Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)

1990-05-04 / 101. szám

A Tudomány és Technika Házában Sfieff-pfcvlráfolt Az 1920-as, ’30-as években a legjobb művészekkel ter­veztették meg plakátjaikat a nagyobb cégek. A Shell cég például olyan reklámkam­pányt szervezett, amelyben a legnagyobb szerepet a fi­gyelemfelhívó plakátoknak szánta. Az angol mesterek azon­ban nem elsősorban a gépet, vagy az olajat reklámozták, hanem főként azt a tájat, Htkos kijáratok A bukaresti szörny Kilométeres sorokban to­long a nép — munkások, vidékről felhozott parasztok, szervezett diákcsoportok, rá­érő nyugdíjasok, elképedt értelmiségiek —, hogy kö­zelről megszemlélje, megta­pintsa a román álmok ne­továbbját, Ceausescu szerint a Népházat. Az Europeo sierint a szörnyet. *A szörny teljesen fehér, észak-koreai stílusjegyeket hordoz, s emiatt nagyon tet­szene Kim ír Szénnek, a Conducator legjobb barátjá­nak. Tele van gipszfigurák­kal, mint a Versailles-i kastély, de háromszor na­gyobb annál, A Pentagonhoz méltó biztonságra tervezték, de a Pentagon elbújhat mel­lette. Dehát mire is jó ez a gigantikus szörny?” — Teszi föl a kérdést a termek egy részében engedéllyel bóklá­szó riporter. A választ azon­ban ő sem tudja. Mint ahogy senki sem tudja. Az építésznő sem, akit úgy mutat be a ]ap, mint a Kárpátok (egykori) géniu­szának kegyeltjét, hiszen oly módon „nyerte el” ezt a pá­lyázatot, hogy korábban semmi említésre méltó épü­letet sem csinált, az építész­kar tanárainak szavával: „még csak egy tyúkólat, vagy portásfülkét sem”. Fantáziáját tehát szabadon engedhette, ám a kezét Ceausescu vezette. A pénz és az anyag nem számított. „A titkok palotájában le­genda és valóság találkozik, a látható mellett ott a rej­tett, mint a fáraó-sírokban. Ügy is épült, mint a pira­misok. az emberi erő eszte­len használásával — húszez­ren dolgoztaik rajta naponta —. s apokaliptikus költség­gel, állítólag 20 milliárd lej­be került. Ami. ha egy fej­lett országban épült volna, ennek a hatszorosát jelen­tette volna.” Az építésznő így kommentál: „Dehát az Escorial, Versailles, és a Louvre is a nép nagy erő­feszítésével épült...” A szörny kétségkívül tökélete­sebb: három titkos kijárata is van, és a Vezér liften menekülhetett volna az atombiztos óvóhelyre. Az a szörny ment, ez itt maradt. És nem tudják, mit kezdje­nek vele, tehát mutogatják; a fejétől a farkáig 100 mé­ter a farkától a fejéig 130 méter... Elektronikus miiezzin A francia piacon megje- :nt egy óra, amely kizáró- ig mohamedán vevőknek sszült. A pontos időn kívül lutatja a muzulmánok szá­lára oly fontos imaidőket , naponta öt alkalommal, áadásul egy elektronikus mg naponta ötször fel is ívja az óra tulajdonosát nára. Most először sikerült úntetikusan előállítani arab yelvű mondatokat. A szer- azetbe iránytűt is beépítet­tek, amely mindig Mekka felé mutat. így az imádkozó azt is tudja, milyen irányba kell fordulnia. A beépített számítógép 1990-től kezdve 99 éven át teszi lehetővé az imaidők be­tartását. Az óraszerkezet ára német pénzre átszámítva 500 —700 márka. Az első 10 ezer darabot egyetlen hét lefor­gása alatt eladták; most színaranyból készülő luxus­változat forgalomba hozata­lát fontolgatják. Szex és koffein A kávét fogyasztó idősek sokkal aktívabb szexuális életet élnek, mint a koffeint nem fogyasztók — állítja egy amerikai orvos, aki 744 idős ember megkérdezése alapján számol be vizsgálatainak eredményéről. A hatvanévesnél idősebb hölgyek közül a kávét fo­gyasztók 62°/n-a közölte, hogy aktív nemi életet él. A nem kávézók közül csak 40% nyilatkozott így. A férfiaknál a rendszeres kávézók 36%-a panaszko­dott potenciazavarokra, míg a koffeint nem fogyasztók közül 59%. ahol az autósok megfordul­hattak. Hazai művészeinknél viszont az áru egzakt, kons­truktívan megfogalmazott képe került előtérbe. A Shell cég megőrizte mecénás szerepét, és ma is szponzo­rálja a neves plakátművé- szeket. A ’30-as évek plakátjaiból rendezett kiállítást a buda­pesti közönség már január­ban megtekinthette a Mű­csarnok Dorottya utcai ki­állítótermében. A bemutató most Miskolcra érkezett, s a Tudomány és Technika Há­zában május 22-ig láthatja a közönség, délelőtt tíz órá­tól este hatig. Jövőről, keresetről, létbiztonságról Gyáriak véleménye Már a túlóra is kevesebb „Nemigen van időnk arra, hogy politizáljunk Védtelennek érzik magu­kat a nagy társadalmi, gaz­dasági átalakulás közepette, vajmi kevés segítséget re­mélhetnek a szakszervezet­től, máshová pedig nem is igen fordulhatnak. A mun­kásság leginkább a statiszti­kákban jelenik meg manap­ság, még inkább arról szól­nak a híradások, hogy hány embertől kíván megválni az éveken át biztos kenyeret adó nagyvállalat. Munkanél­küli segély, átképzés, jó eset­ben átcsoportosítás vár so­kakra, akik megyénk vala­mely nehézipari gyáróriásá­ban dolgoznak. A December 4. Drótmű- vek éveken át a prosperáló vállalatok közé tartozott. Tükrözte ezt a fizikai dol­gozók bére is. Hosszú éve­ken át rendszeres túlórák­kal pótolhatták jövedelmü­ket a munkások. A neheze­dő gazdasági viszonyok a drótgyárban is megváltoz­tatták az eddig megnyugta­tónak tartott helyzetet. . A huzalmű—I. gyáregység viszonylag modem üzem­csarnokában a gépek több­sége már cserére szorulna. Szabó Sándor, a dróthúzó üzem főművezetője: — Szerintem ketté kell választani a körülöttünk zaj­ló politikai változásokat at- t<?l, ami a munkahelyeken történik. Igaz, hogy a folya­matok nem függetlenek egy­mástól, ám nekünk itt a gyárban elsősorban azzal kell törődnünk, hogy nálunk jobban menjenek a dolgok. Eddig még tudtunk megfe­lelő munkát adni az embe­reknek, és '»némi túlóra is akadt, bár kevesebb, mint korábban. Az embereket egyébként elsősorban az ér­dekli, hogy legyen elegendő munkájuk, és tisztességes bért kapjanak érte. Ismere­teim szerint ma még nem terveznek nagyobb létszám- leépítést a vállalatnál, in­kább átcsoportosítással igye­keznek enyhíteni a gondo­kon. Miután nem a töme­ges elbocsátással számol — szerintem igen tisztességes módon — a vállalat vezeté­se, nemigen lehet remélni nagyobb bérfejlesztést sem. Kulcs Bertalan dróthúzó- gépmunkás tizennyolc éve dolgozik ebben a gyárban. Nem mondhatni, hogy ró­zsásan látja helyzetét, és a jövőt sem: — Nemigen van időnk arra, hogy politizáljunk. Egyébként is azt mondja mindenki, hogy majd meg­látjuk, milyen lesz az új kormány, és mennyit tesz azért, hogy nekünk jobb le­gyen. Azzal törődünk, hogy teljesítsük a normát. Ha meg néha akad egy kevés túlóra, akkor egyszerre több gépen is dolgozunk, hogy jobb legyen a kereset. Pedig nem élünk nagy lábon, s a feleségemmel, négyünkre ke­Konténer-hegy a Kőporoson Nem tűrik tovább Elriasztó látvány a Kőpo­ros utca környékén felhal­mozott konténer-hegy. Rá­adásul a közeli játszótér egyik oldalát zárja le ez a szabadtéri raktár, a gyere­keket egészségtelen, veszé­lyes játszadozásra csábítva. Egy ilyen hulladékgyűjtő konténer manapság már több mnit húszezer forintba ke­rül. Itt pedig tizenkettő is ' található belőle. Nem hiá­nyoznak senkinek? Hosszas utánjárás után ki­derítettük, hogy á konténe­rek gazdája az Alkotmány Lakás- és Garázsfenntartó Szövetkezet. Kovács József- né, a szövetkezet megbízott elnöke elmondta, hogy ősz óta kénytelenek a játszótér közelében raktározni a gyűj­tőedényeket, s bár nem szí­vesen teszik, egyelőre nincs más megoldás. Ugyanis a szemétszállítás viszontagsá­gai következtében sorra sé­rülnek meg a szövetkezet konténerei, melyek javításá­hoz az itt felhalmozott edé­nyeket használják fel. Al­katrészeket szerelnök ki be­lőlük, így hasznosítják őket. Tudják azt is, hogy esztéti­kailag kifogásolható a jelen­legi megoldás, s a tanácstól kérték is, hogy néhány ga­rázst adjanak a szövetkezet­nek a tárolási gondok meg­oldása érdekében. Ám a ké­résüket nem tudták teljesí­teni, ezért közterület-fogla­lási engedélyt szereztek, s bekerítették a területet. Néhány garázs ismét épül a közelben. Remélhetőleg a szövetkezetnek sikerül meg­szerezni néhányat belőlük, hogy ne csúfítsa tovább a Kőporos utca környékét a konténer-hegy. A remény­kedésen túl a Városgond­nokság előírása a garancia arra, hogy mihamarabb megszűnik ez a probléma. Ugyanis kötelezték a szövet­kezetét arra, hogy július 1-től másként oldja meg a szemétgyűjtők tárolását, s számolja fel a Kőporoson kialakított szabadtéri raktá­rát. N. Zs. Tizenkét konténer álldogál több mint fél éve a Kőporos Utcai játszótér egyik végében. Csúnyák, s a gyerekek számára sem veszélytelenek,,, _ 3? résünk 15—16 ezer forintot. Sajószentpéteren lakunk, így módunk van arra, hogy jó­szágot tartsunk. Ezzel is se­gítjük a család megélheté­sét. Így viszont még keve­sebb idő jut a pihenésre..: Szabó Sándor főművezető szerint még egy jól felsze­relt üzemben is tíz—tizenöt év alatt elavulnak a beren­dezések: — Eddig a drótgyár szép nyereségének jó része a nagy „közös kalapba” vándorolt—• mondja — s ebből vajmi ke­vés jutott saját fejlesztésre. Ha több önállóságot kapunk, akkor szerintem a nyereség nagyobb részének is itt kell maradnia, ebből aztán telik majd arra is, hogy kicserél­jük a régi gépeket. A jövő útja mindenképpen az, hogy versenyképes termékekkel je­lentkezzünk a külföldi piaco­kon. Ez pedig fejlesztés nél­kül nem fog menni. A meg­oldás kulcsa egyébként a vállalatvezetés kezében van, nemigen kell várni arra, hogy központi programot adjanak. Nem a legjobb vál­lalatpolitikát vezették be ott, ahol a várakozás állás­pontjára helyezkedtek. Ná­lunk szerencsére nem ez a jellemző, s gondjain maga próbál segíteni a vezetés. A művezető egyébként az a láncszem a termelés fo­lyamatában, akin az múlik, hogy továbbítani tudja a vezetés elképzeléseit. Raj­tunk keresztül jutnak el „felfelé” a munkások elvá­rásai is. Bizony mostaná­ban nemigen tudunk biztos jövőképet festeni számuk­ra,*« (vadas) Marsallbot a retikülben Zavarbaejtő döntést hozott a brit hadügyminisztérium: ezentúl nők is szolgálhatnak a legkülönfélébb hadihajó­kon. És ha a tengerészóletük úgy alakul, bármilyen rend­fokozatot elérhetnek. A láz- bahozó hírt a hadügyminisz. tér-helyettes jelentette be az aisóházban. Archibald Ha­milton nem titkolta, hogy szenvedélyes viták előzték meg szakmai körökben e lé­pést, ám példaként lebegett előttük, hogy a légierő már szélesre tárta a kapukat, akár vadászgépet is vezet­hetnek piiótanők. A haditen. gerészet azonban mindeddig csak szárazföld szolgálatos­ként foglalkoztatta a soraiba verbuvált lányokat-asszonyo. kát. Szóval elérkezett az idő, hogy bármely hölgy kive- hesse retiküljéből a marsall- botot is, ha úgy hozza sóra. A nőmozgalmak zajos ün­nepléssel fogadták a bejelen­tést. Néhány honatya azon­ban sietett kifejezni a két­ségét, hogy a világtengere­ket járó hadihajókon egyál­talán helyet kaphatnak a nők. Egy tory képviselő „fel. háborodott aggodalmának” adott hangot mondván, hogy hová jut az a flotta, amely­nek biszexuális lesz a sze­mélyzete ? ! S, hogy meny­nyire nem volt egyedül e vé­leménnyel, azt tanúsíthatja, hogy az exporét kövwően tüntetés volt az Admiralitás előtt az egyenjogúság ellen. Méghozzá nők tüntettek. Igaz, ezek feleség és meny­asszony szerepben léptek föl: „Gondoltak-e arra, hogy mi történik azokon a hadi­hajókon, amelyeken hosszú hónapokra összezártan utaz­nak férfiak és nők ? 1”

Next

/
Thumbnails
Contents