Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-02 / 151. szám

Salahmotor Salakmotoros egyéni ju­nior világbajnoki középdön­tőt rendeztek szombaton, a lengyelországi Tarnowban. A magyarokat Böszörményi Zsolt képviselte a Borsodi Építők Volán SC-ből. Rajta kívül rajthoz állt a nyíregy­házi Kovács Attila és a sze­gedi Hel Csaba is. A lengyelországi VB-közép- döntőre minden versenyző megérkezett, így teljes volt a mezőny. A magyarokon kí­vül a szovjetek és csehszlo­vákok is indultak. Egy-egy keletnémet, olasz és bolgár versenyző küzdött még a pontokért. A versenyt az olasz Maré nyerte meg 13 ponttal a lengyel Sinkowiak és Sledz előtt. Böszörményi Zsolt a negyedik helyen vég­zett, ugyancsak 12 ponttal. A nyíregyházi Kovács Attila lett az ötödik. A világbaj­nokság döntőjét a szovjet­unióbeli Lvovban rendezik meg szeptember 9-én. A fi­nálénak két magyar résztve­vője lesz: Böszörményi és Kovács AttHa. H Londonban, a WBC ökölvívó világbajnoki dön­tőn a nagypehelysúlyúak versenyében a brit Reefer és az argentin Gutierrez mérte össze erejét. A profi mérkőzésen az utolsó menet­ben az argentin öklöző ki­ütötte ellenfelét, s ezzel el­foglalta súlycsoportjában az első helyet. ■ „Profi pályafutásom, amatőr atlétikai pályákon” címmel jelent meg Cári Le­ints hatszoros olimpiai baj­nok atléta új könyve. A sportoló vádol és leleplez a könyvben. Többek között atról is szót ejt, hogy tisz­tában volt azzal, hogy leg­nagyobb ellenfele, Ben Johnson évek óta dopping­szerek segítségével érte el si­kereit. Ugyanezt állítja a szöuli olimpia női atlétikai hőséről, Florence Criffith- Joynerről. ■ Artúr Juszupovot, a ki­váló szovjet sakkozót há­rom férfi kirabolta. A nagy­mestert revolverrel hasba lőtték, a lakásában levő ér­tékeket pedig ellopták. Ju- szupovon a moszkvai Bot­kin kórházban háromórás műtétet hajtottak végre. ■ Tizennyolc ország spor­tolói vettek részt a görög fővárosban zajló nemzetközi ökölvívó-bajnokságon. A ma. gyarok közül Kovács István aranyérmes lett, miután a döntőben 5-0-ás pontozással verte az NSZK-beü Soarest. Lakatos Pál szintén a dön­tőig jutott, ott azonban ve­reséget szenvedett az ugyan, csak NSZK-beü Stefanostól. ■ A veterán atléták bu­dapesti Európa-bajnokságán huszonnyolc ország, mintegy háromezer egykori verseny­zője állt rajthoz. Már az el­ső napon rekordok szület­tek: az NSZK-beli Róbert Sgtter a 80 évesek kategó­riájában korosztályos Euró- pa-rekordot állított fel ge­relyhajításban, 25,3í méter­rel. Honfitársa, Oerliard Scheppe, a 75 esztendősök korcsoportjában, 31,26 mé­terrel lett az első ebben a számban. ■ Az Izraeli Amos Mansdorf csak ötmenetes csatában tudott nyerni a wimbledoni teniszversenyen <a svéd Edberg ellen. . / 2/Xl> l/VV Matthaus tizenegyese döntött Akadozott a német daráló )(c lllgner teljesítette az el­várásokat. A nyugatnémetek nem kaptak gólt. A szombati negyeddöntők során a papírforma jött be. Nem ígért mást a vasárnap délutáni NSZK—Csehszlová­kia összecsapás sem. A leg­merészebb jósok sem vok­soltak északi szomszédaink győzelmére, hiszen az elő­ző fordulóban a németek sokkal nehezebb ellenfélen — Hollandián — jutottak túl sikerrel. Beckenbauer legénységére általában nem jellemző, hogy elbíznák ma­gukat és könnyelműen Ját­szanának. Nős, a papírfor­ma beigazolódott, de a várt­nál jobban megizzadtak a német focisták. Telt ház várta Milánóban a német és a csehszlovák válogatottat. A mérkőzést mindkét csapat beleegyezé­sével az osztrák, Helmut Kohl vezette. Északi szom­szédainknál nem volt külö­nösebb változás a Costa Ri­ca elleni tizenegyhez képest. A németek közül azonban hiányzott — és ezt. a meccs is igazolta — a piros lapja miatt eltiltott Rudi Völler. Helyette Riedle játszott. Az első félidőben a csehszlová­kok behúzódtak kapujuk előterébe és apró közbelé­pésekkel, lökésekkel igye­keztek széttördelni az ellen­fél akcióit. A nyugatnéme­tek a tőlük megszokott mó­don támadtak, de akcióik elakadtak a védőfalban. A magasan érkező beadások rendszerint Stejskal kesz­tyűjében kötöttek ki. A vé­delemre jellemző volt a ke­ménység. A játékvezető öt sárga lapot osztott ki a ki­lencven perc folyamán. A huszonnegyedik percben megszületett az összecsapás egyetlen gólja, amely egy­ben a továbbjutást is je­lentette a nyugatnémetek számára. Klinsmann pará­dés cselekkel bevereikedte magát a tizenhatoson belül­re, ahol Strakával találko­zott össze. Straka kemény A legszexisebb kapus Madonna szerint Zenga a világ legszexisebb kapusa. Erre a bejelentésre a szív­tipró kapus így válaszolt: Madonnánál nincs szexisebb énekesnő a világon. Lehet, hogy a két sztár között ro­mánc szövődik? Ezt találgat­ja most a nyugati sajtó, „ diónak bizonyult, olyannyi­ra, hogy a bíró tizenegyes­sel „honorálta” belépőjét. A labda mögé a biztos lábú Matthaus állt és ezúttal sem hibázott (1-0). Ekkor még nem sokan sejtették, hogy ez marad a végeredmény is. A hátralévő percekben a németek ráültek az ered­ményre, így a csehszlová. koknak is akadt helyzetük. A második játékrész ele­jén újra feljöttek a néme­tek és hosszú percekre ka­pujukhoz szögezték északi szomszédainkat. Littbarski távoli lövése nyitotta meg a helyzetek sorát, majd Buchwald puskázott el egy percen belül két helyzetet. A tizenhetedik percben újabb tizenegyeshez juthat­tak volna a németek. 'Beint néhány méterre a kaputól gólhelyzetben felrúgta Steijskal. A bíró sípja né­ma maradt. Egy csehszlovák támadás során Moravcikot vitatható módon szabadítot­ták meg a labdától a német védők. A csatár dühében a játékvezető felé rúgott, ezért rövid úton a kiállítás sor­sára jutott. A tíz emberrel küzdő csehszlovákok az utol­só percig kétségessé tették a németek győzelmét, vál­toztatni azonban nem tud­tak az eredményen. Hírturmix Két angol szurkoló meg­támadott egy olasz fiatalem­bert pusztán azért, hogy el­vegyék tőle robogóját. A kismotorral a Sorrentoi-öbölt szerették volna bebarangol­ni a britek, de a nápolyi rendőrség letartóztatta őket. így csak a börtön szürke fa­laiban gyönyörködhetnek. Gary Lineckert szeretné le­igazolni a Torino vezetősége. A világbajnokság mindig re­mek üzlet a játékosnak, hi­szen négy évvel ezelőtt a VB után a Barcelona vette meg. Az átigazoláshoz már csak a Tottenham hozzájárulása szükséges. Roger Milla a kameruni válogatott legjobb játékosa elégedetlen teljesítményével és a „rossz formát” lobogó hajfürtjeivel magyarázta. A kitűnő játékos a jobb telje­sítmény érdekében kopaszra borotváltatta a fejét, hogy „erőteljesebben tudjon ját­szani”. Még Milla sem segített... A négy közé jutásért ví­vott csaták legértékesebbjé­nek ígérkezett az Anglia— Kamerun összecsapás. Képes lesz-e az angol futball le­győzni az eddig sikeresen szereplő afrikaiakat? Milyen varázslatos eszközöket vet­hetnek be a kameruniak, hogy megbabonázva legyőz­zék az ellenfelet? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések fo­galmazódtak meg a szurko­lókban ... A nápolyi stadion csak félig telt meg az összecsa­pásra, mindössze negyven­ezer néző volt a lelátókon. A kameruniak közül külön­böző büntetések miatt né­gyen nem játszhattak és a korábbi szokásoknak meg­felelően hiányzott a kezdő­csapatból Milla. Szerencsé­re az angol szurkolótábor nem rendezett „előmérkő- zést’ a helyi lakosokkal, mindenféle bonyodalom nél­kül telt el a meccset meg­előző nap. A receptnek megfelelően az angolok nagy iramban kezdtek, az ellenfél sok passzal igyeke­zett hátul tartani a labdát. Ezt láthattuk a korábbi összecsapásokon is a kame­runiaktól. Ez a taktika tör­vényszerűen hamar meg­bosszulta magát. A huszon­egyedbe percben egy kor­szerű, kevés átadásos tá­madás végén vezetést sze­reztek az angolok. Pearcc baloldali beadásét Platt a kapu jobb oldalába fejelte (1-0). A gól eredményekép­pen felébredtek a kameru­niak és a továbbiakban tő­lük láthattuk a technikás játékot, az angolok csak statisztáltak hozzá. A kö­zönség hangos füttyszóval minősítette az angolok produkcióit A második negyvenöt perc azzal kezdődött, hogy sokak örömére beállt Milla. Vezérletével veszélyes hely­zeteket dolgoztak ki a ka­meruniak. A veterán csatár a hatvankettedik percben tizenegyeshez juttatta csa­patát. Kunde állt a labda mögé és nagy erővel a bal felső sarokba lőtt (1-1). Mii­lát nem lehetett megállíta­ni. Négy perccel később Ekekét indította, aki tizen­három méterről elegánsan emelt a kapuba (2-1). Az angolok kétségbe esetten küzdöttek, nem eredményte­lenül. A nyolvanegyedik percben Linekert buktatták a büntetőterületen. A csa­tár a tizenegyes pontról a bal sarokba helyezett (2-2). Következhetett a hosszabbí­tás. A szünet nélkül támadó afrikaiak elfáradtak. Egy angol támadás során Li­neker átesett a kapus ke­zén. Az eredmény tizen­egyes. Változatosságként most középre rúgta a gólt (3-2). A szigetországiak fel­adata ezután az eredmény tartása volt, amit sikerrel végrehajtottak. Ezzel az NSZK szerdai ellenfele az angol gárda lesz a döntőbe jutásért. Mát hónapi« e«y holttest mellett • ÉLŐNEK HAZUDTA HALOTT ANYJÁT • MELLETTE EVETT ÉS ALUDT m TETTÉRE NINCS MAGYARÁZAT Az asszony valamikor, ja­nuár második hatcbeii halha­tott meg. Idős volt már, közel a nyolcvanhoz, így igazából senki sem csodálkozott volna azon. hogy egy reggel nem éb­redt föl többet. Az ismerősök még meg is könnyezték volna a sokat megélt Rózsika nénit. Mármint ha eljut hozzájuk a halálhíre. De az bizony nem jutott el senkihez. .. Szom­szédok, környékbeliek, hosszú­hosszú hónapokon át még csak nem is sejtették, mit rejt az asszony kis háza. Hiszen a fia úgy jött-ment, mintha mi sem történt volna. Pedig köz­ben odabent, a párnák között, ott feküdt halott anyja ... A sajószentpéteri D. Lász­ló, hat hónapon át hazug­ságokkal titkolta a kíváncsi­ak elől anyja halálát. Ha kérdezgették, hogy merre jár az asszony, kinek azt felel­te, hogy a testvéréhez uta­zott, kinek meg azt, hogy kórházban ápolják. A napok­ban azonban fény derült az esetre és azóta falu, város erről pletykál. Amikor elha­tároztuk, hogy meglátogat­juk a férfit, csupán annyit tudtunk: a Miskolci Közle­kedési Vállalat dolgozója, tettéért az ideg- és elmeosz­tályra került, de onnan ha­marosan ki is engedték. Elő­ször kollégáinál érdeklő­dünk, meséljenek nekünk ar­ról az emberről, aki képes volt majdnem fél éven át együtt élni halott anyjával. A munkatársaitól rosszat nem hallottunk Lászlóról. Jó szakembernek ismerték mag. olyannak, aki szó nélkül végzi el a munkáját. Sosem volt bőbeszédű, magáról rit­kán szólt, legfeljebb annyit, hogy az anyjával él. Arról, hogy takaros asszonykáról, szép családról álmodozna, sosem beszélt. Mindig magá- nakvaló volt, így most sem tűnt fel senkinek, hogy vala­mi bántaná. Még azon a na­pon is, amikor beidézték a rendőrségre a történtek mi­att, olyan volt, mint más­kor ... Mikor Sajószentpéterre indu­lunk a pontos címét nem tud­juk, csupán annyit: az Alacska felé vezető út. Mégsem vagyunk nehéz helyzetben, az első ember útbaigazít. — Csak menjenek, amerre az út mutatja, meg fogják találni. A leggazosabb, legrendetlenebb udvart keressék. Végül is igaza van, könnyű kiszúrni a legel­hanyagoltabb portát. Az egykor szépre vágott sövények, bokrok most méteres gazzá nőve csú­fítják a bejáratot. A rozsdás nagykapu félig bedőlve, már csak a fohász tartja. Mellette kidőlt betonoszlop, amögött, az ágak takarásában, a kis ösvény, ami a házhoz visz. Nagyot lép­ve, aztán hétrétgörnyedve, bok­rokban felakadva jutunk be a ház sarkáig. A régóta darabok­ra tört. és éppencsak befóliá­zott ablakon túlról bűzös, éme­lyítő szag árad. A veranda ab­lakának tépett függönyén, egy pillanatra belesünk: odabent asztalra dőlt sörösüvegek, régi könyvek, a székre dobott gyű­rött ing. A fal melletti ágyban mintha valaki békésen aludna. Bekopogunk. Mikor mondjuk, miért és honnan jöttünk, már érkezik is a válasz: viszontlá­tásra! — darálja az ajtón túlról László, anélkül, hogy kinézne. Tovább próbálkozunk, anyjáról és saját magáról faggatjuk, a temetésről kérdezzük. Hiába. Dt&! HÍRLAP. — A miskolciak napilapja. — Kiadja* a Déli Hírlap Kft Miskolc, Bajcsy-Zslllnszky út 15. 3527. — Felelős kiadó: beKES DEZSŐ főszerkesztő-ügyvezető. — Szerkesztő­ség: Miskolc, Bajc8y-Zsllins2ky út 15. 3527. Postacím: Mis­kolc. 35101, Pf.5 39. Telefonközpont 38-941. Titkárság: 13-223. Bel- és várospolitikai rovat? 18-227. Gazdaságpolitikai rovati 18-224. Levelezési rovat« 13-225. Kultúrpolitikai rovat: 18-226. Sportrovat: 18-222. Telex- 62342. Telefax: 18-225. Hirdetésfel­vétel: Miskolc. Széchenyi út 15—17. Telefon* 16-213, — Ter­jeszt! a Magyar Posta. Előfizethető bármelyik hírlapkézbe­sítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlap­üzleteiben és a Hlrlapelőflzetésl és Lapellátási irodánál í'HELIR), Budapest V., József nádor tér 1. — 1908 — közvet­lenül vagy postautalványon, valamint átutalással, a posta­bank Rt. 219-98630 Pénzforgalmi Jelzőszámra Triőfizeté«! rtf* egy hónapra 105 forint, egy negyedévre 315 forint, egy évre 1260 forint. Index: 25 951. — Készült a Borsodi Nyomdá­ban. Felelőt vezetői HORVÁTH FERENC. — TSSN 0133 0209 JPPWIf1 Viszontlátásra! — vágja rá min­denre. Nincs mit tenni. Kicvic- kélünk az udvarról és a szom­szédokat kérdezzük. — Még belegondolni is rossz, hogy hat hónapon ót egy halott asszony mellett éltünk — fogad egy fiatal ■lány. — Amikor kitudódott az ügy, és itt voltak a rend­őrök, először még úgy hit­tük, tán megölte, de aztán kiderült, hogy a néni termé­szetes halállal halt meg. Hogy gyanús volt-e? Hát így utólag már sok minden eszé­be jut az embernek. Hogy alig láttunk fényt a házban, meg hogy télen nem füstölt a kémény. A szemközti szomszéd há­zaspárnak is van miről me­sélnie. Tőlük rögtön azt tud­juk meg: végül is a postás­nőnek köszönhető, hogy fény derült az ügyre. Ugyanis ő jelentette, hogy hónapok óta nem volt aki átvegye az asz- szony nyugdíját. — Egyébként, kedves, jobb is, hogy nem, engedte be ma­gukat , az az ember — foly­tatja a háziasszony. — Rosz- szul is, lettek volna. Amikor itt voltak a rendőrök, jár­tam bent, a tornácig men­tem. De még olyan koszt! Volt ott minden, térdig men­tünk a szemétben. Meg hát az a szörnyű büdös... Én a néni holttestét már nem bír­tam megnézni. Még így sem aludtam éjszakákon át. Akik látták, úgy mondják, hogy rá volt száradva, meg volt sárgulva a bőre. A fia meg hat hónapon át ott élt vele. Közvetlenül mellette aludt, még a két ágy is össze volt tolva. Na, meg ott is evett. Amikor bejutottak, friss töl­tött káposzta, meg zöldségek voltak odakészítve ... Már indulnánk, amikor a rendetlen porta elé leállított autónknál egy libáit legelte­tő asszony szólít meg. ö is mesélni kezd arról, hogyan is élte meg ezt a szörnyűsé­get. — Én már éreztem a bü­döset. Még mondtam is a családomnak, hogy meg kel­lene nézni a patakot, hátha valami dögött dobtak bele. Mert hát ugye erre nem gon­doltam. Ez egy rettenet. Hát még hullamérgezést is kap­hatott. volna az az ember. Hogy is tehetett ilyet? Itt laknak már régen. Amíg az apja élt, de szépen rendbe is volt tartva ez a porta. De azóta ilyen. Nem nyúltak semmihez, ki sem festettek, füvet nem nyírtak. A fiú egyébként mindig furcsa ember volt. Nappal őt so­sem lehet látni. Pirkadat előtt megy, de napvilágnál haza sem jön. Ha mégis vi­lágosban ér be a busza, hát elmegy a szomszédos kocs­mába, és estig ott marad. Mostanság is ugyanígy jöhe- tett-mehetett... És az utol­só napig még dolgozni is be­járt. Nem tudom, mire szá­míthatott ... Aztán másoktól még hallunk arról, hogy milyen is volt a* idős asszony, Rózsika néni. Hogy gyakran szapulta a fiát, máskor meg az ablakban áll­va kiabált mindenféléket. Az egyik szomszédasszonyon és a poslásnőn kívül nem nagyon állt ő szóba senkivel. A házba őket sem kísérte be. inkább ma­ga botorkált ki á kapuig... Jó néhány nappal a történtek után még mindenki erről az ügyről beszél. Üjból és újból felháborodnak, megdöbbennek, elborzadnak. Üjra idézik a csa­lád életét és a múltban keresik, kutatják a magyarázatot. De hát... Ha nem állhatta az any­ját, hát akkor minél hamarabb meg akart volna szabadulni tő­le. Ha meg szerette, akkor ugye kegyeletből tisztességes temeté­sen búcsúzott volna tőle. Ok is jól tudják: arra a kérdésre, hogy miért (ette ezt a férfi, nem lehet elfogadható választ adni... (fázoldj i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents