Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)
1990-05-17 / 112. szám
r 4 Macrovision-botrányról, miskolci nézőpontból Ki bogozza ki a kábel-gubancot? A VTV továbbra is a városé marad - mondja a stúdióvezető + A Hongkongban tartott Le go-világkiállítás egyik látogatója egy legóból készült Ferra- riban gyönyörködik. Az autócsoda 17 200 db lego-alkatrészből készült 92 óra alatt, csakúgy, mint a mögötte látható római Colosseum mása. w w „Uvölteni szeretnék” A hitük megingott Dollárért árulják a funkcienáriusok autóit „Egyedülálló és hihetetlen dokumentum van a birtokomban és ennek ismeretében üvölteni szeretnék, amikor a pártfunkcionáriusok szövegét hallom arról, hogy a marxizmus—leninizmus a szovjet nép velejében van. Hónapokon keresztül végeztünk közvélemény-kutatást a fiatalok körében, és ennek ismeretében azt mondhatom, hogy a szocialista eszme drámaian súlyos helyzetben van. i Költenek j i a vadkacsák j ' A Tisza menti része- i i ken, nemkülönben a 1 Bodrogközben nagy ki- i i terjedésű tavas-mocsa- [ ■ ras-lápos-nádas terüle- t [ tek találhatók, melyek • i jó élet- és fészkelési , lehetőséget nyújtanak a ■ i vízimadaraknak. Közte [" 1 a vadkacsának, azaz a i i tőkés récének. 1 Megyénk vizeinek i , . állandó lakója a vad- [ i kacsa, s vadászata egy- i ! re terjed. Az őszi idő- 1 i szakban külföldiek is , ! szívesen keresik fel a ■ i vadkacsázó területeket. 1 Ahol vadászatára be- i i rendezkedtek, mint ! ' például■ Ároktő kör- i ! nyékén, ott mestersé- j i gesen is keltetik, illet- i ! ve tenyésztik. J • A szakirodalom a , i réceféléknek csaknem i [ 20 fajtáját ismeri, j i Ezeknek egy része i egész évben megtalál- ! i ható nálunk. Mások i csak időszakosan for- ' i dúlnak elő, mint pél- ! 1 dául a böjti réce, , amely februártól októ- I bérig tartózkodik itt. j Átvonul hazánkon a i fütyülő réce, a tavaszi [ és az őszi hónapokban. i Nálunk már nem költ 1 a kékcsörű réce, de , visszatelepítése folya■ maiban van. A csak- nem félméteres .testI hosszúságú vízimadár ! nevét csőrének ragyo- I gó égszínkékjéről kap- 1 la. i A nálunk közönséges tőkés réce vagy vad ka- i csa mérete meghalad- ! ja a fél métert. A tojó i egészen barnás tolla- ’ zatú, csőre sziirkésfe- I kete. Annál pompáza- 1 tosabb tollazatú a hím. különösen a párzás i időszakában. A nászruhás hím feje és nya- I ka fémesen csillogó zöld. begye és mellé- . i hek eleje sötét geszte- ' nyebarna, háta szür- I késbarna. E szenvedélyes-hangú véleményt Igor Iljinszkij ismertette a Komszomol, az ifjúsági szervezet kongresz- szusával egyidejűleg. Iljinszkij nem vádolható elfogultsággal. hiszen a kutatásokat a Komszomol számlájára végezte. A tíz köztársaság 42 különböző településén élő 7730 fiatal véleménye csakugyan szokatlan. A 9—14 évesek 14 százaléka úgy vélte^ „biztos benne, hogy a szocializmus építése irreális, egyszerűen csak álom”; 42 százalék nem tartotta fontosnak a választ. A megkérdezettek 60 százaléka helyesnek tartja a szocialista rendszer hibáinak ostorozását. Sztálin szerepét „súlyosan károsnak” minősítette 30 százalék, és csupán 8 százalék mondta, hogy „jó vezető volt, akit nem szabad bírálni.” A kutatók véleménye szerint a szovjet fiatalokban megingott a szocializmusban való hit. Arra a kérdésre például, hogy milyen rendszerben él majd a jövő embere, mindössze 8 százalék említette a kommunizmust, 13 százalék a kapitalizmus mellett voksolt, 48 százalék szerint valamiféle harmadik út következik a kapitalizmus és a szocializmus között. A nagy többség — 74 százalék — szerint egyébként a kapitalizmus már legyőzte a szocializmust. legalább is a tudományos-technikai versenyben. Eladásra kínálják a volt bolgár funkcionáriusokat szállító nagy állami gépkocsikat — adta hírül a Bolgár Kommunista Párt lapja, a Rabotnicseszko Delo. A Mercedes és Csajka típusú személygépkocsikat, a lap értesülései szerint április elején árusítják ki kemény valutáért. Nagy részüket várhatóan nyugati országokban élő gyűjtők fogják megvásárolni. A BKP átfogó változásokon ment keresztül a volt pártvezető, Todor Zsivkov tavaly novemberi, hatalomból való eltávolítása óta. Egyebek között elbocsátották a pártkáderek negyven százalékát, a megmaradtaktól pedig megvonták az automatikus gépjármű-használati jogot. Nekik — a személyi használatú kocsival rendelkező Petar Mladenov államfőn, Andrei Lukanov miniszterelnökön és további két vezető tisztségviselőn kívül — egy közös gépkocsiállományból kell esetenként autót igényelniük. Az Axei Springer-botrány után — vagy közben? — egy újabb, szenzációként tálalt üggyel ismerkedhettek meg a televíziónézők nemrég: a Macrovision-szerző- déssel. Eszerint a helyi, városi televíziókat egy mikrohullámú lánc segítségével összekapcsolnák, és megvalósulna egy, az ország városainak túlnyomó részében fogható, 24 órás szórakoztató, kereskedelmi televíziós program. Több állítás is elhangzott pro és kontra ez ügyben. Volt, aki azt mondta, hogy a helyi televízió- stúdiók vezetői az aláírással kiárusították a közvagyont egy cégnek, a Macro- visionnak. Mások azt sérelmezték, hogy egy újabb, részint külföldi tőkével is működő vállalkozás tör információs monopóliumra Magyarországon. A Macrovision elutasítja a vádakat, és vezetői azt nyilatkozták, hogy pusztán egy új »televíziós szolgáltatást kívánnak meghonosítani. Vajon hogyan érinti mindez Miskolcot? Hiszen a városi televízió is a szerződést aláírók egyike... Igaz-e, hogy az aláírással, úgymond a stúdióvezetők eladták a stúdiókat, azaz azt a szellemi és anyagi bázist, amit a városi tanács, tehát a miskolciak pénzéből hoztak létre?... Kecskés Sándor, a VTV vezetője, a Helyi Televíziók Egyesületének .vezetőségi tagja: — Mi nem adtunk el semmit, ugyanis a szerződés kizárólag arra vonatkozik, hogy a stúdiók együttműködnek a Macrovision- nal a műsorgyártásban. Mielőtt aláírtunk volna, egyesületünk jogásza, más szakértők és a stúdióvezetők hónapokon át tanulmányozták, boncolgatták a szerződést. Az egész akció lényege, hogy az üzlet keretében a városi televíziók — így mi is — híranyagokat készítünk egy, az országban mindenütt látható egyórás híradóműsorhoz. Ezért a munkáért a Macrovision megfizet bennünket. Az, hogy ezt az egy órát 24 órás műsorfolyamba ágyazzák, és ezt a nonstop programot Miskolcon is láthatják a kábel- rendszerre kapcsolt nézők, nem zavarja a mi saját műsorkészítésünket. Tehát a VTV továbbra is elkészíti politikai magazinjait, és amikor adni óhajt, egyszerűen lekapcsolja a Macrovision nonstop programját. Hozzátenném: az arra a kérdésre adandó válasz, miszerint a Macrovision programját milyen feltételekkel lehet a kábelrendszerbe beengedni, nem a mi kompetenciánk. Erre külön szerződést kíván kötni a Macrovision a kábelrendszerek kezelőivel. — Ha Ön aláírt, akkor ezek szerint előnyösnek tartja a szerződést. Miért? — A mi stúdiónk mai erejével heti maximum 1—2 órás műsort képes gyártani. Megpróbálkoztunk mozicsatornával és képújsággal is, hogy kihasználjuk a kábel adta lehetőségeket, de a sikerek ellenére látnunk kell: komoly tőkebefektetésre volna szükség, hogy továbblépjünk. A szerződést azért látom előnyösnek, mert a miskolci nézők — egyelőre akik az avasi kábelrendszerre csatlakoztathatják készülékeiket, azaz ma 30—40 ezer ember — kapnak egy 24 órás magyar nyelvű műsort, és egy nem Budapest-központú hírműsort. Ráadásul a szerződés kínálta állandó üzlet, a műsorgyártás bevételéből fenntarthatjuk, fejleszthetjük a stúdiót. Ez létkérdés, mert a városnak erre már nincs pénze. — Ha ez ennyire világos, akkor miért nem csatlakozott az összes vidéki stúdió a szerződéshez? — Debrecen kivételével minden jelentősebb város csatlakozott. Akik nem írtak alá, elsősorban azért tették ezt, mert nincsenek meg a műszaki adottságaik a csatlakozáshoz. — Azt is mondogatják, hogy a stúdióvezetőknek nem volt joguk aiáírni egy ilyen szerződést, hiszen a stúdiók tanácsi tulajdonban vannak... — Itt nem történt serpmi- lyen fajta tulajdonjog-átruházás. Pusztán egy együttműködési szerződés köttetett, amelyhez hasonlót már eddig is kötöttünk nemegyszer. Továbbra is tanácsi intézmény vagyunk, teljes felelősséggel az önkormány- , zatnak tartozunk, pusztán üzleti kapcsolatban állunk a Macrovisionnal. Európa a huszadik század elején elveszítette társastánc-elsőbbségét, mert a langyos érzelmesség cs a kispolgári ildomosság felesleges kolonccá vált; most már Amerika diktál — írja a tánctörténet. Ezzel szemben mit ír az Ansa hírügynökség? „Missouri állam Legfelsőbb Bírósága helybenhagyta a korábbi döntést, Purdy városka iskoláiban igenis tilos a tánc!” A közvetlén előzmény; Russell G. Clark bíró. 1988- ban alkotmányellenesnek nyilvánította a keresztény fundamentalista iskolaszék határozatát, miszerint a tánc zülleszti az iskola szellemét, rombolja a hagyományokat. — ön azt mondta, hogy csak az avasi kábelrendszerhez tartozó nézők láthatják majd a Macrovision 24 órás programját, ha az megvalósul néhány éven belül. Mi lesz a többi miskolci tévénézővel? — A Macrovision arra törekszik, hogy összekapcsolja a városban levő, egyelőre egymástól elszigetelt televíziós kábelrendszereket, mert az az érdeke, hogy minél több nézője legyen. Ez a városi tévé érdeke is, hiszen a jövőben meg kell oldanunk a helyi televízióadások műsorszórását, közvetítését. Ahogy a Macrovision összeköti mikrohullámú lánccal az egyes városokat, kicsit leegyszerűsítve, hasonló módon lehetséges ez Miskolcon belül is. — Meglehetősen furcsa dolog, hogy a Macrovision a városi kábelhálózatok kezelőivel — Miskolc esetében a Gelkával és a Vili- késszel — egyezkedik majd, holott ezeket a kábelrendszereket a város kasszájából hozták létre. — Óriási baj, hogy ma Miskolcon a milliókért megépített kábelrendszer kezelői jogával egyes cégek bírnak, akik most a városi polgártól használati díjat szednek azért, hogy élvezhesse annak a kábelrendszernek a szolgáltatásait, amit a saját pénzéből építettek... Teljesen rendezetlenek a „kábeljogok”, még az sincs tisztázva,- hogy ki határozza meg, milyen műsor legyen látható a kábelcsatornákon. Ma erről egyszerűen a kábelt kezelő cégek döntenek. Ez abszurdum, hiszen a kábel- rendszerek tulajdonjogával és hasznával az önkormányzatnak kellene rendelkeznie. Mi évek óta azt a megoldást szorgalmazzuk, hogy a kábelrendszerek kezelője és a stúdió gazdája egy és ugyanazon jogi személy legyen. Sajnos hiába. — Nem lett volna inkább érdemes megvárni a kábeltulajdonjog rendezését, és előnyösebb pozícióból tárgyalni a Macrovisionnal vagy mással? — Sajnos, nincs már időnk egy bizonytalan tulajdonjog- rendezésre várni, annyira leromlott műszaki állapotban van a stúdiónk. Olyan kevés pénzt tud nyújtani a működésünkhöz a városi tanács, hogy nekünk minél hamarabb bevételhez kell jutnunk, különben a heti 1 órás programot sem lesz mivel megcsinálni. (k-ó) A jámbor atyák megfellebbezték tehát Clark bíró döntését, és a felsőbb jogi fórum nekik adott igazat. Az indoklás szerint ugyanis „a tánc Világi tevékenység, s ennek tiltásával az iskola semleges politikai tevékenységét” kívánja megőrizni, ezért támogatást érdemel. A diákok érve szerint ezen az alapon be kellene tiltani a fejlődéselmélet tanítását is. merthogy ez is szemben áll a hagyománnyal. Az érv gyengének bizonyult. Most már csak a tánc iskolaérettségéhez fűzött remény maradt; egyszer talán a twist is lesz annyira szalonképes, mint például a történelem néhány leckéje. Siklik a gyalu Messziről látom, hogy kiszúrt magának. Testtartása kicsit meggörbül, és felém oldalaz, hogy ne tudjam a járdán kikerülni. Pillanatra — mondja, amikor egy vonalba érünk — egy nagy segítséget szeretnék kérni ... A pillantás esdeklő, a rongyos zakó hihetetlenül pecsétes elejét megjátszott — vagy valódi? — zavarral simogatja az agyontetovált kéz. A kor eltalálhatatlan: az őszes sörték mögötti gyűrött arc ugyanúgy lehet negyvenöt, mint hatvan, az elhasználódás egyenlőségjelet tesz a nemzedékek közé. Mennyi? — mondom röviden, elvágva a meginduló szóáradatot a megbetegedett anyáról, a rögtön induló vonatról és az ellopott személyi igazolványról. Kicsit meghökkent. Elrontottam a produkciót! Mert nem közönséges koldussal van dolgom —, hanem egy tarhálóval. Hol van az már, amikor valaki csak leült a templomlépcsőre, a piac sarkára, a kapualj szélére, és megjátszott vagy valódi nyomorúságával némán kért, elérakott kalapja benne néhány fillérrel demonstrált. Az én emberemet más fából faragták, ö jól tudja, hogy a némaság kora lejárt. Honink az aktivitás ávszázada. itt elébe kell menni a dolgoknak. A tarháló kitapintja lelkünk rugóit, mert ösztönösen tudja: nem szeretjük, ha a szegénység élénk lép, és mi nem tudunk kitérni. A tarháló felkínálja nekünk, hogy megválthatjuk további utunkat néhány forint árán, és még nemet sem kell mondanunk. A történet az ostya, amibe a kényszeradomány keserű piruláját csomagolja. Tudjuk mindketten, hogy nem igaz egy szava sem, de az ügylet így válik elfogadhatóvá. Talán egy kicsit ö is elhiszi, amit mond, és mi is úgy teszünk, mintha hinnénk. Mostanában ha meglátom a pillanatnyilag éppen mondandója közepén megrekedt emberemet és szép számú társaságát a boltunk háta mögött gyülekezni, a múló bosszúság, a tehetetlenség rossz érzése mellé egy gyomorszorító pici rándulás is társul. Nem tudom ugyanis nem látni, milyen sokan vannak, s hogy reggelenként a szemközti lerobbant háztömb sikátoraiból egyre többen sereglenek elő. Nem tudom, nem látni, hogy bár én vagyok az egyelőre, aki ad, és ők azok, akik kérnek, szelíden vagy erőszakosan, a távolság köztünk mégsem áthághatatlan. A társadalom gyalúja egyre gyorsabban siklik ide-oda, de csak a forgács hullik, egyre bővebben, és még messze nincs készen az asztalosremek. Hol vagyunk már az „aki akar, az boldogul", sohasem igaz, de lelket nyugtató jelszavától. A gyalu siklik, és kése nem válogat. Legfeljebb annyi az esély, hogyha értő kéz markolja, akkor egyformán vág ott, ahol puha, süppedős a fa, és ahol szívós görcs erősíti. Mennyi? — kérdezem az emberem, aki teljesen kizökkenve a szerepből rekedt hangon, szomorúan, lakonikusan csak eny- nyit mond: egy doboz cigarettát akarok venni. Odaadom, amit már jó előre összemarkoltam az apróból a zsebemben. Az biztos, hogy ezután egy másik úton jövök haza... Amíg egyáltalán lesz egy másik út is. Kiss László Nem iskolaérett A tánc: bűn
