Déli Hírlap, 1990. június (22. évfolyam, 125-150. szám)
1990-06-12 / 134. szám
Hiába keresik az Igazukat Miért járnak bakancsban a komlósteisiek? + A tizenévesek már nem szívesen játszanak ilyen libikókán Nem dúl már a rút viszály? Fehér foltok a Zöld Pártban A saját bőrünkön érezzük, hogy baj van Hét korábbi vezetőjük tagságát függesztették fel a Zöldek, amikor a napokban harmadik küldöttkongresszu- sukra gyűltek össze a Békés megyei Vidra tanyán. A Magyarországi Zöld Párt új vezetői között két miskolci is van. Az elnökség tagja lett Kisgyörgy István, a Zöid Párt miskolci irodájának vezetője. (Az országos információs iroda is ideiglenesen városunkban működik, a Hunyadi utca 2.-ben, ameddig nem sikerül megfelelőbb helyet találni a fővárosban. Telefonszámuk: 87-861.) A másik miskolci, dr. Gyulai Iván ökológus-muzeológus. Az ismert, 38 éves politikust a Zöldek egyik országos elnökükké választották. Öt kérdeztük a Zöld Párt terveiről. Természetesen először azt. firtattuk: mi késztette a küldöttkongresszus résztvevőit arra, hogy felfüggesszék a Szekfű András nevével fémjelzett csoport párttagságát? — Nem szívesen beszélek érről az ügyről, mert nem méltó ahhoz, amit mi képviselünk. Hiszen a belső békének,, a kisebbségek védelmének a pártján állunk. Az egész világon a sokszínűség jellemzi a Zöldeket, s az, hogy elfogadják, természetesnek veszik, ha valaki más, másként gondolkodik ugyanarról. De nekünk valahogyan túl kellett már lennünk ezen a dolgon. A viszály megalakulásunk óta akadályozta a munkát, veszélyeztette a part életét. Ez a csoport a kongresszusunk előkészítését is szerette volna lehetetlenné tenni. Azt hangoztatták: nem legitim a tanácskozásunk. De a tények magukért beszélnek: a Zöld Pártban 695-en fizetnek tagdíjat. Tíz tag választhatott egy küldöttet. Vidratanyán 52 küldött jött össze, vagyis a párt tagságának döntő többségét képviseltük. Egyetlen ember szavazott a felfüggesztés ellen ... Ezzel, sikerült a pártszakadást elkerülnünk. Ha szétszabdaló- dunk számtalan apróbb csoportra. az nem szolgálta volna senkinek az érdekét. — Legkevésbé a környezetvédelemét ... Mi történt még a kongresszusukon? — Tíztagú elnökséget választottunk. Közülük hárman elnöki tisztet töltenek be. Én a szakmai kérdésekkel, a másik társelnök a politikaiakkal, míg a harmadik a szervezeti ügyekkel foglalkozik. A legtöbb joggal a Zöld-képviselet rendelkezik. Ebbe a helyi csoportok küldik el a képviselőiket, minden 30 tag után egyet. E testületnek a két kongresszus között a párt elvi irányítása a dolga. A legfontosabbnak pedig az úgynevezett Zöld Listát tartjuk. Erre a legrátermettebb, legjobb szakembereiket íratják fel a csoportjaink. A Zöld Listán szereplők —, hogy úgy mondjam — a politikai-szakmai elitünk. A névsorból egy-egy téma megoldásához választunk majd szakértőket, mindig az adott kérdéskörben a legjobbakat. Eddig az volt az egyik legnagyobb hibánk, hogy a napi eseményekre nem reagáltunk azonnal. A Zöld Listával és a most kialakított elnökségi rendszerrel ezen is változtathatunk. — ön milyen jövőt jósol a Zöldeknek? — Hogy van-e jövője a Zöld Pártnak? — ezt nem azoknak a szándéka dönti el, akik benne tevékenykednek, hanem az, hogy van-e szükség egy ilyen pártra. Szerintem az országban nincs olyan ember, aki vitatná, hogy a Zöldeknek ott lenne a helyük a parlamentben, s hogy be kell kerülniük a helyhatóságokba is. Amiért nem ülhetünk ott a törvényhozásban, én csak a pártot tudom hibáztatni... — De most végre rendezték a soraikat, vélhetőleg lesz idejük a környezetvédelemre is ... Hogyan készülnek a helyhatósági választásokra? — A helyi csoportjaink önállóan döntenek a programjukról, s arról, hogy kivel, vagy kikkel kötnek választási szövetséget. Hogy jól szerepeljünk az őszi választáson, ehhez ki kell köszörülnünk a csorbát. Megpróbáljuk hitelessé tenni a pártot. Most már valóban csak azzal kívánunk*törődni, ami az elejétől a feladatunk lett volna. Olyan — elsősorban ätl foglalkozunk, amelyek a magyar közvéleményt érthetően és jogosan aggasztják. A példákért — különösen Miskolcon — nem kell mesz- szire menni. Hogy baj van a környezetünkkel, azt mindenki a saját bőrén érzi. Mi nem mindenre kiterjedő, de az embereket foglalkoztató gondokra mindenképpen reagáló helyi programokat szeretnénk, szerte az országban. Ebből állhatna össze ősszel, a programadó kongresszusunkon az országos program. S a választásokig természetesen meg kell erősítenünk a helyi csoportokat is. Ki kell terjesztenünk a tevékenységünket az egész országra. A Zöld Párt szempontjából vannak még fehér foltok ... (bujdos) Nyolcvannyolc zöldövezeti OTP-lakás boldogtalan tulajdonosai nevében keresett meg bennünket Csatáry József, a „Jószerencsét” lakó- közösség közös képviselője. A Déli Hírlap olvasói számára már nem ismeretlen a neve. Oda-vissza megjárt minden fórumot, a lakásokat értékesítő OTP-től a Miskolc Városi Tanácson keresztül országgyűlési képviselőjükig, hogy panaszaikra orvoslási keressen, ez idáig mindhiába. 1987 decembere óta (ekkor adták át a lakásokat) dossziéra való újságcikk foglalkozik ügyükkel, s ugyanennyi kérelem, beadvány, jegyzőkönyv készült az iktató számára, hogy aztán továbbra se történjen semmi. Miről is van szó tulajdonképpen? Azt a hanyag, felélőben munkát kifogásolják, mellyel a kivitelező ösz- szecsapta az épületeket, s melynek következtében a lakások értéke csökkent, annak ellenére, hogy átlagosan 100 ezer forinttal többe kerültek, mint az azonos időben a Marx téren átadott, hasonló otthonok. Mert, ugye, a Komlóstető zöldövezet. Volt. Mondják ezt az ott lakók, mert időközben a Be- fag „lesarabolt” egy szép nagy sávot az erdőszélből, mondván: csak arra terjeszkedhet a lakótelep, ott fognak megépülni az újabb otthonok. • HELYSZÍNI bejárás PANASZÁRADATTAL Aki lejjebb lakik, az nézheti majd azt a pár csene- vész fát, amit parkosítás címén elültettek, s a szerencsétleneknek növekedni, lom- bosodni eszük ágában sincsen. Többek között ez is irritálja az itt lakókat, hiszen a Marx téren járva azt látják, hogy zöldellnek a zöldek, van Bükk Áruház, szolgáltatókomplexum, melyben minden szolgáltatás megtalálható az egyetlen kis ABC-áruházukkal szemben, amit a telep már régen kinőtt. Nincs gyógyszertár, óvoda, normális buszközleMentheti gyilkos fiát... I történt a BraÉ-tólan? Gengsztcrfilmkcnt is indulhatna. A helyszín látványos, a szereplők elegánsak. Marion Brando 32 esztendős fia, Christian, rejtélyes módon agyonlövi a ház vendégét. Az esetről nagy terjedelemben számol be az amerikai sajtó. Megírták, hogy A keresztapa, A vágy villamosa és más híres filmek főszereplője voltaképpen senkit sem enged be kaliforniai villájába, melyet őrök, elektromos biztonsági berendezések és kutyák strázsálnak. Dag Dóriéit, a Tahitibői jött vendég azonban bemehetett, lévén Brando másodszülött lányának a vőlegénye. Christian és Cheyenne — a lány az indián törzsről kapta a neA DíMAG RT. TERÜLETÉN az elkövetkezendő napokban, NAGY HANGHATÁSSAL JÁRÖ kifúvatási munkákat végzünk 7-18 óra között. Kérjük a lakosság szives megértését. Köszönettel: ENERGOINDUSTRIA vét — féltestvérek. Az előbbiről most azt tartják fontosnak elmondani, hogy különc és nehezen kezelhető, mint az apja. Cheyenne pedig szerencsétlen; nem sokkal a Tahitiba költözés után —. ahová Marlon Brando elvonult a világ elől — a fiatal lány súlyos autóbalesetet szenvedett, az arca a felis- merhetetlenségig eltorzult. Itt ismerkedett meg azzal a fiúval, akit a család már vőlegénynek tekintett. De mi történhetett a Brando-villá- ban? A nyomozótiszt szerint veszekedtek, és a szavakat tett követte: Christian Brando egyetlen pisztolylövéssel lezárta a Vitát. A mentőknek már nem volt dolga, annál inkább a rendőrségnek: a gyilkos fegyveren kívül még négy puskát vihettek magukkal. „Tragikus véletlenről van szó, és a kliensem be fogja bizonyítani az ártatlanságát” — nyilatkozta Amerika egyik leghíresebb védőügyvédje. Hol volt Marlon Brando? — teszik föl a kérdést a lapok. A villában, de nem hallott semmit... Való igaz, hogy a legizgalmasabb forgatókönyvet az élet írja. A kétszeres Osear- díjas színésznek most el kell játszani azt az apaszerepet, amellyel menti a fiát. hogv aztán egy életen át átkozza ezért a tettéért a lánya. A lefolyó, ami nem sokat ér az eltömödö sártól. I kedés, s a három nyilvános telefon is kevés. Kimentünk a telepre, hogy lássuk, igazak-e ezek az állítások. Éppen jókor érkeztünk. A generálkivitelező, a Miskolci Beruházási Vállalat szakembere helyszíni bejárást tartott a lakóközösségek képviselőinek társaságában. Számára a látvány nem volt új, rezzenéstelen arccal hallgatta a panaszáradatot. Néha azért közbekérdezett: — Miért mondják, hogy nem folyik le a víz, mikor megvannak a kibetonozott lefolyóárkok? — Csak hát ezek éppen visszafelé lejtenek, s a házak közé vezetik a csapadékot, a járdára, meg a lépcsőházba — így a válasz. — Mit gondol, miért járunk bakancsban, meg gumicsizmában? — szól az egyik lakó. — Lassan már ez lesz a komlóstetői divat! A nem éppen szívélyes csevegés ironikus stílusban zajlik, a képviselőknek ez az egyetlen fegyverük a „felszólamlás” jogán kívül a hivatal emberével szemben. Míg a többiek a vízaknák szárazságáról, vagy nedvességéről vitáznak, az egyik közös képviselő, Halász Lajos a játszótérre vezet. — Ez volna az a valami, ami kettőtől tizennégy éves korig megoldaná a gyerekek szórakozását... % AMIT JÁTSZÓTÉRNEK NEVEZNEK... Nos, valóban csak valaminek lehet nevezni, mert ha játszótérnek hívjuk, becsületükben sértjük meg a tisztességes játszótereket. Igaz, van rajta mászóka, s néhány libikóka, meg egy betongyűrűkből kiképzett alagút. A hosszabb-rövidebb farönkökön végigmenni felér a cirkuszi kötéltáncos mutatványával, a libikóka nincs lerögzítve, egy nagyobb szél is feldöntheti, a betonalagút peremein éles sorják várják a gyerekhomlokokat, hogy néhány öltés, kapcsozás erejéig munkát adjanak az orvosnak. A teraszosan kiképzett játszóteret nem keríti le korlát, hogy ha a gyermek esetleg ép bőrrel megúszta a játékot, lehetőleg kéz- és lábtöréssel landoljon lakásuk kapuja előtt. Visszamegyünk a miberes hölgyhöz, akinek mappájában e röpke idő alatt is szépen gyűltek a feljegyzések. — Mi lesz e sok papírmunka sorsa? — A jegyzőkönyveket megküldjük az illetékes alvállalkozóknak, szerveknek, felszólítjuk őket a hiányosságok pótlására. Amennyiben ennek sem tesznek eleget, peres útra tereljük az ügyet. — Mi erről a magánvéleménye? —magánvéleményemet meg szoktam magamnak tartani! Nos, ez volt ám a esatta- nós válasz! C LEHETNE SZABADIDÖPARK Halász Lajos az épületek elé kalauzol, ahová gavázssor felépítését tervezték. — Ezen a területen csodálatos szabadidőparkot lehetne felépíteni. Olyat, amit valamennyien magunkénak érzünk, sportpályákkal, szalonnasütővel. De nem. Erre nincs pénz. Arra persze van, hogy Lyukóvölgyben megépítsék, ahová köztudottan nem szórakozni, hanem dolgozni járnak az emberek a telkükre. Közben a többi közös képviselő is megérkezik. Sorolják a már ismert panaszokat. Aztán megüti a fülem egy megjegyzés: „Biztos, nem így állnánk, ha valamelyik tanácsi vezető, vagy fejes is itt lakna a Komlós- tetőn. De itt csak kohászok, bányászok, meg prolik laknak.” Fegyverneki Zoltán A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat ÉPKAR Leányvállalata felajánlja az alábbi szoláltatásait közületek és magánvállalkozók részére egyaránt: ♦ kereskedelmi és hídmérlegek, ♦ vendéglátóipari konyhagépek, ♦ vendéglátóipari konyhai robotgépek, ♦ vendéglátóipari villamos sütő- és fözőberendezések, ♦ vendéglátóipari burgonyahámozók, ♦ presszógépek (kávéfőzők, italautomaták) javítását, felújítását, igény szerinti karbantartását. Címünk: Miskolc, Kiss Ernő u. 9. Tel.: 18-816, 87-615. Fax: (46) 87-615.
