Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-18 / 165. szám

Hiába büntették jószá<jvesztéssel... Á dohány hazai karrierje A dohányt hazánkba a t spanyol scgcdcsapatok hoz­ták be. melyek I. ierdinánd ) és Miksa császárok alatt 1 (1550, iletve 1570) táboroztak áz országban, és a végvári magyar katonákkal is any- nyira megkedveltették, hogy rövid idő alatt többfelé el­terjedt. Mások szerint Bor­nemissza Pál erdélyi püspök 1568-ban hozta be először Erdélybe. majd Magyaror­szágra. Olyan leírásokat is isme­rünk, melyek szerint I. Apa­fi Mihály, erdélyi fejedelem a budai pasától kapott aján­dékba először dohányt, mely­nek élvezetét másoknak meg­tiltotta. A krónika őt magát erős dohányosnak tünteti fél, de az udvari prédikátor által írt 1663. évi útikönyv szerint „utóbb megutálta ezt áz élvezetet”. i A dohány ezt követően igen gyorsan terjedt el. Ál­talában káros hatásúnak tar­tották, és számos rendeletet, sőt még testi büntetést is hoztak ellene. Szószékről is tiltották a dohányzást, és az egyház bűnnek minősítette. 1670-ben a gyulafehérvári országgyűlés törvényt hozott „A tubák tilalmazásáról és aki behozná, annak bünteté­séről”, kijelentvén, hogy „aki akár pipával, akár pórul él vele, ha nemes ember 50. ha pap 12, ha paraszt 6 magyar forintot fizessen”. Kevés fo­ganatja volt a törvénynek, ezért 1686-ban megújították a tilalmat a gyulafehérvári, majd 1689-ben a segesvái or­szággyűlésen. Élvezetét még szigorúbb pénzbírsággal súj­tották, termesztését pedig jószágvesztéssel büntették. Erdélyben a törvényhozás még 1698-ban is tiltotta a dohányzást. H. József császár már pár­tolta a dohánytermesztést. Bánsági községekbe eredeti Szabadok a fácáncsibék A megye apróvadál­lományának gyarapítá­sára az idén több mes­terségesen keltetett fá­cáncsibét vásároltak a vadásztársaságok, mint az előző években. Mint­egy ötvenezret nevel­nek fel és eresztenek szabadon, hogy termé­szetes körülmények kö­zött nőjenek fel. Az apróvadállomány ezen a vidéken megrit­kult, a fogoly szinte teljesen eltűnt, a vadá­szata tilos, de kevés a mezei nyúl is. Nagyobb zsákmányra a vadászok fácánozás idején szá­míthatnak, de csak azért, mert évek óta mesterségesen gyarapít­ják az állományt. A fá­cán életlehetőségei ugyanis megváltoztak, és a természetes szapo­rulat csekély. A tiszamenti tájakon, a Bodrogközben, de a Miskolchoz közel eső területeken, a megy- aszói és a szentistváni vidéken, vagy távolabb, Tokaj környékén több­ezer fácáncsibét vásá­roltak az idén a va­dásztársaságok. A tele­peken 7—8 hetes koru­kig nevelték, és most kezdték el a szabadon engedésüket. Egy dara­big még gondozzák, vi­gyáznak rájuk, eteté­sükről is gondoskod­nak, fokozatosan „va­dítják", bocsátják szárnyra őket. Ha meg­szokja természetes kör­nyezetét, megmarad, és az őszi vadászidényre puskavégre való. amerikai dohánymagot ho­zatott, ennek termése lett a nevezetes „császárdohány”. 1851 -ig az országban felté­telhez és engedélyhez nem kötött, szabad dohányter­mesztés volt. 1851—1867 kö­zött az osztrák egyedárusítá- si intézmény korlátozta a jogokat, majd a Magyar Do- hánvjövedék váltotta fel azt. A Magyar Dohányjövedék megalakulásakor főként , szi­vart és dohányt gyártottak; a cigaretta fogyasztása ek­kor még nem volt jelentős. Ez utóbbi csak 1882-től kez­dett elterjedni, így a ciga­rettagyártást kiterjesztették, s francia cigarettagyártó gé­peket szereztek be, hogy az egyre növekvő igényeket ki lehessen elégíteni belföldi áruval. Arany nők Amikor a férfiak azt mondják a nőknek, hogy „kincsem”, nem is sejtik, milyen közel járnak az igazsághoz. A kutatók kimutat­ták, hogy a nők szer­vezetében öt-hatszor több arany van, mint a férfiakéban. A tit­kot még nem sikerült megfejteni. A kutatók ugyanakkor óva intik a gyengébb nem kép­viselőit, hogy emiatt túlzottan fennhordják az orrukat. A tudósok szerint ugyanis a nők szervezetében ötszörös mennyiségű a higany is, ami köztudottan mérgező. Hogy mindez ho­gyan hat a nők visel­kedésére, annak kide­rítésére a tudomány ez idáig még nem vál­lalkozott. Csendes tüntetés a Vatikánban Nem csak igével „öszentségét arra kérjük, hogy tegyen lelkipásztori utazást a Vatikánban is, és hirdesse alkalmazottainak körében is a keresztény szo­ciális elveket.” A felszólítás a pápai állam világi alkal­mazottainak lapjában jelent meg. Amennyiben olvasta II. János Pál, megtudhatta be­lőle, hogy több, mint 1200 laikus — tehát nem egyhá­zi személy — „keserűségé­nek” adott hangot. A cikk szerint nagyon helyes, hogy az egyházfő következetesen foglalkozik a társadalom, a nagyvilág gondjaival, hogy utazásai során felhívja a hatalmon levők figyelmét a szociális felelősségre, hogy jogokat követel a dolgozók­nak, hogy inti a munkálta­tókat. Elismerésre méltó, hogy mindez hangot is kap a világlapok hasábjain. Va­tikán államra azonban mind­ez nem érvényes ... Észrevétlen maradt az al­kalmazottak május 28-i csendes tüntetése is a fala­kon belül. És mégcsak vá­laszt sem kaptak arra a két­szer is hangoztatott kérés­re, hogy a pápa fogadja küldöttségüket. A csomag, mellyel fölke­resték volna az egyházfőt, szerény óhaj azokhoz a ter- hekhee képest, melyeket a pápa vállára raktak útjai során. A vatikáni alkalma­zottak csak azt szeretnék, ha szakszervezetként és nem pedig szabadidős gyü­lekezetként kezelnék a szer­vezetüket, továbbá, ha a Szentszék munkaügyi hiva­tala valóban foglalkozna gondjaikkal, a bérezéssel és a nyugdíjakkal. Mert nem csak igével él az ember, még e szent falak között sem. íme a festői szépségű chiusai Benedek-rendi kolostor Kamionon utazott a hangszerek királynője Vándorútra kelt az orgona A chiusai kolostor ajándéka Taktaszadának Amikor jó egy évszázaddal ezelőtt a néhai mesterek megépítették az olaszországi chiusai — németül klauseni — Benedek-rendi kolostor orgonáját, aligha gondolták, hogy egyszer ez a remek hangszer útrakéi, és egy ma­gyar faluban, Taktaszadán szól majd az ottani hívek örömére... Az orgona ter­mészetesen ajándék, és a na­pokban érkezett meg a Bor­sod Volán, valamint egy Rá­ba kamion pilótája. Bárdi Béla jóvoltából Taktasza- dára. A látszólag rejtélyes tör­téneteknek sokszor egyszerű a megfejtése. Az orgona sorsát az a kapcsolat változ­tatta meg. ami Taktaszadát az ottani Benedek-rendi ko­lostorhoz fűzi. A taktaszadai népdalkor vezetője, Szántó Erzsébet testvére ugyanis a kolostorban gazdasági nővér. Amikor kinn járt .Szántó Erzsébet, az apátnő felaján­lotta: legyen a nemrégiben szétszedett orgona a takta­szadai híveké. A kolostor ugyanis egy új orgonát épít­tetett, így a régire már nem volt szükségük. Mindezt Bárdi Bélától, attól a kamionpilótától tudjuk, aki végül is elment az orgo­náért az olasz hegyek közé. S hogy miért pont ő? Mert taktaszadai, onnan járja a világot már jó néhány éve egy Rába-kamion volánja mögött ülve. A különleges fuvar nem bizonyult könnyű feladatnak. A kamionban már volt ra­komány, de maradt hely az orgonának Is, amely szét­szedve várt a sorára a ko­lostor padlásán. Rögvest eb­ből származott az első ne­hézség, ugyanis maga a ko­lostor is igen nehezen kö­zelíthető meg — csak egy Mercedes hegyi-traktor tudott MINTHA LIÁNBÓL FONNÁK Különleges kábelhidak A nagy nyílású hidak szerkezeti elve azonos a leg­ősibb, liánokból összefont függöhidakéval. Napjaink­ban a liánokat roppant nagy szakítószilárdságú cs fatör­zseknél is vastagabb köte- gekbe font acélkábelek he­lyettesítik. E tartókábelek­ről lógnak alá a függesztő­kábelek, amelyek azután ma­gát a pályatestet tartják. Az ezer méternél hosszabb nyílású — és a vízszint fö­lött csaknem száz méter magasan ívelő — hidak tar­tókábeleit csak hatalmas, a kétszáz métert is meghaladó magasságú hídkapukra, úgy­nevezett pilonokra lehet füg­geszteni (különben — a „be­lógás” következtében — a pályatest a vizet érné). A nagy nyílású kábelhi­dak legtöbbször a tengeröb­löket, vagy a folyók tenger­parti tölcsértorkolatát hidal­ják át. A folyók felett ugyanis általában nincs szük­ség ilyen nagy méretekre, hiszen még ha hosszabb is egy-egy nagy folyón átívelő híd, nyílása alacsonyabb le­het: a folyami hajók így is átférnek alatta. Ha pedig alacsonyabb a híd, a folyó medrébe könnyen építhető pillérek közötti rövidebb nyílás is „megjárja” (még sekélyebb tengerrészeken is alkalmazható ez a megoldás). A kábelhidaknál a pálya­testeket általában az alájuk épített rácsos szerkezetek merevítik, vagy lemezekből készítenek hosszanti mere­vítőtartókat. Van úgy, hogy egy ellapított csőhöz hason­lítható zárt acéllemez „szek­rény” hordozza a pályates­tet, mely szilárd és egyúttal rugalmas, így a rá merőle­gesen fújó széllel szemben — áramvonalas lévén — cse­kély az ellenállása. (A kábel­hidak ugyanis a kiszámítha­tatlan irányú és erősségű szélviharok iránt a legérzé­kenyebbek.) * Képünkön a közelmúltban elkészült japán technikai re­meket, a Yokohama Bay Bridge-t láthatjuk. A világ második leghosszabb drótkö­teleken függő hídja ez, mely 800 méter hosszú, kapuzata 172 méter magas., a kapuhoz felmászni, a-ka­mion nem. A padlásról pe­dig majd’ száz lépcső vitt le, szűk kis kőkeretes ajtóval nehezítve. Részenként cipel­ték le az orgonát a kami­onig: kedd délutántól csü­törtök reggelig tartott a ra­kodás ... Rettentően vigyáztak a hangszerre, hiszen az 1898- as gyártású orgona értékét ma nehezen lehetne felbe­csülni, és akkor még azt ba­lé sem kalkuláltuk, hogy •- gesztus, az ajándékozás szán- , déka és tette mennyit nyom a latban a képzeletbeli mér­legen ... A csodálatosan szép olasa —osztrák Alpok útjain min­den baj nélkül elgördült » határig a rakomány, itt azonban támadt egy kis gond — hallottuk Bárdi Bé­lától. A vámkezelés ugyanis nem ment simán, hiszen ilyen szállítmány nem éppen mindennapos dolog. A volá- nos ügynök és a vámosok együttműködésének köszön­hetően azonban elindulha­tott haza, Taktaszadára a szállítmány. Most beszerelésre vár az orgona a faluban, de ez a művelet nem lesz egyszerű. Az orgona ugyanis kicsit nagy a katolikus templom méreteihez képest, ahol ugyan benn van egy orgona, azonban az egy sérült, rossz állapotban levő hangszer. A chiusai ajándékorgona egyébként prágai gyártmány. Megvan ma is minden irata, még az a szállítólevél is, amivel annak idején a szá­zadfordulón a kolostorba szállították. Drukkolunk a taktaszadai- aknak, hogy sikerüljön ta­lálniuk egy orgonaépítő és -javító mestert, aki beépíti a végleges helyére a hang­szert. Ez különleges mester­ség: sok képviselője nincs hazánkban, de talán mégis sikerül keríteni egyet, és nem kell az orgona mellé a mestert is külföldről ho­zatni. Ha majd megszólal * hangszerek királynője a tak- taszadai templomban, a- tá­voli Benedek-rendi kolostor­ban bizonyosak lehetnek benne: egy teljes falu zárj« a szívébe az ismeretlen-is­merős külföldi testvéreket... (kiss)

Next

/
Thumbnails
Contents