Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
1990-07-03 / 152. szám
Zenés játék a% Akropolissban Címer az Akadémia házán Hibás, de szép A Ha rab úgy ktidődik, hegy | kim itakad ai «ti, amikor t agy fiatalember nyit be a kocsmába.., Vasárnap kint siakadt at esd, a fiatalember nem tért be a kocsmába, mert ai oldódás elmaradt. (Élté uámú esőnap; július 3„ arai ma.) A* Aknspáte Sysebsdtéi'l s*tnp*d e nyári produkciója Aj ördög uem el«»fc című zenés játék (Vaszary Gábor könyvéből Vinkó Jó> 2.s«/ atkaUnaütEt -«*0»$ *rrti- padra, Fényes Szab^tfs dalaiból hangzik benne néhány, Szeres Iván szőve- geiveL .a Vidám Színpadon és Grfulán már sikerrel ját- s «kották, a főszereplők ugyanazok voltak, mint itt és most: Csákányi László, pélár Enikő, Straub Dezső Bodrogi Gyula rendezte az előadást, amely — ha nem marad el az eső miatt " — valamivel kevesebb, mint három óra kacagást, nevetést, röhögést, nyerítést, visítást kínál. Kedves, szellemes, aranyos a darab. Ehhez .még csak hozzátesz a yfc Lord Archibald: Csákányi László rendezés, hogy a sok jót betetőzze a színészi játék. A darab eszmei mondanivalója a szerelem, amelynek hordozója Rónáid (Straub Dezső) és Jane (Détár Enikő). Ügy kezdődik, hogy Jane többször egymás után alaposan kitol Rónáiddal, és úgy végződik, ahogy az meg van írva... Lord Archibald (Csákányi László) a nagy kerítő, 6 bo- ronálja össze a két fiatalt. Persze, ez a boronálás nem megy könnyen, attól van darab. Csákányi tündéri, Détár NÖ, Straub kellemes, mindhárman humoruknál vannak, és — a szombati előadáson látottak-hallottak alapján — az Istennek se engednek a csábításnak: nem tesznek rá még egyZsaisa megint bait kever Gábor Zsazsa, nagy hírű hazánklánya — miután megpofozott egy amerikai rendőrt — Európában is bajt csinált magának. Az egyik német lapnak adott nyilatkozata alapján, rágalmazás címén pert indítottak ellene. A „jó szívéről’’ híres művésznő ugyanis azt mondta, hogy pályatársa, Elke Sommer filmszínésznő olyan nagy nyomorban él, hogy a maga kötötte pulóverek eladásából tengeti életét. Úszásoktatás Még mindig lehet jelent- t kezni a Miskolci Vízművek SC úszó tanfolyamaira. Az oktatás helye az Erzsébet- fürdő fedett medencéje. A ' legközelebbi turnus július 9-én indul és két hétig tart. A tanfolyam díja 900 forint. + Détár Enikő a női főszereplő (Herényi László felvételei) két lapáttal, amitől — durva szóval — ripizés lehetne a dologból. Ez egyébként elmondható a többiekre is, pedig biztos, hogy nagy a csábítás. Ha nem teszik, jól teszik. Bízzanak továbbra is a megírt szövegben — no meg a már meglevő pluszpoénokban, tovább ne dúsítsák —, a rendezőben, magukban. Nem utolsósorban a közönségben. Mindig érnek bennünket meglepetések, vagy éppen ellenkezőleg kellemetlenek. De az erejük mindenképpen a váratlanságukban van. Akkor tudják a legnagyobb hatást kiváltani az emberből, ha az egyáltalán nem számit rá. Azt hiszem, erre építette műsorát az a három fiatalember is, aki a múlt szombaton a Gárdonyi Művalödési Házban lépett fel. Az utóbbi hónapokban újra feltámadt kulturális intézményben otthonra leltek A három „lány”: Kocsis Judit, Molnár Anna és Zbo- rovszky Andrea, a három „fiú”: Dézsy Szabó Gábor, Rékasi Károly. Somló István. Az egyik trió Jane, a másik Rónáid segítője, hátuknak fontos szerep jut abban, hogy nevetésünk folyamatos legyen. (Élenjárók: Somló István, Molnár Anna, Rékasi Károly.) Vajda Károly is a Vidám Színpad . társulatát erősíti, miként Dobránszky Zoltán. Vajda Willibald ziccerszerepében a jajgató nevetés nagy hányadát vonja magára. Varga Gyulának, Lévay Jolánnak, a villanásra feltűnő Bús Erikának, és Bodó Séra Sándornak szól még a közönség tapsa. És a rendező munkatársának (Straub Dezső) a koreográfusnak (Deresné Kónya Erzsébetnek), a díszlettervezőnek (Varga György), a zenekarnak és vezetőjének — Regős Zsoltnak. ötletesek és „jól kivitelezettek a nagy kavalkádok, a burleszkbe hajló kergetőzések, a félreértésen alapuló félreértések. Már csak egy hétig! az alternatív műfaj képviselői. Egy-egy este nemcsak koncertek kapnak helyet a programban, hanem a jelenlévők úgynevezett perfor- manceeket is élvezhetnek. Ezek mindenféle kulturális tevékenységből tevődnek össze. Nagy szerepet kap bennük a mozgás-, a zene- és a videoművészet. A különféle hatások egyidejű szerepeltetésével kívánják a nézőket szórakoztatni. Néha ezzel homlokegyenest ellenMire lapunk megjelenik, lehet, hogy már eldönti a parlament, milyen lesz az új címer Magyarországon. Miskolcon a tanácsülés elhalasztotta a döntést a város- cimer ügyében, az új önkormányzat testületére hagyva a változtatás munkáját. A lassan őrlő döntési gépezetektől függetlenül azonban, a címerek újra megjelennek a miskolci homlokzatokon: ott a régi magyar cimer a biztositó felújítás alatt álló székházán, a Széchenyi úton, de kiszínesedett az Akadémia miskolci székhazának ormán látható címer is. Épp ez utóbbiról jegyzett le néhány érdekes sort Iglói Gyula amatör várostörténész. A Szabadság tér 3. számú székházat a millennium idején a Kereskedelmi és Iparkamara céljára építették. A kor szokásain?’: megfelelően, az épület oromzatát koronás címerrel díszítették. A Hor- thy-királyság elmúltával a korona sem kapott kegyelmet, lebontották a helyéről. Évtizedeken át egy avasi pincében őrizte az a lokál- patrióta, akitől 1983-ban visszakerült az épületre. Nemcsak restaurálták, hanem ki is színezték a címert, s a járókelők várták, hogy az állványok lebontása után teljes egészében láthatétes reakciókat váltanak ki, mint például a fent említett három fiú. Előadásuk a következő módon folyt le. Miután meggyújtottak, majd eloltottak egy lábasban szított tüzet, mindhárman megjelentek a színen. A következő segédeszközöket hozták magukkal: egy disznóölő kés, egy élő tyúk, egy fóliába csomagolt sült csirke és egy injekciós tű. A szemüveges srác leült a székre, majd kollégája a késsel levágta róla a pólója ujját. A vérvételeknél használatos gumicsővel szakszerűen elszorította bal karja felső fészét. Majd mikor erei kidagadtak, az injekcióstűt a vénájába szúrta. Kisvártatva megjelentek az első vércseppek. Ekkor a kolléga a tyúkot a tű végéhez tartva kényszerítette a jobb sorsra érdemes szárnyast, hogy íeligya a kiserkenő vért. Ezzel egy- időben a harmadik fiatalember a sült csirkét tömte tó legyen. Ez a várakozás azonban hiábavalónak bizonyult. Az állványok lebontása előtt jött a parancs: vagy leverik a címert, vagy lefestik a színeit. Pár órával az átfestés megkezdése előtt készült egv színes fénykép a címerről, amelyet jórészt az állványok eltakartak. Erről a fénykép— ezt szó szerint kell érteni — az önmagát szurkáló srác szájába. Így ment körülbelül négy-öt percen keresztül. Fülsértő, bántóan hangos zörejek, zenei aláfestések „színesítették a műsort. Döbbent csend lett úrrá a nézőtéren. Egy ötévesforma kislány nem bírta tovább a látványt, és kísérőjével elhagyta a termet. (Biztosan lesz néhány kellemes éjszakája.) A produkció végén hirtelen szembefordították a nézőkkel az eddig a színpadot világító reflektort. (Gondolom, a szereplők a közönség reakciójára voltak kíváncsiak.) Végignézve az arcokon, megütközéssel, értetlenséggel találtam szembe magam. Né- hányan elsírták magukat az „élmény” hatására. Mások, mint később megtudtam, hányingerrel küszködtek. Ha ezt akarták elérni a „művész urak”, hát sikerrel jártak. .* ről csupán azt lehetett lát-' ni, hogy a címer „külső pajzsán Horvátország 25 vörös, és ezüst négyzetekből alko-' tott, sakkozott címermezője felcserélődött Dalmácia címerével. Az idei újraszíne- zés után már mást is észre, lehet venni a címeren. Hiányzik a külső pajzs aljáról az ékalakú, Fiúmét jelképe^ ző címer, amelyet már 1874- től használtak a középcíme-5 rekben.- ., ,U A középen levő kiscímer sem hibátlan. A jobb oldali — címernél fordítva vannak az oldalak, mint más képnél — hét vágás helyett nyolcat láthatunk. A hét vágás egyébként nyolc csíkot jelent, amivel szemben, ezépi a címeren kilenc van, A címért jobtíról ..-J-'Néhait a Széchenyi út felőli oldaloa — cserfaág, balról pedig olajfaág is övezhette a címerhasználati szabályok szerint, a díszesebb két lebegő angyal helyett. Ezeket az egyébként jellegzetesen eltérő ágakat, alig megkülönböztethető módon formázták meg a hajdani mesterek. Az öröklött, lassan százéves címert városunk neve-* zetességeinek palettáján fogadjuk el így. ahogy van. és maradjon mindig színesen...! A kompakthanglemezek karrierje A digitális, lézerrel lejátszandó hanglemezek (kompakthanglemez, CD) dia- dalútjukat járják. Érdekes helyzetképet fest erről a Science et Vie című francia folyóirat. Franciáországban 1988-ban 700 ezer darabot adtak el belőlük, 40 százalékkal többet, mint egy évvel előbb. Közben az egyszerűbb lejátszókészülékek ára 2000 frankra (kb. 19 000 forint) csökkent. Az NSZK- ban két éve 1,6 millió olyan hanglemez kelt el, míg 3 éve egymillió. Bizonyos készülékeik ára a franciáénál is jobban. 1700 franknak megfelelő összegre csökkent. Nagy-Britanniában a megfelelő számok: 1,5 millió, illetőleg 737 ezer hanglemez. Nyugat-Európában a lejátszókészülékek forgalma az 1987. évi 4,7 millióról — az előrejelzések szeririt — 1990- re 11 millióra és 1993-ra 17.5 millióra növekszik. Nagy előretörés várható az Egyesült Államokban is (1987:4.3, 1990:8.9 és 1993:12 5 millió berendezés), míg Japánban a szakemberek a felfutás után némi visszaeséssel számolnak: 1987-ben 4,1 millió lejátszókészüléket adtak el. s ez a szám 1990-ben várhatóan 6,1 és 1993-ban 6 millió lesz. Akcióban (Mocsári László felvétele) Több kérdés is felvetődik az emberben. Először is, a rendezők nem tudják előre, hogy milyen előadással lépnek fel az együttesek? Ha igen, talán érdemes lett volna figyelmeztetni a nagyérdeműt a várható látványra. Félreértés ne essék, nem a már kimúlt cenzúrát sírom vissza, de minden határon mégsem kellene túlmenni. (Egyébként az est többi szereplőjével ilyen gond nem volt) Azon is lehet gondolkodni, hogy vajon a szereplők milyen személyiségek lehetnek? Az előadás után a szemüveges fiút figyelve, nem sok jót szűrtem le. Üres, a semmibe révedé tekintete, „légies” járása bizonyos — lehet, hogy téves — következtetésekre is juttathatja a szemlélőt. A bal karján éktelenkedő véraláfu- tások, kék-zöld foltok arról árulkodtak, hogy bizonyosan nem először művelt ilyet. És vajon milyen céllal álltak a publikum elé? Mit akartak ezzel mondani? „Szórakoztatni” vagy éppen sokkolni, megdöbbenteni akartak minket? Nem tudhatjuk. Hallani, hogy ez a ma művészete, haladni kell a korral. Ilyenkor érzem, de jó lenne visszaforgatni az időt. Ügy ..., szombat este hat óra elé. Horváth Szabolcs (szabados) Többen elsírták magukat Előadás, első vérig Sokkoló színház a Gárdonyiban
