Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1990-03-21 / 66. szám

AKAR ÖN SPECIÁLISÁN KÉPZETT SZAKEMBER LENNI, ÜJ ISMERETEKET, ÉS ÚJ SZAKKÉPESÍTÉST SZEREZNI? Várja a SZTÁV-PROGRESS Oktatási, Továbbképzési és Szolgáltató Kft. áprilisban induló tanfolyamain: 1 KÉPESÍTETT ÁRKALKULATOR 300 óra Heti két alkalommal, délután. 2. FELSŐFOKÚ RAKTARGAZDALKODÖ 300 óra Heti két alkalommal 3. IRATKEZELŐ-IRATTÁROS! TANFOLYAM ÉS SZAKVIZSGA 70 óra Intenziven 2 hét alatt 4. GÉPIROTANFOLYAM 100 óra Heti két alkalommal, délután 5. GYORSÍRÁS 200 óra Heti három alkalommal, délután A képzésekkel kapcsolatban munkaidőben felvilágosítást ad: Skoda Lászlóné és Sáriné Szilvási Enikő az 52-966/ 129-es telefonon. VARJUK JELENTKEZÉSÉT! XZmV-PROGRéft' OKTATÁSI,-TOVÁBBKÉPZÉSI-ÉS SZOLGÁLTATÓ Kft Speciális kenőanyagok Forgalmazza i az Építőgép Rt. A BÍRÁL LUBRICANTS NORWAY olyan kenőanyagok gyártására specializálódott, melyek porális molekuláik se­gítségével súrlódás- és kopásálló sima filmréteget alakí­tanak ki az alkatrészek felületén. A BIRAL-sorozat szá­mos speciális termék kenésére, berendezések karbantar­tására szolgál, az ipar minden területén alkalmazható az elektronikától és a speciális precíziós műszerektől kezdve az élelmiszer-, műanyagiparban a nehézipar minden te­rületén. A BIRAL-kenöanyagok használatával nő a kezelt anyagok terhelhetősége és élettartama, és emelkedik a termelékenység. Ezeket a speciális anyagokat megvásárolhatják Miskol­con az Építőgép Rt. Jókai utcai 13-15. szám alatti kői- csönzöboltjában. Kaphatók az adalékanyagok közül pél­dául: olajkoncentrátum, olajstabilizátor, hajtómü-koncent- rátum. Az aetcsclok családjából folyékony zsír, amely ma­gas hőmérsékleten is használható, rozsdagatló, kapcsoló és felülettisztító berágódásgátló, formavédö- és tisztító, gyorsan száradó kenőfilm, hideg cink galvanizáló. A zsí­rok közül kenőzsír magas hőmérsékletre, fehér- és mü- szerzsír, valamint hosszú szálú kenőzsír. Az egyéb termé­kek közül olyan speciális összetételű tapadásgátló, amely gátolja a csapszegek, menetek, csavarok és tengelykap­csolók berágódását. Az ipari olaj pedig láncok és szál­lítószalagok speciális kenőanyaga. Várja vásárlóit a BÍRÁL termékek gazdag választékával az Építőgép Rt. miskolci boltja. Telefon: (46)37-190. ÚJRA MISKOLCON A SZOLNOKI CSAPATI TISZTITOTTRUHA-VÁSÁR A VASAS MŰVELŐDÉSI Nyitva: HÁZBAN szerda 9.00-18.00 csütörtök 8.00-13.00 péntek 8.00-11.00 szombat 8.00-16.00 vasárnap 8.00-13.00 A JOVÖ DIVATJA, TAVALYI ÁRON l gra keltene fogatimazni a% alapító okiratot Nemrég még arról akartam írni, mennyit ér a kultúra, ha diósgyőri Y Mára már kiderült - egy újságcikk és két rádió­riport nyomán: semmit! Sem­mit, mert akik ma intézik „kö­zös dolgaink" képtelenek meg­szabadulni egy idejétmúlt, szűk keresztmetszetű szemlé­lettől. Racionalizálásról, haté­konyságról, átalakításról, új­ragondolásról beszélnek, mi­közben felszámolnak, bezár­nak, elkótyavetyélnek, tönkre­tesznek. Jórészt ugyanazokról a személyekről, szervezetekről van szó ma is, mint tegnap és tegnapelőtt. A Diósgyőri Vasas Műve­lődési és Oktatási Központ nem egyedi eset. Jelenség. Már a születés pillanatá­ban tetten érhető, hogy a rendelkezésre álló pénz, a megfogalmazott funkcióknak megfelelő épületigény nem volt összeegyeztethető. Az alapító okirat nagyvonalúan tág értelmezhetősége a fele­lősség elkenésének tipikus példája, kezelői, működtetői jogosítványok és követelmé­nyek szabad értelmezésére, és azok következmény nél­küli figyelembevételére adott lehetőséget. A működtetői jogokat olyan szakszervezeti bizottság gyakorolta, amely a tényleges vállalati erőfor­rások fölött nem rendelke­zett. A szakszervezeti irá­nyító apparátusok szaksze­rűtlensége. hozzá nem értés­től. személyi ellentétektől színezett, a valódi érdekeket felmérni nem tudó. de fel­vállalni sem akaró tisztség- viselők felelőtlensége tovább rontotta a helyzetet. Így a ma előállt állapotért nem a csődöt öröklő Dimag Rt. ve­zérigazgatója és apparátusa a felelős, hanem az előd, formailag még ma is jog­utódnak tekinthető szakszer­vezeti vezetés, illetve annak apparátusának irányítói. Eb­ben természetesen más fele­lősség terheli a volt LKM, és más a Bigép szakszerve­zeti vezetésének lelkiismere­tét. de nem menthető fel a városi tanács sem. Már most leszögezhetem, hogy a valós érdekek, a tényleges igazságok ebben az ügyben sokáig nem, s ta­lán még ma sem számíta­nak. Ami hatott, az a fél­igazságok mögé bújtatott személyi presztízsharc, a ha­talmi hierarchiában elfog­lalt helyből fakadó akarat­érvényesítés. a kicsinyes ön­zés. a „majd én megmuta­tom nektek, ki az erősebb” szemlélet. Mindig arról volt szó, hogy az ebben az in­tézményben dolgozó, hivatá­sukat, munkájukat szerető, netán vezető állásban lévő emberek a székhez ragasz­kodva túllihegik saját fon­tosságukat. és nem arról, hogy a közel százéves múlt­ra visszatekintő, több, mint 100 millió forintos költség­gel létrehozott, még 1989- ben is húszezer üzemi dol­gozót, valamint nyolcvan- ezer. a kerületben lakó em­bert kulturális programmal ellátó Diósgyőri Vasas Mű­velődési és Oktatási Köz­pontot céljainak megfelelőb­en lehessen működtetni, s ne lehessen szétzülleszteni, majd eladni, ötleteinket, ja­vaslatainkat öt éve negyed­évenként tettük le a fel­ügyeletet gyakorlók asztalá­ra, sem meghallgatást, sem megértést nem találva. Azt nem vetem a szemé­re a Dimag Rt.-nek. hogy nem hajlandó egyedül fel­vállalni az évi 22 millió fo­rintos költséggel működő in­tézményt, amikor a Diós­győri Gépgyár majd 10 esz­tendeje 1,2 millió forinttal, a városi tanács pedig 1,7 millió forinttal járult hozzá a fenntartás költségeihez. Azt azonban igen, hogy mi­lyen jogon akarja eladni a jelentős dolgozói hozzájáru­lással (téglajegy) épített ré­gi. állami és vállalati hoz­zájárulásból épített új mű­velődési házat, amely hoz­zájárulásról tudni kell, hogy a dolgozók béréből elvett jó­léti alapról van szó. amely­nek felhasználósáról meg­kérdezésük nélkül döntöttek. Az etikátlan viselkedés mintapéldája azonban a Di­ósgyőri Gépgyár szakszerve­zeti vezetésének az a sze­mélyes indulatoktól fűtött, Janus-arcú viselkedése, amelyet ebben az ügyben tanúsít. Már rég megbánta, hogy beszállt az új művelő­dési központ építtetésébe, maid működtetésébe, hisz helyi, tényleges vállalati, dolgozói igény erre akkor sem volt. Az 1980-as évek elején a Digépben kialakult válsághelyzetet ürügyül használva az addig 2,2 mil­lió forintos támogatást 1,2 millió forintra csökkentet­ték. s a rendszerre jellemző módon szóban — írásban csak széljegyzetként a mar­gó szélén — vállalták a DVMOK Marx téri épülete villanyszámlájának kifizeté­sét. amelyet saját dolgozóik, testületeik élőét mind a mai napig eltitkoltak. A bőkezű támogatásból, az 1.2 millió forintból kezdet­ben 450 ezer, ma 800 ezer forintot a gépgyár területén működő könyvtárra, és munkahelyi művelődési te­vékenységére fordítottunk vissza. 1989 áprilisában a mai érvényben lévő költség- vetés felrúgásával közölték; a villanyszámla fizetését neim teljesítik, amennyiben azt mi nem tesszük, úgy azt az 1,2 millió forintból levon­ják. Ezután a felelősségtől áthatott, a közös ügyekért elkötelezettséget vállaló ma­gatartás lépett életbe, amelynek komolyságát az a tény húzta alá, hogy egy fenntartott támogatja a fenntartó vállalatot. Azt a jogát a Digépnek természe­tesen nem vitatom, hogy olyan partnerekkel szerződ­jön. és olyan célokra adjon pénzt, amelyet iónak lát, azt azonban igen. hogy a vállalt kötelezettséget vagy tisztes­ségesen betartja, vagy az* korrekt módon mondja fel. Hasonlóképpen kifogásol­ható a városi tanács szem­lélete is. Tíz éve 1,7 millió forint támogatást nyújtva, egyoldalú haszonélvezője a területi feladatokat ellátó intézménynek. Azt sem ve­szi figyelembe, hogy e vá­rosrész a város egyik, ha nem a legnagyobb lélekszá­mú lakóterülete, helyileg is a két nagyüzem települési helye. így a város egyik leg­jelentősebb anyagi forrása. Ez persze, nemcsak a műve­lődési központtal szembeni tartózkodó magatartásában mutatkozik meg, hanem ab­ban is, hogy az Eszperantó tértől Lillafüredig nincs egyetlen filmszínház, alap­ellátást biztosító könyvtár sem. Az alapító okirat gyöke­res újrafogalmazásával, az intézményrendszer feladat­körének, ehhez szabott struktúrájának teljeskörű átdolgozását kell elvégezni, amelyhez legelső lépés a tu­lajdonjog kérdésének tisztá­zása. A tulajdonos — véle­ményem szerint — a Dimag Rt. és a városi tanács le­gyen, részvényes alapon, le­hetőséget adva arra, hogy a nem is távoli jövőben a tu­lajdonos a majdani haszná­ló. a kerület lakossága le­gyen. Jogszabályi garancia kell arra nézve is, hogy a tulajdonosok a használók beleegyezése nélkül az in­tézményeket ne idegeníthes- sék el, ne zárhassák be. Rossz megoldásnak tarta­nám. ha a jelenlegi intéz­ményrendszert két önálló egységgé bontanánk, és a tulajdonjog e különállást szentesítené. A tulajdonlást követően a fenntartás költségeinek a meghatározására kell töre­kedni. amely az alapműkö­dést, a rendszeres nyitva tartást garantálja. A non- profit érdekeltségű kulturá­lis tevékenység finanszírozá­sát. így a könyvtár, és a műkedvelő művészeti cso­portok munkáját is itt kell biztostíani. Jelentő« és fon­tos szerepet vállalhat az in­tézmény a Dimag Rt. részé­i-e a szakemberek át- és to­vábbképzésében. az elkövet­kezendő évek anyagi hasz­not is jelentő szociális tevé­kenységének vállalkozássze­rű megvalósításában. Tevé­kenységi körében megma­radhat. sőt bővíthető a je­lenleg is meglévő szórakoz­tató és közhasznú ismeret- szerzésnek mind a bevétele«, mind pedig az ingyenes vál­tozata. Lehetővé kell tenni, hogy a kerületben meglévő kis­közösségi igények kielégíté­sének adjon helyet a Marx téri épület. Így elképzelhető az is, hogy a további támo­gatók egy-egy célra adhat­nak támogatást, később pe­dig maga a lakosság is köz­vetlen. vagy közvetett forin­tokban is kifejezett támoga­tója lehet az intézménynek. Ha a jelenlegi állapot to­vább tart. a művelődési központ dolgozói nemhogy hasznos szakmai munkát nem végeznek, s nem csu­pán a meglévő könyvállo­mányt és eszközöket kótya­vetyélik el, hanem belátható rövid hónapion belül össze­omlik a DVMOK. és az em­berek az utcára kerülnek. Az első felmondólevelek már megfogalmazódtak. A jövő csak kulturált munkással Válhat valóra. Fél-, vagy teljes anrlfabéta, könyvet nem ismerő, közös­ségi létet nem tisztelő, sem­milyen értéket fel nem vál­laló emberekkel társadalmat működtetni, munkát végezni ma már nem lehet. Rondzik András a DVMOK igazgatóhelyettese ■ Rács mögött... (1.) Így kezdődött Nem a bosszú, és nem a leszámolás gon­dolata vezette a toliam. Csupán figyelmez­tetni akarok: soha többéi • Este. Csendesnek ígérkező télvégi este. Igen. Tél vége, 1957. március nyolcadikát mutat a naptár. Még jó két hét a tavasz első napja. Vajon mi lesz két hét múlva? Magam vagyok a Miskolc-Tapolca Sze- beni utcai első emeleti szobámban. A vil­lany fénye szétömlik a silány bútorokon, hiába az albérlet nem a pompa világa. Az ablakon túl aprózva szemerkél az eső, va­lahol kutya ugat, majd vonítva felel egy másik. Valami furcsa, rossz előérzet motoszkál bennem, talán a városbeli hírek? Lehet. Ma két ismerősömet tartóztatták le. Az ördög, tudja annyi mindent össze-vissza beszélnek az emberek. Tény, hogy hiába hívtam telefonon mind a két ismerősöm, egyikőjük sem jelentkezett. Meg aztán va­lamiféle Műkről beszélnek, nem, suttog­nak a városban, ami azt jelentené: már­ciusban újra kezdjük! De kikkel-mivel? Különben is az országot megszállták a szovjet csapatok, és a karhatalmisták; a volt A. V. H-sok és pártfunkcionáriusok egy része, pufajkás segéderővé vált. Nyílt utcán verik a népet. Fegyver, gumibot van, az utóbbiból egy vagonnal küldtek a csehek. Szép ajándék, méltó, egy demok­ráciával dicsekvőnek. Ideges vagyok a miskolci Avas presszó­beli jelenet miatt is. Délután ott ittam egy kávét, s a szomszéd asztaltól egy funkcionárius átszólt: — Na te Pilvax-hős, téged is elintézünk az Északban megjelent cikkeid miatt! Hát igen. 1956. október 31-én jelent meg a „Gondolatok” című cikkem. A szovjet csapatok kivonását, semlegességet és ENSZ csapatokat kértem. Azután 1957. február végén „Az Egyetemen voltam” címmel ír­tam az ott történtekről. Tanárokat, egye­temistákat vertek végig a pufajkások, so­kat letartóztattak. \Ma egy jóakaróm figyelmeztetett: Pró­bálj kijutni az országból, vagy tűnj el Miskolcról, különben neked is véged .. Mosolyogtam és azt feleltem: „Ez a hazám, nem disszidálok, nem búj- dosok, amit írtam, vállalom érte a felelős­séget!” De mi ez? Valakik dübörögve jönnek fel a villa lépcsőjén. Az ablakhoz lépek, a kertben elemlámpafények pásztáznak és hirtelen kivágják az ajtót. Két civilruhás, géppisztolyos ront be. Rövid, pattogó han­gon beszélnek: „Kezeket fel, arccal a szekrénynek!” Végigmotoznak, majd újabb parancs: „Házkutatási és letartóztatási pa­rancsuk van! Vegye fel a kabátját, hozza az igazolványait és indulás kifelé!” A villa előtt az utcán öt tonnás nyitott platójú teherautó. Körülötte hat fegyve­res, gumibotos pufajkás. Vigyorognak, ket­tő mintha ismerős lenne. Az esti sötét­ben alig látok. Feltuszkolnak a platóra, a két civil a sofőr mellé ül. A többiek, a pufajkások utánam másznak. Körbefog­nak, a teherautó elindul. Vékonyan per­metez az eső. Felhajtom a kabátgallérom. Ahogy elhagyjuk a strandot, akkor ér az első ütés, a fejemen. Elkábulva zuhanok a platóra. Feltápászkodom, de csak tér­delni tudok. Űjabb ütés, egy-kettő, tíz, száz, a gerincemre zuhognak a gumibo­tok. Csak nyöszörgők, a gerincemben mintha tűz folyna. A teherautó megáll. A kohászatból jön egy szerelvény. All az au­tó és az ütések csak zuhognak, zuhognak. Azután indulunk. Már alig érzek valamit. Valamelyik pufakjás csak pofoz. Állandó­an a bal fülemen csattognak az ütések. Azután... azután megállunk az A. V. H. épülete előtt. Leráncigálnak a földre és vernek és ütnek, amíg be nem löknek az A. V. H. alagsori celláinak egyikébe. Végigrohanok a betonon. Gyér világos­ság. Valaki fölém hajol; mitnha ismerős lenne: — „Már vártunk, öregem —mond­ja és int egy másiknak. Fekszem a priccsen. Igen. Az ismerős Ganzman Alfréd, a tanácsi hangos híradó technikusa. Jó, hogy van egy ismerősöm. Alig tudok mozdulni. És napokig sem. Ganzman Frédi (valahol Izraelben él, re­mélem él) naponta tekerget be vizes le­pedőbe. A testem mint a szivárvány, pi­ros, zöld, kék, fekete, és a gerincem ret­tenetesen fáj, a bal fülemre alig hallok. Mellettem egy mezőkövesdi jajgat, szin­tén aznap lökték a cellába. Hát így kezdődött 1957. március nyol- cadikán... (Folytatjuk) Holdi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents