Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-16 / 163. szám

„Piackutatás” a Zsarnain • RABLÁS A BÜFÉNÉL • MEG NEM ESETT BŰNESETEK • HOVÁ TŰNIK A KIS PIROS? ■ Befejeződött Lyonban a vívó-világbajnokság. A kardcsapat döntőt Magyaror­szág csapata játszotta a Szovjetunió válogtottjával. Kemény küzdelemben végül a szovjetek szerezték meg az aranyérmet a mieink előtt. A harmadik helyen az NSZK együttese végzett. Női pár­bajtőrcsapatunk a döntő­ben az NSZK-ellen lépett pástra, biztos esélyesként. Drámai küzdelemben végül a magyarok maradtak alul. ■ A Franciaországban zajló Tour de Francé kerék­páros körverseny tizenhar­madik szakaszát a Villars de Lans—St. Etienne közötti 149 kilométeres távot a spa­nyol Chozas tette meg leg­gyorsabban. Második helyen ért célba a holland Breukink harmadikként zárta a ver­senyt azonos idővel az ame­rikai Hampsten. A tavalyi világbajnok amerikai Greg Lemond ötödik lett. ■ Kuala Lumpurban a női kosárlabda-világbajnok­ságon befejeződtek a selej­tező mérkőzések. A közép­döntőben Bulgária, Kanada, Egyesült Államok, Kuba, illetve Jugoszlávia, Cseh és Szlovák SZK, Ausztrália és a Szovjetunió került egy csoportba. ■ Hetvenedik születés- naját ünnepli holnap Juan Antónia Samaranch a Nem­zetközi Olimpai Bizottság Elnöke. A spanyol sportve­zető már tizenegyedik éve áll a NOB élén. ■ Stuttgarti jelentések szerint nem kizárt, hogy a tornászok hagyományos DTB Kupáján már közös csapatban indulnak a német sportolók. A december eleji esemény a Világ Kupa ver­senysorozat egyik állomása lesz. ■ A Husky stadionban nyitják meg szombaton az Egyesült Államok Jóakarat Versenyét. Ebben a létesít­ményben rendezik meg jú­lius 23. és 26. között az at­létikai versenyeket is. A sportok „királynőjének” több, mint negyven ország sportolói hódolnak majd itt. ■ Londonban vasárnapra eldőlt, hogy a leköszönt, az edzői munkáját a holland PSV Eindhoven csapatánál folytató angol szövetségi ka- kitány, Bobby Robson utóda a negyvenöt éve Graham Taylor, az Aston Villa ed­digi edzője lesz. TOTÓ 1. Siófok-Maccabi Haifa 0-0 x 2. Gefle—Vasas 0-2 2 3. Lech Poznan— Yehuda Tel-Aviv 3-0 l 4. Norrköping—Vejle 1-2 2 5. Ljubljana—FC Berlin 1-0 1 6. ST. Gallen— Szlavia Szófia 2-1 1 7. Pirin—Osijek 2-1 1 8. Gais Göteborg­Karlsruhe 1-1 X Düsseldorf—Ploiesti 1-1 X 10. Chemnitz—Sturm Graz 0-0 X 11. FCS Tirol—Bochum 1-0 1 12. Rostock—Bröndby 3-2 1 13. Sparta Praha— Admira Wacker 4-1 1 +18 Tatabánya— Plastika Nitra 0-0 X A Sportfogadási és Lottó- igazgatóság tájékoztatása szerint a 28. játékhéten egy darab telitalálatos szelvényt találtak, melynek nyeremé­nye 2 761178 forint. A tizen- hármasokra 637 195, a tizen­kettesekre 10187, a tizen­egyesekre 662, a tízesekre pedig 125 forintot fizetnek. * * of: ősszel újra miskolci góloknak szeretnénk örülni. Damoklész kardja lebes, a Kinizsi felett? A hokihoz pénz is kell Jéi>korongozók szárazon, de vízben... A Miskolci Kinizsi jégkorongcsapata a negyedik helyen zárta a tél végén befejeződött bajnokságot. Mint ismeretes a bronzéremért vívott csatában az Újpesti Dózsával szem­ben maradt alul a gárda. A mérkőzéssorozat nem volt men­tes a „kellemetlenségektől'’. Előbb a szurkolók renitenske­dései, később a meccsre alkalmatlan pálya miatt kapott fi­gyelmeztetést a jégkorongszövetségtől az egyesület vezeté­se. Egy alkalommal nem látszottak a vonalak a pályán és a bírók nem voltak hajlandók levezetni a mérkőzést. A gondok orvoslására a következő bajnoki nyitányig kaptak haladékot a miskolciak. Ügy tűnik azonban, hogy más prob­lémák is vannak az egyesület háza táján ... — Sajnos, még mindig nincs pénzünk — kezdte mondandóját Tóth János, az egyesület elnöke. A városi tanácstól nemrég kaptunk százezer forintot. Ebből fe­deztük a legszükségesebb