Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-21 / 168. szám

Székelytől történetéből 25. Napi hatvan szálig meg se áll Diploma Leopoldinum Csákányi Lászlóval, Lapoleán .olyan csúnya és szegény” (Kerényi László felvétele) Thököly Imre kuruc vezér és fejedelem a törökök által ren­delkezésére adott haderővel megkísérelte kiszorítani Erdély területéről az osztrák császári katonaságot. Zernyestnél 1690- ben győzelmet is ért el, de hadműveletét kiterjeszteni nem tudto a túlerő miatt, és 1690. december 30-ával felhagyott próbálkozásaival. Váratlan győzelme azon­ban és lelkes fogadtatása a Székelyföldön meggon­dolásra késztette L ipát ki­rályt. Nem volt szándéka Erdélyt Magyarországgal egyesíteni, de az erdélyi rendeket meg akarta nyer­ni. Ezért királyi hitlevelet adott ki Diploma Leopol­dinum címen 1690. decem­ber 31-én, amit a fogarasi országgyűlés kényszerítő kö­rülmények között 1691. ja­nuár 10-én fogadott el. An­nak 14. pontja kiemelten vonatkozik a székelyekre. „A székelyek a legvitézebb nép minden adó, minden téli és nyári szállásolások alkal­matlanságai, a tizedek s a felkelés terhével járó, birto­kaiktól való fizetendőségek alól mint eddig, úgy jöven­dőre nézve is ki legyenek véve. Ellenben a haza vé­delmére saját költségükön katonáskodni maradjanak kötelesek, mindazonáltal ide nem értve a székely parasz­tokat és jobbágyokat.” A Diploma biztosította a katolikus, a református, az evangélikus és unitárius vallás szabad gyakorlatát. Megerősítette a fejedelmek adományleveleit és meg­hagyta kiváltságaikban a magyarokat, székelyeket és a szászokat. Érvényben ma­radtak a régi törvények, a közigazgatási, a bírósági, és gazdasági intézmények. Le­szállította az évenként fize­tendő adót. Erdély kormány­zója. a hadsereg főgeneráli­sa, a kormánytanácsosok csak erdélyiek lehettek, de választásukat a császár erő­sítette meg. A kapitányokat, a királybírákat a székelyek maguk közül választhatták, de azokat is meg kellett erősíteni. Erdély bécsi kép­viselete az Erdélyi Udvari Kancellária és katonai ügyekben pedig az Udvari Haditanács volt. A Diploma Leopoldinum másfél évszázadon át ma­radt érvényben. Elismerte Erdély és a Székelyföld ön- kormányzati hagyományait úgy, hogy azokba a császár tetszése szerint beavatkoz­hatott. Lipót császár és király meghagyta fejedelmi tisztsé­gében í. Apafi Mihályt, aki még a megszállás előtt — 1680. november 12-én. — halála esetén fejedelemmé választatta az akkor 5 éves fiát II. Apafi Mihályt. Az apa halála után a fiú II. Apafi Mihály még nem gyakorolhatta fejedelmi ha­talmát, mert nem érte el a 20. évét. Ezért helyette a kormányzói tevékenységet előbb Teleki Mihály, a dip­loma elfogadása után pedig B ánffy György végezte, akinek apját, — Bánffy Dénesi németbarát eljárása miatt — I. Apafi Mihály le­fejeztette 1674. december 17-én. Mielőtt II. Apafi a kor­mányzást átvehette volna Bécsbe vitték, és ott tartot­ták élete végéig. Egy ok­mányt 1699. szeptember 2-án még kiadott, amin ma­gát fejedelemnek címezte. Feljegyzés szerint 25 éves korában — 1701 — a törö­köktől származó hatalmi jelvényeit, a szablvát és a buzogányt a császár lábai elé helyezte. Bécsben halt meg 1713-ban. A császári uralom nem nyugtatta meg a székelyeket, mert azokat akik Thököly pártján voltak, később megbüntették. Az el­menekültek javait, vagyonát összeírták és elkobozták. Esküt tetettek a lakossággal a király iránti hűségre, és a jegyzőkönyvet aláíratták. A Székelyföldre érkezett Pace tábornok 8 ezreddel és a katonákat beszállásolták, részükre a lakosságtól élel­met és ruházatot gyűjtöttek. Így a Diploma Leopoldinum csak írás maradt, nem tar­tották be. A valóság, a csá­száriak eljárása lényegesen eltért az ígéretektől: megke­serítették a székelyek életét. M ■ ■ Nagy siker volt Ai ördög nem alszik című vígjáték mis­kolci, pontosabban tapolcai előadássorozata. A siker egyik fő részese Csákányi László volt. Vele beszélgettünk még akkor, az egyik előadás előtt. Hűvös, nyirkos a délután. Csákányi László köpenybe burkolózva, sapkával a fe­jén, egykedvűen üldögél az üdülő teraszán. Rejtvényt fejt, rádiózik, s a borús eget kémlelve, az esti előadásért aggódik.- Miért vállal Csákányi László nyári fellépést? — Azt kell mondjam, a színházi szerződés kötelez. Most itt, Miskolcon, két hét pihenő után a Hild-udvar- ban, illetve Gyulán. Odavan az egész nyaram, de nem bánom, sőt, örülök neki. Szeretek dolgozni. Végső so­ron, ez nyaralással egybe­kötött munka, hiszen nappal semmit sem csinálok. Iste­nien érzem magam, a tava­lyi gyulai szereplés óta most vagyok először levegőn.- Van, aki panaszkodik, ha nyári munkáról van szó... — Nagyképű falszöveg' Mindenkinek jogában áll pihenni, a nyári szerepeket nem muszáj elvállalni.- Ezek az alkalmi fellé­pések könnyen kimondatják velünk: hakni. — Ezt a szót. mint hakni, elítélem! Egv komolv mű­vész nem is ismeri. Fiatalon jártam sokfelé, például kis falvakba, szörnyű körülmé­nyek közé. Ezeken a helye­ken is maximálisan kellett játszani a darabot, úgy, mint a saját színházunkban. Kizárólag embere válogatja, hogy ki. milyen szinten játsz- sza le a szerepét. Én minden este tisztességesen dolgozom.- Sok múlik a kollégá­kon? I — Természetesen. A játék pingpong, egyedül nehéz len­ne csinálni. Csapatmunka. A megszokott kollégákkal per­sze, könnyebben megy, tud­ni lehet, hogy reagál, ismeri a saját reflexióimat.- A színház ma rendező­központú. Dn mennyire van kiszolgáltatva a rendezők­nek? — Részemről a színház rendező nélkül elképzelhe­tetlen. Ma nincs igazi szín- igazgató, aki nagy koncep­cióval, tudással, ízléssel ren­delkezne. A színigazgatók megoldják a maguk problé­máit, a többit pedig a ren­dezőnek titulált, személyre hagyják. A rendező nagyon nagy -hatalom! Szerepet oszt, jogtalanul beleszól a fizetésekbe, amitől a kiseb­bek, különösen a kezdők fél­nek. A saját színházamban, vagy Csepelen, vagy Diós­győrben, mindenütt azt mondják az emberek: el­mentem és megnéztem X. Y. színészt. Azt sosem, hogy láttam ennek, vagy annak a rendezőnek a darabját. A színész a fontos, érte megy be a közönség! A rendezők­nek a színészre kellene fi­gyelniük, nem pedig hülye­ségeket kitalálni.- iszapfür­dőbe küldeni, vagy kifeszí­tett sátorlapon sétáltatni őket. Cigarettára gyújt, napi hatvan szálig meg se áll. A színész kontra rendező prob­léma fáj neki.- Az igazán sikeres szí­nészek vannak kevesebben... találva, normálisan műkö­dött, mára azonban felhígult, devalválódott. Találkozhat pösze színésszel, raccsolóvai, alkatilag alkalmatlannal. Ezerhatszáz szinészünk van összesen, holott öt-hatszáz a világon mindenütt elegendő. A helyzet nem túl derűs, de Csákányi László nem jön indulatba. Mégis inkább ró­la kezdünk beszélni, szóvá teszem ironikus, cinikus ala­kításait. Ezek telitalálatok, nyilván a valóságban is ilyen. Erre csak legyint. — A színész vagy jó, vagy rossz. Ha jó, akármit eljátszik, legyen az ironikus, vagy kedves, bájos. Persze, mindenkinek van egy alka­ta. Nem vagyok egy hős tí­pus. Harminc évvel ezelőtt nem játszhattam el Cyranót, pedig esküszöm, a legjobb Cyranó lehettem volna. Van egy lelki defektem a csúnya­ságom miatt, és Cyranó is egy lelki nyomorék az orra miatt. Micsoda szép lírája van!- Régen sem volt hiú? — Egészen fiatalon, tizen­kilenc évesen a Színiakadé­mián véletlenül meghallot­tam egy hogy szájából, hogy egy — számomra fontos — zsúrra nem hívnak meg, mert ,,a Csákányi olyan csú­nya és szegény”. Akkora se­bet kaptam, hogy bár janu­árban leszek hetvenéves, de ez meg mindig kísér.- Szavaiból alázatot ér­zek. — Maximálisan. A hivatás kifejezéssel ez együttjár.- Vannak igazi barátai? — Nincsenek. Igazi barát alatt azt értem, akivel tel­jesen megosztom a gondola­taimat, akinek a privát problémáimról beszélek. Ta­lán. egy volt. sajnos az élet közbeszólt. Pataki Jenő, * Nemzeti Színház tagja volt a barátom, de sajnos, eltá­volodtunk, máshol játszunk.- Tartós haragok? — Harag nincs, ennél na­gyobb szívű ember vagyok. Valójában eldurvult az egész élet. mindenki magával tö­rődik. Nem tagadom, egois­ta, sőt. egocenter vagyok, de mások még nálam is jobban azok. Lehet, hogy a világ eldur­vult, ő azonban biztosan nem. Nagyfokú tisztességet (balázs) Amerikai ,,hadifogoly99 voltam Pockinghan 9. Kék dollár helyett élelmiszert és cigarettát kértünk A háttérben ott világított a Lánchíd A több dijat nyert Kebelei Béla — európai versenyeken helyezett amatőr bűvész — bajtársam egyik legnagyobb és legsikeresebb mutatványa a zsilett- pengenyelés volt. Ezt úgy csinálta, hogy a felső és alsó szájpadlására egy kis tartály volt szerelve. Előbb „le­nyelt" egy csomó cérnát, majd több zsilettpengét. Utana a zsilettpengéket cérnára fűzve húzta ki a szájából. (Ter­mészetesen az előre bekészitett. a száj­padlásához illeszkedő tartályból.) Nagyon szép látvány volt az úgyne­vezett „Élő szobrok" mutatvány. Ehhez beszereztük egy légelhárító löveg for­gatható alapzatát. Egei Sanyit fehér festékkel márvány-. Gedeon Gillát pedig bronz festékkel bronzszoborrá „vará­zsoltuk" A „szobrok" forgás és zene közben különböző testhelyzetet vettek fel., és igen nagy sikert arattak, külö­nösen u hölgyközönség körében. Egy alkalommal amerikai tábori va­rieté jött hozzánk. Ugyanaznap tartot­tunk mi is előadást, és legnagyobb cso­dálatomra. a mi előadásunkat legalább háromszor annyi amerikai katona láto­gatta meg mint a New Yorkból jött varietét. Összeállítottunk egy magyar estet is. *nnek megrendezésére az inspirált, hogy tudomásomra jutott: sok tábor­lakó honfitársam készül kivándorolni Dél-Amerikábu Jó segítőtársra talál­tam Macskássy János — a híres rajz­film-alkotó család egyik tagjának — személyében. Ű festette meg a színpad hátterét. Buda. a Dunával, a Lánchíd­dal. Az egészet foszforral tettük vilá­gító hatásúvá. Aztán jött az előadás. A függöny felment, a világítás ki­aludt, és a háttérben ott világított a Lánchíd, a budai Dana-part. A zene megszólalt, és énekesünk ebben a könnyfakasztó hangulatban énekelte: „Budán, este tiz óra után..." Aztán következtek a hazáról szóló versek, énekek, magyar tánc. majd a műsort azzal zártuk, hogy „Szép vagy. gyönyö­rű vagy Magyarország, gyönyörűbb mint a nagyvilág . . Akkor már fel­állt a közönség, úgy énekelt velünk. Visszatérve a Tip-Top Varietére: en­gedtessék meg. hogy saját szerepemről szóljak. Egy Bárány nevezetű hadnagy megtanított több tréfás clown-trükkre A kellékek elkészítésében is segített így angol nyelvű — főleg a tábori kí­vánságokra utaló műsoromat összekap­csoltam különböző trükkök bemutatá­sával. Példaképem a nagy bohóckirály, a híres Gerard volt. Bevallom töredelmesen. Bárány ba­rátommal plagizáltunk is tőle. mert bemutattam az általa kreált híres pa- lackeltüntetési trükköt, valamint a sok kacagást kiváltó gyertyás trükköt. Partnerem megmagyarázta, hogy egy °gö gyertyái helyez a homlokomra, amelynek lángját ő lelövi a pisztolyá­val. A gyertyát a homlokomra is he­lyezte. meggyújtotta. De míg ő a pisz­tollyal foglalatoskodott, én az égő gyer­tyát megettem és lenyeltem. Amikor lőni akart a gyertyára és látta, hogy az nincs már a homlokomon, keresni kezd­te. hogy hová lelt. Én is úgy csináltam, mintha keresném, s miközben meg­fordultam. a nadrágom fenekén ki­gyulladt egy kis villanylámpa. Óriási taps, nevetés. A trükk egyszerű volt. A gyertya káposztatorzsából, vagy al­mából volt kifaragva. Egy csipetnyi gyertya és kanóc volt a tetején, hogy meg lehessen gyújtani. Ahogy a szam­ba vettem, a láng már ki is aludt, és én jóízűen megettem a „gyertyát". Kedveltek voltunk mind a táborban, mind a környéken. Lépten-nyomon kedveskedtek nekünk. Készítettek szá­dunkra „Tip-Top Revü” feliratú táb­lácskával karkötöszerű karláncot. Egyik ismeretlen „tisztelőm’’ gyönyörű angol pipát faragott számomra. Az amerikaiak is bőkezűek voltak. Kérdezték, hogy dollárt kívánunk-e fi­zetésképpen. Mi nem ezt választottuk, mert az amerikai pénzpolitika — igen józan megfontolás alapján — az Euró­pában tartózkodó katonák számára a rendes amerikai dollár helyett, úgyne­vezett kék dollárt adott fizetési esz­közül. amely csak az európai megszállt területen volt érvényes. Így inkább élelmiszert és cigarettát kértünk. Táblákban kaptuk a vajai, rúdban a felvágottakat, csokoládét, mogyorót és cigarettát bőségesen. Akkor utóbbiból a Chesterfield. Camel és Philip Morris volt divatban. Semmiben nem volt hi­ányunk. csupán a honvágy kínzott. Az amerikaiak egyik legnagyobb „attrak­ciónak” azt tekintették, mikor „Gida” akrobatacsoportunk nehézsúlyú unter- manja egy vendégszereplés alkalmá­val vacsoránál egy ültő helyében hat amerikai katonára szánt vacsoraadagot kebelezett be. (Folytatjuk) Horváth Dezső — Persze, nemcsak képes­ségek, szerencse is kell. Néz­ze. minden színházban léte­zik egv első csapat, akire bemegy a közönség. A kö­zönség. amiről a rendezők némelyike nem vesz tudo­mást, és ezt ki is nyilvánít­ják. A közönség nem szá­mít, csak az, hogy az ő os­toba álmaikat színpadra vi­gyék.- A közönség elmarad, a színészeknek pedig nem jut munka. — Rettenetesen sokan va­gyunk színészek itt, Európa közepén. Régen ez ki volt érzek szavai mögött. Az eget. nézi újra, mindjárt esni kezd.- Hogy érezte magát Mis­kolcon? — Remekül. Nem először járok itt. Annak idején bal­esetelhárítási műsorokkal léptünk fel üzemekben, és mivel itt sok a gyár, renge­teget dolgoztam errefelé. Most nagyon kellemes volt minden. Még életemben nem olvastam ennyit, nem fejtet­tem ennyi keresztrejtvényt, nem néztem ennyi tévét. Kocsis Attila A júliusi Vasárnap Szent Mária Magdolnára emlékeznek a katolikus hívők. „A bűnbá­nó Magdolna” tisztelete töb­bek között azért alakult ki, mert az Űr őt tüntette ki azzal, hogy feltámadása után neki jelent meg elő­ször. Mindezt az Űj Misz- szió, katolikus folyóirat jú­Új Misszió Husi számában közölt nap­tárból tudhatják meg az ol­vasók, akik emellett be­szélgetést olvashatnak pél­dául dr. Kerekes Károly cisztercita apáttal és Boór Jánossal, a Bécsben megje­lenő könyv- és folyóirat­szemle, azaz a Mérleg fő- szerkesztőjével.

Next

/
Thumbnails
Contents