Déli Hírlap, 1990. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

Családsegítő központot akarnak Meo lehet-e állni a lej tón? Az öregektől a gyerekekig süket is. Megoldhatná példá­ul az az intézmény azt is, hogy a felügyeletre, gondo­zásra szoruló, de nem fek­vőbeteg öregeknek átmeneti otthont biztosítson. Mondjuk addig, amíg egy család va­lahogy megpróbálja megol­dani az idős hozzátartozó napi gondozásának a mai rabszolgatempójú, robotolós világban szinte megoldha­tatlan ügyét. • AKIK MÉG NEM TARTANAK OTT... Működne itt gerontológiai tanácsadó, és gyermekmeg­őrző, -gondozó is. Ez utóbbit ugyanúgy, mint az öregek esetében — önköltséges ala­pon, térítésért lehetne igény, be venni. A családsegítő központ lehetne az otthona a különféle önsegítő szerveze­teknek is. Ezekből túl kevés működik hazánkban, talán azért is, mert eddig csak úgy lehetett „öntevékeny­kedni”, ha valamilyen szer­vezethez csatlakoztak. A családsegítő központ a felszabaduló bölcsődei he­lyiségekben kapna helyet — hiszen hálózatépítésről van szó. Ha minden jól megy, akkor március 31-el létre­jön a központ. S hogy mit jelent a „minden jól megy”? Elsősorban azt, hogy a vá­ros költségvetésében lesz pénz erre. Az éves tervet azonban még nem fogadták el, így semmi sem biztos. De remélhetően a tanács­tagok és a tervkészítők is belátják majd, hogy az in­tézményre szükség van. Szükség, mert munkát ad sokaknak, és azért is, mert ostobaság lenne azt hinni, hogy az, aki még nem ke­rült a lejtőre, azáltal meg­őrizheti pozícióját, ha nem törődik azokkal, akik már szánkáznak lefelé, a mély­be ... (Un# Napjaink áldozata a csa­lád — ehhez a tényhez alig­ha férhet kétség. Ha a lej­tőn lefelé csúszó emberrel találkozunk, szinte teljes biztonsággal megjósolható: a háttérben ott egy szétroncso­lódott, önmagán segíteni képtelen család. A szociális háló kifeszítése eddig több­nyire csak politikai szólam, így a tanácsok kezdenek rá­jönni: vagy csinálnak vala­mit saját erőből, vagy még jobban teret nyer a nyomor. Miskolcon, ha minden igaz, családsegítő központot hoz­nak létre hamarosan. • TUDATLANUL, SODRÓDVA S. hogy mit csinálna egy ilyen központ? Megpróbálná arra rávezetni a rászoruló­kat, hogyan segítsenek ma­gukon. Azaz, megkísérelné elérni, hogy egy családnak ne romoljon annál jobban a helyzete, mint amennyit az általános gazdasági, társa­dalmi helyzet feltétlenül in­dokol. Ügy is fogalmazha­tunk: a társadalom terem­tette hátrányokból megpró­bál ledolgozni egy kicsit. Ha egy veszélyeztetett család sorsát vizsgáljuk, ak­kor kiderül, hogy ha vala­kik a sorsfordulóknál jó ta­nácsot, egy kis segítséget adtak volna, ma nem tarta­nának a szaíkadék felé. Sok­szor a műveletlenség, és az ebből fakadó információ- hiány az oka annak, hogy egy család nem is ismeri a lehetőségeit, ök azok, akik nem mennek segélyért, és tudatlanságuk következmé­nyeként örökösen megbünte­tik őket. • KI GONDOZZA A NAGYAPÁT? De a családsegítő központ kell, hogy foglalkozzon azok­kal a családokkal is, akik épp ellenkezőleg, nagyon is ismerik, hova lehet segélyért fordulni. De ha nem próbál meg egy szervezet változtat­ni a sorsukon, örökös segély­kérők, a társadalom pere­mén sodródók maradnak. A szakemberek hangsú­lyozzák: a központ foglal­kozna azzal, hogy az átme­neti menedékhelyre kerülő­ket ne csak az utcától ment­sék meg, hanem elősegítik a társadalomba való vissza tó­ik Gyermekváros: itt is bebizonyosodott már, hogy az igazi segítség az lenne, ha a gyerekek kiszakítása he­lyett az egész családot lehetne jobb útra terelni. Házhoz megyünk! xxn. tvfomw, ».■stm ÁRAt 3,50 1990. FEBRUÁR 3., SZOMBAT FORINT jfc Felfelé a lépcsőn. Vajon hány családot lehet a felemel­kedéshez segíteni, ha létrejön a családsegítő központ? A MISKOLCIAK NAPILAPJA Gyermekkoromban sokat játszottunk az utcán. Pontosab­ban csak ott, mert az utcabeliekkel nem fértünk el a szo- ba-konyhás lakásokban. Akkoriban sokszor láttunk vándor­ló iparosokat. Aztán változott a világ, eltűntek a mozgó­szolgáltatást képviselő ügyes kezű mesteremberek. Ha betö­rik az ablaküveg, ha elromlik az esernyő, ha kicsorbul a konyhakés, akkor szólunk telefonon a szerelő-szolgáltató kisiparosnak, vagy szövetkezetnek. És elkezdődik a minden­napok tortúrája. A telefon másik végén közük, hogy ezen és ezen a napon reggel nyolc és este hat óra között tartózkod­junk otthon, mert akkor kijönnek a bejelentésre. Ha nem, akkor pechünk van, legfeljebb oda egy nap fizetett szabad­ság az cvi rendes kimértből. Ha kijönnek, örülünk a talál­kozás nagyszerű pillanatának, kávét főzünk, konyakot ve­szünk elő, bájolgunk, sündörgünk, mint első randevúnk al­kalmával. A minap elromlott a televíziónk. Se kép, se hang. Ki-bc kapcsolom, pofozom oldalt, fentről és lentről, de működni úgy sem akar. Négy-öt telefonhívás a baráti körben, tudtok-e megbízható mosíerembert? Tipp több van, újra tárcsázás, jelentkezik a szemelő. Milyen típusú? Hány éves a készülék? Mi a baja? Holnap délután kijön megnézni! Örömmel köz­löm a családdal, hogy nem sokáig lesznek már szórakoztató eszköz hiányában, mert megnézi a szerelő. Másnap valóben jött, nagy táskáját letette a készülék mellé, kihúzta a polc­ról a televíziót, lecsavarozza a hátulját, és nem tudja megja­vítani. A csavarhúzót visszatette a nagytáskába, s közölte, hogy fizessek 170 forintot a kiszállásért és megtekintésért. Kifizettem, hiszen nem ő jött. hanem cn hívtam, és biztos, hogy fáradságába került a dolog. De azért elgondolkoztam a szolgáltatás üzetmenetén, és ragyogó üzleti ötlet jutott eszembe. A család minden tagja kisiparos lesz. Én például telcvíziószerelö, a nagymama ruhatisztító, a fiam vízvezetékszerelő, a feleségem pedig villanyszerelő. El­indítjuk a vállalkozást. Beruházunk. Veszünk egy-egy nagy szerelőtáskát mindenkinek, azokat teletömjük mindenféle kacatokkal, s várjuk a lakossági megrendelést. Gyorsak és pontosak leszünk, azonnal házhoz megyünk. Megnézzük az elromlott akármicsodát, piszmogunk nagy hozzáértéssel egy kicsit, majd legnagyobb sajnálattal közöljük, hogy készség­gel megjavítottuk volna, de egy olyan rekkentyüre van szükség, itt és most, ami már hónapok óta nincs. Egy-két percig még együtt sajnálkozunk a felkínált sós sütemény és kisüsti mellett a háziakkal, majd búcsúzóul kérjük a 170 forint kiszállási díjat. Ilyen munkamódszerrel terveim sze­rint négyen naponta legalább negyven helyre eljutunk. Ez naponta 6800 magyar forint, ami a mai világban ha nem is sok egy vállalkozó szellemű családnak, de még adózás után is marad valami. Még a részleteken vitatkozunk, de nem­sokára házhoz megyünk. Ne féljenek, nem rontunk el sem­mit! (kecskés) A pilisborosjenői modell ssserint Nemcsak a Celladam, a Suzuki is * , Kovács Adám áss egyensúlyssavarokrói Polihisztor, feltaláló, üz­letember. Hosszasan sorol­hatnánk még a jelzőket, amelyekkel Kovács Ádámot, a Celladam nevű gyógyhatá­sú készítmény feltalálóját illették. Egy bizonyos, bár­hol tart előadást, mindenütt magával ragadja a közönsé­gét s a hallgatóság kis idő múltán nehezen tudja el­dönteni, hogy orvosbiológiai előadáson, vagy filozófiai— politikai kurzuson vesz-e részt. Gyanítom, így érezte ezt az a nagyszámú érdek­lődő is, aki eljött a Tudo­mány és Technika Házába, a Celladam laboratórium megnyitására. Kovács Ádám előadásá­nak már a bevezetője is fi­lozofikus mélységű gondola­tokat hordozott, összehason­lítva a sejt működési zava­rait a társadalomban kiala­kult egyensúlyi zavarokkal. A Celladam csoport minden­esetre azért dolgozik, hogy ezek az egyensúlyzavarok ne okozzanak tragédiákat, helyrehozhatatlan károkat. Éppen ezért ők nem a be­tegségüggyel foglalkoznak — fogalmazott Kovács Ádám — hanem a szó valódi értel­mében az egészség ügyével. Vagyis nemcsak a gyógyí­tást tartják feladatuknak, hanem a betegségek megelő­zését. Ebben ugyan van némi rokonság a hivatalos egész­ségügyi politikával, ám a Celladam csoport mindehhez egy szélesebb témakört fel­ölelő programot ajánl. Mert van összefüggés, méghozzá nem is kevés egészségi álla­potunk és a környezeti kul­túra között, Kapcsolódhat a környezetvédelemhez egy, a mainál lényegesen korsze­rűbb energetikai program, amelyben nagy szerepet kapnak Kovács Ádám új el­képzelései. Hamarosan kia­lakítják Pilisborosjenőn azt a modell értékű beruházást, ahol egy kisebb törpeerőmű szolgáltatja majd az ener­giát. Egyébként a táj képé­nek formálását is szem előtt tartják, megőrizve annak vidéki jellegét, s ebbe épül az új Kovács-féle technoló­giai park. Ezzel egyébként legalább akkora ellenállásba ütközik majd a szakembe­rek körében a feltaláló *— mondta Kovács Ádám nem kis malíciával — mint amek­kora averzióval fogadták szakmai körökben annak idején a Celladam-cseppe- ket. Pedig most is elsősor­ban a megelőzést tartja fon­tosnak, s ezért hozza létre az országos hálózatot, ahol a szűrővizsgálatokat elvégzik. Mert minden apró jel fon­tos, amiből a szervezet bel­ső egyensúlyának megbom­lására felfigyelhetnek. Ter­mészetesen mindez válalko- zás, hiszen a vizsgálatokért pénzt kérnek, ám ha az ered­mények eltérést mutatnak, a Celladam-cseppeket már in­gyen adják a pácienseknek. Az előadást követően sző­kébb körben arról is szólt Kovács Ádám, hogy zürichi központtal hamarosan rész­vénytársasággá alakulnak, s akkor minden bizonnyal megvalósulnak a nagyszabá­sú terveik. Márcsak azért is, mert vállalja többek között a Celladam menedzselését a Mark Palmer elnökletével megalakuló új európai beru­házásokkal foglalkozó cég. Kovács Ádám mindenesetre mostani helyzetét biztatóbb­nak látja, mint korábban, s már most bekapcsolódott elektronikus találmányával a hazai Suzuki gépkocsi- gyártásba is. Elmondta' pél­dául, hogy eddig tíz európai országban szabadalomként jegyezték már be a Cellada- mot, de itthon ezt még nem A Diósgyőri Vasas Műve­lődési és Oktatási, Központ­ban nemrég jótékonysági koncert volt Romániáért. A segélykoncert szervezője — egyben Béres Ferenc mel­lett legnépszerűbb szereplő­je — Havasi Györgyelmond- ta, hogy 202 fizető volt a több, mint kétórás műsoron. sikerült elérnie. Izraelből már a napokban megérkezik az első turistacsoport a bu­dapesti szállodákba, hogy fejenként ezer dollárért résztvegyenek egy immun­egyensúlyt helyreállító kú­rán. Kovács Ádám véleménye szerint az új energetikai programmal már 1996-tól áramot adhatnánk Bős-Nagy­maros nélkül is Ausztriának, s nekünk sem lennének energiagondjaink. Űj tech­nológiát alkalmaznak majd tervei szerint többek között a hulladékfeldolgozásban is. Hosszasan sorolhatnánk még, mi minden szerepel az elképzelések között. Minden­esetre, ha csak a feléből lesz kézzelfogható valóság az el­következendő években, már annak is örülhetnénk. (vadas) (További kétszázan ingyen szórakoztak az előadáson.) Általában 20-tól 100 forintig járultak hozzá a gyűjtéshez, összesen 9600 forint gyűli össze, amit n Securitate ma­gyar áldozatai hozzátartozói­nak kívánnak eljuttatni va­lamilyen formában. Segély az áldozatok hozzátartozóinak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents