Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)

1990-05-07 / 103. szám

r Újra itthon az egyetemi futócsapat Vágta 180 kilométeren Harmadszor is: 14. hely Kézilabda ■ Á Hungaroringen ren­dezett Shell-Interag Interszé- ria autósversenyén az auszt­riai Lechner nyert a For­mula—3 kategóriában. A kupát viszont az NSZK-beli Schneider vihette haza. ■ Kuba együttese győzött tegnap a férfi röplabda Mik- roméd Kupában. A döntőt a magyarok ellen vívták a szigetországiak, akiket 3-1 arányban vertek meg. ■ Kikapott a magyar te­niszválogatott Belgiumtól, ez'ért nem jutottak be a vi­lágcsoportba. A férfiakat 4-1- re verték meg a belgák. Az egy pontot a páros szerezte. ■ BrazíTta labdarúgócsa­pata 2-1 arányban verte meg Bulgáriát. A gólokat Müller, Aldair és Kosztadi- nov lőtte Campinasban. ■ Olaszországban játszik mérkőzéseket az uruguayi labdarúgó-válogatott. A Pa­dova Sileni előkészületi ta­lálkozón 4-1 arányban nyer­tek a dél-amerikaiak. ■ A DVSC—R osztszel- tnas Rosztov KEK-döntő mérkőzéseinek időpontjában megegyezett a két csapat vezetősége. Az első találko­zót Debrecenben játsszák le május 20-án, a visszavágót pedig egy hét múlva rende­zik meg Rosztovban. ■ Sokáig bizonytalan volt, hogy részt vesznek-e Széchy Tamás úszóedző világhírű tanítványai az augusztusi, Rómában megrendezendő, Nemzetek Kupáján. A neves szakember nemrégiben úgy döntött, hogy elindítja válo­gatott versenyzőit a rangos eseményen, s így két olim­piai bajnokunk, Darnyi Ta­más és Szabó József is ott lesz a rajtnál. ■ A Magyar Atlétikai Szövetség meghívásos 10 ezer méteres futóversenyén heten értek el 30 percnél jobb eredményt. A győztes Káldy Zoltán az Újpesti Dózsa sportolója lett, ideje 28:50,88. A DVTK verseny­zője, Markó az ezüstérmet szerezte meg 29:10,21 má­sodperces idővel. ■ Tíz futamból áll a mo­torcsónakosok Forma—1-es bajnoksága, amely novem­berben Szingapúrban zárul. A versenysorozat ötödik ál­lomása Budapest lesz, ahol augusztus 21—22-én száll­nak vízre a pilóták. ■ Az elmúlt hét végén Modenában rendezték a női öttusázók Világ Kupa verse­nyét. Kovács Irén gyengébb lovaglása ellenére az első helyet szerezte meg az ösz- szetettben 5461 ponttal. Te- mesi a 16., Pécsi a 25. és Tulok a 27. helyen végzett. Csapatban lányaink csak a negyedik helyen végeztek. S A Kaposvár közelében levő cserénfai motocross centrum adott otthont va­sárnap az országos hosszú távú és szenior távfűtő-baj­nokságnak. A versenyen 48 egyesület 350 tájfutója vett részt, s nemcsak a nehéz tereppel, hanem a hirtelen beköszöntött nagy meleggel is meg kellett küzdeniük. Az FH—19 E kategóriában Ma­gyar, a DVTK versenyzője a negyedik helyen végzett. A nőknél az NH 21 E kategó­riában Káló (DVTK) a do­bogó hatodik fokára állha­tott fel. Hazaérkezett hollandiai vendégszerepléséről a mis­kolci Nehézipari Műszak) Egyetem futócsapata. A 25 fős gárda a hagyományos váltófutáson vett részt, ame­lyet az enschedei egyetem diákjai rendeztek immár ti­zennyolcadik alkalommal. Városunk egyetemistái a 264 csapatot számláló mezőnyben a 14. helyet szerezték meg. Szabó Árpádot, a csapat vezetőjét —- aki „civilben” a testnevelés tanszék tanára — kértük meg, hogy részletesen számoljon be a Hollandiá­ban történtekről: — Az előzményekről any- nyit mondanék el, hogy ötöd­ször vettünk részt a hollan­diai váltófutáson. Ez óriási megtiszteltetésnek számit, hiszen nagyon sok rangos európai egyetem és főiskola pályázik az indulók közé, a rendezők azonban csak kor­látozott számban fogadnak el nevezéseket. Első részvé­telünk óta, eddig minden év­ben meghívtak bennünket a futásra. Már a jövő évire is kaptunk szóban invitálást. Az elért eredményeink alapján is rászolgáltunk erre, hiszen az első versenyen a 14. he­lyezést értük el, négy éve 27. lett a csapat, azóta pedig háromszor végeztünk a 14, helyen. — Hogyan zajlik le egy Ilyen verseny? — A futóversenyt az NSZK határ közelében levő két kisváros — Nijmegen és Enschede — között bonyolít­ják le. A táv 180 kilométer, amelyet négy szakaszra bon­tanak. Egy-egy ilyen szakasz lefutása után újra együtt rajtolnak a csapatok. Ponto­sabban a csoportba osztás­nak megfelelően. Ugyanis az induló 264 gárdát négy cso­portba sorolják be és fél óránként indítanak el egy csoportot. A szakaszok rész- távokból állnak, amelynek távjai változóak, a legrövi­debb 3300 méter, a leghosz­A vízilabdázás második vonalában szereplő mindkét miskolci csapat hazai kör­nyezetben, az Augusztus 20. strandon szállt vízbe a baj­noki pontokért. A MEAFC- nak és a Vízművek SC-nek egyaránt a békéscsabai Ybl Főiskola gárdája volt az el­lenfele. A vendégek mindkét mérkőzésen magabiztos győ­zelmet arattak. Az első összecsapáson a MEAFC csapata volt a házi­gazda. Az egyetemisták még mindig kissé szétszórt csa­patjátékot produkáltak és ez nem is maradt megbosszu- latlanul, hiszen a békéscsa­baiak rendre beletaláltak a hazaiak hálójába. Ennek el­lenére a mérkőzés küzdel­mes volt, a MEAFC lelkese, déssel igyekezett pótolni a gyorsaságot és a csapatjáté­kot. Az első három negyed­ben elhúzott a Békéscsaba, a döntetlenre végződött utol­só játékrészben már nem tu­dott lényegesen változtatni a különbségen • az egyetemi gárda. A hazaiak közül a legeredményesebb dobó Ács volt, aki három gólt ért el. A végeredmény 13-9 a Bé­késcsaba javára. Délután az egri Kovács Róbert játékvezető sípszavá­ra kezdődhetett el a Víz­művek—Békéscsaba össze­csapás. A miskolciak dr. Nagy, Varga, Éder, Lénárt, Dióssy, Tóth Tamás, Tóth Tibor összetételben szálltak szabb közel 12 kilométer. Példaként megemlíteném, hogy az első szakasz 50 ki­lométer volt, ezt 9 sportoló futotta le. A csapatok 18 fiú- és 7 lányversenyzőből tevőd­tek össze, természetesen in­kább a lányok kapták a rö- videbb résztávokat. Érdekes­ség, hogy lehetőség volt arra, hogy a lányok helyett fiú fusson, ekkor azonban 15 perc büntetőidőt kapott a csapat. Nem is nagyon volt példa erre. A 25 főhöz min­den esetben egy-egy fiú és lány tartalék is kellett, hogy sérülés esetén pótolni lehes­sen a kiesőt. Minden futó mellett kerékpáros kísérő volt, egy saját csapattárs. A váltópontokhoz a rendezők által biztosított mikrobusz- szal szállították ki a verseny­zőket. A küzdelem április 28-án éjfélkor vette kezdetét és másnap délután 4 óra körül a medencébe. Később cse­reként szóhoz jutott Nagy Roland, Jakob és Imolya. A hazaiak az utóbbi fordulók­ban nyújtott teljesítményhez hasonlóan nem jeleskedtek a helyzetek kihasználásában. Jónak ígérkező mezőnyjáték után a kapunál a legtöbb esetben elfogyott a tudo­mány. Hiába hozta el a csa­pat leggyorsabb embere Eder Zsolt mind a négy al­kalommal a labdát. A negye­dek eredménye a következő, képpen alakult: 2-2, 1-0, 3-4, 1-2. Jó kezdés után újra visszaesett a csapat telje­sítménye. Végeredményben 8-7 arányban voltak jobbak a vendégek. Ezzel a vereség­gel úgy tűnik, végleg elszállt a magasabb osztályba jutás reménye. El kell kezdeni egy ütőképes gárda felépítését, mert az OB I-es vágyak csak így teljesülhetnek. ért be az utolsó csapat. Idén már Kelet-Eruópából is ér­keztek indulók, így a lipcsei és a spliti egyetem is el­küldte sportolóit, de Len­gyelországból is jöttek futni. Jövőre tervezik egy szovjet egyetem meghívását is. >— Milyen szempontok alapján válogatták ki a miskolci csapatot? — Minden évben ősszel kihirdetjük, hogy jelentkezni lehet a csapatba. Csak az egyetem hallgatói pályázhat­nak a tagságra. Ősszel fel­méréseken válogatjuk ki a bővebb keretet. Négy héten keresztül 6—11 ezer méteren próbálkozhatnak a jelöltek. Az eredmények alapján rangsor készül. A tapaszta­lataink szerint 100—150 fő próbálkozik, de sok a le­morzsolódás. Februárban újabb felmérés következik, és ezután választjuk ki azt a 27 hallgatót, aki utazó ke­rettag lesz. Elkészítjük a csapat beosztását, hogy ki melyik távon fog futni. A tartalékokat úgy választjuk ki, hogy valamennyi résztá­von indíthatók legyenek. Ez­után már maga a verseny következik. — Ki biztosítja a rész­vétel költségeit? — Természetesen minden csapat saját maga gondosko­dik az utaztatásról és a szál­lásról is. Ez nem kevés pénzbe kerül. Egyetemünk vezetése és a Dimag Rt. szponzorálta csapatunkat. — Hogyan értékeli a miskolci csapat szereplé­sét? — Évente kicserélődik a csapat fele, így nehéz volt előre megjósolni a szerep­lést, a többi indulót sajnos nem ismerhettük meg elő­re. Azt hiszem, valamennyi futónk az aktuális képessé­gének megfelelő eredményt érte el. Reméljük, ha jövőre sikerül újra kijutnunk Hol­landiába már elmozdulunk a 14. helyről, és ha rajtunk múlik előrébb. BHG SE-LYUKÓBÁNYAI A Lyukóbányai Bányász a hét végén a fővárosba láto­gatott. A miskolciak ellenfe­le a BHG SE gárdája volt. Biztatóan indult a találkozó. A budapestiek az első fél­időben tizenöt gólt szereztek, a vendégek viszont csak ti­zenkettőt. A találkozó végé­re elhúztak a hazaiak. A Aggasztó a helyzet a Zsar- nai-piacon — derül ki egy­re gyakrabban a rendőrkró­nikákból. Gyors egymás­utánban jönnek a hírek a rablásokról, lopásokról, sej­tekről és természetesen a szerencsejátékok szeren­csétlenül járt áldozatairól is. Kapunk hát az alkalmon, amikor megtudjuk, hogy rendőri szakembergárdával az oldalunkon nézhetünk szét a piacon. A kisebb akció napja vasárnap virradt fel. — De aztán nehogy így jöjjön nekem — mér végig az akció vezetője, amikor pénteken még csak tervezget­jük a vasárnapot. — Így olyan gyanús... Ügy néz ki, mint egy civilruhás rendőr, vagy egy újságíró... Mit te­hetek. Áttúrom a szekrény­alját, és nem úgy megyek. Aztán vasárnap délelőtt, né­hány felesleges piaci kör után, úgy érzem, hogy tűt keresek a szénakazalban, amikor — megbeszélt hely­szín nem lévén — a civilru­hás rendőröket kutatom. De végül a legváratlanabb he­lyen, az eladásra kínált ko­csik hosszú sorában rájuk akadok. Egészen úgy feste­nek, mint egy gyanútlan, az éppencsak a járgányától megszabadulni akaró autós­gazda. Mivel pedig az öltözé­kem jónak, vagy legalábbis, kevésbé gyanúsnak ítéltetik, már együtt rójuk tovább a piaci köröket. És közben már mondják is: igazi nagy fo­gásra ne számítsunk, ugyanis futótűzként szaladt szét a híre annak, hogy itt vannak. Panaszolják, hogy a bandák­nak jó pénzen megvett em­bereik vannak itt, akik saj­nos előre jelzik a razziát. Így aztán csak a kavicson árválkodó, összetaposott és tépdesett óriási kartondobo­zok árulkodnak arról, hogy itt még hajnalban nagyban mehetett a játék. Itt volt a piros, de hogy hova lett a piros? Végül is mindegy, már ez is félsikernek szá­mít. Hiszen ha nincsenek nagyszájú, gyorskezű piro- sozók, jó pár balek pénztár­cája is megkíméltetik. Egyéb­ként néhány nappal a vasár­napi razzia előtt forró hely­zet alakult ki a piacon. Áz egyik civilruhás rendőr a pirosozókat csodáló kis csa­patba vegyülve, egy pillana alatt a villámkezű bankos arcára fagyasztotta az elé­gedett mosolyt. Megfogta a kezét és közölte vele, hogy honnan és hogy miért jött. Csakhogy a pirosozó nem adta fel. Kést szorítva a rendőrnek, fenyegetőzött és próbált lelécelni... Aztán hallottunk arról is, hogy az egyre gyakoribb razziák saj­nos egyre dörzsöltebbé te­szik a szerencsejátékosokat. Egyikük szerzett egy össze­csukható kis asztalkát és ha hallja, hogy jönnek a rend­őrök, fogja, gyorsan össze­csukja és már fel is szívó­dik a tömegben. A másik ugyanezt teszi, csak éppen BÁNYÁSZ 36-23 (15-12) miskolciak a negyvenötödik percig bírták erővel (20-18), utána viszont „kipukkad­tak ...” A gólokat Lénárd (8), Ugrai (7), Popovics (3), Koncsik (2), Bán T. (1) és Kovács (2) lőtte. A lyukóbá- nyaiak legjobbja Ugrai és Koncsik volt. egy nagyobb méretű kem­pingszékkel. Ez a vasárnap délelőtt most igencsak békés, pedig a piac szinte zsúfolásig telve. Kísérőink mondják, hogy most nem látják a Zsarnai régi zsebeseit sem. Qk a környező falvakból szoktak bejárni portyázni, de most nyomuk sincs. Sehol egy se­gítséget kérő áldozat, egy gyanús pillantás, vagy moz­dulat. Így aztán régebbi sztorik jönnek szóba. Rögtön egy csapatról, aki nem sajnálta a pénzt és Salgótarjánból autózott Miskolcra. Ráadá­sul, a tetemes zsákmányban bízva, nagyvilágian mindig taxiba vágták magukat. Ál­landóvá lett sofőrjüknek egy-egy jó portya után min­dig etelt-italt es puszin rintokat kínáltak. A taxi te­hát a nagy piaci napokon megjelent a kapuban, a tol­vajtársaság pedig szétszé­ledt az árusok között. Végül úgy buktak le, hogy a rend­őröknek gyanús lett a ban­da három női tagja, akik üres kézzel tébláboltak a standok között, majd egy szempillantás elteltével már megrakott szatyrokkal igye­keztek volna a taxihoz .. . Aztán hallunk arról is, hogy egy községi rendőrnek egy­szer jó ötlete támadt; vasár­naponként egyszerűen nem engedett Miskolcra egy tol­vajbandát. Erőszak nélkül, valamilyen ürüggyel mind­egyiküket berendelte a rend­őrőrsre. Ott aztán beszél­gettek, szóba jött ez-az, a rendőr addig ott ültette őket, amíg el nem ment az a reg­geli vonat, amivel a csapat még elérhette volna a nagy piaci zsúfoltságot. Most is béke van a Zsar- nain. Hazafelé indulunk, de valahol a parkoló szomszéd­ságában egy asszony nagy­hangú beszámolójára füle­lünk fel. — És akkor oda­ment hozzá a nyomozó, az a hitvány meg azt mondta a rendőrnek, hogyha nem en­gedi el, agyonlövi... Hát az ereimben meghűlt a vér. És bő lére eresztve már foly­tatja is a beszámolót a pí- rosozókkal szembeni rendőri intézkedésről. Aztán már fordulnánk is ki a parko­lóból, amikor valaki élesen utánunk füttyent. Hé, öreg — kiáltja —. nem kell ben­zin? És már int is, hogy kanyarodjunk gyorsan és feltűnés nélkül mellé. — Gyere, tankolj meg — mond­ja guggolva, és akkor látjuk, hogy egy szovjet busz tank­ját dézsmálják. Két kisebb kannányit már teleesurgat- tak benzinnel. Hogy milyen megegyezés szerint, nem tudni. Csak azt látjuk, hogy a csoport egyik jövő-menő tagjának a markában már egy köteg százas gyűlt ösz- sze. Mi mindenesetre gyor­san továbbállunk és vissza­nézve még látjuk, hogy két rendőr vág át a parkolón. A busz felé sietnek ... (fázold) * Sz. B. (szaniszló) DELI HÍRLAP. — A miskolciak napilapja. — Kiadja? a Déli Hírlap Kft. Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky üt 15. 3527. — Felelős kiadó: BÉKÉS DEZSŐ főszerkesztő-ügyvezető. — Szerkesztőség: Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út 15. 3527. pos­tacím; Miskolc. 3501. Pf.: 39. Telefonközpont: 38-941. Titkár­ság: 18-223. Bel- és várospolitikai rovat: 18-227. Gazdaság­politikai rovat: 18-224. Levelezési rovat: 18-225. Kultúrpoli­tikai rovat: 18-226. Sportrovat: 18-222. Telex: 62342. Telefax: 18-225. Hirdetésfelvétel: Miskolc. Széchenyi út 15—17. Tele­fon: 16-213. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bár­melyik hlrlapkézbesltő postahivatalnál, a hfrlapkézbesltők- nél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lap­ellátási Irodánál (HELIR). Budapest V.. József nádor tér 1. — 1908 — közvetlenül, vagy postautalványon, valamint át­utalással a Postabank Rt. 219-98636 pénzforgalmi jelzőszám­ra. Előfizetési díj egy hónapra 35 forint, l negyedévre 255 forint, l évre 1020 forint. Index: 25 951. — Készült a Borsodi Nyomdában. F. v.: HORVATH FERENC. — ISSN 0133 0209 Vízilabda, OB II. Múló remények... Razzia a Zsarnain • in VOLT A PIROS, HOVA LETT A PIROS .;. • TEMPLOMBA JÁRNÁK A ZSEBESEK? • BUSZBÓL TANKOLT AZ AUTÓS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents