Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)

1990-05-17 / 112. szám

r 4 Macrovision-botrányról, miskolci nézőpontból Ki bogozza ki a kábel-gubancot? A VTV továbbra is a városé marad - mondja a stúdióvezető + A Hongkongban tartott Le go-világkiállítás egyik látogatója egy legóból készült Ferra- riban gyönyörködik. Az autócsoda 17 200 db lego-alkatrészből készült 92 óra alatt, csak­úgy, mint a mögötte látható római Colosseum mása. w w „Uvölteni szeretnék” A hitük megingott Dollárért árulják a funkcienáriusok autóit „Egyedülálló és hihetetlen dokumentum van a birto­komban és ennek ismereté­ben üvölteni szeretnék, ami­kor a pártfunkcionáriusok szövegét hallom arról, hogy a marxizmus—leninizmus a szovjet nép velejében van. Hónapokon keresztül végez­tünk közvélemény-kutatást a fiatalok körében, és ennek ismeretében azt mondhatom, hogy a szocialista eszme drá­maian súlyos helyzetben van. i Költenek j i a vadkacsák j ' A Tisza menti része- i i ken, nemkülönben a 1 Bodrogközben nagy ki- i i terjedésű tavas-mocsa- [ ■ ras-lápos-nádas terüle- t [ tek találhatók, melyek • i jó élet- és fészkelési , lehetőséget nyújtanak a ■ i vízimadaraknak. Közte [" 1 a vadkacsának, azaz a i i tőkés récének. 1 Megyénk vizeinek i , . állandó lakója a vad- [ i kacsa, s vadászata egy- i ! re terjed. Az őszi idő- 1 i szakban külföldiek is , ! szívesen keresik fel a ■ i vadkacsázó területeket. 1 Ahol vadászatára be- i i rendezkedtek, mint ! ' például■ Ároktő kör- i ! nyékén, ott mestersé- j i gesen is keltetik, illet- i ! ve tenyésztik. J • A szakirodalom a , i réceféléknek csaknem i [ 20 fajtáját ismeri, j i Ezeknek egy része i egész évben megtalál- ! i ható nálunk. Mások i csak időszakosan for- ' i dúlnak elő, mint pél- ! 1 dául a böjti réce, , amely februártól októ- I bérig tartózkodik itt. j Átvonul hazánkon a i fütyülő réce, a tavaszi [ és az őszi hónapokban. i Nálunk már nem költ 1 a kékcsörű réce, de , visszatelepítése folya­■ maiban van. A csak- nem félméteres .test­I hosszúságú vízimadár ! nevét csőrének ragyo- I gó égszínkékjéről kap- 1 la. i A nálunk közönséges tőkés réce vagy vad ka- i csa mérete meghalad- ! ja a fél métert. A tojó i egészen barnás tolla- ’ zatú, csőre sziirkésfe- I kete. Annál pompáza- 1 tosabb tollazatú a hím. különösen a párzás i időszakában. A nász­ruhás hím feje és nya- I ka fémesen csillogó zöld. begye és mellé- . i hek eleje sötét geszte- ' nyebarna, háta szür- I késbarna. E szenvedélyes-hangú vé­leményt Igor Iljinszkij is­mertette a Komszomol, az ifjúsági szervezet kongresz- szusával egyidejűleg. Il­jinszkij nem vádolható elfo­gultsággal. hiszen a kutatá­sokat a Komszomol számlá­jára végezte. A tíz köztársa­ság 42 különböző települé­sén élő 7730 fiatal vélemé­nye csakugyan szokatlan. A 9—14 évesek 14 százaléka úgy vélte^ „biztos benne, hogy a szocializmus építése irreális, egyszerűen csak álom”; 42 százalék nem tar­totta fontosnak a választ. A megkérdezettek 60 százaléka helyesnek tartja a szocialis­ta rendszer hibáinak ostoro­zását. Sztálin szerepét „sú­lyosan károsnak” minősítet­te 30 százalék, és csupán 8 százalék mondta, hogy „jó vezető volt, akit nem szabad bírálni.” A kutatók vélemé­nye szerint a szovjet fiata­lokban megingott a szocia­lizmusban való hit. Arra a kérdésre például, hogy mi­lyen rendszerben él majd a jövő embere, mindössze 8 százalék említette a kom­munizmust, 13 százalék a kapitalizmus mellett vok­solt, 48 százalék szerint va­lamiféle harmadik út követ­kezik a kapitalizmus és a szocializmus között. A nagy többség — 74 százalék — szerint egyébként a kapita­lizmus már legyőzte a szo­cializmust. legalább is a tu­dományos-technikai ver­senyben. Eladásra kínálják a volt bolgár funkcionáriusokat szállító nagy állami gépko­csikat — adta hírül a Bol­gár Kommunista Párt lapja, a Rabotnicseszko Delo. A Mercedes és Csajka típusú személygépkocsikat, a lap értesülései szerint április elején árusítják ki kemény valutáért. Nagy részüket vár­hatóan nyugati országokban élő gyűjtők fogják megvá­sárolni. A BKP átfogó változáso­kon ment keresztül a volt pártvezető, Todor Zsivkov tavaly novemberi, hatalom­ból való eltávolítása óta. Egyebek között elbocsátották a pártkáderek negyven szá­zalékát, a megmaradtaktól pedig megvonták az automa­tikus gépjármű-használati jogot. Nekik — a személyi használatú kocsival rendel­kező Petar Mladenov állam­főn, Andrei Lukanov mi­niszterelnökön és további két vezető tisztségviselőn kívül — egy közös gépkocsiállo­mányból kell esetenként autót igényelniük. Az Axei Springer-botrány után — vagy közben? — egy újabb, szenzációként tá­lalt üggyel ismerkedhettek meg a televíziónézők nem­rég: a Macrovision-szerző- déssel. Eszerint a helyi, vá­rosi televíziókat egy mikro­hullámú lánc segítségével összekapcsolnák, és megva­lósulna egy, az ország vá­rosainak túlnyomó részében fogható, 24 órás szórakozta­tó, kereskedelmi televíziós program. Több állítás is el­hangzott pro és kontra ez ügyben. Volt, aki azt mond­ta, hogy a helyi televízió- stúdiók vezetői az aláírás­sal kiárusították a közva­gyont egy cégnek, a Macro- visionnak. Mások azt sérel­mezték, hogy egy újabb, ré­szint külföldi tőkével is mű­ködő vállalkozás tör infor­mációs monopóliumra Ma­gyarországon. A Macrovision elutasítja a vádakat, és ve­zetői azt nyilatkozták, hogy pusztán egy új »televíziós szolgáltatást kívánnak meg­honosítani. Vajon hogyan érinti mindez Miskolcot? Hiszen a városi televízió is a szerződést aláírók egyi­ke... Igaz-e, hogy az aláírás­sal, úgymond a stúdióve­zetők eladták a stúdiókat, azaz azt a szellemi és anyagi bázist, amit a vá­rosi tanács, tehát a mis­kolciak pénzéből hoztak létre?... Kecskés Sándor, a VTV vezetője, a Helyi Televíziók Egyesületének .vezetőségi tagja: — Mi nem adtunk el semmit, ugyanis a szerző­dés kizárólag arra vonatko­zik, hogy a stúdiók együtt­működnek a Macrovision- nal a műsorgyártásban. Mi­előtt aláírtunk volna, egye­sületünk jogásza, más szak­értők és a stúdióvezetők hó­napokon át tanulmányozták, boncolgatták a szerződést. Az egész akció lényege, hogy az üzlet keretében a városi televíziók — így mi is — híranyagokat készí­tünk egy, az országban min­denütt látható egyórás hír­adóműsorhoz. Ezért a mun­káért a Macrovision megfi­zet bennünket. Az, hogy ezt az egy órát 24 órás műsor­folyamba ágyazzák, és ezt a nonstop programot Mis­kolcon is láthatják a kábel- rendszerre kapcsolt nézők, nem zavarja a mi saját mű­sorkészítésünket. Tehát a VTV továbbra is elkészíti politikai magazinjait, és amikor adni óhajt, egysze­rűen lekapcsolja a Macrovi­sion nonstop programját. Hozzátenném: az arra a kér­désre adandó válasz, misze­rint a Macrovision program­ját milyen feltételekkel le­het a kábelrendszerbe be­engedni, nem a mi kompe­tenciánk. Erre külön szerző­dést kíván kötni a Macrovi­sion a kábelrendszerek ke­zelőivel. — Ha Ön aláírt, akkor ezek szerint előnyösnek tartja a szerződést. Miért? — A mi stúdiónk mai ere­jével heti maximum 1—2 órás műsort képes gyárta­ni. Megpróbálkoztunk mozi­csatornával és képújsággal is, hogy kihasználjuk a ká­bel adta lehetőségeket, de a sikerek ellenére látnunk kell: komoly tőkebefektetés­re volna szükség, hogy to­vábblépjünk. A szerződést azért látom előnyösnek, mert a miskolci nézők — egyelőre akik az avasi ká­belrendszerre csatlakoztat­hatják készülékeiket, azaz ma 30—40 ezer ember — kapnak egy 24 órás magyar nyelvű műsort, és egy nem Budapest-központú hírmű­sort. Ráadásul a szerződés kínálta állandó üzlet, a mű­sorgyártás bevételéből fenn­tarthatjuk, fejleszthetjük a stúdiót. Ez létkérdés, mert a városnak erre már nincs pénze. — Ha ez ennyire vilá­gos, akkor miért nem csatlakozott az összes vi­déki stúdió a szerződés­hez? — Debrecen kivételével minden jelentősebb város csatlakozott. Akik nem ír­tak alá, elsősorban azért tet­ték ezt, mert nincsenek meg a műszaki adottságaik a csatlakozáshoz. — Azt is mondogatják, hogy a stúdióvezetőknek nem volt joguk aiáírni egy ilyen szerződést, hi­szen a stúdiók tanácsi tu­lajdonban vannak... — Itt nem történt serpmi- lyen fajta tulajdonjog-átru­házás. Pusztán egy együtt­működési szerződés köttetett, amelyhez hasonlót már ed­dig is kötöttünk nemegy­szer. Továbbra is tanácsi intézmény vagyunk, teljes felelősséggel az önkormány- , zatnak tartozunk, pusztán üzleti kapcsolatban állunk a Macrovisionnal. Európa a huszadik század elején elveszítette társas­tánc-elsőbbségét, mert a langyos érzelmesség cs a kispolgári ildomosság feles­leges kolonccá vált; most már Amerika diktál — írja a tánctörténet. Ezzel szem­ben mit ír az Ansa hírügy­nökség? „Missouri állam Legfelsőbb Bírósága helyben­hagyta a korábbi döntést, Purdy városka iskoláiban igenis tilos a tánc!” A közvetlén előzmény; Russell G. Clark bíró. 1988- ban alkotmányellenesnek nyilvánította a keresztény fundamentalista iskolaszék határozatát, miszerint a tánc zülleszti az iskola szellemét, rombolja a hagyományokat. — ön azt mondta, hogy csak az avasi kábelrend­szerhez tartozó nézők lát­hatják majd a Macrovi­sion 24 órás programját, ha az megvalósul néhány éven belül. Mi lesz a töb­bi miskolci tévénézővel? — A Macrovision arra tö­rekszik, hogy összekapcsolja a városban levő, egyelőre egymástól elszigetelt televí­ziós kábelrendszereket, mert az az érdeke, hogy minél több nézője legyen. Ez a vá­rosi tévé érdeke is, hiszen a jövőben meg kell olda­nunk a helyi televízióadá­sok műsorszórását, közvetí­tését. Ahogy a Macrovision összeköti mikrohullámú lánccal az egyes városokat, kicsit leegyszerűsítve, ha­sonló módon lehetséges ez Miskolcon belül is. — Meglehetősen furcsa dolog, hogy a Macrovision a városi kábelhálózatok kezelőivel — Miskolc ese­tében a Gelkával és a Vili- késszel — egyezkedik majd, holott ezeket a ká­belrendszereket a város kasszájából hozták létre. — Óriási baj, hogy ma Miskolcon a milliókért meg­épített kábelrendszer keze­lői jogával egyes cégek bír­nak, akik most a városi pol­gártól használati díjat szed­nek azért, hogy élvezhesse annak a kábelrendszernek a szolgáltatásait, amit a saját pénzéből építettek... Telje­sen rendezetlenek a „kábel­jogok”, még az sincs tisztáz­va,- hogy ki határozza meg, milyen műsor legyen látható a kábelcsatornákon. Ma er­ről egyszerűen a kábelt ke­zelő cégek döntenek. Ez ab­szurdum, hiszen a kábel- rendszerek tulajdonjogával és hasznával az önkormány­zatnak kellene rendelkeznie. Mi évek óta azt a megoldást szorgalmazzuk, hogy a ká­belrendszerek kezelője és a stúdió gazdája egy és ugyan­azon jogi személy legyen. Sajnos hiába. — Nem lett volna in­kább érdemes megvárni a kábeltulajdonjog rendezé­sét, és előnyösebb pozí­cióból tárgyalni a Macro­visionnal vagy mással? — Sajnos, nincs már időnk egy bizonytalan tulajdonjog- rendezésre várni, annyira le­romlott műszaki állapotban van a stúdiónk. Olyan ke­vés pénzt tud nyújtani a működésünkhöz a városi ta­nács, hogy nekünk minél hamarabb bevételhez kell jutnunk, különben a heti 1 órás programot sem lesz mi­vel megcsinálni. (k-ó) A jámbor atyák megfelleb­bezték tehát Clark bíró döntését, és a felsőbb jogi fórum nekik adott igazat. Az indoklás szerint ugyanis „a tánc Világi tevékenység, s ennek tiltásával az iskola semleges politikai tevékeny­ségét” kívánja megőrizni, ezért támogatást érdemel. A diákok érve szerint ezen az alapon be kellene tiltani a fejlődéselmélet tanítását is. merthogy ez is szemben áll a hagyománnyal. Az érv gyengének bizonyult. Most már csak a tánc iskolaérett­ségéhez fűzött remény ma­radt; egyszer talán a twist is lesz annyira szalonképes, mint például a történelem néhány leckéje. Siklik a gyalu Messziről látom, hogy kiszúrt magának. Testtartása kicsit meggörbül, és felém ol­dalaz, hogy ne tudjam a járdán kikerülni. Pillanatra — mondja, amikor egy vonalba érünk — egy nagy segítséget szeretnék kér­ni ... A pillantás esdeklő, a rongyos zakó hihetetlenül pecsétes elejét megjátszott — vagy valódi? — zavarral simogatja az agyontetovált kéz. A kor eltalálhatatlan: az őszes sörték mögötti gyűrött arc ugyanúgy lehet negyvenöt, mint hatvan, az elhaszná­lódás egyenlőségjelet tesz a nemzedékek közé. Mennyi? — mondom röviden, elvágva a meginduló szóáradatot a megbetegedett anyáról, a rögtön induló vonatról és az el­lopott személyi igazolványról. Kicsit meg­hökkent. Elrontottam a produkciót! Mert nem közönséges koldussal van dolgom —, hanem egy tarhálóval. Hol van az már, ami­kor valaki csak leült a templomlépcsőre, a piac sarkára, a kapualj szélére, és meg­játszott vagy valódi nyomorúságával némán kért, elérakott kalapja benne néhány fillér­rel demonstrált. Az én emberemet más fából faragták, ö jól tudja, hogy a némaság kora lejárt. Ho­nink az aktivitás ávszázada. itt elébe kell menni a dolgoknak. A tarháló kitapintja lelkünk rugóit, mert ösztönösen tudja: nem szeretjük, ha a szegénység élénk lép, és mi nem tudunk kitérni. A tarháló felkínálja nekünk, hogy megválthatjuk további utun­kat néhány forint árán, és még nemet sem kell mondanunk. A történet az ostya, ami­be a kényszeradomány keserű piruláját cso­magolja. Tudjuk mindketten, hogy nem igaz egy szava sem, de az ügylet így válik elfogadhatóvá. Talán egy kicsit ö is elhiszi, amit mond, és mi is úgy teszünk, mintha hinnénk. Mostanában ha meglátom a pil­lanatnyilag éppen mondandója közepén megrekedt emberemet és szép számú tár­saságát a boltunk háta mögött gyülekezni, a múló bosszúság, a tehetetlenség rossz ér­zése mellé egy gyomorszorító pici rándulás is társul. Nem tudom ugyanis nem látni, milyen sokan vannak, s hogy reggelenként a szemközti lerobbant háztömb sikátorai­ból egyre többen sereglenek elő. Nem tu­dom, nem látni, hogy bár én vagyok az egyelőre, aki ad, és ők azok, akik kérnek, szelíden vagy erőszakosan, a távolság köz­tünk mégsem áthághatatlan. A társadalom gyalúja egyre gyorsabban siklik ide-oda, de csak a forgács hullik, egyre bővebben, és még messze nincs készen az asztalosremek. Hol vagyunk már az „aki akar, az boldo­gul", sohasem igaz, de lelket nyugtató jel­szavától. A gyalu siklik, és kése nem vá­logat. Legfeljebb annyi az esély, hogyha értő kéz markolja, akkor egyformán vág ott, ahol puha, süppedős a fa, és ahol szívós görcs erősíti. Mennyi? — kérdezem az emberem, aki teljesen kizökkenve a szerepből rekedt hangon, szomorúan, lakonikusan csak eny- nyit mond: egy doboz cigarettát akarok venni. Odaadom, amit már jó előre össze­markoltam az apróból a zsebemben. Az biztos, hogy ezután egy másik úton jövök haza... Amíg egyáltalán lesz egy másik út is. Kiss László Nem iskolaérett A tánc: bűn

Next

/
Thumbnails
Contents