Déli Hírlap, 1990. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-06 / 31. szám
60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írták, irtuk Mozipalota, Petöfi-szobor, művészklub REGGELI HÍRLAP, 1930. FEBRUÁR 2. A tervek között első helyen említjük meg a városi mozi palota megépítését. Ez úgyszólván létszükséglet a városi háztartásra nézve. A polgármester is több ízben ilyen értelemben nyilatkozott. Ez az álláspontja ma is. — Vallom, amit már több ízben mondottam, — jelentette ki munkatársunknak —, hogy az Apolló mozi mai elhelyezése mellett nem érhet el olyan eredményt, amelyre pedig a jelek szerint joggal és okkal számíthatna. Éppen ezért régtől fogva tervezem már a városi mozipalota megépítését. Erre talán a tavasz folyamán sor kerül. Máris többrendbeli ajánlatot kapott a város a moziépület emelésére. A részletek és a tervezett mozipalota helyének megjelölése azonban ma még nem kívánkozik a nyilvánosság elé. A mozipalota építése tehát elhatározott terve a városnak és kedvelt törekvése a polgármesternek. Erre a mozipalotára szükség is van. A mozi a maga szédületes technikai fejlődésével egyre szélesebb közönséget hódít. És ma, a hangos film korában egyre több indok szól a korszerű és a mindenfajta igényeket kielégítő mozipalota megépítése mellett. ÉSZAKMAGYARORSZÁG, 1950. FEBRUÁR 26. A Petőfi-centenárium alkalmából Miskolc dolgozói egyakarattal határozták el, hogy szobrot állítanak a forradalom halhatatlan költőjének, Petőfi Sándornak. A megalakult Petőfi-bizottságnak az volt a terve, hogy a szobor felállítását ez év március 15-re megvalósítja. A szoborra kiírt első zártkörű pályázat azonban eredménytelen maradt, mert a felkért szobrászművészektől beérkezett pályaművek közűi, a széles körű bírálóbizottság egyöntetű ítélete szerint, egyik sem volt alkalmas arra, hogy tökéletesen fejezze ki Petőfi forradalmiságának eszmei jelentőségét. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a tervek benyújtására szánt határidő rövidnek bizonyult, és a felkért művészek nem mélyedhettek el annyira feladatukba, hogy a nagy célnak megfelelő szobortervet készíthettek volna. Nemrégen Miskolcon járt a népművelési minisztérium, s az Iparművészek és Képzőművészek Szövetségének képviseletében egy háromtagú bizottság^ amelynek tagjai Páczai Pál, a kiváló szobrászművész, Lipus Sándor és Kolba Tivadar voltak. Ez a bizottság is felülbírálta a beérkezett pályaműveket, és egyetértett a miskolci bírálóbizottság döntésével. A Petófi-bizottság szerdán ülést tartott, s az említett háromtagú bizottság javaslatát magáévá téve, úgy határozott, hogy új, zárkörű pályázatot ír ki, és ezúttal az első pályázaton részt vett művészek közül Kocsis András, Csorba Géza és Ungvári Lajos szobrászművészeket kéri fel új pályaművek benyújtására. A felkért művészek számára megfelelő, hosszabb határidőt tűz ki, hogy szobortervüket alaposabb elmélyedéssel készíthessék el. A szobrot 1951. március 15-én fogják felállítani. DÉLI HÍRLAP, 1911. FEBRUÁR 15. A művészklub a miskolci művészek fórumának készült. Olyan fórumnak, ahol a klub tagjai közvetlenül. kötetlen formában vethetik fel gondolataikat, számolhatnak be egymásnak eredményeikről^ válságaikról, szerezhetnek őket érdeklő és érintő információkat, fejezheti« ki önmagukat nem a megszokott módon, kísérletezhetnek a többiek értő és bíráló közössége előtt. Minden rendben ment volna, ha már korábban meg lett volna az egymást ismerő, értő és becsülő közösség, amely csak fórumára vár, ahol kifejlesztheti és kifejezheti önmagát. Ilyen közösség nem létezett, és még a mai napig sem alakult ki, nemhogy a különböző, de az azonos művészeti ágak képviselői között sem olyan kapcsolatok, melyekre bízvást rámondhatnánk, hogy jó közösséget tartanak össze. Pedig itt kell keresnünk a megoldást. A klubnak, hogy betöltse feladatát, elsősorban közösségkialakításra kell törekednie. Arra, ami a továbblépés egyetlen és kizárólagos feltétele. Hogy milyen úton-mó- don? Csakis a munkáén. A művészek közös, egymással és egymásért, de légióként a közösségért végzett munkáját felhasználva. Az egyik célhoz vezető út talán a különböző művészeti ágakhoz tartozó alkotók bemutatkozása lenne. Nem kizárólag egy-egy személy produkciójára gondolunk elsősorban, hanem két-há- rom más-más ág képviselőjének közös fellépésére. A másik fontos feladat, amely ennek a közelebb ke- rülési folyamatnak a terméke és továbbalakító ja is lehetne, s amit mi különösen hiányolunk, a hivatalos programokon túl a közvetlen, játékos légkör kialakítása. A játék nem más, mint a képességek következmény nélküli fejlesztése. Gondoljunk a játszó gyermekre, de a ludens felnőttekre is figyelhetünk... Közelebbi példaként elég idézni a Nyugat művészgárdájának híres játékosait, akik rengeteget profitáltak a képességfejlesztő intellektuális játékokból, s az azoknak helyet adó irodalmi kávéházak légköréből. Most mozgolódik néhány agilis ember a művészek között, akiknek célja a fentiekhez hasonló klubélet kialakítása. Ök már rájöttek, hogy a lehetőségeket nemcsak elfogadni kell, hanem alkalomadtán meg is kell teremteni. Különösen a szubjektivekkel van ez így. Mert az objektív lehetőség adott: a klub, amelyre sokan vártak. Életet „Összehajtogatott Szajna-part” Magángaléria Miskolcon Neve még nincs az éveknek Nyugdíjasokat, idős embereket várnak holnap — reggel 8-tól 12 óráig — a Hazafias Népfront Széchenyi 70. szám alatti tanácskozótermébe. Itt az „Életet az éveknek” országos szövetség megyei vezetősége szervez számukra tanácsadást: szakemberek adnak majd pontos választ, megoldási javaslatot jogi, szociális, és üdüléssel kapcsolatos problémáikra. A lelki .szabadság koncertje A lelki szabadság koncertjeként hirdeti műsorát a több ország fiataljaiból álló Shaddai csoport és a Charity kórus, amely először szerepel hazánkban. Miskolcon a Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központban mutatkoznak be, a Biblia a zenével kísért pantomimelőadás témája. A 12-én este 6 órakor kezdődő előadásra diákoknak 10, felnőtteknek 20 forint a belépő. Ha nehezen is, de csak testet ölt a vállalkozó szellem Magyarországon, így Miskolcon is: különféle vállalkozások jönnek létre, úgyszólván a semmiből. Közös jellemzője ezeknek a vállalkozásoknak (természetes módon) a cél: mielőbbi és minél nagyobb nyereség megszerzése. Már csak azért is különös, hogy két miskolci fiatalember nem egyebet vett a fejébe, mint hogy magán- galériát nyitnak. Jurecskó Lászlóról és Kis- honthy Zsoltról van szó, őket faggattuk nem mindennapi terveik felől. Mivel közös ötletről, annak közös megvalósításáról van szó, s e tárgyban láthatóan nagy az egyetértés közöttük, a beszélgetés folyamán nem tüntettük fel, melyikőjük adott éppen választ a kérdésre. — Aki ma vállalkozik, nagyon is megnézi, hová teszi a pénzét. Nyilván olyan vállalkozást keres, ahol leggyorsabban forog a pénz, és legtöbbet fial, A magángaléria ötlete ezek fényében azt sejteti, hogy két sértődött emberről van szó ... — Nem vagyunk sértődöttek, inkább rájöttünk valamire. Mindketten művészettörténészként dolgozunk már évek óta itt Miskolcon, a Galériában, illetve a múzeumban. Ez az idő elég volt rá, hogy eldőljön: az elképzeléseinket ezen a struktúrán belül megvalósítani nem tudjuk. — Mi ez az elképzelés? — A legrövidebben talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy kerüljenek a helyükre az értékek Magyarországon. Ez általában is igaz, a mi esetünkben nyilván a művészetek, a képzőművészet területéről van szó. Ma Magyarországon gyakorlatilag nincsen műkereskedelem, és nincs valódi kapcsolat a művészek és közönségük, a gyűjtők, képvásárlók között. — Tehát műkereskedésröl — Tarka. Ami persze nem jelent összevisszaságot. Szeretnénk egyfajta — szakszerűen válogatott és értékén nyilvántartott — keresztmetszetet adni a kortárs művészetről (benne a miskolci művészekkel). Segíteni akarunk az embereknek, akik — valljuk be — meglehetősen elbizonytalanodtak a mai művészet megítélését illetően. Mi úgy adjuk majd el a képeket, műtárgyakat, hogy rövid értékelést is kap hozzá a vásárló. Ha kívánja, akkor bővebbet is.- Nehéz eldönteni most, da alapvető kérdésnek tűnőt: lesz-e vajon megfelelő kereslet, vagy ha úgy tetszik, el tud-e tartani Miskolc egy ilyen műkereskedést és goié* riát? — Egyrészt — bármilyen hihetetlen — nem a meggazdagodás a célunk, másrészt pedig úgy gondoljuk, hogy a város, az itt megforduló idegenekkel és a külföldi tevékenységünk együtt már eltart egy ilyen vállalkozást. Ketten a baráti körből A MTESZ-főtitkár és a volt szóvivő országok tudományos-műszaki szervezetének, tagja a Mérnök-világszövetség Végrehajtó Bizottságának, és a Tudományos Munkások Világszövetsége Végrehajtó Bizottságának. És — nem utolsó sorban — Borsod-Abaúj- Zemplén, pontosabban Tárd szülötte vagyok. Miskolcon végeztem el a polgárit, Egerben a középiskolát, Budapesten az egyetemet. Ügy gondolom, jól ismerem a kor, a világ kihívásait, a magyar valóságot, lehetőségeinket. Továbbra is a műszaki haladásért, benne Borsod-Aba- új-Zemplén fejlődéséért, fejlesztéséért kívánok tevékenykedni mind a MTESZ- ben, mind az említett szövetségekben, mind a parlamentben. * Dr. Tóth János A Borsodiak Budapesti Baráti . Körének múlt heti rendezvényén — a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központban találkoztak mintegy százan — az ismerősök, pontosabban: országosan ismert személyiségek közül dr. Tóth Jánost, a MTESZ főtitkárát, és Major Lászlót, a néhai MSZMP Központi Bizottságának volt szóvivőjét kértük rövid beszélgetésre. Arról kérdeztük őket, hogy miként alakul sorsuk a közeljövőben. Tóth János: *am sió... — Nem egészen, Hüefcve nem „csak” műkereskedés. Miikereskedés és galéria együtt. Mindezt peressé nem fennkötten, nem oszlopcsarnokban kell elképzelni, hanem maratjuk úgy, mintha a Szajna-part egy darabját — Egy „összehajtogatott Szajna-partnak" is elég nagy a helyigénye. Manapság pedig nem könnyű üzlethelyiséget keríteni, illetve hatalmas pénzekbe kerül. — Mindketten mindent beleteszünk ebbe a vállalkozásba: részben megpályáztuk az újrakezdési kölcsönt, részben pedig egyikőnk úgy cseréit lakást, hogy az alkalmas legyen erre a céira. — Mivel jártam a helyszínen, el kell árulnom: nem kis áldozatról van szó. A majdani galéria ma egy leromlott állapotban levő, öreg, Széchenyi úti ház, mely galériának talán alkalmas, de lakásnak ... — Gyönyörű, 'boltíves, nagyméretű alagsori helyiség tartozik hozzá. Itt — körülbelül 40 négyzetméteren — működne a műkereskedés. felette pedig van egy ugyanilyen méretű szoba, az lesz majd a kiállítóhelyiség. — így néz ki tehát a keret. S a kép milyen lesz, amely belé kerül? — A külföldi tevékenyég alatt mit kell érteni? — Részben belföldit: v&J faljuk majd a műtárgyak külföldre viteléhez, ajándékozáshoz szükséges — meglehetősen komplikált — ügyintézést. Másrészt „valódi külföldi” tevékenységet is akarunk végezni: kiállítások szervezését, rendezését, kapcsolatot szeretnénk létesíteni kinti galériákkal, kint élő magyar művészekkel. — Mikor nyit a (név híjén hívjuk igy oddig) miskolci magángaléria? — Áprilisban szeretnénk megnyitni: addigra remélhetően elkészülünk az átalakítással. Vállalkozásunk azonban már február közepén elindul azzal a tevékenységi formáinkkal, amelyről eddig még nem beszéltünk. — Mi terme oz? — Vállaljuk szakértői vélemény készítését, bármilyen műtárgyról, alkotásról, írásban. Ez a szakvélemény nem használható mondjuk egy bírósági eljárás során, art» azonban nagyon is alkalmas. hogy az emberek tisztában legyenek vele, má is van a birtokukban. Azt tapasztaltuk, «re mind nagyobb az igény. Kiss József Bükkaljai borverseny — Hadd büszkélkedjem el vele, hogy a MTESZ három szakemberét kérték fel arra, elsőként engem, hogy az országos listán képviselőjelöltként induljak. örömmel mondtam igent, már csak azért is, mert eddig is igyekeztem becsülettel, a legjobb tudásom szerint képviselni választóimat a Parlamentben, ahol már a harmadik ciklusban vagyok országgyűlési képviselő. (Legutóbb egv párton kívüli professzor volt az ellenjelöltem a XII. kerületben). — Elnöke vagyok az Országgyűlés nyolcvan tagú gazdasági modernizációs és műszaki fejlesztési frakciójának, főtitkára a KGST; ajc Major László (Herényi László felvételei) Major László: — Néhány párt ejtőernyősnek titulál, amiért Horn Gyula argentin nagykövetnek nevezett ki. A parlament külügyi bizottsága jóváhagyta a kinevezésemet, amit egyáltalán nem érzek ejtőernyőzésnek, ugyanis eredetileg külügyi dolgozó voltam. Az MSZMP engem kölcsönkért onnan, és most visszavett a külügy. Szűrös Mátyás aláírására várok — várunk —, illetve arra, hogy valami modus vivendi szülessék az ellenzékkel. Sz. G. Az emődi művelődési ház és könyvtár február' 26-án, hétfőn délután négy órakor borversenyt rendez, amelyre várja az emődi és környékbeli termelők nevezését. A zsűriben dr. Lengyel Mik- lósné Berecz Judit kertészmérnök, Keczel István főborász, dr. Farkas Attila borász, valamint a pályázók közül választott tagok lesznek. A borversenyre február 22-én, délután 4 óráig lehet nevezni a könyvtárban fehér, vörös és gyümölcsborokkal. Minden fajtából kétszer fél litert kérnek a szervezők, fehér üvegben leadni, mintának. A nevezési díj 50 forint fajtánként. (Egy tor; meló több borfajtával is pé-' ly ázhat) A nyertesek oklevelet és jutalmat kapnak. A nyertes borokról a zsűri ajánlást ad a felvásárlóknak és a forgalmazóknak. \ A gőgös hercegnő A Pesti Meseszínkör A gőgös hercegnő című zenés mesejátékkal szerepel ma Miskolcon. A Vasas Művelődési és Oktatási Központban délelőtt 10 órakor kezdődött az első előadás, délután fél 3-tól pedig megismétlik a műsort. * a ás' Siti •,3 & ■M .sót í Ü » i i
