Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)

1990-05-29 / 122. szám

^ Egy egész szakosztály került a padlóra. Az ütés azonban —úgy tűnik — övön aluli volt... Keresztet vetettek az ökölvívásra A klub léte a tét? A Kinizsi elnöke semmiről sem tud SPORT ■ A Mészöly-gárda teg­nap a franciaországi Nimes- 1»en lépett pályára az Egye­sült Arab Emirátusok lab­darúgócsapata ellen. Mint is­meretes, mi nem, a hétfői ellenfél viszont ott lesz az olaszországi világbajnoksá­gon. A magyar válogatott 3-0 arányú győzelmet ara­tott. ■ Tornyl Barnabás, az Oroszlány fiatal, korábbi szakvezetője a Tatabánya labdarúgóihoz szerződött. A következő bajnokságban te­hát ő vezeti a dunántúli együttes felkészülését. ■ Jeget hizlalnak augusz­tusban ismét a Budapest Sportcsarnokban. Az utolsó nyári hónap végén a leg­jobb magyar jégkorongozók lépnek rajongóik elé. Az FTC és az Újpesti Dózsa vegyes csapata játszik majd a bajnokságot nyert Lehel SC-vel, a sorozatmérkőzé­sek első napján. Ezután a lila-fehérek, és a zöld-fehé­rek csapnak össze. A jász­berényieknek valószínűleg egy szlovák, vagy egy oszt­rák csapat lesz az ellenfele. ■ A megyei első osztály­ban szereplő MVSC a hét végén Göncre látogatott. A vasutasok két góllal kaptak ki, így továbbra is csak a tabella második helyét fog­lalják el. ■ ValerlJ Lobanovszkij szovjet szövetségi kapitány kijelölte a labdarúgó-világ­bajnokság 24-es döntőjére készülő keretét: Daszajev, Csanov, Uvarov, Besszonov, Demjanyenko, Kuznyecov, Cvejba, Rácz, Higyijatullin, Gorlukovics, Fokin, Jarem- csuk, Litovcsenko, Prota- szov, Zigmantovics, Ljutij, Porodjuk, Alejnyikov, Zava­rov, Brosin, Dobrovolszkij. ■ Nem szállt fel a füst toz Újpesti Dózsa labdarúgó­szakosztályánál. A bajnoksá­got nyert lila-fehérek vezető edzőjét! — mint az köztu­dott, tulajdonképpen kirúg­ták posztjáról. Az új szak­vezetőt pedig még keresik. ■ Sajátos világrekordot állított fel a jugoszláv Mla- den Pukarics. A mozgássé­rültek tolókocsis versenyén kilenc óra tíz perc alatt tel. jesítette a 101 kilométeres távot, 6 ezzel az eredmény­nyel bekerült a Guiness re­kordok könyvébe. ■ Björn Borg lett az „Év­század Teniszezője” a L’ Equipe című lap szavazása alapján. A svéd Rod Lavert és John McEnroe-t előzi meg a sorban. McEnroe lett ugyanakkor a „legjobb ado­gató”, míg a „legjobb te­nyeres” cím Ivan Lendlnek jutott. ■ Harmati Árpád HB Hondáján ötödik lett a mo­toros Superbike Európa-baj- nokság harmadik futamán. Összetettben a negyedik helyen áll a versenyző 31 ponttal. A 250 köbcentimé­teres futamban. Országos sportlápból kap­tuk a hírt, hogy „felfüggesz­tették a Miskolci Kinizsi utánpótlásfronton sikereket felmutató ökölvívó-szakosztá­lyának munkáját, mert a klub nem tudta a működésé­hez szükséges anyagiakat előteremteni.” A dolog meg­lepetésként hatott, hiszen egy-két héttel ezelőtt Tóth János, az egyesület elnöke elképzelhetetlennek tartotta, hogy megszűnjön a sikeres szakosztály. . A hír nyomán legelőször hozzá fordultunk. Kijelen­tette, hogy ő is a Népsport­ból értesült a dologról, és semmit nem tud a hírhez hozzáfűzni. Keressük meg Varga Oszkárt, az ökölvívó­szakosztály vezetőjét, taná­csolta, hátha ő többet tud az okokról. Hallgattunk az elnök sza­vára. Felkerestük a szakosz­tályvezetőt, aki a követke­zőket mondotta: — Az elmúlt év decembe­rében lemondtam a Miskolci Kinizsi elnöki posztjáról. A januári vezetőségválasztáson felkértek, hogy vállaljam el a? ökölvívó-szakosztály ve­zetését. Ekkor még műkö­dött a szakosztály. Az idős Haris László vezette a gye­rekek edzéseit. Ő azonban március 31-én bejelentette, hogy a munkája mellett nem bír tovább foglalkozni a fiúkkal. Hozott azonban ma­ga helyett másik edzőt. Mé­száros Árpád azonban vala­miért mégis elmaradt. Így azóta nincs edzés. Nem tu­dom, hogy ki nyilatkozta azt, hogy felfüggesztették a szak­osztály működését, egy biz­tos: én nem. Ennek ellenére a hír valóban igaz. — Az egyesület OTP-szám- lája szinte teljesen üres. A levelek és visszajelzések még mindig hozzám érkeznek be, és a legutóbbi információm szerint mindössze 2000 fo­rinttal rendelkezik a klub. A sporthoz pedig pénz kell. Az ökölvívók keveset költöttek. Az évi költségvetésük mind­össze 80 ezer forint volt. Elő­fordult, hogy a versenyekre Haris Laci bácsi a saját gép­kocsiján vitte a gyerekeket... Ezék után Haris Lászlóhoz vezetett az utunk, akit sajó- szentpéteri otthonában ér­tünk utói: — Sajnos, három műszak­ban járok dolgozni, így ke­vés a szabadidőm. Bejelen­tettem január elsején azt, hogy nem vállalom tovább az edzések vezetését. Ma­rasztaltak, hát március 31- ig maradtam. Gondoltam, addig szereznek valakit he­lyettem. Mészáros Árpád személyében találtam alkal­mas embert. Az előre jelzett időpontokban hiába kereste az elnököt azért, hogy meg­beszélje vele a részleteket. Az elnök azonban nem volt a helyén. Én is próbáltam elérni Tóth Jánost. Megbe­széltem vele, hogy ellátogat az utolsó edzésre, és szól pár szót a sportolók meg­nyugtatására. Nem jött el. Azóta nincsenek foglalkozá­sok, a gyerekek pedig az én hívásomra várnak. A Borso­di Bányász és'a Honvéd Zal­ka SE szerette volna leiga­zolni őket, de nem engedték. Mindenki bízott abban, hogy újjáéled az ökölvívás a Ki­nizsiben. Azóta sem történt semmi, pedig hozták az ered­ményeket a fiúk. Az ifjúsági és gyermekkorosztályban or­A Borsodi Építők Volán SC labdarúgócsapata az el­múlt hét végén Mátészalkán szerepelt bajnoki mérkőzé­sen. A hazaiaknak égetően szükségük volt a három pontra, amelynek megszer­zéséért mindent megtettek, A népkertiek Kerényi— Oláh, Borbély, Mihalovszki, (Lehóczki), Sverla (Tóth), Szobóczki, Farkas, Bodnár, Rácz, Vidinczei, Nemes összeállításban léptek a pá­lyára. A mérkőzés vendég támadásokkal kezdődött. Az első negyedórában már két nagy gólszerzési lehetőséget is kihagytak a BÉV SC játé­kosai. Vidinczei vezette vol­na ezeknél a labdát a hazai­ak kapujára. A játékvezető azonban mindkét esetben les .címén megállította a tá­madást, pedig a partjelzők fel sem emelték a zászlóju­kat. Ezután feljöttek a ha­zaiak. Óriási erőbedobással küzdöttek. Különösebben veszélyes helyzetet azonban csak a harmincnyolcadik percben alakítottak ki a nép­kertiek kapuja előtt. Ekkor a mátészalkai Bajor lépett ki a bal összekötő helyén, majd kapura lőtte a labdát. Szerencsére csak az oldal szágos bajnoki címeket sze­reztek. Mi voltunk a sikeres Borsodi Bányász egyik után- pótlás-nevelőie. Olyan ter­veink voltak, hogy a sajó- szentpéteriek közül kiszoru­ló felnőtt öklözök segítségé­vel létrehozunk egy OB II-es csapatot. Hasznára vált vol­na a városnak. .Elértük azt is, hogy ingyen edzhessünk a 114. Sz. Szakmunkásképző Intézet tornatermében. Min­denesetre én még mindig re­ménykedem ... * A leírtak önmagukért be­szélnek. Megdöbbentőnek tar­tom azt, hogy egy egyesület elnöke nem kíséri figyelem­mel, mi történik a rábízott klub háza táján. Ha más­honnan tudja meg, hogy egy szakosztályuk megszűnőben van, legalább utánanézhetne az ügynek, és tájékozódhat­na. Ügy érzem: már nem­csak az ökölvívókról van szó, hanem a jégkorongozók- ról és az egész klub létéről is ... (szaniszló) kapufát találta el a lövés. Ezután egy szabadrúgás kö­vetkezett, amely azonban Kerényiről kipattant. Tardi lecsapott a labdára, ám lö­vése a vendégek kapusán fennakadt. A győzelmet je­lentő gólt a Mátészalka a negyvenhatodik percben sze­rezte meg. Ekkor egy tá­madó és egy BÉV SC védő ugrott fel a labdáért. Far­kas meglökte a hazaiak já­tékosát. A bíró túl szigorúan ítélte meg a helyzetet és büntetőt ítélt. A tizenegyest Tardi lőtte a hálóba. (1-0). A második játékrészben a vendégek mindent megtettek az egyenlítésért. A hazaiak azonban hősiesen védekez­tek, a sorozatos támadások ellen. Hozzá kell tenni azt, hogy nem álltak hadilábon a szerencsével sem a máté­szalkaiak. A nagy akarással küzdő miskolciak játékuk alapján megérdemelték volna az egy pontot, — értékelte csapata teljesítményét Balázs And­rás, a BÉV SC edzője. Hosz- szú ideje gólképtelem az együttes. A csatárok tehetet­lensége alaposan rányomta a bélyegét a csapat ered­ményességére. DELI HÍRLAP. — A miskolciak napilapja. — Kiadja: ■ Déli Hírlap Kft. Miskolc, Bajcsy-Zsillnszky út 15. 3527. — Felelős kiadó: BÉKÉS DEZSŐ főszerkesztő-ügyvezető. — Szerkesztőség: Miskolc, Bajcsy-Zsillnszky út 15. 3527. Pos­tacím: Miskolc, 3501. Pf.: 39. Telefonközpont: 38-941. Titkár­ság: 18-223. Bel- és várospolitikai rovat: 18-227. Gazdaság­politikai rovati 18-224. Levelezési rovat; 18-225. Kultúrpoli­tikai rovat: 18-226. Sportrovat: 18-222. Telex: 62342. Telefax: 18-225. Hirdetésfelvétel: Miskolc. Széenenyi út 15—17. Tele­fon: 16f213. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bár- melyik hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítők­nél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lap­ellátási irodánál (HELIR). Budapest V.. József nádor tér 1. — 1908 — közvetlenül, vagy postautalványon, valamint át­utalással a Postabank Rt. 219-98636 pénzforgalmi jelzőszám­ra. Előfizetési díj egy bőnapra 85 forint, l negyedévre 25r forint, 1 évre 1020 forint, indext 25 951. — Készült a Borsodi Nyomdában. F. V.I HORVATH FERENC. — ISSN 0133 0209 Labdarúgás, 1\B III., Jisza csoport Tovább tart a góliszony Mátészalka—BEV SC 1-0 (1-0) Börtönlázadás volt a hét végén Miskolcon — adtuk hírül tegnap szűkszavú hi­vatalos közleményben. Hét­fő reggel hiába is próbál­koztunk, még szinte semmit sem lehetett tudni a rácson túl történtek részleteiről. A sajtó képviselői számára — egy kicsit ad hoc jelleggel összehívott tájékoztató for­májában — csak késő dél­előtt nyíltak meg a nagy börtönkapuk. Akkor bebizo­nyosodott: a lázongó fogva- tartottak nem fogvatartóik ellen zúgolódtak. A történ­teket talán inkább úgy le­hetne magyarázni: a hazai biintetés-végrehajtási intéze­tekben már hetek óta ott ketyegett egy időzített bom­ba, amely Miskolcon épp szombaton robbant... Egyebek mellett Balassa­gyarmatról és Szegedről is fogolyzendülésről szóló híre­ket ‘kelteztek a napokban. Volt ahol csaik ülősztrá.jkot hirdettek, másutt éhség- sztrájkkal tiltakoztak, de valamennyiüket egy dolog motiválta: kétségbevonták az őket rács mögé utasító régi törvények helyességét, és újak megalkotását sürget­ték. Mégpedig olyanokét, melyek egyben szinte vala­mennyiüknek szabadulóleve­let nyomnak a kezükbe. Lo­vat pedig az adott alájuk, hogy még Németh Miklós kormányzása idején elhang­zott egy olyan ígéret, hogy a jövőben többen amnesz­tiával szabadulhatnak — tudtuk meg dr. Madej Fe­renc alezredestől, a Borsod Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnokától. Vagy­is az időzített bomba e hír keltezése után, még valami­kor kora tavasszaL kezdett ketyegni... Azért, hogy Miskolcon épp szombaton robbant, már egy kapatos asszony is hibáztat­ható. Ugyanis az utcára nyí­ló börtünablakok előtt kia­bálva. sikerült elhitetnie a rácson túliakkal, hogy a közkegyelem ügyében pén­teken tizenötülc által meg­fogalmazott és a Rádió Mis­kolc adásában is felolvasott petíciójuk eredményeként, százembernyi tömeg verő­dött össze a nagykapu előtt. És mint mondta, ez — a so­ha nem létezett — csapat a szabadon bocsátásuk mel­lett tüntet. Ezek hallatán aztán a börtönben elszaba­dult a pokol, és ma már valóban úgy fest néhány zárka, mintha valódi bom­ba robbant volna ... Először csak az előzetes fogvatartot- tak közül kezdték néhányan skandálni: amnesztiát aka­runk! A börtönkórus aztán percek alatt jó háromszáz fősre dagadt, és sokan már nem érték be a szavakkal. Mindent összetörtek, amit csak lehetett. Mosdó- és WC-kagylókat rángattak ki a helyükről, és ezekkel kezd­ték püfölni az öreg zárka­ajtókat. A második emele­ten már félő volt. hogy az egyik cellából sikerül ki­törniük a felbőszült elítél­teknek. Sőt. a priccseik mel­lett összedobált holmik lát­tán attól is tartani lehetett, hogy magukra gyújtják a zárkát — hallottuk tegnap. Ezért az őrök vizet fecsken­deztek a cellába. Értesítet­ték a tűzoltóságot, a rendőr­séget, a határőrséget, ugyan­is a börtön szűnni nem akaróan vészjóslóan mor.a.i- lott. Állítólag még a Pátria ABC környékén is tisztán ki lehetett venni a fogoly­lármát ... Aztán a rabok üvegeket törtek ki. A zár­kaablakok elé erősített lá­tásgátló lemezeket például az ágyakról lefeszített fém- rudakkal — átbökve a sűrű hálót — zúzták be. Végül is egy férfit és egy nőt csak gumibottal lehetett rendre- utasítani — tudtuk meg. De béke, vagy legalábbis tűz­szünet csak éjjel 2 órára lett. Vasárnap reggel pedig már a miskolci intézetben volt a kormány két képvise­lője; a zárkák képviselőivel ültek le tárgyalni. Megígér­ték, hogy továbbítják a majdnem teljes — vagyis a bűncselekményre, az elő­életre való tekintet nélküli — amnesztiát célzó követe­lésüket. Sikerült azonban megértetni a fogvatartottak- kal, hogy egy törvény ki­dolgozásához idő kell. És hogy a zárkákban ne csak ideig-óráig legyen rend, ha­nem a börtönbéke meg is ^maradjon, bejelentették; a kormány semmilyen erőszak­nak nem enged. Mindazok, akik a jövőben börtönláza­dást szítanak -— és ehhez már három rab meggyőzése is elegendő —, még akkor sem részesülhetnek közke­gyelemben, ha egyébként egy esetlegesen készülő tör­vény értelmében megkap­hatnák ... A rabok nagy része bele­nyugodott a hallottakba, bár vasárnap még 35-en éhség- sztrájkot hirdettek. Szom­batra azonban már fele­ennyien sem maradtak, és hétfő reggel a maradék ti­zennégy is meggondolta ma­gát. Kérésüknek hivatalos formát adtak. Megfogalmaz­ták, és azóta már — több, mint háromszáz fogvatartott aláírásával — postára is ad­ták a Parlamentbe címzett levelet. Amit még megtud­tunk: a szabadkörleten élő iogvatartottak — vagyis mindazok, akik élvezhetik a börtönben lehetséges sza­badság minden előnyét — elhatárolták magukat a tör­téntektől. A miskolci zen­dülésnek jogi következmé­nyei nem lesznek, viszont a zárkákban okozott több, mint 300 ezer forintos -kárt a lázadókkal fizettetik meg, F— Néhány, a Parlamentbe címzett levél háromszáz aláírása közül... Egyébként négy miskolci fogvatartott egy másik levélben, de hasonló kéréssel ugyancsak a parlamenthez for­dult segítségért, Lázadás a börtön ben

Next

/
Thumbnails
Contents