Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)
1990-05-29 / 122. szám
Tudni akarják, mire köilik a pénzüket Valódi érdekvédelmet ígér a Miskolci Ipartestület A turistaház továbbra is bezárva áll A Bánkúd Síklub elunta a várakozást Kié a Bükk teteie? A hó sem takarta volna el... A hó nélküli téllel pechjük volt a bánkúti sífelvonókat, sípályákat üzemeltetőknek, de talán örültek a tanácsiak, mert így legalább ezen a télen nem piszkálták őket a bánkúti állapotokért, az ellátásért, a parkolásért, a hóeltakarításért, és más ügyekért. Hó ide vagy oda, a jótékony fehér lepel sem takarhatta volna el Bánkút bajait, ugyanis a romladozó turistaház minden szénái ékesebben illusztrálja a lehetetlen helyzetet. Régóta elégedetlenek már a kisiparosok, az érdekképviseletüket ellátó KIOSZ- szervezetekkel. Jó néhányan hangot adtak annak a kifogásuknak, hogy ez a szervezet a beszedett tagdíjak ellenében nem nyújt számukra hasznos szolgáltatásokat. Mindezzel a KlOSZ-szerve- zetek helyi képviselői is tisztában voltak, s többször szóvá tették, hogy az elavult struktúra igen kevés lehetőséget ad hatékony működésükhöz. Nézzük például a tagdíjakból befolyt összeg eloszlását. Az eddigi miskolci KlOSZ-alapszervezet például harminc százalékot fizetett •az országos, ugyanennyit a megyei szervezet részére, és tíz százalékot kaptak a díjbeszedők. Ez azt jelenti, hogy a fennmaradó, mintegy harmincszázalékos összegből kellett gazdálkodniuk, s ellátniuk a több ezer tag helyi érdekvédelmét. Ezek a gondok fogalmazódtak meg az országos közgyűlésen is. Itt döntöttek arról, hogy augusztus végéig alakuljanak át a jelenlegi KIOSZ- szervezetek ipartestületekké, s maguk határozzanak arról, kívánnak-e területi vagy megyei szövetséget létrehozni. A miskolci KlOSZ-alapszervezet már régóta — még 1986-ban — kezdeményezte a nagyobb önállóság megteremtését. Most, május 24-én pedig arról döntöttek küldöttközgyűlésükön, hogy megalakítják a Miskolci Ipartestületet. Hasonló névvel már működött ilyen szervezet, még a második világháborút megelőzően, s most a jó hagyományok folytatására vállalkoznak. Tegnap reggel éppen a legfontosabb teendőkről tartott megbeszélést három elnökségi tag Kertész Márton szobájában, aki eddig a miskolci KlOSZ-alap- szervezet titkára volt, s most ügyvezető igazgatónak hívják. — Igaz, még kissé szokatlan az új elnevezés a tagságnak, ám külföldön mindenütt így hívják az ipartestületek irányítóit — mondja Kertész Márton. — Most már egy elnökséggel közösen munkálkodunk; az elnökünk Vízi László, alel- nökünk pedig Korpás Imre lett. Az Ipartestületek Országos Szövetségének alakuló ülésére Török Antal iparost delegáltuk. A Miskolci Ipartestület saját lapot adott ki, s ebben számukra fontos, friss információkat találhatnak tagjaink. Alapvetően megváltozik érdekképviseleti munkánk, mert megújulva — végre önállóan, magunk gazdálkodva a tagdíjakból — láthatjuk el ezt a tevékenységet. — Mielőtt létrehoztuk az új testületet, közvéleménykutatást végeztünk — mondja dr. Nagy József né elnökségi tag. — Sokan bejelentették, hogy tagjai kívánnak lenni az ipartestületnek, mért tartozni szeretnének valahová. A tagdíj mértékének alsó határa 150 forint, de többségében mindenki a régi összeg megfizetését vállalta. Egyébként csaknem kétezren írták alá a belépési nyilatkozatot. Főként a peremterületeken dolgozó kisiparosok számára jelent gondot a fizetőképes kereslet csökkenése. ök azt kifogásolták, hogy a magas tagdíjakért a KIOSZ- tól nem sokat kaptak eddig — mondja Deres Imre elnökségi tag —, s azt várják, hogy jóval többet nyújt majd számukra ez a testület. A korábbinál több — legalább 30 — szakosztályt hozunk létre, s ott marad a befizetett tagdíjak egy része; ezzel az összeggel maguk rendelkeznek majd. — A szakosztályok még a gépvásárlásban is segíthetnek — folytatja dr. Nagyné —, s a nyugdíjasoknak is nagyobb segítséget kell nyújtanunk. A hetven éven felülieknek például nem kell tagdíjat fizetni. Friss, májusi füvön legel a csipkéskúti csikőinénes. Nem alföldi, hortobágyi, hanem hegyvidéki, nagymezői csikósok terelik az egy-har- madfű csikókat a Bükk hegység szikiás, töbrös hegyi legelőin. Hazánkban egyedül itt, a Bükk-fennsíkon tenyésztik tiszta vérben a nagy hírű lipicai ménes csikóit. Amíg az anyaménest Szilvásváradon, addig a csikókat egy-három éves korukban a névadó helynek, Lipicának megfelelő körülmények között, természetes környezetben tartják. A hegyes-sziklás vidék, a zord éghajlatú táj neveli őket kijartó, szívós, igénytelen lovakká. Itt alakulnak ki a csikók pompás tulajdonságai. Alkalmasak lesznek fogatba, tehervontatásra, de sportra is. Mert a lipicai nagyszerű fizikai adottságú, pompás járású, tanulékony fajta. A Csipkéskúton nevelkedett csikók 3 évesen kerülnek vissza Szilvásváradra az anyaméneshez. Itt válogatják ki adottságaik szerint őket, s megkezdik betanításukat. Itt tekintik meg a hazai és külRuhavásár A városi sportcsarnok mögött, a korcsolyapálya öltözőiben június 16-áig használtruhavásárt rendez a Magyar Demokrata Fórum. Hétfőn és szerdán délután háromtól este hatig, péntekenként pedig délelőtt kilenc órától este hatig várják a vásárlókat. — Valószínű, hogy nem mindenki fogadja egyértelmű tetszéssel az átalakulást — mondja Vizi László —, hiszen az újjal meg kell barátkozni. Többségük számára azonban vonzó a nagyobb önállóság, a megélénkülő szakosztályi élet, s az a sokféle szolgáltatás, amelyet a tagok számára kedvezménnyel végzünk. Az ipartestületi tagság védelmet kell, hogy jelentsen valamennyi tagunk számára. földi vásárlók a betanított csikókat, s győződnek meg képességeikről. Ennek megfelelően vásárolják aztán sportlónak, lovaglásra, vagy éppen hajtásra, hintóba. Legutóbb arról írtunk, hogy bár az elmúlt évtizedek gyakorlatából szinte törvényszerűen következett, hogy miközben pompás vállalati villák épülhettek, tönkrement a közös, a turisták otthona, a törvényszerű számunkra mégsem egyenlő az elfogadhatóval... • TESZIK, AMIT KELL De nemcsak mi vagyunk így ezzel. A Bánkúti Síklub, elunva az örökös huzavonát, a saját erejéből kezdett el valamit. Megnyitottak egy kis fűszerboltot, ami éjjelnappal nyitva áll — a gondnok egyszemélyben boltos is — a turisták előtt. Engedélyt szereztek ahhoz is, hogy a síház mellett le lehessen verni a sátrakat. A mini-kempinget a síház mellékhelyiségei szolgálják ki. A betérőknek forró feketével és teával is szolgálnak- Megoldják a szemételszállítást, rendet tartanak, szolgáltatnak. Azaz megteszik azt, amit évek óta nem sikerült állami erőből, a legmagasabb fórumok igénybevételével sem igazán jól megszervezni: szállást, élelmet, szerény ellátást fenn, a Bükk tetején. Az igazsághoz hozzá tartozik az is, amit Tavassy Viktortól, a klub bánkúti képviselőiétől tudunk: erre a gazdasági kényszer is ráveszi a klubot, hiszen csak bevételeikből élnek — ha megélnek. Különféle pályázatokból, tanácsi pénzekből pedig könnyebb beruházásra, építésre szerezni, mint üzemeltetésre. Pedig tudjuk, hogy nálunk inkább az a baj, hogy amit felépítünk, azt nem tudjuk jól használni, megőrizni, fenntartani. • MIT TESZ AZ ÚJ GAZDA? Azon már keseregtünk, hogy Bánkút szerencsétlen helyzetben van: fele Borsodba, fele Hevesbe nyúlik, és az elmúlt évek a sok huzavonával teltek el. A tanácsnak pénze nincs arra, hogy egyszerűen megcsináltasson dolgokat Bánkúton. Sokan mondják azt is, hogy ha az Megyénkben már valamennyi horgászvíznek van gazdája. Üjabb lehetőségként pedig hozzáfogtak a város szomszédságában levő har- sányi halastavak felújításához. A Bükkalja—Dél-borsodi Vízgazdálkodási Társulat a helyi termelőszövetkezettel közösen kezdte el a község határában levő, viszonylag elhanyagolt halastavak rend- betéteiét. Az idén mintegy 2 millió forintos költséggel végeznek gátjavítást, erősítést a tavak-: egykori megyei első titkár, Fejti György nem sízik, akkor az új útból se lett volna semmi. Az azonban, hogy a vízműtársulás összejött, kétségtelenül a tanácsiak érdeme, hiszen ezzel megoldódik Bánkút legnagyobb gondja, a szennyvízelvezetés — ugyanis eddig a szennylé a repedt medencéből szépen a karsztba, onnan az ivóvizünkbe csurgott. Állítólag most már őszre kész a szennyvízelvezető- és kezelőrendszer — sajnos, a vízműtársulás úgy tűnik, törököt fogott a kivitelezővel, aki meglehetősen mérsékelt tempóban dolgozik. Mondhatnánk erre, képletesen szólva, hogy íme tiszta vizet lehet majd önteni a pohárba Bánkút ügyében, ősszel. De ettől még messze vagyunk, hiszen ott pusztul a turisták két kezével összehordott turistaház, hiába ígérte új gazdája, az ÉGSZI, hogy felújítja. Bár nem rendelkezünk bizonyítékokkal, egyáltalán nem csodálkoznánk azon, ha túladnának a romházon az ígért felújítás helyett. Annál is inkább gyanús az ügy, mert megtudtuk. hogy nemcsak a házat vette meg az ÉGSZI annak idején, hanem hozzá tartozik egv szép, nagy telek, Bánkút egy része is. Képzeljük el. mennyit ér ez majd, ha kész a közműhálózat is... így sikerült elérni, hogy Bánkúton, a Bükk és a Nemzeti Park egyik leglátogatottabb pontján a területek jelentős része vállalati kézben van, hiszen van ott más ház is ... Történt ez ott, és akkor Magyarországon, amikor azt hirdette a hivatalos politika, hogy a köztulajdon előrébb való minden más tulajdonformánál,.. nál, valamint kialakítják a belső lecsapoló csatornarendszert. A munkálatokat tulajdonképpen már a múlt évben megkezdték, s az elgondolások szerint jövőre fejezik be. Megközelítőleg 5 millió forintra becsülik az összes költséget, ennyiből újból használhatóvá lehet tenni a korábbi években elhanyagolt, ezért elposványosodott, el- mocsarasodott területet. Ezután következik a halasítá*. Olcsó húsnak... ... híg a leve — tartja a mondás. De hol van már az olcsó hús? — kérdezheti bárki, teljes joggal. Az a valaha sokat emlegetett önhitegető állítás, miszerint „nem élünk ugyan valami fényesen, de legalább az ennivaló olcsó kis hazánkban”, már rég nem igaz. Különösen a húsfélék futnak be szép árkarriert, a vevők legnagyobb bánatára. Ahhoz is kénytelenek voltunk hozzászokni, hogy alig vagyunk túl az egyik áremelésen, már hallik is a híre a következőnek. Ebben a nyomasztó inflációs hírtengerben üdítő sziget az az értesülés, miszerint megértük azt is: a Búza téri Árucsarnokban, a balmazújvárosi termelőszövetkezettel közösen üzemeltetett vendéglátós húsboltban minden szerdán húsleértékelést tartanak ... Mint a Centrum-hétfő, csak itt szerdánként ... Átlagosan tíz százalékkal viszik lejjebb a húsok árát. Van amelyikért jobban, van amit kevésbé. Nem valamiféle jótékonykodásról van szó — kaptuk a kereskedőktől az információt —, hanem így akarják a forgalmat növelni a balmazújvárosiak. Merthogy manapság nem tapossák le egymás sarkát a kuncsaftok a húsboltokban, az bizonyos. Hol van az a hatvanas évek eleji állapot, amikor protekció kellett egy kiló karaj beszerzéséhez? Mostanság úgy tűnik, inkább a vevőt kell noszogatni, hogy vásároljon — és ez nem megy másként, mint az ár leengedésével. Most hallelujázhatnánk is, hiszen ez a „hússzerda” látszólag azt bizonyítja: mégis működik valami kezdetleges piac Magyarországon, és a kereslet lefelé kényszeríti az árakat. Valószínű, hogy ez is közrejátszik, de azért ennyire nem kell optimistának lennünk. Nem működik még valódi piac, és inkább arról van szó, hogy pillanatnyi helyzet a húskínálat fölénye a kereslettel szemben. Nagyon valószínű, hogy a termelők visszafogják majd magukat, kevesebbet hizlalnak, és akkor újra jön egy húshiányos korszak, emelkedő árakkal. S ez így megy tovább, mint a hullámvasút, ahogy azt idestova négy évtizede már megszoktuk. Hacsak... Hacsak nem képes az új gazdaságirányítás egy valóban működő piacgazdaságot létrehozni, minél gyorsabban. Ha ez sikerül, lehet, hogy teljesen hétköznapi ügy lesz az árengedményes „hússzerda”, mint a cipők vagy a ruhák esetében. De addig még alighanem sok húshagyó keddel, hétfővel, csütörtökkel, péntekkel, szombattal és vasárnappal kell megbarátkoznunk...-. (k—ó) (vadas) i —ii—iihwíiiimai Iliim i uhu m im ..... ......tum waa, »iiaiipiwii»i—i ifiuwn waiMMAMMMn 1 ' I *; fr* 1 í/'Í*' ’ k' «. p Itfm !*•;} I ♦ j ni 1 Bf 1 Hí* ; it éiil jfti • 1 mi -M IC * í| af^pr 1 :: '• '/ I ' IRISfl fpkÉ &),. M. jBHfc jMfe 1 i XXII. ÉVFOLYAM, 122. SZÁM ÁRA: 3,50 1990. MAJUS 29., KEDD FORINT Idei Mi a csilónnes (kiss) igiák a lányi tavakat
