Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-23 / 169. szám

A svédeket riasztják a szerencselovagok Vegetáriánus étterem Miskolcon Szennyezzük és szenvedjük I, Cementgyárnál nem jó Ic' ni Nemcsak propaganda, vonzó környezet is kell Kapós lett Magyarország a külföldi befektetők szá­mára, ám amikor idejönnek, az esetek többségében kissé csalódottan veszik tudomá­sul a nálunk uralkodó, kis túlzással „balkáninak” mi­nősített állapotokat. Nem­csak a felesleges adminiszt­ráció, a sokféle engedélyez­tetés riasztja a külföldi vál­lalkozókat, hanem a velük tárgyaló „szerencselo vágok’*1 nagy száma is. Az, hogy ko­molytalan a tárgyalópartner, igen hamar kiderül, s az üz­letkötésnek még a gondola­ta sem merülhet fel egyha­mar. — Ez az első komoly tár­gyalófél, akivel találkoz­tunk — mondj« Maria Ins- titoris, magyar származású, Svédországban élő üzlet- asszony, aki több vállalkozó nevében járt Miskolcon. Vagyis a MTESZ Borsod Megyei Vállalkozási Irodá­jával üzletkötési szándékkal kerültünk kapcsolatba, a Nóvum svéd—magyar kft. közvetítésével. Hamarosan egy Skandináviai Kereske­delmi és Befektetési rész­vénytársaságot hozunk lét­re Budapesten, ahonnan könnyebben elérhetjük az ország más tájait is. Mis­kolcon olyan partnerekre leltünk — dr. Csicsely And­rás és dr. Andrik Péter sze­mélyében — akik jól hasz­nálható előzetes tájékozta­tót készítettek számunkra. Ajánlataikat bemutatjuk a svéd cégeknek, s azután ke. rülhet sor az üzletkötésre. Hasonló jókat viszont nem mondhatunk azokról a cé­gekről, akiket eddig a me­gyében felkerestünk. Lilla­füreden osodálatos a szállo­da, amit a mostaninál sok­kal jobban ki lehetne hasz­nálni idegenforgalmi célok­ra. Meglepő volt számunk­ra. amikor az étteremben jártunk, hogy' a pincérek karba tett kézzel üldögéltek. Egy ilyen szálloda esetében mi ezt el sem tudjuk kép­zelni. Mezőkövesden a Zsó­nek a nyugdíjasok is. Akik betegek, és nem mehetnek el az étterembe, azoknak hazaviszik az ebédet. (Az ottani nyugdíjakból futja, az egyébként is kedvezmé­nyes áron kínált ételekre.) Iskolásoknak is főznek az étteremben, ezt ott senki sem tartja rangon aluli fel­adatnak. Terveik szerint hamarosan a fővárosban és Miskolcon, esetleg a Zsóri- fürdőnéi nyitnak majd ha­sonló éttermet, mert a kül­földiek szívesebben eszik a magyar konyhától eltérő, könnyű ételeket. Ha megfe­lelő áron adják, akkor el­képzelhető, hogy a hazai közönség is törzsvendég lesz az új éttermekben. Építkezési láz tapasztal­ható országszerte, így Mis­kolcon is. ha a nagyobb beruházások ideje el is múlt, mindenki saját otthonra vá­gyik, s ezért mindent meg is tesz, fgy hát a Hejőcsa- bai Cemenigyár kapuja előtt is hónapok óta kifogyhatat­lan a teherautók sora. Szük­ségünk van a cementre. Azonban ami egyik szem­pontból szükséglet és ér­dem, az a másikból nem az. A gyár környékére telepí­tett erdő fáinak zsugorodott leveleiből, a rájuk tapadó fehér lepelből sejthető: a környezet nehezen tudja magát túltenni a por állan­dó fojtogatásán. A környé­ken lakóknak szintén nehéz elviselniük, hogy életterük korlátozott. Az udvarukra nem teregethetnek, s na­ponta törülgethetik a port a lakásukban ... Érvek szólnak tehát mind­két oldal mellett. Fekete Lászlóval, a cementgyár környezetvédelmi önálló cso­portvezetőjével a tényekről beszélgettünk: — Mit tettek eddig, és mit kívánnak tenni a jö­vőben, hogy a gyárról ki­alakult kedvezőtlen kép megváltozzon? — 1975-ben Európa egyik legkorszerűbb cementgyára­ként nyitották meg ezt az új üzemet. Az eltelt időben újabb és újabb követelmé­nyeknek kell megfelelnünk, elsősorban a környezetvéde­lem területén. Minderre a szándék megvan, hiszen nyugati technológiákat ta­nulmányozunk, és saját öt­letekkel igyekszünk változ­tatni a helyzeten, azonban a pénz az, ami hiányzik. Folyamatosan, apró lépé­(vadas) XXII. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM ARA : 4,20 1990. JÚLIUS 23., HÉTFŰ FO R I WT Tavalyi ügy, de ma is aktuális Nincs a doboznak új ruhája ri-fürdőt a mostaninál job­ban ki kell építeni, s ter­veink között szerepel egy gyógy&zálloda kialakítása. Tapasztalataink szerint, a magyarok nem tudják kül­földön jól eladni azt, ami­jük van. Ehhez nemcsak propaganda kell, hanem fo­gadóképes környezet is. A svédeket érdekli a hely, ahol a reumatikus megbete­gedéseket kezelik, de azért nemigen adnak pénzt, ami­vél most várja őket a Zsó- ri-fürdő. Lillafüreden kul­turáltabb és vonzóbb kör­nyezetben lehet fogadni a külföldit. Szóba jöhetnek még a vadásztatásra alkal­mas vidékek, a felújított kastélyok, amelyek többsé­gének még mindig nem dőlt cl a sorsa, mert arány­talanul sokat kérnek értük. A svédek pedig befektetni akarnak, nem pedig egy év alatt meggazdagodni, aho­gyan azt sok magyar sze­rencsevadász teszi. Az Institoris házaspár egyébként Göteborgban a legjobb hírű éttermet mű­ködteti, ahol — mint elme­sélték — tizenhárom-fajta vegetáriánus ételt, salátát szolgálnak fel, s ott étkez­Orsonaest A Collegium Musicum so­rozatban ma ismét orgona­estet rendeznek a műemlék avasi templomban. Peskó György műsorán Bruhns: e- Hioll prelúdium, Pachelbel: f-moll ciaconna, Walther: h- moll concerto, Albinoni: Adagio, Daquin: Noel és Bach: g-moll partita, BWV. 768. című művei szerepelnek. Hogy került a csizma az asztalra, azaz pontosabban a Széchenyi úti antikvárium homlokzatához támasztva egy termetes és rusnya szür­ke doboz-monstrum? Ezt a kérdést nem most, hanem legalább egy évvel ezelőtt is feltettük már, és akkor kiderült, hogy a doboz a villamospálya tartozéka, s ami benne van, kell a vil­lamosközlekedés működteté­séhez. Nem is a tartalmával volt nekünk bajunk, hanem az­zal, ahogy kinéz a tákol­mány. Arról volt szó akko­riban, hogy a doboz forma- tervezett ruhát kap, és így illeszkedik a sétálóutca ké­pébe. A doboz azonban ma is ott van, ahol volt, csak éppen feldíszítődött néhány szakadozott, rongyos pla­káttal is... Még azt a rajzot is lekö­zöltük annak idején, ami a doboz ruhájáról készült: a villamosirányitó berende­zés egy olyan kis házikóba került volna, ami hirdető­oszlopként is szolgál, és ter­mészetesen beleillik a Szé­chenyi utcai képbe. Az új ruha azonban terv maradt, mint ahogy ugyancsak nem kapott más burkolatot a Szabadság téren található kis trafóház sem. Tudjuk, hogy nincs pénz sok mindenre a városban, többek között arra sem, hogy a Széchenyi út utca­bútorozása befejeződjön. Ehelyett legutóbb arról dön­tött a tanácsi testület, hogy mivel amúgy is sokan vi­tatták az eddig megvalósult bútorzatot, tervpályázatot ír ki a további elképzelésekre. A mai nagy szegénysé­günk közepette akadékosko­dásnak tűnhet, hogy egy szürke doboz jelenlétét ki­fogásoljuk a sétálóutcán, amikor arról van szó, hogy pénz híján leáll az egész belvárosi rehabilitáció, fél­bemarad a belváros meg­mentésének amúgy sem túl gyors folyamata. De amit eddig sikerült elvégezni, azt mégsem volna szabad az utolsó simítások nélkül ott­hagyni. Túl sok pénzt ölt bele eddig a város a sétáló­utcába ahhoz, hogy néhány apróság miatt ez a nagy vállalkozás csak amolyan slampos, befejezetlen, elha­nyagolt arculatot mutasson. Igazi magyar nyavalya ez, nem kizárólag miskolci sa­játosság. Fogcsikorgatva ki­szorítunk milliókat egy ne­mes cél, a belváros meg­mentésének érdekében, de hagyjuk, hogy az egész a befej ezetlenség látszatát keltse. Apróságnak is mondható ez, ha nem ekkora munka, anyagi áldozat eredményeit tenné kétessé, és nem pont az ilyen esztétikai bakik szegélyeznék látómezőnket, amikor gyalog ballagunk a belvárosban... (k—ó) K A doboznak lelt ugyan egy plakátruhája, de ez nem az, amire mi gondoltunk... (Szabón felv.) 3+r A cementgyári Kéményeken a beépített filterek, azaz szű­rőberendezések jóvoltából ma már nem dől kifelé a cement­por (Szabón Gabriella felvétele) sekben tudjuk elképzelésein­ket megvalósítani. Így pél­dául az üzemben található hét darab nagy teljesítmé­nyű elektrofiftert és 21 da­rab zsákos porlalanítót idő­ről időre felülvizsgáljuk, ja­vítjuk. Az egyes filter fel­újítása ez évben például 60 millió forintba kerül. — Milyen lehetősége van egy üzemnek ahhoz, hogy környezetvédelmi be­ruházásra szánt saját pén­zéhez még továbbiakat szerezzen? ................. . — A megyei tanács a bír­ságokból befolyó összegek egy részét visszakapja a Környezetvédelmi Miniszté­riumtól, s erre pályázhat­nak a vállalatok. Általában harminc százalékát tudják a beruházásnak finanszíroz­ni. a többit saját erőből, vagy országos pályázaton kell megszereznünk. Így például a 60 millióból 18 milliót innen nyertünk el a filter felújítására. — A cementgyár, az említett 28 kibocsátópon­ton túl, hol szennyezi a szálló cemcntporral a kör­nyezetet? — Először is azt kel! tud­ni, hogy évente 1 millió 200 ezer tonna cementet gyár­tunk, amelynek tíz százalé­kát nyerjük vissza filte­reinkről. Minél jobbak te­hát leválasztó berendezé­seink, annál nagyobb ez az arány. Nekünk tehát gazda­sági érdekünk is fűződik ahhoz, hogy kevesebb ce­mentpor távozzon a kémé­nyeinken. Előfordul termé­szetesen — mint ahogyan minden termelőüzemben —. hogy biztonságtechnikai okokból, a robbanásveszély elkerülése végett, a filterek nem működnek. Ilyen hely­zetben azonban öt percen- belül visszaáll az eredeti állapot, így elképzelhetetlen az, hogy esetleg napokig szűrés nélkül működjenek berendezéseink. Gondot je­lent számunkra a tapolcai mészkőbánya is. ahol a nagydarabos mészkövet ap­róra zúzzák. Ez hatalmas porral és zajjal jár. Ez év­ben szerencsére sikerül a kőbányai por Tekötését meg­oldanunk; 18 millió forintba kerül ez a beruházás, mely­ből 5.4 milliót szintén pá­lyázaton nyertünk. 1987-ben elkészítettük a gyárban és kornyékén tapasztalható zaj miatt azt a tanulmányter­vet. amely alapján folyama­tosan és szakszerűen csők! kenteni tudjuk a környék lakóit zavaró zajokat is. El­sősorban a bányából szállí­tószalagon érkező mészkő át­adóállomásai zajosak, vala­mint a cementmalom csar­noka. Eddig a csomagolói kompresszorház és a mész- üzem zajszigetelésére tud­tunk áldozni, de az új mész- üzem megépülésével — 1991- re, vagy 1992-re — a zaj minimálisra fog csökkenni. — Tudomásom szerint ipari hulladékok égetésé­vel is foglalkozik gyáruk. Mi távozik ekkor a ké­ményen? — Valóban, az egyik ke- miencénkben, vállalati gmk formájában elsősorban a sa­ját gyárunkban keletkezett olajos, zsíros rongyokat, kesztyűket, sisakokat ége­tünk magas, 1400 Celsius- fokos hőmérsékleten. A kör­nyezetvédelmi hatóság meg­határozta számunkra, hogy milyen anyagokat adagolha­tunk a kemencébe, így bár 1987-ben még túlléptük a határokat, ez évben már a meghatározott egészségügyi normaértékek alatt bocsát­juk ki a keletkezett szeny- nyeződéseket. — Kik, milyen mód­szerrel mérnek a cement­gyár kibocsátó forrásainál, s ezért fizet-e a vállalat bírságot? ■ Jelenleg önbévállás alapján ellenőrzi a környe­zetvédelmi hatóság a határ­értékek betartását. A méré­seket a vállalat pénzén ren­deljük meg — 1 mérés 40 ezer forintba kerül! —. évén- te • általában 10 alkalommal. Erre nekünk is szükségünk van, hiszen egy-egy portalá- nító, filter javítása után is­mét be kell állíttatnunk a rendszert; ha azt akarjuk, hogy kisebb legyen a vesz­teségünk. A hatóság évente ötször, szúrópróbaszerűen, ellenőrző méréseket végez, ezt követően határozzák imeg a bírság összegét. Az évről évre szigorodó nor­mák túllépése miatt 415 000 forintot fizettünk tavaly a por-, 1 millió 300 ezret pe­dig a zajkibocsátás miatt. Miután évente csaknem 100 —120 milliót áldozunk köz­vetve, vagy közvetlenül ezek megszüntetésére, a hatóság jóindulatúan kezeli törekvé­seinket. Az utóbbi időben a vállalati premizálási rendszerben is szempont a környezetvédelem, így dol­gozóink felelősségtudatát ez is befolyásolja, azon túl­menően, hogy nagy részük a kornyéken lakik így sa­ját jól felfogott érdeke is, hogy minél kevesebb por, vágy zaj terhelje környeze­tét. (Folytatjuk) Nagy Zsuzsanna

Next

/
Thumbnails
Contents