Hírlapnak Hor­váth Aladár (SZDSZ) ország­gyűlési képviselő, miskolci Phralipe-vezető. Mondandója lényegét úgy érthetjük meg, hogy ha tud­juk, miről is rendelkezik az elfogadott törvény. A Phra- lipéhez hasonló nemzeti és etnikai szervezetek pozitív diszkriminációt, vagyis elő­nyös megkülönböztetést él­veznek. Ha csak egy egyéni kerületben is jelöltet tudnak állítani, már úgynevezett ki­sebbségi listájuk is lehet. (A pártok esetében a listaállí­táshoz az egyéni választóke­rületek egynegyedében kell jelölttel rendelkezni!) Így ugyan megnőtt az esélye an­nak, hogy a leendő miskolci önkormányzatban képviselő­je legyen a cigányságnak, de A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata A hitoktatásról, az egyházi iskolákról és az egyházi ingatlanokról A katolikus egyház küldetése egyetemes, minden kor minden emberéhez szól, bármilyen társadalomban él is. Krisztusi küldetésünket, annak változatlan mondanivalóját mindig megújult módon kell hirdetnünk, hogy így választ adhassunk a változó korok változó, időszerű kérdéseire. Szavunk nem az egyes kormányzatokhoz vagy pártokhoz szól. A püspöki kar és a papság felelőssége tudatában kí­ván véleményt nyilvánítani az egész társadalmat érintő kérdésekben, és így alkotó részévé válni nemzetünk életé­nek. Iránymutatásunkkal segítjük híveinket, hogy eligazod­janak a mai változások között, a társadalom egészének pe­dig felkínáljuk a kereszténység örök értékeit. Világi hívein­ket pedig ismételten arra kérjük, hogy tevékenyen kapcso­lódjanak bele a politikai életbe, cs ott is képviseljék az Evangéliumot. Űgv látjuk, hogy a mos­tani történelmi órában nemzetünk és egyházunk élete során először elmélet­ben és gyakorlatban egy­aránt megvalósítható az ál­lam és az egyház szétvá­lasztása. Így egyházunk minden külső gyámkodás nélkül teljesítheti küldeté­sét. Tevékenységében azon­ban szüksége van nemcsak a törvényekben biztosított szabadságra, hanem megfe­lelő anyagi biztonságra is. így tudja nemzetünket a legmegfelelőbb módon szol­gálni. Krisztus egyházának kül­detéséből fakad, hogy az üdvösség jó hírét minden emberhez eljuttassa. Egyhá­zunk a templomon kívül is igényt tart arra, hogy a társadalmi élet minden te­rületén: sajtóban, rádióban, televízióban, iskolában az Evangéliumot hirdesse. Te­hesse ezt szabadon, anélkül, hogy az egyházon kívül ál­lókat is lelkiismeretében kényszeríteni kívánna. Kü­lönös figyelmet kíván fordí­tani az eljövendő felnőtt nemzedék, a mai fiatalok nevelésére. Ennek érdekében ragaszkodik az iskolai hit­oktatás lehetőségéhez, nem adva fel a templomi hitok­tatásnak az elmúlt évek so­rán kialakult gyakorlatát sem. Meggyőződésünk, hogy a tanításból megújult élet, a megújult életből pedig ön­zetlen, egyházukat és hazá­jukat szerető és szolgáló emberek formálódnak, akik felelősséggel alakítják a jö­vőt. Kérjük híveinket, tegye­nek eleget a keresztelésnél vállalt ígéretüknek, és tart­sák lelkiismereti kötelessé­güknek, hogy gondoskodnak gyermekeik hitoktatásáról. Kérjük továbbá a kormányt és minden felelős politi­kust, segítsék a hitoktatás munkáját az ország javára. Tudatában vagyunk annak, hogy a hitoktatás feladatá­nak — egyelőre legalábbis — nem tudunk maradékta­lanul eleget tenni. Egyhá­zunk minden tagjának részt kell vállalnia a hit átadá­sának közös felelősségéből és feladatából, és — amenv- nyiben módjában áll — te­vékenyen is részt kell vál­lalnia abban. Katolikus egyházunk igényt tart arra, hogy — erejéhez és lehetőségeihez képest — újjászervezze ko­rábbi nagy múltú szerzetesi iskoláit és a többi katolikus iskolát. Azzal az igénnyel fordulunk a kormányhoz, hogy ezeknek az egész nem­zet számára közhasznú in­tézményeknek a létesítésé­hez az egyház az állami va­gyonból kapja meg a szük­séges fedezetet. > , , A katolikus egyház sem intézményeinek fenntartásá- ozh, sem újak létesítéséhez nem rendelkezik saját va­gyonnal, mivel az államosí­tás az egyházat mindenne­mű anyagi alapjától meg­fosztotta. Az épületingatla­nok visszaszolgáltatása az igazságosság visszaállításá­nak jele, és az egyház—ál­lam szétválasztásának reá­lis bizonyítéka. Enélkül hosszú távon nem várható az egyháztól, hogy a közjó, a nemzet szolgálatára bár­mit is tegyen, hiszen az anyagiak hiánya egyúttal szabadságát is veszélyezteti, s a mindenkori államhata­lom kiszolgáltatottjává teszi. Ezért ragaszkodunk az in­gatlanok fokozatos vissza­adásához — az ország gaz­dasági erejének szem előtt tartásával —, vagy pedig a megfelelő kártérítéshez. A püspöki kar nyilatkoza­tával azért fordul az ország felelős vezetőihez, híveihez, és az egész magyar közvé­leményhez, mert törvényes biztosítékot akar kapni ar­ra, hogy semmilyen téren ne ismétlődhessenek meg az egyházellenes demagógiával párosult jogellenes intézke­dések. Kérjük katolikus hívein­ket, magyar honfitársain­kat, hogy a múlttal való ki engesztel ődés, egymás köl­csönös tisztelete és a jö­vőért érzett felelősség tuda­tában mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy em­berhez méltó, mindenkinek otthont, biztonságot és sza­badságot nyújtó új magvar társadalom épülhessen fel. Ehhez kérjük Isten áldását egyházunkra és népünkre. Budapest, 1990. augusz­tus 20. A Magyar Katolikus Püspöki Kar csak egy lesz a többiek kö­zött. Az SZDSZ és a Phra­iipe javaslata az volt, hogy jöjjenek létre kisebbségi ön- kormányzatok, ezek rendel­kezzenek közhatalmi jogosít­ványokkal és pénzzel. Ezek aztán küldjék el a maguk képviselőit a helyi önkor­mányzatba. Ebben a válto­zatban mondjuk a cigány önkormányzat képviselője a miskolci önkormányzatban már több joggal bírt volna, mint képviselőtársai, hiszen egész kisebbsége, önkor­mányzata érdekében, annak nevében kellett volna eljár­nia. Ez az elképzelés a ki­sebbségi törvény meghozata­la után válhat valóra. Ugyanis bár alkotmányba ik­tatta a parlament a kisebb­ségek önkormányzat alakítá­sához való jogát, de a rész­letes szabályozás a kisebbsé­gi törvény feladata lesz. Ezt pedig már csak a szeptem­beri választások után remél­hetjük. S ha létrejönnek az erős önkormányzatok, tovább nő a szakadék, a feszültség a többségi társadalom és a kisebbségek között — állít­ja Horváth Aladár. Tőle tud­juk, hogy a Phraiipe társa­dalmi szervezetként indulni kíván Miskolcon az önkor­mányzati választáson. — Hány jelöltjük lesz? — kér­deztük. — Három, vagy négy vá­lasztókerületben kívánunk egyéni jelöltet indítani, s támogatjuk rajtuk kívül min­den olyan egyéni jelölt kam­pányát, aki kellő adottsá­gokat érez magában ehhez a munkához, s jellemző rá a Phraiipe gondolkodása, haj­landó azt képviselni. — Mennyien futhatnak be közülük? — Abban bízunk, hogy legalább ketten bekerülnek a miskolci önkormányzatba. Erre reális esélyük van, hi­szen a városban körülbelül 6000 cigány választópolgár él. — Akiknek persze mind az Önök jelöltjeire kellene szavazniuk... De egysé­ges-e a cigányság? — A legfontosabb, hogy részt vegyenek a szavazá­son, s ha becsületes, ráter­mett embernek ismerik je­löltjeinket, órájuk szavazza­nak, illetve, ha abban a vá­lasztókörzetben nincs egyéni jelöltünk, a cigány kisebbsé­gi listára adják le a voksu- kat. Egyébként nem egysé­ges a cigányság. De miért is kellene egységesnek lennie, a többségi társadalom sem egységes. Ez a választás vi­szont olyan dolog, ami hosz- szú távon meghatározza a ci­gányság sorsát. Ezért egyet­értésre van szükség. — Tegyük fel, hogy ott lesznek az Önök .szószólói az önkormányzatban. Mi lesz a dolguk? — Azt szeretnénk, ha rö­vid időn belül elkészülne egy országos válság-csomag- terv, az úgymond cigánypo­litikai kérdések megoldásá­ra. Ezt a parlament és a kor­mány asztalára kívánjuk le­tenni. Az összeállításához a Phraiipe az ország legjobb tudósait akarja megnyerni. Kívánatosnak tartjuk, hogy minden településen készül­jön hasonló csomagterv a he­lyi gondok kezelésére, meg­oldására. Ezen kívül az is az önkormányzatba bejutó kép­viselőinkre vár, hogy cigány kisebbségi bizottságot hoz­zanak létre. Ez munkaterv­ben rögzíthetné, mit kíván tenni a kisebbségek jogainak érvényesüléséért. — Abban talán egyetért velem, hogy nem lesz könnyű dolga a képviselő­iknek. Olyan ez, mint az ár ellen úszni. Hiszen meg­lehetősen sok az előítélet a társadalom a cigánysággal szemben, ennek számtalan jelét tapasztaljuk... — Ez igaz, és itt vissza kell dobnom a labdát. Ügy gondolom ugyanis, hogy a tömegtájékoztatásnak óriási a feladata és a felelőssége, hogy ez ne így legyen, hogy közreműködjön a cigányság rehabilitálásában. A helyi nyilvánosságnak kellene fel­tárnia és bemutatnia a cigá­nyok és nem cigányok gyű­lölködésének valódi okait. Önöknek kellene rámutatni­uk, hogy mindez egy tuda­tos politikai mahináció ered­ménye. Az úgynevezett bűn­bakgyártás csak arra volt jó, hogy elterelje a figyel­met az ország valódi gond­jairól. Fontos elmondani az előítéletek valódi okát. Hi­szen olyan idők következnek, amikor a kenyérharc egyre erősödni fog, és bizony a gyenge megtalálja majd a nála is gyengébbet, akibe még ő is bele tud rúgni. Ugyanezt kell tudatosítania az önkormányzati képviselő­inknek is: ez nem cigánykér­dés. ez a magyar társadalom egyik sorskérdése! Ha nem sikerül értően kezelni, ha­talmas tömegként szakadhat a társadalom nyakába. Ami a tömegkommunikációt ille­ti, szeretnénk, ha mondjuk a városi televízióban és a helyi rádióban, például pá­lyázat útján, mielőbb létre­jöhetne egy cigány szerkesz­tőség, ami már a választá­sokra készülve is hasznos információkat, tudnivalókat közölhetne a cigány kisebb­séggel, segíthetné ennek megszerveződését. (bujdos) Az állkapcsát vesekőre, az állcsontját gyulladásra Csodaszerek csukából Az idősebb nemzedék még most, élemedett korában is tiszteletteljes borzongással gondol gyermekkorának „nemszeretem” gyógyszeré­re, a csukamájolajra. Nem tudom, ki hogy volt vele, de emlékezetem szerint egyet­len gyermekkori pajtásom sem szerette, s már említé­sére is kirázta a hideg. Most pedig arról olvasha­tunk, hogy — amint terjed­nek a természetes gyógysze­rek — nemcsak nálunk, de külföldön is úgy növekszik a csukának, mint gyógyszer- alapanyagnak a becsülete. Csak mutatóba sorolunk fel néhányat azok közül, ame­lyeket különböző testi nya­valyák gyógyítására ebből a ragadozó halból lehet nyer­ni. A hasháityáiát mint tyúkszemirtót tartják szá­mon. Elmúlik a szemölcs, ha vérző, azaz frissen vágott csukafejjel ecsetelik. Ha va­laki vesekövei bajlódik, a csuka állkapcsát égesse el> s ezt a szene.sedett port hasz­nálja. Ha pedig valakinek „nyilallása” van, vagy mell- hártyagyulladásban szen­ved, akkor az állcsontokat a magyar hölgy nevű növény levelének porával együtt ve­gye be, ez elmulasztja a testi bajt. A hidegrázást a csuka epéje- szünteti meg. E rövid felsorolásból is ki­tűnik, hogy a csuka húsa, csontja, belsősége mind fel­használható valamely beteg­ség orvoslására. Arról nem is beszélve, hogy akinek semmi baja nincs, az is jó­ízűen fogyaszthatja a csuka húsát. Ha hozzájut,

Next

/
Thumbnails
Contents