Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1990-03-27 / 71. szám

Szakpmbprpk irányítják a gondozómunkát Családsegítő központot szerveznek kítottak, amelyek mintegy modellként szolgálnak a tő­ként szociális kérdésekkel foglalkozó intézményhez. A városi tanács egészségügyi osztálya tehát megkezdte egy 25 fős szervezet létesítésé­nek előkészületeit. Minde­nekelőtt pályázatot írt ki a vezető személyére. Fontos, ez, hiszen az intézet irányí­tása a vezetői koncepció függvénye. A pályázatra 10 ajánlat érkezett, s kialakítottak egy elbíráló bizottságot, amely öttagú, s vezetője dr. Dobos László, a Gyermekváros igazgatója. Két héten belül kell a bizottságnak véle­ményt alkotnia a pályázók rátermettségéről, s javaslatot előterjeszteni a vezető sze­mélyére. Az így kialakított javaslatot az egészségügyi osztály vezetője terjeszti a városi tanács végrehajtó bi­zottsága elé, jóváhagyás vé­gett. Az elképzelés az, hogy az év első felében hozzák létre valamelyik bölcsőde felsza­baduló részében az új szer­vezetet. Szakembereket — jogászt, orvost, pszichológust, szociológust — alkalmaznak majd részfoglalkozásban, akik a családgondozók mun­kájának szakmai irányítását végzik. A csalásegítő háló­zatot úgy alakítjták ki, hogy a város lélekszámát és szo­ciális problémáit figyelem­be véve, idővel fejleszthető legyen. Jelenleg annyi tud­ható, hogy országosan is a legtöbb embert foglalkoztató családsegítő központ lesz, amely első ilyen intézmény­ként működik majd váro­sunkban. # Ma reggel még csak annyit lehetett tudni, hogy a vasárnap leadott szavazatok összeszám- lálása közben vezet a Magyar Demokrata Fórum, s második helyen áll a Szabad Demok­raták Szövetsége. Az is kiderült, hogy - mint arra számítani lehet ft - a legtöbb egyéni választókerületben meg kell majd ismételni a szavazást. A nagy számban indított jelöl­tek között megoszlottak a szavazatok, a megválasztáshoz szükséges voksot az egész or­szágban csak öten kapták meg. Hogyan folytatják a kampányt? - ez is kiderül tudósítá­sunkból, mely a 2. oldalon olvasható. (Kerényi felv.) W w Öreg, kellemetlen, veszélyes Fák, rossz helyen Korábban úgy döntött a városi tanács, hogy 250 böl­csődei férőhelyet — vagyis négy bölcsődet — megszüntet Miskolcon, miután ennyivel kevesebbre van igény. A megszüntetett intézmények helyett — az így megmaradt költségek alapján — család- segítő központot szerveznek. A családsegítő központ csak Miskolcon lesz vado­natúj létesítmény, miután az országban 5—6 évvel ez­előtt már néhányat megala­XXII. ÉVFOLYAM, 71. SZÁM 1990, MÁRCIUS 27., KEDD ARA: 3,50 FORINT Az pgyiket bezárták a másikat megnyitják [lelÉztMi a A főutca rekonstrukciója, tz épületek átépítése során egyre szebb, rangosabb bol­tok nyílnak a belvárosban. Az üzletek korszerűsítéséből, szépítéséből, egyúttal a vá­sárlók részére kényelmeseb­bé tételéből nem marad ki a Miskolci Élelmiszer-kis­kereskedelmi Vállalat sem. A belvárosi bolthálóza­tunk átalakulás alatt áll — tájékoztatott Ambriskó Dezső, a vállalat kereskedelmi igaz­gatóhelyettese. — A városi tanáccsal történt megegye­zés alapján bezártuk a Sze­mere utca elején levő élel­miszerboltunkat. A tanács ugyanis az egész épületet egységesen kívánja felhasz­nálni, ezért erre az üzlet- helyiségre is szüksége van. Ezzel szemben a Szemere utca térségében kapunk területet, ahol új, korszerű ABC-áruházat építünk. Az előtervek most készülnek, s remény van rá, hogy rövi­desen a kivitelezés is meg­kezdődik. Mintegy ellentételezésként megnagyobbítottuk és kor­szerűsítettük a város egyik kereskedelmi központjának számító Ady-hídnál, az Ady Endre utcában levő élelmi­szerboltunkat. A bővítés so­rán mintegy harmadrésznyi eladótérrel növeltük a vá­sárlásra szolgáló területet. Üj gépi berendezéseket ka­pott az önkiszolgáló rendsze­rű csemegebolt. A megna­gyobbított és megszépitett csemegeüzletünket március 29-én, csütörtökön adjuk át a forgalomnak. Egészségű«vi íőiskolásoknak Tudományos konferencia Második alkalommal ren­dezik meg az Orvostovább­képző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának Miskolci Oktatási Deccntrumában a tudományos diákköri konfe­renciát március 27-cn, dél­után a megyei kórház elő­adótermében. Tizenegy hallgató tart elő­adást ez alkalommal, vá­lasztott tudományos témájá­ról. Szó lesz a 2500 gramm alatti születési súlyú újszü­löttek kis súlyának terhes­ségi okairól, a művi és spontán abortusz gyakorisá­gának vizsgálatáról, s az ezekkel öszefüggésbe hozha­tó szövődményekről. Érdeklődés előzi meg a megyei kórház szülészeti osztályának egyéves művi abortuszait elemző szocio- ökonómiai vizsgálatról szóló előadást. Hasonlóan érdekes a téma, amely a megyei kórház áital végzett úgyne­vezett genetikai ultrahang- vizsgálatait elemzi: ezek szerepe és eredményessége az élettel össze nem egyez­tethető magzati fejlődési rendellenességek korai ki­szűrését teszi lehetővé. A meddő házasságok ki­vizsgálása és kezelési lehe­tőségei, s a védőnői feladatok meghatározása is új szem­pontokat mutat fel majd a soron következő előadásban. Nemcsak egészségügyi dol­gozókat, de hozzátartozókat is érdekelhet a krónikus be­teg gyermekek gondozása a családlátogatások során, va­lamint a veseköves gyerekek gondozása és ápolása is. A légszennyeződés hatásáról, a tartáshibák megelőzéséről és a fizikai aktivitás jelentősé­géről tartanak még egy-egy előadási» ^ __ ~ Hová leltek a csemeték? • A lakó is felelős Térmesterek kellenének Akinek útjában van a bo­kor, cserje, fácska, megtör- deli a járdát szegélyező aranyesőt, letépi a téren a tulipánt ahelyett, hogy a pia­con megvenné, megérdemli, hogy belefulladjon a nagy­város porába, füstjébe. De mit érdemel az, aki harminc, negyven évvel ezelőtt, az akkor emelt, és nem is egé­szen elsőosztályú anyagból épült bérházak tövébe, a fa­laktól három, négy méterre ültette a mára faóriássá nőtt csemetét? Marjas Lászlóné, a Városgondnokság igazga­tója, az évente ezerszám ér­kező, különböző bérlői pa- • nászok első számú letétemé­nyese nem csodálkozott a kérdéseken. — Gyors fásítási program lehetett ez annak idején a város régen épült lakótelepe­in, és többé-kevésbé szaksze­rűtlen munka. Hozzájárult valószínű az is, hogy Miskolc helyszűkében szenvedő város, a lakótelepek építésekor köz­művesített területeket a le­hető legsűrűbben be is épí­tették. Jó cél érdekében, mert a zöldterületet nem azért hív­juk a város tüdejének, mert szépen hangzik. Ha sok a pa­nasz az annak idején rossz helyre telepített fákra, nem azért gondolkodom el, hogy pereljek a polgárokkal, csak néha szívesen visszakérdez­nék: mi lett azzal a renge­teg facsemetével, amit az utóbbi esztendőkben évente egymillióért (egy fácska öt- ven-kétszáz forintba kerül) remélem, ésszerűen kiültet­tünk. Erdő kellene, hogy le­gyen már. Könnyebb is len­ne eltávolítani az évtizedek alatt kellemetlenné vált fér kát, ha megőriztük volna a helyükbe szánt újakat. Ezért is a sok megfontolás. — Sok botrány volt már faügyben Miskolcon, de gondolom, nemcsak ebben a városban... — Rendezett, tiszta falva- ink jutnak az eszembe sok­szor, és nem tudom, miért jjc Az épületekre ránőtt iá­kat, sövényeket eltávolítják, ha kérik az ott élők. Cseré­be remélik: -az eladott régi bérházak lakói is tudják, hogy tízméteres körzetben rendben kell tartaniuk a háztájékot. . ' ^L ÍKerényi jelvétele) érti meg olyan nehezen a városlakó, hogy ha ő közöm­bös, más sem lesz aktívabb. Nem érzi a magáénak a vá­rost, csak akkor, ha a saját bőrén tapasztalja, hogy vala­mi nem helyes. Hannoveri utam jut az eszembe, ahol kora hajnalban olyan szeme­tes, rút utcák fogadják az embert, hogy csak bámul a verőfénnyel borított, egy órá­val későbbi tisztaságra. Egy óra alatt gépek és emberek hada teszi rendbe a városo­kat mindenhol, ahol a vá­rosüzemeltetést megfelelően győzik. De ismét eltávolod­tunk a házfalakhoz közel ül­tetett fáktól, sövényektől. — A pénz kevés, arend- betennivaló sok lenne. Mit tehet mondjuk az a házlakó, akinek a pincéje dohos, a ház falai felvize­sednek attól, hogy a fa, amely nem tud róla, hogy közterületen áll, minden tavasszal kihajt, és annyi nedvességet tartalékol, amennyire neki szüksége van? — Értem, hogy amióta a város bérlakásállománya je­lentős részét eladják, a több­nyire harminc-, negyvenéves házak lakóinak ez nem kevés bajt okoz. Gyors cselekvésre biztatnám őket, de valóban cselekvésre. Heti húsz-hu­szonöt alkalommal érkezik hozzánk bejelentés, hogy a rossz helyen levő fát ki kell vágni; az igények fele jogos általában. A közelmúltban el­adott bérházakban lakók már a tulajdonukat féltik, a jár­ható utat viszont sokszor nem ismerik. Egy város nem mondhat le arról, hogy a közterületek arculatát meg­határozza, de van például egy köztisztasági tanácsren­delet, meíy szerint tízméte­res körzetben az ott lakók felelősek a háznak a meg­jelenéséért. Csak ebbe bele­fér a túl közel ültetett, ve­szélyessé vált fák eltávolítá­sa. Ha ez valóban indokolt, a beérkező jelzés alapján megnézik a kertészek, és hozzáértő szakemberek el­végzik a munkát. Miután közterületről van szó, a Vá­rosgondnokság költségére. De hadd kérjek — ki tudja hányadszor —, segítséget is. Elég régen él a 84-848-as számon hívható ügyeleti te­lefonunk, bárki igényelheti, hogy a városi háztartások­ban nem található kerti szer­számot, mást a rendelkezésé­re bocsássuk, ha mint hús­vét előtt a jó háziasszony, rendbe akarja tenni a ház­tájékot. Tudom, hogy csak beszélni nem elég, tudom, hogy — miután egy lakásszö­vetkezet sem kérte soha, hogy meg is fizesse — nin­csenek térmesterek. Tudom, hogy mi hiányzik. Baj, ha hiányzik a szó urbánus ér­telmében vett városi ember, aki nem az államtól vár mindent, hanem kialakít, betart és mással betartat egy kötelező szokásrendet. A vá­ros üzemeltetésére és fenn­tartására ebben az évben ^27 millió jut. Az itt élők segítsége nélkül nagyon ke­vés. M— .

Next

/
Thumbnails
Contents