Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
1990-07-11 / 159. szám
Vegetáriánusnak nem főznek Bioturisták A bfokcrtcszet. a bioboltok mellett megjelent a bioturizmus is hazánkban. A Magyar Természetgyógyászok Országos Tudományos Egyesülete Veszprémben létrehozta bioturist utazási irodáját, amelynek legfontosabb célja, hogy felkutassa a hazai gyógyturizmus lehetőségeit, és szervezett kereteket adjon a különböző betegségekben szenvedők és a természetgyógyászatban járatos szakemberek találkozásának. Kínálatukban máris több olyan rendezvény, úticél van, amelyekről eddig szinte véletlenszerűen értesültek a rászorultak. Talán azt is kevesen tudták eddig, hogy a gyógytornász, ortopéd szakorvos felügyeletével, tanácsaival végzett lovaglás — persze elsősorban fiatalabb korban — tartáshibákat javít, gerincferdülést igazít ki. Szerveznek kirándulást Somló—Sárvár úticéllal. ahol a résztvevők gyógynövényismereteiket gyara- pithatják, de a jelentkezők Nyíregyházára is eljuthatnak, ahol a moxatérápia (égő „cigaretta” a bőrön), a köpölypohár, a kiropraktika gyógymódokkal kerülhetnek közelebbi kapcsolatba. Tapolcán már egy évtizede tudatosan alkalmazzák a barlangok sajátos mikroklímáját az allergiás, vagy gyulladásos eredetű légúti panaszok enyhítésére, gyógyítására. Űj kezdeményezés a 10— 14 éves gyerekek számára szervezett gyógytábor, ahol a résztvevők gyakorló szakemberektől sajátíthatják el a talpmasszázs, a jóga alapelemeit. Sípos Jánosné, az utazási iroda vezetője kis keserűséggel mondta el, hogy miközben egyre nagyobb az Mikor szabad a bukósisakot javítani? A bukósisakokra vonatkozó ENSZ—EGB-előírás megtiltja a balesetben használt sisakok javítását. A sisak belső párnázása, ellenzője, állszíja azonban használat közben oly mértékben rongálódik, hogy állapota a biztonságot rontja. Ezért az NDK-ban már korábban javítószolgálatot hoztak létre a használt sisakok „újra-kon- fekcionálására”. A javításra leadott sisakhoz a tulajdonosnak nyilatkozatot kell mellékelnie, amelyben tanúsítja, hogy a sisak baleseti igénybevételt nem szenvedett. igény külföldről is a gyógy- turizmus iránt, alig-alig sikerült valamit elérni az éttermeknél, hogy a beteg emberek, például a cukorbetegek által fogyasztható ételek is legyenek az étlapon, vagy a vegetáriánusok is találjanak választékot. Arra pedig még többet kell várni, hogy bioételek, vegyszermentes készítmények is megjelenjenek az asztalokon. Pedig biztató kísérletekről hallani, húskészítményekről, és olyan borról is, amelyeket nem kezelnek vegyi anyagokkal. Aki utazik, az enni is akar, s a leghatásosabb természetes gyógymód is kudarcot vallhat az egészséges táplálkozás feltételei nélkül. J>. F. Telelőn, vagy autó? „Ha nem sikerül telefonálnom, beleülök és felugróm hozzád!” Ehhez természetesen nem kell más, mint az, hogy a gépkocsi telefon alakú legyen. A gépkocsiba a párizsi szerelők állítólag kürt helyett is csengőt szereltek. A Mi skóc-nemzet sé<> temetkezési helye vu<i Megvédi-e Pállasz Athéné a bencés monostor romjait? Megdolgoztatják a denevéreket Az elzászi Nitlelsheim lakói az eddig telepítettekhez még további denevércsapatokat akarnak betelepíteni községükbe, hogy azok segítsenek nekik leküzdeni a szúnyogáradatot. Egy-egy denevér egyetlen nyáron mintegy 2,3 kilogramm szúnyogot fogyaszt el. Szombati számunkban részletesen beszámoltunk arról a csütörtöki szakmai vitáról, melyet a Tapolcán építendő Pállasz panzió ügyében rendeztek. Mint megírtuk, a vitában felszólalt Iglói Gyula, a város egykori főépítésze is. Véleményét az olvasókkal az alábbiakban ismertetjük részletesen. A tapolcai, mai nevén Paliasz panzió építéséről a miskolci napilapokból és a nemrég tartott szakmai vitán szereztem ismereteimet. A vita folytatódik, s ma még az sem tudható, hogy a városvédő Pállasz Athéné meg tudja-e védeni a magyar történelemnek is részét képező Miskóc-nemzetség temetkezési helyének romjait? A közzétett ismeretanyag szerint a vállalkozók megvettek egy olyan tapolcai telket, amelyre az elképzelésük szerint családi panziót kívántak építeni. A tanácselnök úr levele szerint a vállalkozók programja „a telek adottságaihoz képest túlzott volt, ezért többszöri tervezői próbálkozás ellenére sem lehetett engedélyezni”. Vajon milyen vállalkozók lehetnek azok, akik megvesznek egy olyan telket, amire a szándékuk szerinti épületet nem lehet megépíteni? A tanácselnök úr levele erre is választ adott: pénzesek, százmilliós tőkével rendelkeznek. Ezért — folytatódott a levél —, a lariácsi szervek, a vállalkozói készséget A pisztolygolyó könnyen porladt**. A halálsápadt párbajozó Aki profi, nem verekszik Hét olimpiai aranyérmével Gcrcvich Aladár a világ egyik legeredményesebb sportolója, Magyarországon pedig az első az eredménylistáját tekintve. Kardvívóként még ötvenévesen (!) is az olimpiai dobogó legmagasabb fokára állhatott. Nem kis teljesítmény ilyen korban felvenni a versenyt a fiatalokkal ... A vívás mestere Miskolcról indult világhódító útjára. Nem a sportsikereiről, hanem a párbajról kérdezem. — Apám vívótermében láttam először párbajt — kezdi visszaemlékezését. — Miskolcon a Nemzeti Színház mellett volt, középen egy hatalmas oszloppal, amelyet körbe-körbe futott a bátortalan „pórbajhős”, miközben a másik kergette kezében a karddal. De nem mind volt ám ilyen mulatságos, a legtöbb kihívás bizony vérre ment. Az első vérig... — Akár a halál beálltáig — Igen, bár arra ügyeltek, ha csak nem voltany- nyira komoly az ügy, hogy halálra sebesítsék egymást. Az érzékenyebb pontokat, a nyakat, a hónaljt, a mellet bandázs védte. Az orvos mérte időközönként a pulzust, és ha egyiküknél túl szapora volt, leállította a párbajt. Vége a tournak, mondta. Egy vezetőbíró, két- két segéd és egy orvos volt jelen. Mielőtt elkezdődött volna a párharc, a párbajvezető felszólította az ellenfeleket, hogy béküljenek ki. Ha a küzdőfelek ekkor sem álltak el a szándékuktól, jöhetett az „állás- rajt”. Amikor a vezetőbíró „állj-t” parancsolt, fel kellett hagyni a támadással. — Miskolcon kívül hol látott párbajt? — Budapesten, Santelli vívótermében az Erzsébet körút 1. szám alatt sok pisztolypárbajnak voltam tanúja. Volt, ami igen komolyra ment, éleslövedékkel. Ha nem volt annyira komoly az ügy, a pisztolyokat könnyen porladó golyóval töltötték meg, és porrá zúzták. Ezzel többnyire semmilyen sérülést nem okozhattak, mert a töltet az elsütés után néhány méterre szétporladt. Persze így se volt jó érzés, amikor az emberre rátartották a pisztolyt ... Elmondok egy esetet. A mindig mókáskedvű Santelli mester egyszer az öltözőszekrénybe lyukat fu- ratott, beletett egy ólomgolyót, és amikor a vezényszóra elsült a fegyver, amibe csak port töltetett — persze senki sem sérült meg — rohant a szekrényhez, hogy a golyót kivegye. Nagy komolysággal felmutatta a „gyilkos ólmot”, és azt mondta az egyikőjünek: milyen szerencséje van, hogy két centit tévedett az ellenfél, mert különben szétroncsolta volna a fejét. Persze a párbajozó halálsápadttá vált. Kardpárbajnál viszont gyakran előfordult, hogy a sérülés ne legyen komoly, a segédek tompítottak a kardok élén. — A tisztek között viszont vérre ment a párbaj, nem volt ritka ilyenkor a haláleset sem. Németországban például az , számított hősnek, akinek az arcán forradás, azaz kard nyomai látszottak. — Általában min vesztek össze a haragosok? — Nő, üzleti, vagy politikai ügyön. Akadt olyan ember is, aki mindenkibe belekötött, csak párbajozhasson, így váljon hőssé. Esetleg halottá... — ön szerint a hivatásos vívók, sportolók jó pár- bajozók lettek volna? — Valószínűleg, bár a félelemérzet sokat jelent ilyenkor. Aki bátrabb, illetve vakmerőbb volt, esetleg hamarabb elérhette a célját, mint a gyakorlottabb, de galamblelkűbb ellenfele. Mégis azt vallom, hogy akik kicsit komolyabban vívtak nagyon ritkán párbajoztak, mint ahogy az erős ember általában nem verekszik. Nem hagyták odáig fajulni a dolgot, hogy párbaj legyen belőle. — Azért ön is párbajozott már, vagy nem? — De igen, a vívópáston — olimpiai érmekért,.. (temesi) felismerve, üzleti alapon, a kölcsönös érdekek figyelem- bevételével a megoldás lehetőségeit keresték, „hogy ezt a tőkét a városban tartsák”. A vállalkozók — szintén a levelük szerint — a város legjobb építészeit kérték meg, „hogy keressék a létesítmény természetes helyét Tapolca területén”. A tervező négy helyszínre tett javaslatot, amely után a vállalkozók „szabályos üzleti ajánlatot” terjesztettek Miskolc Város Tanácsa elé. Amint írták, „a városi tanács a megadott alternatívák közül a negyedik változatot fogadta el”. Ez az a telek a Zója utca mentén, amely akkor még „közpark” volt, az érvényes rendezési terv előírása szerint. A végrehajtó bizottság rövidesen, 1090 év elején módosította ezt az előírást is, átminősítette „intézmény” területnek. A szakmai ismertető alkalmával mondotta a hajdani városi főépítész, hogy az 1076. évi rendezési tervben a szóban forgó területre „vé- dettség”-et biztosítottak, pontosan a felszín alatt évszázadok óta rejtőzködő monostor romjainak megóvására. Miért szüntették meg ezt?! ■ ■ Az említett tavaszi „nyílt levélre” küldött hozzászólásomban a forrásművek felsorolásával aggodalmamat fejeztem ki amiatt, hogy mi lesz a romok sorsa, ha ott panziót kezdenek el építeni? Ámde éppúgy bizonytalanná válik a panzió sorsa is. mivelhogy a műemlékvédelmi törvényeink szerint „elsőbbsége” a 11—12. századi monostorromnak van. Mivel 60 éve nem jelent meg Miskolcról várostörténeti monográfia, ilven tárgyú kutatások jószerével a csekély számú érdeklődő, illetve szakember előtt ismeretesek. Régészeti feltárás sem történt, ennélfogva ránézéssel senki nem tudja megmutatni, mi és hol van a földtakaró alatt. Néhány hete még támogattam a Hermán Ottó Múzeum illetékesének azt a gondolatát, hogy a panziótelek állami területtel érintkező mezsgyéjén kutatóárok létesítésére tesz indítványt. Ezzel a kutatóárokkal a mintegy 5 ezer négyszögölnyi terület szélén levő, mintegy 700 négyszögölnyi panziótelek a további régészeti kutatásra izolálható lenne. Csakhogy a Kós-házban elhangzott nyilatkozat szerint a panzióépitésre nemcsak annyi telekrész áll a vállalkozók rendelkezésére, amelyet már megkaptak. Sajnálatos, hogy minderről a város közvéleménye a Déli Hírlap cikkéből szerezhetett tudomást, miszerint: „a vállalkozókkal kötött szerződésnek van egy olyan kitétele, amennyiben a panzió létrehozása bizonyos terület- bővítést kívánna, azt a telekár-módosítást követően megteszi a tanács”. Minek a kutatóárok, ha nem ott van a határ? Ez tehát a magyarázat, hogy a modell és a tervek miért tartalmazzák majd’ az egész domboldalt, mint a panzióhoz tartozó parkot, a tervezett sportlétesítményekkel? Ezt a paktumot megismerve jutottam ismételten elhatározásra. hogy a közvélemény előtt fejezzem ki aggodalmamat a város múltját hordozó monostorromok jövőjét illetően. Egyben azt is megerősítem, hogy a leend'ő Pallas? panzió 6<>—7® vendége helyett szívesen látnék sokkal többet Tapolcán is. de nem a monostorromokon épült panziókban. Segítsen ehhez bennünket a városvédő Pállasz Athéné mellett * városi tanács, vagy a leendő önkormányzat is... Iglói Gyűl«. . Világító baktérium Nagy-Britanniában olyan eljáráson dolgoznak, amelv- lyel felismerhetővé tehetők az élelmiszerekben levő baktériumok. Ügy ' járnak el, hogy a baktériumokat megtámadó bakteriofág vírusokba bejuttatják azt a gént, amely meghatározza a luci- feráz nevű, fényt kibocsátó enzimnek a képződését. Amikor azután a bakteriofág beépül a baktériumba, benne létrejön ez az enzim. Az élelmiszer vizsgálói pedig a fénylés erősségéből következtethetnek a mintában levő baktériumok mennyiségére. Az angol kutatók most olyan bakteriofágokat keresnek, amelyek csupán bizonyos baktériumokba épülnek be. Remélik, hogy ez év végéig sikerül kidolgozniuk annak módját, miképp mutathatók ki az élelmiszerekben leggyakrabban előforduló baktériumok, s hogy talán másfél év múlva ezzel az eljárással a Salmonella- csoportba tartozó baktériumokat is földeríthetik majd. A svédek kevesebbet szívnak A nagyszabású felvilágosító munka eredményeként Svédországban 1970 óta jelentősen visszaszorult a dohányzás — állapítja meg egy most készített jelentés. A dohányzó férfiak és nők aránya jelenleg 30 százalék. Különösen jó példával járnak elöl az orvosok. 1969- ben még 46 százalékuk dohányzott, 1988-ban már kevesebb, mint 20 százalékuk. Érdekes módon általában több férfi hagyta abba a dohányzást, mint nő. A dohányos férfiak 10 százaléka, a dohányzó nők 1 százaléka pipázik, mert korábban az volt a feltevés, hogy a pi- pázás kevésbé ártalmas a* egészségre. Ezt a feltevést azonban a híres Karolinska Intézet vizsgálatai nem erősítették meg. A kutatók szerint ugyanakkora a tüdőrák kockázata, akármit is szívnak.