Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1990-03-21 / 66. szám

Hol vannak a fonóházak? Az Agrárszövetség programjából és jelöltjeiről Hat rőt kendervászon Az automatizálás, a szá­mítógépes folyamatvezérlés, a gépi robotok korában rit­kaságnak számit már az olyan termelés, amelyet még ezek nélkül a technikai esz­közök nélkül, kézi munkával végeznek. Ilyen többek között a ken­dervászon készítésének ha­gyományos módja. Ezt a munkát Miskolc környékén is a téli napokon végezték, ma már csak néhány helyen, megyénk hegyek közé zárt falvaiban találhatók a hoz­záértő idős asszonyok. A kendervászon hajdan a háztartások mindennapi, nél­külözhetetlen textíliáját szol­gáltatta. Ebből készültek a női és férfi alsóneműk, a kü­lönböző konyhai eszközök, hálóholmik, gazdasági anya­gok. Kendervászon lepedő­ket, törlőket, hátihoz való kendőket, surcokat és még számtalan más holmit szőt- tek-fontak a falusi asszo­nyok. S természetesen nem hiányzott a finom és kevésbé finom kendervászon a férj­hez menendő lányok stafi- rungjából sem. Aminek nagy részét maguk szőtték, mert ez a mesterség anyáról le­ánygyermekre hagyományo- ! zódott. Mint ahogy azok az eszközök, szerszámok is öröklődtek, amelyeket a ké­szítésnél használtak. A kü­lönböző készségeket, mint a bitolót. tilolófát, gerebent, motollát, rokkát, szövőszé­ket a férfiak készítették; vagy a család, vagy pedig a falu ezermestere. Az orsót, guzsalyt a lányok sokszor ajándékba kapták kedvesük­től. A vásznat a szövőszé­ken, „osztovátán” szőtték. Egy asszony naponta átlag 6—6,5 rőfnyi, azaz mintegy 5 méternyi vásznat tudott megszőni. Az eszközök las­san mind múzeumi tárgyak lesznek mint ahogy feledés­be merült a téli esték szó­rakozása, a fonóház is. Negyven év után ismét Rendőrőrs Sajószentpéteren Az év második felétől is­mét lesz rendőrőrs Sajó- szentpéter városban — mondta dr. Péter András, a városi tanács elnöke, aki et­től a közbiztonság javulását várja. Tizenhat rendőr kezdi meg a működését, a szükséges épület átalakítását már vég­zik. Erre a célra a városi tanács több, mint egymillió forintot fordít. Ma: díjtalan jogtanácsadás Ma délután 4-től hat órá­ig lesz díjtalan jogtanács­adás szerkesztőségünkben, a Sajtóház III, emeletén, A miskolciaké a szó rovat szo­bájában. Tanácsot ad: Jám- borné dr. Róth Erika. Megyénkben, de főként egyes városainkban a köz­rend, a közbiztonság sok kí­vánnivalót hagy maga után. Bizonyos, hogy az alig egy­éves városnak is számtalan ilyen gondja van. Ebben re­mélnek előrelépést — az ál­lampolgárok nyugalmának, biztonságának fokozódását — a rendőrőrs visszaállítá­sával. A városi tanács el­nökének közléséből az is ki­derült, hogy Sajószentpéte- ren a felszabadulás után mű­ködött rendőrség, de 1949- ben megszüntették, és csak most állítják vissza. Megyénk egyik legfiata­labb városa lépésről lépésre egyre többet tesz, hogy ne csak külsőségében, de tartal­mában, életformájában is va­lóban várossá váljon. Ennek a miliőnek kialakításában újabb, nem kevésbé jelentős lépés lesz a rendőrség „meg­telepedése”. A KIOSZ OKTATÁSI ÉS SZAKMAFEJLESZTÉSI KÖZPONT MISKOLCI KIRENDELTSÉGE az alábbi ÉpfOlií IBM PC Mii iüÉIflolfí) várja a jelentkezőket: ♦ DOS operáció rendszer felhasználó programok 30 óra 4800 Ft fő Igény esetén ♦ d Base, Clipper, Pascal, Framework tanfolyamokat is indítunk hasonló feltételekkel. A foglalkozásokat munkaidőn kívül tartjuk. JELENTKEZÉS: személyesen március 27-ig, Miskolc, Szé­chenyi út 70. III., 16-os szoba. Szuper hitelakció! Előleg fizetése nélkül minden árul 5000 forint felett sze­mélyi kölcsönre megkaphat a Vegyesiparcikket Értékesítő Kft., Zsolcai kapu 26. sz. alatti boltjában. Telefonszám: 35-974. Srélsőségek nélkül, felelősséggel a vidékért Az Agrárszövetség nem politikai párt. Az Agrárszö­vetség a szó nemes értelmé­ben szövetség akar lenni. Azok szövetsége, akiket a sorsuk a vidékhez köt, akik vidéken élnek, dolgoznak, akiknek elegük volt a „má­sodrendű állampolgár” szere­péből, s nem akarják, hogy sorsukról' a fővárosban, má­sok, nélkülük döntsenek. Nem véletlen, hogy ez a nemrég még teljesen isme­retlen szövetség, az országo­san induló több. mint fél­száz párt, csoportosulás vá­lasztási előcsatározásai so­rán, néhány hét alatt beke­rült a 12 legerősebb politi­kai szervezet közé. Köszön­jük! Hazánk rendkívül nehéz időszakában, egy átmeneti társadalomban kovácsolódott össze az Agrárszövetség, Mindenekelőtt a tenniakarás, és bevalljuk, a bizalmatlan­ság hozta létre. Olyan embe­rek hozták létre, akik tud­ják. hogy az „örökölt” iszo­nyatos csődtömeget nekik, s nem másoknak kell eltakarí­tani. Kicsit félnek is, mert nekik mindig az a sors ju­Benedek, így ígéri a gyermek- versike. S nincs is mi­ért kételkedjünk ben­ne, mert „elődei”, a Sándorok és a Józse­fek már bizonyságot tettek, hogy meghoz­zák a jó időt. Oly­annyira, hogy a város határában, a déli domboldalakon már vi­rágba borultak a ba­rackosok. Halványró­zsaszín szirompompá­jukban gyönyörűséges látványt nyújtanak. Nemcsak a korai gyümölcsök virágzását köszönhetjük Benedek­nek. Még fehéren te­ríti a zöld gyepet a bükki lankákon a hó­virág, de már szirmot bontott, s lila szőnyeg­ként borítja a földet az ibolya is. S nem­csak a barka takarta ki selymét, de sárga virágait mutatja a sombokor, sárgállik a zsendülö fű között a gyermekláncfű, s Csip- késkút, Jávorkút kör­nyékén gyönyörködhe­tünk a hegyi gólya­hírben is. A tavasz visszacsalo­gatta az erdők mada­rait. Visszatértek fész­kelőhelyeikre az örvös­galambok, s a vadga­lambok bugása hango- sítja az eddig néma erdőt. Megszólalt a harkály, visító-éles hangon jelzi jelenlé­tét a feketerigók ha­da. Szó szerint hada, mert a lakótelepeken, így például a Kilián- városrészben szinte ki­szorították a verebe­ket. Egyre népesebbé válnak az eddig szin­te kihalt turistaösvé­nyek is. A természet- járók népes csoportjai keresték fel a külön­böző kirándulóhelye­ket. Sokan a téli avar­tól tisztogatták a for­rásokat, csurgókat, má­sok a turistajelzéseket igazították, javították, ismét mások csak vad­virágot szedtek, friss levegőt szívtak. tott, hogy viseljék a rájuk rótt terheket. Félnek, mert tudják, hogy a magyar vi­dék — benne a falvak, a vidéki városok, így Miskolc is — már számtalan kísérle­tezés színtere volt. s nem akarják, hogy ismét azzá váljon. Ezért akar a szövetség képviselőket küldeni a par­lamentbe. Nem a hatalomra tör, nem miniszteri széke­ket akar megszerezni, hanem ellenőrizni akarja a hata­lom működését, ott kíván lenni, ahol döntenek a vidék sorsáról. Az Agrárszövetség arra tö­rekszik, hogy ez a rendszer- váltás békésen, a szélsősé­ges indulatok elszabadulása nélkül, a nemzet érdekét mindig szem előtt tartva menjen végbe. Egyaránt fon­tosnak tartja a múlt teljes feltárását, az elkövetett igaz­ságtalanságokért való elégté­tel adását, de azt is. hogy ez ne járjon a sebek erő­szakos felszaggatásával, újabb igazságtalanságokkal. A nemzet jövője legyen a mérce a múlt és a jelen gondjaival való szembesü­léskor. Arra kell töreked­nünk, hogy egyszer és min­denkorra elvágjuk a sérel­mek és megtorlások napja­inkba nyúló láncolatát. Tisz­tában vagyunk azzal, hogy ennek a kis országnak — nemcsak rövid távon, ha­nem esztendők küzdelmei so­rán — erején felüli gondo­kat kell megoldania. Ezért mi nem az erő megosztását, hanem az, összefogást tart­juk a legfontosabbnak. Tagjaink, támogatóink kö­zött ott vannak mindazok, akik tapasztalták, milyen ér­zés egy elvetélt társadalmi kísérlet élő alanyainak len­ni. Mi ezeket az embereket akarjuk képviselni! Mi azért harcolunk, hogy ne a ma­gyar vidék, az itt élő mil­liók rovására tüntessék el a gondokat, mint annyiszor történelmünk során. AGRÁRSZÖVETSÉG Az eddigi választási küz­delmek során már kiderült, hogy szövetségünknek — en­nek a nemrég még ismeret­len erőcsoportosulásnak sok híve van „vidék-Magyaror- szágon”. És nemcsak támo­gatóink vannak. Jobbról is, balról is alaptalan támadá­sok érnek nap mint nap bennünket, de mi ettől nem mozdulunk egyik szélsőség felé sem, és nem veszünk részt a sárral való dobálás- ban. Számunkra a magunk elé tűzött cél a legfonto­sabb. Ez a cél a magyar vi­dék felemelkedése, a valódi önkormányzatok megterem­tése. a nehéz időszakban is az élelmiszer-ellátás zavar­talan biztosítása. Nem lehet elfogadni, hogy míg a világ a XXI. század felé tart, a magyar vidék néhol még a XX. századi szintet sem ér­te el. A vidék tetteket vár üres szavak helyett. Az Arárszö- vetség ahhoz tartja magát, hogy csak megvalósítható programokat tűz maga elé. Tudjuk, hogy a magyar vi­dék, a mezőgazdaság gond­jai nem férnek be a párt­politikai programokba. Tud­juk, mert megtanultuk, mit ‘jelent, ha olyan kérdések, mint a földtulajdon, a szö­vetkezés, a településfejlesz­tés politikai, Ideológiai kér­déssé válnak, ahogy ez ná­Miskolcon indulnak Dr. Kis József (Miskolc, 1. sz. választókerület) 1931-ben Révaranyoson szület­tem. Hárman vagyunk testvérek. A kertészeti középiskola után elvégeztem a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem agrárközgaz­dasági karát, majd tanári dip­lomát is szereztem. Életem ta­nulással, munkával telt. Nős vagyok, feleségem könyvelő, le­ányom agráregyetemi hallgató, fiam orvos. Munkám során alap­vetően agrárközgazdasági kérdé­sekkel foglalkozom, jelenleg a Nagymiskolci Állami Gazdaság igazgatója vagyok. Ez a gazda­ság jelentős szerepet játszik a város élelmiszer-ellátásában, évente több millió liter tejet, több tízmillió tojást termel. Életfelfogásom az alapvető egyenesség, a becsületes mun­kavégzés, amit másoktól is el­várok. Ismerem az ország sú­lyos helyzetét, a választókerü­letemben élők gondjait, bajait, örömmel vállaltam az Agrár- szövetség képviselőjelöltségét, mert e szövetség programja reális, kivitelezhető megoldást kínál a válságból való kilába­láshoz, valóban tenni akar a jogos követelések megvalósulá­sáért. Dr. Farkas Attila (Miskolc, 3. sz. szavazőkerüiet) 1935-ben Tokajban születtem, ötgyermekes családban. Az ál­talános iskola elvégzése után előbb dolgoznom kellett, szőlő- munkás lettem, s csak később teljesülhetett vágyam, a tanu­lás. Élőbb kertészeti techniku­mot, majd a kertészeti egyete­met végeztem el, s ezt követő­en még három diplomát szerez­tem. Feleségem szintén kertész- mérnök, kétdiplomás tanárnő. Az egyik fiam agrármérnök, a másik orvos. Munkahelyem a Mezőgazdasági Érdekvédelmi Szövetség, ahol elnökhelyettes­ként ipari, kereskedelmi fejlesz­tési menedzseri tevékenységet folytatok. Szabadidőm a közös­ségé, az emberi boldogulás, a kiskertmozgalom segítéséé. A másfél évtized alatt, amióta Miskolcon élek. a város pere­mén mintegy 300 hektárnyi kor­szerű szőlő és más ültetvény telepítését segítettem elő. Cé­lom: olyan szőlő- és kertkultú­rát felvirágoztatni Miskolcon, ami családok ezreinek szerez örömet és segíti jobb megélhe­tésüket. Küzdők azért, hogy megvalósulhasson az Agrárszö­vetség programja, megszűnjön a vidék másodrenUüscge. lünk történt. Látjuk a szo­morú eredményeit. Nem po­litikai programot követünk tehát, hanem a cselekvés programját fogalmaztuk nv-g, és azt igyekszünk legjobb tudásunkkal teljesíteni. Ma az egyik legfontosabb dolog az, hogy ne keverjük a vágyainkat a realitással. Számba kell venni a lehető­ségeinket és a legsürgetőbb feladatokat. Rendkívül sok az ilyen sürgős tennivaló, csupán példaként említünk néhányat. — A válságból nincs kiút életerős mezőgazdaság nél­kül. — Helyre kell állítani a paraszti munka becsületét, tenni kell a falvakat leg­jobban feszítő ügyben, ren­dezni kell a földtulajdon kérdését és a paraszti re­habilitációt. — Nem lehet vita tárgya a vállalkozás, a magántulaj­don létjogosultsága. — Meg kell szüntetni a vidéken megtermelt értékek erőszakos központosítását és önkényes újraelosztását. — Kulcskérdés a gazdasá­gilag elmaradott vidékek fej­lesztése. A vidéken élők olyan agrárpolitikát, iparfej­lesztést, településpolitikát várnak, amely életfeltétele­ik tartós javulását eredmé­nyezi. Az elmúlt évtizedekben a magyar vidék úgy és azért fokozódott le másodrendűvé, mert erőforrásai a közpon­ti célok megvalósítását szol­gálták. Nem elég ezért a fejlesztési erőforrások elosz­tásánál a ma is még meg­levő hátrányos megkülön­böztetéseket felszámolni, ha­nem meg kell adni az anya­gi esélyét is annak, hogy el­maradott térségeink valóban felzárkózhassanak. Az életfeltételek javulásé-- nak szerves része a termé­szeti és az emberi környe-; zet védelme. Az Agrárszö­vetség támogat minden olyan törekvést, amely a környe­zetvédelmet szolgálja. Fel­karolja a vidéken élő lakos­ság minden rétegét, de kü­lönösen azokat, akik a vi­déki élet ma még természe­tesnek tartott nehézségein túl, még egyéb hátrányok­kal is terheltek. Legfonto­sabbnak a fiatalság megtar­tását, biztos jövőjét tekinti a szövetség. Értelmes célt kell nyújtani a fiatalságnak, ami a mai felnőtt nemze­dék feladata és felelőssége. Ugyancsak megkülönbözte­tett figyelmet fordít az Ag­rárszövetség az idősekre, akik közül a legelesettebbek tö­megével élnek a vidéken. Magáévá teszi a szövetség a nemzetiségiek ügyét, hogy hovatartozásuk megtagadása nélkül egyenrangú polgárok­ként vehessenek részt a köz­életben. eevenlő esélyekkel él­hessék életüket. Szükségesnek tart ja, hogy külön gondot for­dítsanak a nők helyzetének javítására, sajátos érdekeik képviseletére, a még egyet­len működő intézmény, a család védelmére. Mert félő, ha a körülményei nk még to­vább romlanak, akkor vidé­ken is megrendiij. a társa­dalom még egvetíen szilárd és műkKdőkéoes intézménye, a család. Pedig rendkívül fontos, hogy a jövő nemze­déke biztos családi háttér­ből induljon az életnek. Az Agrárszövetségnek a vdiék boldogulását szolgáló célok megvalósításához min­denkire szüksége van, min­denkire számít ebben az összefogásban. Az előttünk járó nemzedék sok keserű­séget élt meg, a mi nemze­dékünk is súlyos terheket cipel, próbáljunk meg együtt, egy olya.n világot építeni, amit nyugodtan hagyhatunk gyermekeinkre, egy olyan világot, ahol mindannyian azt keressük, ami összeköt bennünket, és nem azt, ami szétválaszt. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents