Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1990-03-28 / 72. szám

AZ INGATLANKEZELŐ MOSZAK! OSZTÁLYA ipgcitosdí; J VÁLLALATOK, INTÉZMÉNYEK, JOGI ÉS MAGÁNSZEMÉLYEK RÉSZÉRE *| LAKÓ KERESKEDELMI ÉS IPARI EP.ULETEK TERVEZESS TÍPUSTERVEK ADAPTALASA HATÓSÁGI ENGEDÉLYEZTETÉSI ELJÁRÁSOK LEBONYOLÍTÁSA KIVITELEZÉSEK SZERVEZÉSE, MŰSZAKI ELLENŐRZÉSE PÉNZÜGYI LEBONYOLÍTÁSA LAKÁSSZÖVETKEZETEK,TARSASHAZ- ES LAKÓKÖZÖSSÉGEK RÉSZÉRE.-! ÉPÜLETEK ÉS LAKÁSOK KA.RBANTARTASANAK RÉSZLEGES ÉS TELJES FELÚJÍTÁSÁNAK KOMPLE* LEBONYOLÍTÁSA V 4 , KÖZÖS KÖZMŰCSATLAKOZÁSOK 'v/á5^Í SZÉTVÁLASZTÁSÁNAK MŰSZAKI fííELj MEGOLOÁSA LAKÁSOK KORSZERŰSÍTÉSÉNEK _ BŐVÍTÉSÉNEK TERVEZÉSE, /g? |lf KIVITELEZÉSE BaaaigsB TÚL A CSÚCSON (OVER THE TOP) Magyarul beszélő színes amerikai film. Főszereplő: Sylvester Stallone Rendezte: Menahem Golan. Március 29-től április 4-ig a Békében, kezdés: fél 7, fél 9 órakor. Március 29-től április 1-ig a Kossuthban, kezdés: hn5, 7 és 9 órakor. Április 2-án kezdés: 7 és 9 órakor. A MISKOLCI AVASI GIMNÁZIUM az 1990/91-es tanévre szólóan állást hirdet a következő szakokon: • 1 matematika-fizika (számítástechnika) 0 1 számításteehnika-fizika-technika 0 1 testnevelés (atlétika) 0 1 francia-latin-olasz-angol 0 1 angol-német-magyar 0 1 angol-német-bármely nyugati nyelv (latin is) 0 1 fizika-matematika szakos, aki német nyelven tud fizikát oktatni kéttannyelvű osztályban 0 1 földrajz-biológia szakos, aki német nyelven tudja a földrajzot és a biológiát oktatni. ÉRDEKLŐDNI á 46/65-970-es telefonon lehet Takács Márta igazgatónál, vagy levélben a következő címen: Avasi gimnázium 3524 Miskolc, Klapka Gy. u. 2. Pf. 20. Bérek és egyéb körülmények megegyezés szerint. A gimnázium új iskola, jó beiskolázású, nyelvigényes osztályokkal (kéttannyelvű is). r Ai Rszahker Rt bérbe adja a Miskolc, Baross G. u. 13-15. sz. alatti, önálló vállalkozások elhelyezésére alkalmas, gázfűtéses, kiépített telefonvonal-hálózattal rendelkező alábbi helyiségcsoportjait: 0 volt dekorációsmühely 17 db helyiség összes alapterülete 156 m2 0 volt nagyker.-részleg 18 db helyiség összes alapterülete 497 m2 BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁS az ÉSZAKKER RT, szervezési osztályán (Miskolc, Baross G. u. 13-15. sz.) személyesen, vagy a 38-141/84 telefonon. 1 amperéi vendégkarmesterrel II Miskolci Szimfonikiis Zeneiül íme A nagy KE Táncszínház a Bartókban Mindenki számára létezik Először járt hazánkban Ari Rasulainen, a Tamperéi Szim­fonikus Zenekar vezető karna­gya. Miskolcon kívül Egerben és Sárospatakon vezényelte városunk zenekarát. Technikailag kitűnően kép­zett dirigenst . ismerhettünk meg benne, aki világos, ösz- szefogott mozdulatokkal, köz­érthetően tolmácsolja a mű­veket. A látványra is szép vezénylés alapos műismere­tet takart; a koncert vala­mennyi műsorszámát kotta nélkül irányította. Ha vala­mit hiányoltunk, az inkább az érzelmi mélység nagysá­ga, némelyik romantikus műben több van, mint amennyit Rasilainen elébünk tárt. Ebből a szempontból a legelőnyösebben Mendel- sohn Szentivánéji álom kí­sérőzenéjének néhány tétele szólalt meg, melyből hiány­zott a közismert Nyitány, de helyet kapott benne a rit­kán felcsendülő Intermezzo. A népszerű tételek, a tün­dértáncot megjelenítő Scher­zo, az éjszakai világot be­mutató Notturno és a sokat játszott Nászinduló légkört- teremtően csendültek fel. Liszt Les Preludes-je ugyancsak irodalmi ihletésű, a harmadik a 12 szimfo­nikus költemény közül. Nép­szerűsége vitathatatlan, ze­néje lírai, ugyanakkor sod­ró erejű, hatásos. Nehéz meghúzni azt a határt egy interpretációban, amely nem túlzott, mé^is magávalraga- dó. Ennél a programzenéi műnél, de a szünet után fel­hangzó Schubert-szimf ómé­nál is olyan érzésem volt, hogy azt a művészi pluszt nem adja bele Rasilainen, ami az előadást egyedülál­lóvá tehetné. A Liszt-mű ro­mantikus tablói; tavasz, sze­relem. vihar, falusi idill, harci riadó pedig könnyeb­ben megvalósíthatók. A „mennyei hosszúságú” C-dűr szimfónia viszont apróléko­sabb előkészítő munkát kí­vánt volna. A csupa ragyo­gás nyitó tétel, a lírai szép­ségű lassú rész, a furcsa Scherzo és a diadalittas Fi­nálé nagyobb szélsőségeket, differenciáltabb hangzáské­pet igényelt. Ezzel együtt Rasilainen keze alatt jól szólt a Miskolci Szimfonikus Ze­nekar, és lényegében a fia­tal, szimpatikus finn kar­mester bemutatkozása nem Okozott csalódást, örömmel látnánk egy bécsi klasszikus zenei program élén. Barta Péter Az Éneklő Ifjúság megyei középiskolai kórustalálkozón tizennégy énekkar vesz részt, közülük hat a miskolci. Sá­toraljaújhelyen, a Kossuth Lajos Művelődési Házban március 31-én délelőtt, 11 órakor kezdődnek a hang­versenyek, amelyeken váro­sunkat a következők képvi­selik: a Gábor Áron Ko­hó- és öntőipari Szakközép- iskola énekkara (karnagy Kriston Katalin), a Berze­Aki belép a Bartók Béla Művelődési Ház színháztermé­be, aligha ismer rá. A mis­kolciak emlékében még a ha­gyományos elrendezésében él, jó néhány évvel ezelőttről, amikor még gyakrabban láto­gatták az itt rendezett külön­böző műfajú előadásokat. Most azonban a színpad helyet cserélt a nézőtérrel, és az így kialakult szabad területet teke- te függönyökkel vették körbe. Itt játszódik a Szinvavölgyi Táncszínház legújabb produk­ciója, A nagy KE. Néhány jel­zésszerű díszlet, korhű ruhák, kevés kellék és természetesen a táncosok, és már kész is az előadás. Jóna István és a tánccso­port csaknem tízéves mun­kája nyomán alakult ki a táncszínház, amely a maga viczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakkö­zépiskola énekkara (vezetője Korompay Mónika), a Her­mán Ottó Gimnázium kóru­sa (karnagy Pagonyi Lász­ióné), az avasi gimnázium leánykara (kórusvezető Szu- hánszky Tamás, a Zrínyi Ilona Gimnázium kórusa (karnagy Homródiné Engi Zsuzsa) és az avasi gimná­zium vegyeskara (vezetője Szuhánszky Tamás). nemében egyedülálló. A tár­saság négy év óta készült a bemutatóra és az előadás- sorozatra, 16—18 éves lá­nyok és fiúk. A mostani előadás, A nagy KE nem egészen újkeletű, hiszen a három tételből álló darab első részét, amelynek a címe: Éden, már láthatta a közönség. A darab életszi­tuációkat jelenít meg. Az Éden excentrikus nép­mese. A táncjáték tulajdon­képpen azt a pillanatot ra­gadja meg, amikor egy fi­atal ember a gyermekkor „édeni” korszakának határá. ról átpillant a felnőttek el­lentmondásokkal telített, hullámzó világába. A fiú ezt álmában éli meg. A történet a mában játszódik, díszlet szinte egyáltalán nincs. A táncosok ruhái egyszínűik; legtöbbször fehérek vagy fe­keték, kevés pirossal kiegé­szítve. A fekete és fehér a jó és a rossz, végletesen ki­fejezve az élet és a halál harcát fejezi ki. A fiú ál­mában lejátszódik szinte minden jelenet, amely a fel­nőttek világában gyakran előfordul: veszekedések, ki­békülések, a nő és a férfi kapcsolata, szerelem, viadal a szerelemért. A tánc a ma­gyar néptánc motívumaira épül, de pantomimszerű elő­adásmóddal. Kiemelkedőt alakított Kövesi Diána, Boda Anita, Jónáné dr. Várhegyi Éva és Kiss Pál. Nagyon sok, mindannyiunk által is­mert dallam szólalt meg Osvay Márta zongoráján. A második tétel hangulata dekadens. A századelő sze­cessziós világa elevenedik meg a táncokban. Segítséget nyújt ehhez Ady Endre köl­tészete, természetesen meg­zenésítve. A mű Zubornyák Zoltán ötlete alapján, a „Minden odavan ...” című műsoros kazetta hanganya­gára készült. A verseket Zu­bornyák Zoltán és Pásztor Zsuzsa adta elő. A zene — Heffner Attila szerzemény« — a mai kor rockját idézi. A színhely valahol Magyar- országon, a „halálszagű bús magyar rónán,”. Az első vi­lágháború ideje elevenedik meg, amikor a férfiaknak ott kellett hagyniuk felesé­güket, gyereküket, szerel­müket. A távoliét alatt mindkét fél élete megválto­zik, a férfi hazatérte után nehezen találnak egymásra a korábban összetartozók. Mindez a háború bűne. A dekadens érzést fokozza a táncosok fehérre festett ar­ca. ami miatt teljesen el­vesztik egyéni vonásaikat, és az alulról jövő színpadi világítás, ami sejtelmessé te­szi a mozgást. A harmadik tételben ju­tunk el abba az élethelyzet­be. amikor sokszor már csak a csodákban való hit, a misztikumba való menekü­lés segíthet. A jelenetben szereplők számára a pusz­tulás, a megsemmisülés elől csak a nagy KE jelentheti a menekülést. Ne keressen senki különösebb magyará­zatot az elnevezésre. Jóna István, az előadás rendezője szerint mindenki számára létezik nagy KE, csak más néven. A táncköltemény em­léket állít a hajdanvolt Manézs irodalmi színpadnak. Az előadás végén mintegy mottóként hangzik el egy részlet Diószegi Vilmos és Bereményi Géza Sámánének című színpadi művéből: „Nap alatt élőket de nehéz otthagyni, Hold alatt élőket de nehéz otthagyni.. Rács mögött... (7.) Isten veletek! A természet végzi a saját feladatát, őszre tél, télre tapasz, tavaszra nyár. Ez a dolgok rendje. Ismét meleg a zárkánk. Ez már nem Má- rianosztra, hanem a pesti gyűjtőfogház. A háziszabály itt is ugyanaz, mint a többi börtönben. Egyévi nosztrai börtön után is­mét más helyen. Néhány napja, egy este rabóba raktak bennünket és Pestre hoztak. Ügy látszik, ez a rabmozgatás törvénysze­rű, vajon mitől tartanak? Egy első emeleti zárkában vagyok. Szem­be velünk, de a földszinten, a halálraítéltek zárkái. Lehetnek vagy harmincán, főleg fiatalok. A halálraítéltek zárkái alatt sétá­lunk a kis udvaron. Csoszogunk és jól ki­nyitjuk a fülünket. A halálraítéltek szófosz­lányai csapódnak hozzánk: — Ha rajtam állna, Pesten sok szállodát építtetnék. Biztos vagyok benne: az idegen- forgalomé a jövő. — Semmit sem lehet tudni, hogy jelént-e valamit Hruscsov látogatása! — Szentesíteni jött mindazt, ami most itt történik! — Ez nekünk nem jelent semmi vigasz­talót ... Csoszogunk és közben apró híreket mor­molunk egymásnak. Én csodálkozom, itt a kis udvaron általában csak az M. Z.-sek, vagyis a magánzárkások sétálnak néhány percnyit. No, meg a halálraítéltek. A séta után a zárkában van időnk ele­mezni a hozott híreket. Mert sok az álhír, amit maguk a smasszerok terjesztenek a rabok megnyugtatására. Ilyenek az am­nesztiáról szóló hírek; — „Kötve hiszem, hogy már amnesztiát adnának, most, amikor Nagy Imrét is fel­akasztották” — mondja a taxisofőr zárka­társa. — Küblihír ez is — bólint rá'az agronó- mus. — Magam sem hiszem — morogja leg­öregebb zárkatársunk a maszek zöldségke­reskedő, majd hozzám fordul. — Újságíró haver, te mit gondolsz? Te politizáltál, job­ban benne voltál a brancsban! — „Itt minden lehetséges, csak az am­nesztia nem” — felelem és nézem őket. Mind a négyen párttagok voltunk, és lám hova jutottunk! És az esti villanyoltási beszélgetéseinkből kiderül: valamennyien hittünk a pártban. Legalábbis néhány évig, s a törés, a meghasonlás 1953-ban követke­zett be mindannyiunknál. Azóta is forr, örvénylik bennem az önmarcangoló vita: mennyiben vagyok bűnöl? Kikkel szemben! 1950-ben lettem újságíró, tizenkét éves ko­romtól dolgoztam, voltam cipőtisztító, rik­kancs, kifutó Nagyváradon, majd a Zsil völgyében alagútmunkás tizenhat évesen. Ezután 28 éves koromig bányász, tizenkét évig vágtam a szenet! Ilyen munkás múlt­tal persze, hogy hittem a rendben! De soha, senkinek nem ártottam, mint újságíró sem! És 1953-tól kezdtem ébredezni. Már nem­csak a felszínt láttam, hanem a sötét mély­séget, ahová a pártdiktatúra tízezreket lö­kött, és ez a valóságra való ráébredés iszo­nyú volt!... Mint ahogy rohadt ez a börtönélet is! Különösen a vasárnapok nehezek, mint a mai. A forró, nyárvégi levegő megreked a zárkában. Már szürkül, vacsora után va­gyunk. Csend, csupán időnként zörren a kukucs fémlapocskája, az őr beles, tovább megy. De zajt hallunk! Cellanyitást. Onnan alulról, a halálraítéltek felől. Majd kiáltá­sok: — „Ne roppanj össze! — Veled vagyunk gondolatban az utolsó pillanatodig! — Isten veletek, fiúk! Éljen a forrada­lom! ...” Léptek koppannak, ajtó csapódik. Csend. Azután ismét zaj, ajtónyitás és kiabálás, üvöltés: — „Ki ide, ti rohadtak! Most megkap­játok! ...” Puffanásokat, nyögéseket hallunk. A puf­fanások zaja jól ismert, dolgoztatják a gu­mibotokat. Azután újabb zárkanyitás, ordí­tás, káromkodások! A börtönben jól működik a híradás. A házimunkástól másnap estig fokozatosan megtudjuk: a halálraítéltek közül szállítot­tak el egyet valami vidéki városba, ahol a forradalom alatt tevékenykedett. Ott akasz­tották fel hajnalban. A búcsúztatása miatt a smasszerok sorra verték a halálraítélte­ket. Hát ennyi történt! Summázzuk az egész nap hallottakat. Mindannyian fel vagyunk háborodva, de hát mit tehetünk? Ülünk, magunk elé me­redve. Az agrármérnök sétál, rója a cellát, négy-öt lépés oda, ugyanannyi vissza. Fel­váltva rójuk a zárkát. Így talán megmene­külünk az aranyértől. Legalábbis így gon­doljuk. Egy utasszállító repülőgép elhúz a börtön felett.., (Folytatjuk) Holdi János Középiskolai kórusok találkozója (szaniszló)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents