Déli Hírlap, 1990. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-19 / 16. szám

I A 1(ővetélések jogosak, de ki fogja teljesíteni? Volán-sztrájk a Búza (éren Ongára nyolc óra után öt perccel indult volna az. autóbusz, de csak kilenckor kap­csolta be a motort a sofőr Ennyi autóbusz egyszerre és egyidőben még sohasem Tarakozott a Búza téri Vo­lán pályaudvaron. A váróte­remben sem várta még eny- nyi utas a buszok indulását. Ez volt az első országos sztrájk, amelyet tegnap reg­gel 7 órától 9 óráig hirde­tett meg a Közúti Közleke­dési Szakszervezet. Bent a Táróban először dr. Juhász Györggyel, a Borsod Volán vezérigazgatójával találkoz­tunk. A vállalat irányítójá­nak nem könnyű ilyenkor a helyzete. — Jogosnak tartom az autóbusz-vezetők követelését — mondta. — A gondok ott kezdődnek, hogy a mi tevé­kenységünket nem tekinti a kormányzat közszolgáltatás­nak, ezért más elbírálás alá esünk, többek között az adó szempontjából is. Nem tu­dunk bért fejleszteni, ha a műszaki állapoton szeret­nénk változtatni. Legalább a városi közlekedésben dol­gozókhoz hasonló elbírálás alá kellene venni a Volán munkáját is. — Az Országos Érdek­egyeztető Tanács ülésén is csupán részeredményt sike­rült elérni — mondja Cácsi Lajos, a szakszervezeti bi­zottság titkára —, s eköz­ben a vállalat terhei tovább nőnek, mert még mindig a gazdálkodásunktól várják, hogy megteremtsük a pénzt a fizetések, a juttatások emelésére. A kormány ugyan nem zárkózik el a tárgyalá­soktól. és részben el is is­meri a követeléseink jogos­ságát, de ezúttal is csupán tizenhárom megyei székhely helyi közlekedése — tehát nem a Voláné — kapja meg az ígért támogatást. Ezért aztán január 24-én a Köz­úti Közlekedési Szakszerve­zet országos titkári értekez­letén döntünk arról, hogy szükség lesz-e egy egész na­pos sztrájkra, vagy enélkül is elértünk már eredménye­ket. Az utasok többsége meg­értéssel fogadta a tegnapi sztrájkot, és jogosnak tar­tották a buszvezetők köve­telései t. Igaz, a kétórás mun­kabeszüntetés miatt a Bor­sod Volánnál legalább ezer autóbusz állt meg. . A buszvezetők melegedő­jében nagy a hangzavar, a több éve felgyülemlett elé­gedetlenség, a keserűség hangjai ezek. A sofőrök többsége igen felelősségtel­jes munkát végez, jórészt úgy, hogy nincs ideje kipi­henni magát, s mindezt meglehetősen kevés pénzért teszik. 1966-tól dolgozom a Vo­lánnál — mondja Juhász László, és csupán 9 ezer fo­rint a fizetésem. A kazinc­barcikai vonalon járok, és minden második nap reggel 5-től este fél 11-ig szolgá­latban vagyok. Egyik este éjfélkor fekszem le, a kö­vetkező nap hajnali 3-kor kelek. Augusztusban például olyan kimerült voltam, hogy rosszul lettem az autóbu­szon. — Szerintem jobban meg kellett volna szervezni ezt a mostani sztrájkot is — szól közbe egy fiatalember —, mert akkor sokkal na­gyobb lett volna a hatása, ha már a műszakos járato­kat sem indítják el. Akkor talán jobban odafigyeltek volna a követeléseinkre is. Mert ez a helyzet tarthatafcl lan, olyan rosszak a műn« kakörülményeink. — Akkor mi lesz, ha ml fogjuk kezdeményezni a sztrájkot? — kérdezi egy idősebb buszvezető —, éa meg fogunk állni az utasok­kal útközben. Mert ezt a mostani munkabeszüntetést nem mi szerveztük, és nem is nagyon bízom abban, hogy lesz hatása. Gácsi Lajos szakszervezeti titkár próbálja megnvugtat- ni a felháborodott embere­ket. Beszél arról, hogy a kormány is megértéssel fo­gadta a követeléseket, de ugyanakkor önmérsékletre intett mindenkit. Hiszen még a jogos igényeknek is a le­hetőségeken belül kell maJ radni. Az óra mutatója lassan eléri a kilencet, lent mele­gítik a buszok motorját. A hajdúszoboszlói járat - előtt kígyózó utassor. Kilenc órakor valamennyi menet­rend szerinti autóbusz rend-; ben elindult a miskolci Vo­lán pályaudvarról. (vadas) A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM ÁRA: 3,50 1990. JANUAR 19., PÉNTEK FORINT Mejivállozlalják a Zója lér nevét Kandó Kálmán szobra méltó helyen lesz (jc A pályaudvaron katonás rendben várták az autóbuszok a sztrájk végét (Kerényi László felvételei) Húszezer gyermekruka raktáron Váratlak fel az exportstop A vasutasok kérését tel­jesítette a MÁV Miskolci Igazgatósága, amikor javas­lattal fordult a városi ta­nácshoz: változtassák meg a Tiszai pályaudvar előtti tér nevét Zója térről a jobban odaillő, a vasutasokhoz kö­zelebb álló. és kifejezőbb Kandó Kálmán térre. Kandó Kálmánról tudni kell, hogy 1869—1931. között élt, gépészmérnök volt, a nagyvasúti villamosvontatás magyar úttörője, a legkivá­lóbb villamosmozdony-szer- kesztők egyike. Egyebek mellett a Ganz-gyárban munkálkodott, kialakította a róla elnevezett első 50 pe- riódusú. úgynevezett Kandó- féle fázisváltós rendszert. A felszabadulás után a többi között ebben a rendszerben villamosították a budapest— miskolci vonalat is. Hernádi Istvántól, a MÁV Miskolci Igazgatósága veze­tőjétől kérdeztük: milyen változtatásokat terveznek a Tiszai pályaudvar előtti té­ren? — Mindenekelőtt a hét végén a vasút műszaki ala­kulatai — az éjszakai órák­ban, hogy a körforgalom közlekedését ne zavarjuk vele — elszállítják a hetve­nes evek elején kiállított páncélos mozdony másolatot. Ezt a későbbiekben — pán­céljától megfosztva —, vagy a tornanádaskai vagy a me- zőcsáti vonalon, ahol a két világháború között, s a má­sodik világháború után köz­lekedett, mint vasúti ipar- történeti műemléket állítjuk ki. Helyére egy Kandó Kál­mán munkássága idején ki alakított Ward Leonard mozdonyt helyezünk ki, s a téren mint méltó helyen ál­lítjuk fel Kandó Kálmán szobrát, amely jelenleg a MÁV Kinizsi utcai oktatási főnöksége előtt áll. A Zója tér átkeresztelésé­vel azonban várni kell kis­sé, mert a névváltoztatást a városi tanácsnak kell jóvá­hagynia. Erre pedig csak a népszámlálás és a választá sok után kerülhet sor, mi­vel a név- és címjegyzéke­ken már Zója néven szere pe! a tér. Meg'avatná tshá- a névváltozás az adató« pontosítását. (r) A kereskedelmi miniszter felíiiggesztette a rubelelszá­molású exporttermékek ki- i szállítását. Beck Tamás kör­levelét a Világgazdaság teg- i napi száma már ismertette- a í megjelent indoklás szerint ei- J viscihetetien terhet jelent a j magyar gazdaságnak a fei- í halmozódott rubelaktívum. Közölték azt is, hogy új ex­portengedélyeket adnak ki a vállalatoknak, és a jövő hé­ten csütörtöktől már csak így lehet árut szállítani az érin­tett országokba, A bejelentés érzékenyen érinthet jó néhány miskolci illetőségű céget. Erről kér­deztük a Diósgyőri Gép­gyár, a Miskolci Háziipari Szövetkezet és a Decémber 4. Drótművek illetékeseit. Kovács Zoltán, a Digép vezérigazgatója elmondta, hogy a gyárnak aláírt szer­ződései vannak ez évre. a termékekhez szükséges anya­gokat már mind megrendel­ték. a szocialista export­tételeket beépítették az 1990- •es tervbe. Most az a teen­dőjük, hogy a külkereskedel­mi üzleteiket lebonyolító vál­lalatokkal felvegyék a kap­csolatot. akik az újraenge- délyezesre benyújtják majd kérelmüket. A Digép egyéb­ként államközi szerződés ke­retében szállít a Szovjet­uniónak speciális, illetve más gépipari terméket, amire igény van, s onnan közis­merten kőolaj, földgáz és energia érkezik, tehát áru­ért árut kapunk. A kérdés most úgv vetődik fel a Di- gépben, hogy az idén expor­tálható termékekből mennyit fognak engedélyezni. A ve­zérigazgató reméli, hogy ad minisztrációs formaságon kí­vül mást ez számukra nem jelent, s ha gyorsan és ru­galmasán intézkednek, vál­tozatlanul folyhat a terme­lés. • Ml LESZ A KÉSZLETEKKEL? — Teljesen el van kese­redve a szövetkezet — mondta Dukát Ferencné, a Miskolci Háziipari Szövetke­zet elnöke a hír után, — A legmegdöbbentőbb számunk­ra az, hogy nincs egy hó­napja, amikor az OKISZ- ban egy miniszteri tanácsos éppen az ez évre szóló ru­belelszámolási exportlehető­ségeket ecsetelte és elmond­ta, hogy éppen mezőgazda- sági és ruházati termékekre lesz nagy szükség. Sőt, a 22 százalékos támogatás helyett 35 százalékosat ígért. Cso­dáljuk. hogy ennyire nincs szinkronban a gazdasági felső vezetés. December 31-ig egy olyan gazdasági társulás tagjai voltunk, amelynek ke­retében még kötöttünk egy pótszerződést, hogy január végéig 20 ezer gyermekruhát készítünk a Szovjetuniónak Most képzelje el. ez szállí­tásra készen áll, nagy része pedig félkész termék. Persze készültünk mi már erre, s jócskán lecsökkentettük az idei tervünkben a szocialis­ta exportot, egy 30 millió forintos beruházást fejez­tünk be, amely kifejezetten a tőkés export felfutását szolgálja. No, de mit kezd­jünk a megmaradt ruhák­kal, amiről sajnos azt sem mondhatjuk el, hogy az it­teni piacon elkelne, mert nem egyezik a magyar ve­vők ízlésével. 9 A DRÓTGYÁR SZERENCSÉSEBB A December 4. Drótmű­vekben is várták tegnap reg­gel az újságot, hogy részle­teket tudjanak meg a szűk­szavú, rádióban elhangzott hír után. A gyár szovjet, lengyel és NDK-exportban érdekelt. De Kiss Barna, a kereskedelmi főosztály fő­munkatársa hangsúlyozta, hogy ez zárt konstrukciójú exportszerződés, ami azt je­lenti, hogy termekért, pél­dául hengerhuzalért, vagy sodronykötél-huzalért innen magasabb feldolgozottsági fokú termékeket szállítanak az említett rubelelszámolású országokba. E gyárban egvébként a tőkés országok­ba irányuló export 95. míg a rubelelszámolású orszá­gokba indított áru mindösz- sze 5 százalék. (oláh) A szombat éjs,nkai e^'á11'fásra készítik elő a pályafenn luiiási főnökség dolgozói a páncélozott mozdonymásolatot

Next

/
Thumbnails
Contents