kifizetéseket. Sikerült gyara­pítani a csapat felszerelését is. Fejvédőt, mezt, botokat vásároltunk az összegből. A pénz elfogyott, a tartozás pedig még sok. Ki kellene fizetnünk a sportcsarnoknak a tavalyi pályabérleti díjat is, ez csaknem ötvenezer fo­rint. — Ilyen szűkös időkben, honnan lehet pénzhez jut­ni? — A Miskolci Kinizsd a miskolci élelmiszeripari vál­lalatok dolgozóinak egyesü­lete. Nékik kellene gondos­kodni a működési költsé­gekről is. Most azonban ők sincsenek rózsás helyzetben. Közvetlen felügyeleti szer­vünk az Élelmiszeripari Dol­gozók Szakszervezete bomló. bán van, ágazati szakszerve­zetek veszik át a helyét. Tehát nincs már meg az egység a vállalatok között. Mindezek ellenére mi, az egyesület vezetői, a sporto­lók és a sportszerető embe­rek nem hagyhatjuk, hogy felibomoljon a Kinizsi, most, amikor újra beindult az ökölvívó-szakosztály és meg. gyökeresedett a jégkorong. Az elnökségi ülésen úgy ha­tároztunk, hogy meghívjuk, egy közös megbeszélésre a kilenc miskolci élelmiszer­ipari vállalat vezetőit. Egy­két héten belül sor kerül a tárgyalásra. Reméljük, to­vábbra is hajlandók lesznek szponzorálni a Kinizsit, ami tulajdonképpen az ő egye­sületük is. — Mennyi pénzre volna szükség pillanatnyilag? — Ahhoz, hogy biztonság­gal nekivághassunk a követ­kező idénynek, kétmillió, fo­rint kellene. Ez az összeg fedezné a működési költsé­geket. Vállalatokra lebontva két-háromszáz ezer forint­nál nem jelentene nagyobb megterhelést. Ezután már reklámszerződéseket is köt­hetnénk. A pálya körül a palánk szerintem jó rek­lámhordozó lenne, A pénz birtokában elkezdhetjük ter­veink megvalósítását. — Rendezni kellene a pálya körüli gondokat... — Igen, ez az egyik fő probléma. A palánkot le kell festeni, a világítást korszerűsíteni, a cserepadot át kell helyezni az öltözők felőli oldalra. Fel kell fes­teni a vonalakat. Hamarosan érkezik a jégkorongszövet­ségtől egy ad hoc bizottság, amely felméri a pályák ál­lapotát. Kértük, hogy leg­először Miskolcra jöjjenek, hogy a bajnoki nyitányig valamennyi hibát ki tud­junk javítani. Apálya körü­li munkálatokat természete­sen csak az ipari kiállítás és vásár befejeződése után lehet elkezdeni. — Történtek változások az egyesület vezetésében? — A legutóbbi elnökségi ülésen, amikor megbeszéltük a gondokat, többen bejelen­tették, hogy nem vállalják tovább az elnökségi tagsá­got. Többek között Varga Oszkár, az öikölvívó-saakosz. tály vezetője közölte, hogy hamarosan megválik tiszt­ségétől!. A szakosztály mun­kájának újraindításában még részt vesz, de ősszel átadja a helyét másnak. Olyan vezetőket szeretnék magam köré gyűjteni, akik a gyakorlatban is képesek segíteni a munkámat. Ne­kem az egyik legfontosabb feladatom, hogy megteremt­sem a pénzügyi alapot a nyugodt ténykedéshez. Ehhez szükségem van hozzáértő munkatársakra. Illetve olya­nokra is, akik a szakmai fel. adatokat ellátják. A jégko- rongozóknál Esztergályos László az egyedüli főállású edző. ő az utánpótlás-neve­lésével foglalkozik. Az ököl­vívók edzéseit az ifjú Né­meth Zsolt vezeti. — Mi újság a jégkoron- gozóknál? ' — A fiúk jelenleg száraz­földi edzéseket végeznek Esztergályos László irányí­tásával. Együtt edz az után­pótlás. és a felnőttcsapat. A tervek szerint az OB I-es gárdát továbbra is dr. Lu­kács György vezeti. Szeret­nénk edzőtáborba menni, de egyelőre erre sincs pénz. A tavalyi idényben Mis­kolcon vendégeskedő csík- szeredaiak és sepsiszent- györgyiek is meghívtak min. két egy-egy hetes felkészü­lésre. Valószínűleg kora ősz­szel a szokásos kazincbarci­kai MNK-val kezdődik a ho­kiidény, addig össze kell rázni a csapatot. — Mi lesz a szlovák idegenlégiósokkal? — Teljesen új alapokon kell szerződést kötni velük. Változtak a csehszlovák liga előírásai is, nehezebben en­gedik el őket idegenbeli já. tékra. Tavaly nálunk ha­zai mérkőzésért hét&záz, vendégmeccsekért ezer fo­rintot kaptak. Természete­sen ez kevés. Több pénzért azonban mi azt szeretnénk, ha csak nálunk jégkorongoz- nánaik. Tárgyalásokat folyta, tünk egy marosvásárhelyi játékos leigazolására is. Mindezek csak akkor való­síthatók meg, ha tudjuk biz. tosítani az anyagi bázist. Ha nem sikerül pénzt sze­rezni, akkor becsukhatjuk a kaput... (szaniszló) A férfi éppen egy kis ha­rapnivalóért állt sorba a sült­kolbász szagú büfékocsik előtt. Pénzét számolgatta, kalkulált, hogy mire futja még és mi az, amire már nem telik. Ahogy azonban a tömegben ezreseit pakolgat- ta, szemet szúrt egy ismeret­lennek. Az nem is tétovázott sokáig. Mellé ugrott és pénz- tárcástól kapta ki kezéből a bankókat. A sértett értékei után nyúlt, de erre támadójá­nak még a keze is eljárt, cs arculcsapva az áldozatát, el­tűnt. Mindez a napokban, a Zsarnai piac nyüzsgésében történt. A támadó pedig egy pirosozó volt. Vagyis a kis piros golyókat villámgyorsan keverők-kavarók közül né- hányan már nem érik be az­zal, hogy csak trükkjeikkel forgassák ki az emberek zse­beit ... Szombaton reggel vágunk neki a Zsarnainak, abban bízva, hogy néhány órás „piackutatás” alatt szem- és fültanúi lehetünk egy ha­sonló esetnek. Akkor még nem is sejtjük, hogy a többi pirosozónak megvan a maga véleménye a rablásról... A hangszóró folyamatosan da­rálja az intést: „Vigyázat, a piac területén tiltott szeren­csejáték folyik, kérjük a vá­sárlókat, hogy saját érde­kükben ne vegyenek részt benne, illetve kérjük a játé­kot folytatókat, hogy hagy­ják abba, mert tettüket a törvény bünteti... ”, dé úgy tűnik, sem az egyik, sem a másik intésnek nincs nagy foganatja. Megszámolni is nehéz, hogy hány kis aszta­lon, rossz zongoraszéken és egymásra pakolt kartondo­bozon folyik a játék. Vándo­rol a kis piros golyó itt, kár­tyalapokra tapadnak a sze­mek ott, és valamivel mesz- szebb egy korongozót állnak körbe. Itt lehet, hogy baj lesz ... Három, leginkább ci­pőtalpra emlékeztető fekete korong jár körbe-körbe a fő­nök keze alatt, az egyik a keresett, aminek aljára ra­gasztva ott a fehér kör. A pirosozó darálja butító szö­vegét-’a kis tétekről és az óriási nyereményekről, majd egy pillanatra félrefordul és akkor valaki a tömegből ujját nyálazva megjelöli az egyik korongot. Egy fiatal­ember észreveszi és annyira biztos lesz a dolgában, hogy már számolja is le a négy­ezer forintot. Igen ám, de amíg a bankókkal bíbelődik, egy kéz szinte észrevétlenül teljesen megfordítja a táb­lát. Az első korongból utol­só lesz, és a balek ezt nem veszi észre. Oda a nyere­mény, minden pénzét elbuk- ja. Nagy vita, szóváltás, a pirosozó kibioei győzködik a vesztest; csak ő tehet róla, nem figyelt... Hát végül is; saját kárén tanul az ember, és ez az áldozat most jó kis tanulópénzt fizetett. Egyéb­ként mondják, jó, hogy vé­gül is egy kisebb szóváltás DÉLI HÍRLAP. — A miskolciak napilapja. — Kiadja: a Déli Hírlap Kit. Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út. 15. 3527. — Felelős kiadó: BÉKÉS DEZSŐ főszerkesztő-ügyvezető. — Szerkesztő­ség: Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út 15. 3527. Postacím: Mis­kolc, 3501, PL: 39. Telefonközpont: 38-941. Titkárság: 18-223. Bel- és várospolitikai rovat: 18-227. Gazdaságpolitikai rovat: 18-224. Levelezési rovat: l'8-225. Kultúrpolitikai rovat: 18-226. Sportrovat: 18-222. Telex: 62842. Telefax: 18-225. Hirdetésfel­vétel: Miskolc, Széchenyi út 15—17. Telefon: 16-213. — Ter­jeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hirlapkézbe- sitő postahivatalnál, a hlrlapkézbesítőknél, a posta hírlap­üzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HF.LIR), Budapest V„ József nádor tér 1. — 1998 — közvet­lenül vagy postautalványon., valamint átutalássál. a posta­bank Rt. 219-98636 pénzfqrgalml .jelzőszámra; .Előfizetési díj egy hónapra 105'forint,' egy »negyedévre 315 förint. egy'évre 1260 forint. Index: 25 951. — Készüt a Borsodi Nyomdá­ban. Felelős vezető: HORVÁTH FERENC. — ISSN 0133 0209. Salakmotor Nem sikerült az A-döntő A salaJkmotoros csapat-vi. lágbajnokság B-csoportos döntőjének második fordu­lóját a hét végén rendezték meg Lengyelországban. A magyarok a második helyet szerezték meg az ausztrálok mögött, így nem jutottak .tovább az A-ceoportba. Em. iféljiggeteg, hogy a szegedi el­ső fordulóban ugyanezt a sorrendet jegyezhettük föl. A két viadal eredményeinek alapján, a távola kontinens válogatottja rajtolhat az < A- döntőben. A magyar váloga­tottban helyet kapott Hajdú Zoltán, a Borsodi Építők Volán SC ealakmotorosa is. után elült ez az ügy, ugyan­is a korongokat itt románok keverték. Velük pedig tiem árt vigyázni. — A románoknak jobban kell a pénz. mint nekünk — kezdi a hagyományos gyufás- dobozzal játszó kis magyar csapat. Mi azért játszunk, hogy jobban éljünk, ők sok­szor azért, hogy az ebédre, vacsorára valót így keressék meg. Nekik nagyon kell a forint, fontos, hogy ők nyer­jenek és ezért mindent meg is tesznek. Ha pedig még­sem jön össze, hát rabol­nak. .. És már szóba is jön a na­pokban a büfésoron történt rablás, amikor egy román pirosozó rontott neki a gya­nútlan magyar vásárlónak. — Biztosan kevesellte az­napi nyereményét, vagy nem úgy sikerült a játék, ahogy tervezte, a pénz meg kellett, de mi ilyen sose tennénk — bizonygatják, és lassan még az is kiderül, hogy a piaci játékos zsiványok még hu­mánusak is tudnak lenni. Legalábbis ezt állítják ma­gukról . .. — Mi kismamákkal, gyere­kekkel nem is játszunk.. A kölykök nem a saját pénzü­ket teszik fel, hanem a csa­ládjuktól kapott, vagy éppen elcsent összegekkel játsza­nak ... A múltkor meg egy asszony játszott velünk. Mondom neki: tessék nyu­godtan megszólalni, nem elég mutatni, mondani is kell, hogy melyikre tippel. Hát akkor szólnak, hogy az asz- szony néma. Addigra meg a pénzét elbukta ... Én egy ál­ló hétig kutattam a piacon, hogy vissza tudjam adni ne­ki az elveszített tétjét... Mindezen jól hangzó szó­lamok ellenére azért nap nap után tucatjával akadnak minden értékükből kiforga- tot balekok. Ha a zsebük már üres, maradnak tétként a régi családi értékek, csa­tolják órájukat, kapcsolják a láncaikat. Aztán amikor a játék hevében ez is percek alatt könnyedén elúszik, már csak ahhoz kell erőt gyűjte- niük, hogy mindezt otthon töredelmesen bevallják. Ehe­lyett azonban sokuk számára csábítóan kínálkozik egy egyszerűbb megoldás: egy soha meg nem esett rablást, vagy lopást jelenteni a rend­őrségen. A közelmúltban az ilyen színes fantáziájú áldo­zatoknak köszönhetően — egyikük még fegyveres tá­madásról is mesélt — soha el nem tűnt pénztárcákat és soha nem létezett zsiványo- kat akartak a rendőrökkel kerestetni, a piroson pórul­jártak. * Magáról a játékról egyéb­ként csak annyit: beszélge­tés közben a pirosozók fel­ajánlották, próbáljak magam is szerencsét. Tét nélküli igazi játékból. A három gyu- fásdoboz a kedvemért követ­hetetlen táncba kezdett, in­nen oda, onnan meg vissza került a kis golyó, és végül valahogyan mindig oda ke­veredett, ahol nem várta az ember... Aztán kezembe kaptam az üldözött kis go­lyót. Mondják, hogy az ab­lakmosó kefék szivacsából szabdalják ki. Tenyeremben forgattam és egyetlen pilla­nat alatt láthatatlanná nyomtam, eltüntettem az uj- jaim között. És ha mindezt ők csinálják úgy, hogy köz­ben a gyufásdoboz még őrült gyorsasággal körbe is jár...] F-= Í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents