Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-26 / 172. szám

Hu V iráglepel a miskolciaké a szó jJdiTrswwr­----- .......■■mi— .ui.i r*u>taiim: Déli Hírlap Miskolc 3501 Pl 39 — relefnn: 18-225 — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket. honv panaszaik kai, észrevételeikkel hétfőtől pén'ekig. lehetőleg S—H óra ko'őtl keressenek fel bennünket. Szívesség-telefon Tel»fonszegény városunkban bizony sok bosszúságot j okoznak a rossz nyilvános telefonállomások. Örökzöld té- I ma. adnak a vandál telefonrongálók, akik nem érik fel ésszel, hogy éneim ílen ténykedésükkel nemcsak anyagi károk .i okoznak — évente horribilis összegű kiadásokat a postának —, hanem sok-sok 1 bosszúságot és keserűséget is embertársaiknak. Nagyon szomorú példát tudok az utóbbira: néhány évvel ezelőtt a Napfiirdö utcában azért halt meg egy többgyer­mekes fiatalasszony, mert a mentőkért telefonálni akaró fia szinte az egész Vologda-lakőtclepet berohangálta, amíg egy működő telefonállomást talált. A mentők ugyan gyor­san a nívott helyre érkeztek, de akkor már késő volt. A mentőorvos mondta, hogy ha csak öt perccel előbb tudták volna értesíteni őket, a szívbeteg anyának adhattak volt egy olyan injekciót, amellyel kibírta volna a biztonságot nyújtó kórházig. A tények szerint a legdöbbenetesebb esetek sem riaszt­ják vissza a telefönrongálókat. E téren aligha várható kü­lönösebb javulás. Változatlanul számíthatunk üzemképte­len telefonfülkékre, és köszönjük csak meg szépen, hai va­lamelyik presszóban, vagy netán üzletben megengedik, hogy telefonáljunk. Sokán nem is tudják, hogy milyen nagy szívesség ez. Magam sem hinném, ha — járóképtelenségem miatt — nem kellene elég gyakran megkérnem szomszédaimat arra, hogy telefonáljanak különféle ügyeimben. A készséges szomszédok azonban kellemetlen megbízatásnak tartják ezt, mert szinte rimánkedni, könyörögni kell a telefonért. A Damjanich utcában lakom, ahol egy kilométeres kör­zetben három nyilvános utcai telefonállomás van, ám ál­talában mind rossz. A közeli Győri kapui postahivatal épületében összesen egy miskolci városi telefonfülke ta­lálható. A szomszédos presszóban pedig a telefonálás öt forint. A vendégek csodálkoznak is a drága telefondíj fölött. Még furcsább a „szívességi telefon” a Csöpi presszóban. Amíg ugyanis máshol annak örülnek, ha minél többen te­lefonálnak azért az öt forintért, a Csépiben csak rendkí­vüli esetben engedélyezik a hívást: a mentőket, tűzoltókat, vagy a rendőrséget engedik tárcsázni. Taxi már itt is csak öt forintért hívható, de csakis a Korona-taxisok közül, mert a Csöpinek velük van szerződése. Igaz, a Korona­taxisok CB-állomást szereltek fel a presszóban, ám a tele­fonpénzt csak elkérik ezért a szolgáltatásért is. Más taxis cégeknek, amelyeknek a kórházakkal van hasonló kapcso­latuk, nem kell a külön telefontarifa. Hol itt a logika. Arrói már nem is szólva, hogy hol az emberi segítőkész­ség, a jószándékú megértés? Azért egy jó példát mégiscsak tudok. Az Árpád utcai posta mellett van egy borozó, ahol a söntéspulton szép pi­ros telefon áll — bárki rendelkezésére. És a tulaj itt nem mondja senkinek, hogy menjenek a postára telefonálni. R. A. Miskolc Kitiltották a billencset A munkaadó termelőszö­vetkezetem megbízásából hordós olajat szerettem vol­na vásárolni .az Áfor mis­kolci telepén, július 11-én. Kora délelőtt érkeztem a telepre, a portaszolgálatnál bejelentkeztem, s kértem, hogy segítsenek üres hordó­imba különféle olajat ven­ni. A portás néni megkér­dezte a kocsi rendszámát és azt, hogy a teherautó fix platós-e, vagy billencs? Én közöltem, hogy a kocsi bil­lencs, miután a téeszr.ek ez a kifizetődőbb. A portás er­re közölte, hogy a telep igaz­gatójának rendelkezése sze­rint ilven billencs kocsin nem adhatnak ki olajat, s még a telepre sem engedett be. Közölte: kerítsek fix platós kocsit, és azzal berae- hetek. Hivatkoztam én a sürgős aratási munkákra, arra, hogy a gépek nem tudnak dolgoz-, ni az ólai híián, még az igazgatóhoz is bemertem, aki nagvon dühösen fogadott,. Mogpróbi'íam megértetni vele, hogv a kombájnok Fí/cfni n A nvár e'oién a Vasas Művelődési Központ újsá­gon keresztül. kéthetes úszónapközit hirdetett gve- rekek számára. A két hét ?fiOn forintos dnát a beirat­kozáskor kellett befizetni. Fiamat Ká'iai Krisztiánt én is beírattam, ám sainos a gverek e^ak eav hétig iár- öa'ott. mivel közben meg­betegedett. A második hé­ten. tpU.it felkerestem a művelődési központot. s kértem a ki ma-adt időre vissza a nénm T.esnammbb megrökönyödésemre közöl­ték. hogv összesen csak két napot térítenek vissza, de azt is csak akkor, ha a ki­lencéves gyermek beteg­nem állhatnak azért, mert van egy elavult, át nem gon­dolt rendelkezés. Az igazga­tó még dühösebb lett. Azt tanácsolta, hogy menjek más telephelyre, ha nem tetszik az ő rendelete. őszintén megmondom, nemcsak a rendelkezése nem tetszett, hanem az a hang­nem sem, ahogy velem, mint vezető, beszélt. Ma sem, ér­tem, hogy veszi a bátorságot az igazgató, hogy faragott irodai bútorai között kiski­rálynak érezze magát akkor, amikor az ország kenyérel­látásáról. többek között az ő kenyeréről is szó van. Vagv nem értette még meg. hogy a régi pártállam dölyfös szóhasználata már a múlté kell hogv legyen? Én úgv vélem, hogv nem vagyok az igazgató űr oselédie. s nem én vagyok érte. hanem ő van a vásárlókért. Nemesik Marion ágazatvezető Tiszavasvári, Kossuth u. 64. semmiért ? sérvről orvosi igazolást vi­szek. Azt még megértettem vol­na. hogy miután az étke­zést három napra már meg­rendelték. annak a díját visszatartják, de hogy az úszásoktatás árát miért nem fizetik vissza, ha a gyerek nem veszi igénybe, azt má­ig sem tudom megemészte­ni. Azt pedijg, hogv miért kell az orvosi igazolás, mi­iven iogon kérik ezt tőlünk, még kevésbé értem. Fizet­nem kellett tehát a semmi­ért. Mit mondiak: e'ée bor­sos volt ez a tanulópénz. Juhász Mária Miskolc, Vándor Sándor u. 5. Ifjú Tarzanok Amióta a televízióban egyre-másra mutatják be a ■ régi Tarzan-fdineket, azóta ! elköltözött a csend az ava­st lakótelepről. A nyolc-tíz esztendős gyermekek nem unják gyakorolni a nap minden szakában Tarzan jellegzetes üvöltését. A ma- j gas panelházak között vissz­hangzik a sajátosan artiku­lált hang. amelyhez még füttykoncertek, vagy éppen trágár mocskolódások is tár­sulnak. Tudom: szünidő van. s a gyerekeknek is el kell fog­lalniuk magukat valamivel, A baj csak az, hogy az ép­pen otthon pihenő felnőt­teknek, időseknek sincsenek kötélből az idegeik. Ha meg véletlenül valaki már el­szánja magát, s rászól a kis­kamaszokra, olyan választ kap, amibe minden kívül­álló is belepirul. Nem győzi az ember mon­dani, leírni: a szülők kissé jobban figyelhetnének gye­rekeik vakációs hangulatá­ra. S arra is. hogy illemre szoktassák őket. Elvégre Tarzan ide. Tarzan oda, nem a dzsungelben élünk ... S. G. Avasi lakótelep N. M. Miskolc: Panasza bi­zonyíthatatlan. Bizonyítékok hí­ján sajnos nem tudunk vele foglalkozni. Senki sem vádolha­tó egy halvány gyanú alapján. Nem véletlenül utasították el a hivatalos szervek is, miután panaszát kivizsgálták. T. G.-né, Miskolc: Ügyével, foglalkozunk, s amint tisztáz­zuk bejelentésének jogosságát, j s választ kapunk rá, rovatunk- j bán közöljük. *az A napokban egy nyomtat- ] ványon értesítettek, hogy jú- i lius 16-án — egy 1982-es j rendelet értelmében — fo­gyasztói gázelienőrzést tarta­nak nálunk, tehát biztosít­suk a lakásba való bejutást. Egyben azt is közölték, hogy ezért az ellenőrzésért — egy 1988-as rendelet szerint — a helyszínen kiállított számla összegét ki kell fizetni. Az értesítést aláíró Tigáz Miskolci Üzemigazgatósága az árjegyzéket is közölte. Ebben egyebek között ben­ne van, hogy az utazási idő, a vezetékenenőrzési idő és egyéb járulékos idő minden lakossági fogyasztónál — magánlakás esetén 128 Ft, átalánydíjas gázszolgáltatás esetén 31,10 Ft, tömblakás­nál 89 Ft. Ehhez jön még az ellenőrzési díj, amely a kü­lönböző készülékeknél 20,70- től 66,20-ig terjed. Kissé furcsának találtam különösképpen az úgyneve­zett utazási, ellenőrzési és járulékos idő címen megál­lapított díjtételek differen­ciálását, hiszen az ellenőrző szerelő nyilván minden gáz- fogyasztóhoz ugyanazzal a járművel megy. egy szerelő­táskával a kezében. Gondo­lom, nem űrhajóval közle­kedik, bár a megállapított utazási díj összességében annak a költségeit is fedez­né. Aztán jött a szerelő, aki­nek a tevékenysége abból állt, hogy a megfelelő pon­üjc Ritka leleménnyel leplezik a népkerti illemhely tetejét, A löld alatti toalettet nem hagytak sivár-kopár tető nélkül. Virágerdő borítja a Miskolcon egyébként ritkaság- számba menő nyilvános vécét, amely ily módon nem rí ki a parkosított környezetből. Sz. Gabriella Miskolc Más, mint a többi... Az utóbbi két évben si­került négy pár olyan cipőt vásárolnom, amely más, mint a többi. Na, ne gondoljon senki valamilyen Puma, Adi­das, vagy egyéb márkás ci­pőcsodára. Sajnos, nekem ilyesmikre nem telik. A ki­rakatokat és főként az ára­kat szemlélve, inkább a honi cipőipar remekeit vettem sorra, és a Tisza Cipőgyár kínálatából válogattam. Ezek a sportcipők felébe, sőt, har­madába kerülnek, a nyugati márkásoknak. Igaz, nem olyan szépek. Számomra azonban elsődlegesen az szá­mít, hogy a cipő kényelmes legyen. Ám meglepődve tapasztal­tam, hogy ha másban nem is, cipőgyártásban magunk mögé utasítottuk a fejlett Nyugatot. A tudósok ugyanis megállapították, hogy az ember páros testrészei nem szimmetrikusak. Ezt Nyuga­ton nem veszik tudomásul,' és egyre-másra gyártják az olyan cipőket, melyeknél a ballábas pont olyan, mint a jobb. Nem így azonban ná­lunk. Úgy látszik, a cipő­gyár tervezői komolyan vet­ték a tudósok állításait. így tehettem szert négy pár olyan cipőre, melyekre el­mondható: más, mint a töb­bi. A ballábas ugyanis más, mint a jobblábas. Tévedés ne essék, a számozás egyér­telműen azonos méretet mu­van! tokon — az óránál és a gáz­készüléknél — az erre rend­szeresített spré segítségével megállapította, hogy van-e gázszivárgás. Nem volt. Majd begyújtotta a készülékeket — egy kivételével, amelyet nem sikerült. Ezután kije­lentette, hogy a javítás nem az ő feladata, azt be kell je­lenteni hibaként, s küldenek egy szerelőt. A végén persze kiállította a számlát, 250 forint 60 fil­lérről. Fizettem. De mit is kaptam érte? Semmit. Mert ha szivárgás lett volna, már régesrégen felrobban a la­kásom, hiszen ilyen kötelező ellenőrző vizsgálat csak öt­évenként van. Mindenesetre a számlával a kezemben egy röpke kalkulációt csináltam: Miskolcon mondjuk 50 ezer a gázfogyasztó. Ha csak 100—100 forintot fizetnek az ellenőrzésért, már az is öt­millió. A Tigáz a rendele­tekkel fedezi magát. De mit szól ehhez az új, demokra­tikus Ipari Minisztérium és a mostani árhivatal? Vagy tud-e erről a „potya” bevé­telről az APEH? Mit mondjak? Ha nálam nem is volt gázszivárgás, úgy vélem az egész művelet nyomán, hogy „gáz van”. S bár a földgáz szagtalan, a fogyasztók szempontjából ez a „gáz” nagyon is bűzlik és erősen rontja a közérzetet. H. D. Miskolc tat, tehát nem cserélték ösz- sze őket. Három párnál mégis mérhetően szűkebb a baliábas, mint a jobb, egy­nél viszont néhány hetes hordás után jelentős színel­térés mutatkozik. Mivel nem vagyok izgága típus, a blokkokat sem őr­zöm meg, reklamációval nem terheltem az üzletet. Hor­dom inkább a cipőimet, igaz, nem kis feltűnést keltve a felemás szín miatt. Azt gondolom, hogy eny- nyire komolyan azért nem kellene venni a tudományt. Vagy, ha igen, akkor alapí­tani kellene egy „Tisza-cipő” Klubot, ahol a vásárlók egy­más között kicserélhetnék a megfelelő méretű és színű cipőket, mivel az ilyen hi­bák általában néhány napos hordás után derülnek ki. Persze, leginkább az ősrégi megoldás híve lennék: le­gyen egyforma mindkét ci­pő... Márkus László Miskolc Sírromboiás a Mindszenti temetőben Az ember végső nyughelye a temető, ápoitsága nemcsak az elhunytak hozzá tariozói- nak, hanem a lakosságnak az intelligenciáját is tükrözi. Az ősöik iránti tisztelet szín­helye a kegyeleti kultúrá­ról árulkodik. Nem véletlen, hogy a városi és egyházi temetők vezetősége is nagy gondot fordít arra, hogy a hozzátartozók szép környe­zetben elégíthessék ki lelki szükségletüket, az örök nyu­galomra tért szeretteik sír­jánál. Sajnos, azonban vannak minden nemesebb emberi érzésnek fittyet hányó, ban­dába verődött vandálok is, akik értelmetlen rombolá­sukkal súlyos anyagi és lel­ki károkat okoznak egy-egy temetőkertben. Július 19-én, reggel, a Mindszenti temető­be érkezők megdöbbenve ta­pasztalták, hogy ismét bar­bár cselekmények színhelye volt városunk egyik legré­gibb és legápol tabb sírkert­je. Számtalan sírhantról tép­Gömbvillám a Nem tudom túltenni ma­gam a június 30-1 ijedel­memen. Akkor volt ez, ami­kor az a nagy szélvihar tombolt Miskolcon. A kora délutáni órákban bent ültem a főutcai szobámban, a nyi­tott ablak mellett. Hirtelen egy fehér fényű, körülbelül 80 centi hosszú és 40—50 centi széles gömb úszott be az ablakon, megkerülte a szobát, aztán a nyitott ab­lakon keresztül ismét eltá­vozott. Szinte sóbálvánnyá váltam a jelenségtől. Jómagam keveset hallot­tam eddig a gömbvillámról, látni pedig életemben elő­ször most láttam ilyet. Any- nyit tudok, hogy szemben az ablakunkkal egy antenna van kitéve, s arról jött ez a fényjelenség. A lakásomban semmit sem rombolt össze, csupán a függönyön kelet­kezett hasadás. Később hal­lottam, hogy az Arany Já­nos utca 2. alatt a torony­házban is garázdálkodott valami villámféle, ott tönk­re is tette az antennákat. ték le a drága pénzért fris­sen beültetett virágokat, összegázolták a virágszönye- ges sírokat, ledöntögettek síremlékeket és virágvázá­kat törtek össze. E vandál cselekedet semmivel sem magyarázható, csak a rom­boló ösztön elharapózásával, a huliganizmus terjedésével. És persze a hiányos neve­léssel. Tudjuk, hiszen gyakran tapasztaljuk, hogy a közbiz­tonság romlik. Ez sók ösz- szetevőre vezethető vissza. Nem ártana azonban, ha a rendőrség olykor a le nem zárható temetők éjszakai el­lenőrzését is munkatervébe iktatná, hiszen a kertekben a károkozáson túl az ott­hontalan, csavargó lumpen elemek a nyári hónapokban ott húzzák meg makukat, s pihenik ki randalírozásaik fáradalmait. Időnként tehát jó lenne megzavarni az ő nyugodt álmukat. T. L. Miskolc Széchenyi úton Mondom, azóta is félek attól, hogy megismétlődhet ez a jelenség. Talán, ha a szemben levő antennát fel­tennék a tetőre, nem érez- ném magam ilyen veszély­ben. Mindenesetre tehetet­lennek érzem magam, és rettegek azóta is. Hogyan le­het egyáltalán védekezni az ilyen félelmetes jelenséggel szemben? Staub Etelka Miskolc. Széchenyi út 86. sz. * Az egész világon sok-sok tudós keresi a gömbvillámok keletkezésének magyarázatát, s azt is. miként lehet kivé­deni „látogatását". Ez ideig sajnos eredménytelen a ku­tatás. noha már rengeteg bejelentés alapján gyűjtöttek tapasztalatot róla. Az anten­nával nem valószínű, hogy összefüggésben van. bár ezt sem lehet igazán tudni. Min­denesetre érdemes megbe­szélni a szemben lakókkal, hogy helyezzék át tévéan­tennájukat a háztetőre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents