Déli Hírlap, 1990. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-15 / 12. szám
Egykoron a belvárosban (II.) A Sötétkapu mellett „Nagy, ronda külsejű épület'9 Az 1854-es katonai térkép a főutca egyik legnagyobb épületének tünteti fel a házat. A vargáktól magánszemélyek birtokába került épület Zombori Gusztáv 1862- beh készült Miskolc látképén is jól kivehető Objektum. Az épületet a 19. század derekán a Wáncza család vásárolta meg. Az 1878-as árvizet jól átvészelő lakóház 1895-ben is a Wáncza családé volt. Ekkor is üzletek, bérelt lakások találhatók az épületben, így Kiss Lajos dr. ügyvédi irodája, Klein Sán- dorné divatáruboltja, Wáncza Emma fényképész műhelye, Grosszmann Jágó fűszer- és kőszénkereskedése, Kesztenbaum József és Stern Hermann rőfösök üzletei, Benkő András szabóműhelye, Baumgarten Dániel „Aranyemberhez” divatáruüzlete. O 1956-BÁN LEBONTOTTÁK 1895-ben sem változott meg a 18. század végén átépített, majd pedig új emelettel ellátott ház tér- és tömegalakítása, formáját kisebb-na- gyobb felújításoktól eltekintve, teljesen lebontásáig, 1956-ig megőrizte. 1895-ben felmerült ugyan a városszabályozási elképzelésekben a Wáncza-ház sarkának lemet- szése, hogy a Rákóczi utcát így kiszélesítve egy nagy átjárót nyerjenek a Széchenyi utcára. A terv még ekkor sem valósult meg. A Rákóczi utca 1. számú épület 1895-ben és századunk első éveiben Széchenyi utcai sorszámozással rendelkezett. 1895-ben a telek számozása 53. volt, s ekkor Wáncza János lakóháza. 1912-re ugyan a Tímár ipartársulat neve alatt jegyezték be a tulajdonjogot, de a köztudat továbbra is Wáncza-ház néven ismerte a lakóépületet. A régi bérlők közül kivétel nélkül mindegyiket megtaláljuk 1912-ben, amikorra az egykori Széchenyi utcai sorszámozás helyett a maira változott az épület házszáma. Már az első világháború előtt városi tulajdonba került, egészen 1945-ig a városé volt. Bérlakások találhatók benne, és az utcai fronton néhány üzlet. (k—ó) majd a vargák által megvásárolt emeleti részre. A csizmadiák és vargák árulószínét Czinczifa Ádám építtette. 1790 táján, miután az emeleti építményt lebontotta, és helyette téglából készíttette az emeletet. Az emeletráépítéssel fölhasználta a boltozat kapu feletti terét is, tehát ekkor jött létre a Sötétkapu mai emelet- ráépítéses formájában. A 19. század elején a csizmadiák megosztották az így létrejött területet a színészekkel. 9 DÉRYNÉ LESÚJTÓ VÉLEMÉNYE Az épületről 1815-ben Déryné a következőket jegyezte fel naplójában: „ A Sötét városkapu alatt volt egy nagy, ronda külsejű épület, nagy, üres, vakolatlan ablakokkal, csak a csupasz, veres téglákkal környezett ablak környülete vigyorgott kellemetlenül az emberre.” A csizmadiák és a színészek — folyton egymásra panaszkodva a helyszűke miatt — 1816-ig használták ezt az épületet. Czinczifa Ádám, a korábbi épületbérlő 1816 augusztusában vásárolta meg az egész objektumot. Czinczifa kezese a nevesebb és tehetősebb Pil- ta Mihály, ugyancsak görög kereskedő volt. Czinczifa Ádám a céhek évi 60—90— 100 Rhfrt árendájával szemben 22530 Rhfrt-ért vásárolta meg a csizmadiaszínt, az alatta levő kávéházat, valamint az ún. koplaló korcsmát, és az építményhez tartozó telket. Czinczifa azonban rövidesen eladósodott, s már 1822-ben árverésre került az épület; a varga cég vásárolta meg 6023 Rhfrt- ért. A varga céh az épületnek csak egy részét használta, az üresen levő részeket bérlet útján értékesítik. Így bérlő volt a fazekas céh és a szabó céh is. De magánszemélyeknek, patikusoknak és gyógyszerészeknek is kiadták az épületet. Például 1828—1837. között három gyógyszerész bérlő is volt a házban. Mivel az épület nem volt kamarai tulajdonban, így természetes, hogy a városnak megvételre felajánlott, és az 1833-ban felsorolt épületek között nem szerepelt a leírása. A Rákóczi utca 1. számú ház udvara, és lépcsőháza Sztálinná változott a polgármester r A tfaragták a Táncsics-szobrot? Keresünk egy szobrot — írtuk néhány nappal ezelőtt. Olvasóink talán még emlékeznek rá, hogy a Hazafias Népfront Miskolc Városi Szövetsége felhívását olvasva kezdtünk egy kis nyomozásba. A népfrontosok ugyanis a miskolciak segítségét kérték: árulná el, aki tud róla hová tűnhetett Táncsics Mihály szobra, ami állitólag a most a nevét viselő mozi előtt állt egykor. Néhányon telefonáltak szerkesztőségünkbe. Arról ugyan nem tudtak beszámolni, hogy a nyomára bukkantak volna a Táncsics- szobornak, de adtak egy pár tippet, hol nézhetnénk utána. Megemlítettek néhány, a miskolci szobrokról készült katalógust is. Így elmondták: van ilyen kimutatása a köztéri alkotásokról a Művelődési Propaganda Irodának, valamint a Városgondnokságnak. Mindkét helyen érdeklődtünk, ám sajnos sei A világoskék: i nőies i. j A különböző kultú- i rákban a színeknek sajátos jelentésvilága, t szimbolikája alakult * ki. A gyász színe Eu- ,. rópában a komor, le- i hangoló fekete (más kultúrákban más), i ugyanakkor a komoly 1 ünnepélyességet is a ■ fekete (ruha, díszítés, i stb.) fejezi ki. Á világoskék a szelíd nöiesi ség jelképe. A piros, vörös árnyalatok gaz- i dag jelentéstartalom- ' mai bírnak. Élettani | élénkítő hatásuk és a i tűz, vér, nap színével J való rokonság miatt J jelképezik a vidámsá- i got, a pezsdülö élet- 1 erőt, a szeretetet és | szerelmet, de az erőt, i elszántságot, a hara- J got, a harcot is. A fe- i hér a tisztaság, üde- \ ség. ártatlanság, béke i és hit színe (menyasz- ' szonyi ruha, konfiri málási, áldozási öltő■ i zék, békegalamb, stb.) | A zöld redig a re- [ mény színe, a kikelet• kor mindig megújuló i természet, az új élet fakadásának a szim- ! bóluma. hol sem szolgáltak jó hírrel: az adatok között semmiféle utalás sem található a Tán- csics-szoborról. A napokban azután felcsillant valami kis halvány remény. Sikerült ugyanis bepillantást nyerni Fogarasi Tivadar és Fogarasi Gusztáv Köztéri képzőművészeti alkotások Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyében című kéziratos munkájába. A mű a Hermán Ottó Múzeum tulajdona, a történelmi gyűjteményben található belőle egy példány. Az azóta elhunyt Fogarasi Tivadar vízügyi mérnök volt, Fogarasi Gusztáv pedig Cigándon pap. 1979. és 1980. táján kezdték meg a gyűjtést, amit 1982 májusában fejeztek be. Végigjárták a megyét és a fellelhető szobrokat, mellszobrokat, obeliszkeket, emlékműveket, domborműveket, díszkutakat, térplasztikákat, graffittókat, mozaikokat, síremlékeket, kompozíciókat, emléktáblákat, műemléktáblákat, városrésztáblákat és a műkőből készült utcanévtáblákat egy vaskos gyűjteményben összesítették. A munkájukban sorszám szerint 840 műalkotást soroltak fel. Ebből leírásuk alapján 249 darab található Miskolcon. Ám, az adatok szerint nemhogy köztéri szobor nem ábrázolja Táncsics Mihályt, de még csak egy műkő utcanévtábla sem örökíti meg a nevét. Vaklárma lett volna az egész? Nem is létezett ezek szerint a keresett Táncsics-szobor? Korai volna ezt még kijelenteni. Annál is inkább, mert megtudtuk : Ferenczy Istvánnal, aki a népfront munkájában vett részt egykor ezen a környéken, állítja, hogy 1945. és ’46. környékén egy rózsalugassal kiképzett beugróban ott állt Táncsics Mihály mellszobra. Úgy tűnik tehát, volna értelme tovább keresni. S hogy hová tűnhetett el ez az alkotás? A szakértők valószínűleg órákat tudnának adomázni arról, mi lett az egykor jobb sorsra érdemes szobrokkal. Ki ne hallott volna például arról, hogy némelyeket beöntötték, s más alkotások elkészítésénél használták fel. Az sem kizárt — mondotta egy történész ismerősünk —, hogy ha a művész szakállasán ábrázolta Táncsicsot, később valamelyik hivatalban mint Marx Károly-szobor tűnhetett fel. (Hogy még ilyen dolog is megeshetett, azt a múzeum egyik vezető munkatársa sem zárta ki.) Más alkotások is átmentek bizony hasonló metamorfózison. A városi tanácson közszájon forog például az a történet, hogy az ’50-es években egy prominens látogatót várva döbbentek rá a tanácson: az egész épületben nincs egyetlen sztálin- portré sem. Egy éjszaka állt a rendelkezésükre, hogy kerítsenek valahonnan. Elővették a város egy korábbi polgármesterének arcképét, s ezt alakította át egy piktor Joszif Visszarionoviccsá. Akik látták a festményt, váltig állították, hogy meglehetősen kevéssé hasonlított a generalisszimuszhoz, de a célnak megfelelt. Reméljük azért, hogy ha volt Miskolcon Táncsics-szobor, előbb-utóbb előkerül, és akkor teljesülhet a diósgyőri népfrontosok és városszépí- tők elképzelése, felállíthatják a Táncsics téren az alkotást. Több, mint fclmilliárd forintot fordítottak a múlt évben megyénkben a vízmű- és csatornamű társulatok közművesítésre, amelyből számos Miskolc környéki település is egészséges ivóvízhez jutott, illetve lehetőség nyílt a szennyvízelvezetés megoldására is. A város szomszédságában levő Felső- és Alsózsolca községek azok közé a települések közé tartoznak, amelyek az . elsők között oldják meg megyénkben a keletkezett kommunális szennyvizek elvezetését. Mindkét helyen elkészült a csatornázás, s a műszaki átadás feltételei is megteremtődtek. A végzett munka jellemzésére dr. Szabó Miklós, az Észak-magyarországi Vízgazdálkodási Társulatok Egyesülésének igazgatója elmondotta, hogy például Alsózsolcán a kivitelező Út-, Vasútépítő Vállalat Déryné nem volt valami hízelgő véleménnyel arról a házról, amely valaha ott állt, ahol ma a Sötétkapu mellett, az árkádok alatt az autósboltot találjuk. Itt egészen az ötvenes évekig egy egészen más külsejű épület volt, ám a Rákóczi-ház felújítását akkor az egyik szárny lebontásával valósították meg. Ma már nehéz lenne megmondani, hogy ez volt-e a legjobb megoldás — bizonyos, hogy mostanság inkább a megőrzésre törekedünk, mert bontani már bontottunk eleget eddig. Most pedig következzen a Sötétkapu melletti ház története. • CSIZMADIÁKNÁL ALBÉRLETBEN A SZÍNÉSZEK Az általánosan Dőry-féle alháznak nevezett épületet 1817 után is görög kereskedők bérelték. A korábbi fél évszázadhoz hasonlóan boltok, lakások voltak az épületben, és kávéház. A Sötétkapu feletti részen helyezkedtek el a miskolci céhek áruló színei, melyek közül a piac felé nyúló részen a vargák, a főutca felé néző szakaszon a csizmadiák árultak, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az árulószínek vásárközi időkben más funkciót is betöltötték. A csizmadiák árulószínében színházépület hiáhyában időszakosan helyet kaptak a színészek. A Sötétkapu feletti árulószín. csizmadia árulószín néven került be, s maradt meg a köztudatban. Valójában a görögökhöz hasonlóan, csak szerződéssel álltak kapcsolatban az uradalommal, árendálták az épület eav részét. A csizmadiák 181R-ig árultak az épületben. Az objektumot 1816- ban a varga céh vette birtokba kezdetben szerződéssel, később pedig megvásárolták az egész épületet. Lényegében tehát az épület két részre tagolódott, a Czinczifa Ádám által bérelt földszinti részre, ahol boltok voltak, korcsma és kávéház, valamint a csizmadiák és vargák által bérelt, több, mint 30 kilométernyi gerincvezetéket fektetett le, amely a miskolci derítőbe vezeti a szennyvizet, míg a házi bekötésekhez mintegy 11 kilométernyi a lefektetett vezeték hossza. Felsőzsolcán a keletkezett szennyvizek elvezetésére mintegy 140 millió forintot fordítottak, s a lefektetett vezetékek összes hossza csaknem 60 kilométert tesz ki. Mindkét létesítményt a Borsod Megyei Vízművek üzemelteti majd. Javította a lakosság' komfortérzetét a vezetékes ivó- vízhálózat kiépítése a város környékéhez tartozó három településen. Egészséges ivóvizet kapott Tiszalúc, Bükkaranyos, és a Bükk hegység vadregónyes vidékén fekvő Répáshuta, szlovák nemzetiségű község lakossága. Az idén, bár kisebb léptékben, tovább folytatják a községek közművekkel, elsősorban egészséges ivóvízzel történő ellátását. (n. zs.—b. a.) Az idén folytatják Közművesítés a falvakban
