Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
1990-07-28 / 174. szám
XXII. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM 1990. JÚLIUS 28., SZOMBAT ÁRU: 4.20 RIIHT A MISKOLCIAK NAJP9LAPMA A vállalkozó dühöng, a helyi tanács hallgat Elszántották az utat Át a kötélpálya alatt 0 Szeptemberben mentőhelikoptert kap Miskolc. Ezt a hírt tegnap hallottuk Kozenkay Jenőtől, az Aerocaritas elnökétől. A szolgálat külföldről két nagy teljesítményű szállító helikoptert kapott, melynek egyikét Vácra telepítik, a másikat Miskolcra hozzák. A képünkön látható helikopter kisebb méretű, sebesült szállítására nem alkalmas. Az autópályáinkon ilyenek teljesítenek szolgálatot, az orvost tudják velük percek alatt a helyszínre száilitani. A gép előtt álló készenléti kocsi osztrák illetőségű. A közelmúltban kötött szerződést az Aerocaritas, a pécsi Medex International mentöscéggel. (Cikk a 3. oldalon.) (Kerényi László felvétele) Szennyezzük és szenvedjük o. Veszélyes hulladék, tonnaszámra Képzeljük el milyen lenne, ha a Centrum Áruház főbejárata elé egy szép reggelen hatalmas árkot ásnának, vagy befalaznák valamelyik Széchenyi úti bőit ajtaját. Grubics Józseffel pedig Valami hasonló történt: nyitott Mályi hatarában egy autóbontó telepet. Autósközpont néven, de egy nap el- dózerolták a telephez vezető egyetlen utat. Most ótt nézheti az addig átvett autókat, amelyeket nem tud áthozni a földtúráson, és számolhatja a kárt, ami minden elzárva töltött nappal gyarapodik. A történetet Grubics József mondta el nekünk, és mi megpróbáltuk kinyomozni, kit és miért zavart ott ez a földút... • A FEJÜKRE ESHET Azt a póruljárt vállalkozótól is tudjuk, hogy az utat a Mályi Téglagyár dózerol- tatta el. A vállalkozó a területet tőle bérli, és az oda vezető út a gyár kötélpályája alatt vezet át. Minő pech: épp az idén volt esedékes a kötélpálya tízévenként megejtendő hatósági szemléje, ahol az út elzárását elrendelő verdikt született. A megyei tanács műszak; főosztályán készségesen megmutatták nekünk az ügy iratait. Elmondták: a jogszabály szerint ahol közút kötélpályát keresztez, ott védőműtárgy kell, nehogy az úton közlekedőknek a fejükre zuhanjon egy csille, vagy a tartalma. Amikor a kötélpálya engedélyének megújításához szükséges szemlén meglátták alatta az utat, úgy döntöttek: akkor működhet tovább a gyár számára létfontosságú kötélpálya, ha lezárják az utat a gépjárműforgalom elől. • NEM VÁLASZOLTAK Ez ugyebár meglehetősen kemény feltétel. De mielőtt a határozat megszületett volna, a megvei tanács levelet írt a mályi tanácsnak kérve: jelezze, hogyan kívánja megoldani az út védelmét a kötélpálya alatt. A levélre a füle botját sem mozgatta a mályi tanács, így azután megindultak a dózerek. Az útügy azonban nem ilyen egyszerű; bonyolult, mint egy Agatha Christiekrimi. Csak egyelőre nincs tettes és megoldás sem. Az út ugyanis van, s még sincs. Azaz a valóságban létezik, de engedély nélkül létesült, nincs rajta egyetlen térképen sem. (A tíz évvel ezelőtti iratokban sincs nyoma, hogy ott lett volna ...) Így azután a mályi tanács voltaképp megtehette, hogy nem jelent meg a kötélpá- lyaszemlén, és nem válaszolt a megyei tanács levelére, hiszen az út ugyebár jogilag nem is létezik. • A SÁRUGYI SZEMLE Az azonban aligha mondható, hogy az útügy ott, Má- lyiban ismeretlen lenne a közigazgatás számára. Ugyanis jóval a kötélpályaszemle előtt" már volt egy másik szemle is: mert a közúti igazgatóság kifogásolta, hogy erről az útról sarat hordanak fel a 3-as útra. Erről is van jegyzőkönyv. Ezen a „sárügyi” szemlénél már mondták a megyeiek: meg kel! oldani az út. védelmét a kötélpálya alatt. A téglagyár azonban kijelentette, hogy ez nem az ő, hanem az út kezelőjének, a mályi tanácsnak a dolga, sz pedig azt mondta: nincs pénze er- re. majd kitesz egv táblát. Azt is hallottuk a megyei tanácson: ez az út úgy lett, hogy először törmeléket hordtak erre, maid a kis- kertesek az errefelé építkezők használták, egy időben állítólag még a községi szemetet is erre hordták. Az autóbontós csak most telepedett oda... A vállalkozó dühöng, mert nem foglalkozik senki az ügvével: a téglagyárban a szabadságok miatt ■ nem jut az illetékeshez, a tanács nem vállalkozik az ügv megoldására, az utat meg elzárták. Pedig +elek ugyebár nincs út nélkül. Azt is lehet mondani: a telek bérbeadójának, a gyárnak tudnia kellett volna, hogy egy illegális úttal együtt adta oda a területet. Ettől a megállapítástól persze még nem terem új út. Az egészben az a legszomorúbb, hogy ismét összeállt a szokásos magyar játék: néhányan vitatkoznak, egy valaki pedig számolhatja a kárát. (k—ó) Tegnapi számunkban elsősorban a Dimag Rt., az egykori LKM által okozod levegő- és zajszennyezésről beszélgettünk Bazsányi Dezső műszaki főmérnökkel. Azokról a gondokról, melyeket a különböző részlegek körül élők közvetlenül tapasztalnak, illetve kénytelenek elviselni. Ám ezeknél kevésbé feltűnő szennyezőanyagok is keletkeznek a termelés során, például veszélyes hulladék... — Igen szigorú előírásoknak kell megfelelnünk, ha nem akarunk ezért bírságot fizetni, önbevallás alapján szinte kilónként számoltatnak el bennünket. Országszerte az jellemző, hogy a veszélyes hulladék egy részét ma még nem tudják — ismeretek, vagy technológia hiányában — feldolgozni, ezért csak a szakszerű tárolásról lehet szó, ami nem megoldás. Ide sorolható például a nálunk is alkalmazott, elhasználódott kro- mit- és azbeszthulladék. Az olajat és savat tartalmazó pácléiszapot tároljuk, hordozzuk, a páclevelet pedig közömbösítés után visszaforgatjuk a rendszerbe. A technológiai fegyelem hiánya miatt azonban ez nem mindig történik megfelelően, így bár belső gondnak számít, alkalmanként a hengerművi csapágyak károsodik ily módon. A magas vastartalmú iszap is nagymennyiségben keletkezik vállalatunknál. . Előtisztítás után víztartalmát a Szinvá- ba engedjük, a maradék iszapot eddig a Borsodi Ércelőkészítő Műben újra adagoltatok a zsugqrítvánvba, hiszen 40 százalékos vastartalma van. Jelenleg azonban ez az elhelyezés egyre nagyobb gondot jelent. Betonból készült iszaptárolóban gyűjtjük egyelőre, s terveink szerint brikettálással, a későbbiekben — egy osztrák licenc szerint — a kohóba tudjuk majd juttatni, ezzel javítva az acél minőségét. Ugyancsak veszélyes hulladéknak számít a gyár területén összegyűlő iszapsár, ezt azonban a TIFO-ba szállíttatjuk, s elégettetjük. — Honnan érkezik, hogyan, s milyen minőségben távozik a kohászat szennyvize? — Naponta 15 ezer köbméter vizet használunk fel, elsősorban a Sajóból — a jobb minőségű Szinváét csak hűtésre alkalmazzuk — s 840ü-at engedünk ki. A hiányzó mennyiség elpárolog, illetve tisztítás után az újra hasznosított, azaz visszaforgatott mennyiség rendszerbői eltávozott részének pótlását oldjuk meg vele. A Szín vápa kikerülő víz színe alkalmanként csúnya, vörös vagy más színű, azonban ez nem jelenti azt, hogy a határérték felett lennének benne az anyagok. A környezetvédelmi hatóság, azaz az ÉKöVÍ- ZIG bejelentés nélkül is megjelenik a kifolyóknál, mintákat vesz, ennek alapján állíthatom az előbbit. Mint azonban minden termelőüzemben üzemzavar, vagy áramkimaradás esetén, a szennyvíztisztítónk nem működik. Alig két hete például, hogy üzemzavar keletkezett nálunk, s bár ez azonnal bejelentettük a hatóságnál, ma érkezett meg a levél, hogy a szennyvízkibocsátás határértékének túllépése miatt, fizessünk 160 ezer forintot. Évente egyébként egy-két esetben fordul elő, hogy az említett okok miatt, nem tudjuk tartani az előírásokat. Az üzemviteltől függ az, hogy a tisztítást követően milyen minőségű szennyvizet engedünk ki. Előfordult már az is, hogy jobbnak számított, mint a beérkezett Sajó-víz. Tíz éve építették be ugyanis, a még ma is korszerűnek számító szűrőberendezést, ennek köszönhetően, tavaly például az alkalmankénti, határérték feletti kibocsátásokért csupán 665 ezer forint bírságot fizettünk. — Az, hogy néhány hónapja 17 kft., illetve rt. alakult a régi LKM helyén, mennyire befolyásolja majd a környezetvédelmi tevékenységet? Kell-e félnünk attól, hogy kevesebbet, vagy egyáltalán nem fordítanak figyelmet erre? Egyáltalán szakemberek végzik-e ezt a munkát? — A tulajdonforma-váltás nagyobb gazdasági önállóságot ad a kialakult részlegeknek. Ez azonban technológiai vonatkozásban is nagyobb felelősséget jelent. Az ügyvezető igazgatók mindenütt környezetvédelmi felelősöket neveztek ki, s bár nincs mindegyiküknek szak- képesítése, technológiai, s helyi ismeretek segítségével addig is el tudják látni munkájukat, míg ezt nem pótolják. Ám a környezetvédelem az egyik olyan terület, ahol leginkább megmaradt a központi rendszer, így például az összes részleg felügyeleti jogkörével a főenergetikus rendelkezik. Egyenként együttműködési megállapodásokat kötöttünk a kít.-kel, rt.-kel, konkrétan meghatározva, hogy a környezetvédelmi tevékenységében mi az, ami saját, illetve a főenergetikusi szervezet hatáskörébe tartozik. EnA Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a legközelebbi — július 31-i — ülésén foglalkozik a különféle célokra létrehozott alapok felosztására tett javaslatokkal. A megye sok millió forintot fordít az intézmények és gazdasági szervezetek korszerűsítését segítő fejlesztések támogatására. Egyebek mellett a Pedagógiai innovációs Alapra benyújtott, csaknem száztíz pályázat céljaira ötmillió forintot biztosítottak. Az erre beérkezett pályázatok évek óta meglevő hiányt kívánnak pótolni. Az igény persze jóval meghaladja a lehetőségeket, hiszen a pályázók az ösz- szegnek több mint tízszereséért folyamodtak. A vb-testü- let elé kerülő, s a szakterület nek ellenére megtehetik, hogy kevésbé tartják be az előírásokat, azonban tudják, hogy most már határértéktúllépés, szennyezés esetén a részlegük fizet. A szennyeződés minőségéből ugyanis körülbelül behatárolható, hogy az honnan érkezett, illetve az üzemzavarok bejelentési kötelezettségének jóvoltából is előbb-utóbb kiderülhet. Az elmúlt évben például a Csavar- és Húzott- áru Rt. környezetvédelmi hiányosságokért, előírás feletti kibocsátásért nyolc millió forint bírságot fizetett ki. (Folytatjuk) Nagy Zsuzsanna lektoraival, valamint szakértői bizottsággal véleményeztetett- - javaslatok szerint a pályázatoknak nem egészen a felét tudják támogatni. Hasonló a helyzet a Mecénást Alappal is. Az idei költségvetésből 30 milliót különítettek el erre a célra, amelyből finanszírozni kell az évenként rendszeresen jelentkező kulturális és köz- művelődési támogatási igényeket, valamint olyan egyszeri célokat, amelyek aktualitásuk miatt arra érdemesek. Így a többi között alkotótáborok, nemzetközi tanulmányutat, különböző kiadványok külföldi vendég- szereplések, tanulmányi versenyen -való részvétel, zenekarok szaktáborozásának segítése és sok egyéb közérdekű rendezvény szerepel- az előterjesztésre váró javasla-, tok között. Döntés elölt Alapok és pályázatok
