Déli Hírlap, 1990. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-15 / 12. szám
Kosárlabda, AB 1. Bűnösok voltak a játékvezetők Sabária—DVTK 74*76 (37-36) A DVTK kosarasai az elmúlt heti száz ponton felüli kupa-győzelmük után a bajnokság idei folytatásában is kitettek magukért. Két ponttal nyertek Szombathelyen. Pedig nem volt akármilyen mérkőzés. Két fronton vették fel a küzdelmet, melyre a két bíró kényszerítette őket erősen a Sabária felé forduló rokonszenvükkel. j|e Bartosova kezelt az akarás bénította... ■ vendégek. Ennek ellenére a piros-fehérek dobták a pontokat, végül pedig, ha két ponttal is, de hozták a mérkőzést. A "Szoros eredmény nem tükrözi azt a hatalmas küzdelmet, amelyet a DVTK lányai produkáltak a palán. kok között. Döntő érdemeket szereztek egyes játékosok a két pont megszerzésében Különösen Aronné és Turs- ka érdemel dicséretet. Szilágyi és Bartosova valamivel gyengébb teljesítményt nyújtott a vártnál. A szlovák kislány nagyon akart. Hét támadó és hét védő lepattanó labdát is megszerzett, ez jó. Ezzel szemben viszont hat ziccert hagyott ki. Döntő labdákat „vett magához” Horváth. Novak távoli dobásaiból pedig négyszer született három pont. Király Sándor, a DVTK vezető edzője a mérkőzés után elmondotta, hogy minden elismerése a csapatnak a vártnál nehezebb győzelemért. Ha így álltak volna a játékhoz az ezt megelőző bajnoki találkozókon, sokkal könnyebb lenne a helyzetük. Most azonban, hogy a tíz közé jutásért harcolhassanak, legalább kétszer győzniük kell. ( A DVTK csapata Turska (18), Novák (12), Szilágyi (8), Bartosova (3), Králik (13), Aronné (18), Lakosa (2) és Horváth (2) összeállításban lépett a pályára. Sz. P. 5+: A Lancia Delta HF 4 WD autóval már felzárkózott Havasi az élmezőnyhöz Lancia Delta Integrale-ra vágyik iptÉl A legöregebb ralipiloták is csettintettek Havasi Tamás, valamikor 1383-ban, egy széria 1200-as Zsigulival, olyan látványos, gyors autózást mutatott be a népkerti salakmotorpályán, melyre a legöregebb ralipilóták is csettintettek: ez igen. Azóta sok év eltelt. Sikerült-e megvalósítani álmát, vagy mint oly sokan e sportban, eltűntek a pénztelenség miatt a „süllyesztőben”. Az azóta EB-pontot is szerzett versenyző így vall pályafutásáról: Tapolcán lakunk, így gyakori nézője voltam az autóparkolóban rendezett szlalomversenyeknek. Egy alkalommal velem együtt „sóvárgó” barátom megkérdezte: miért nem indulok én is? Válasz helyett Ajtai Sándort magam mellé ültetve, beneveztünk eiső versenyünkre, az egri Dobó Ku- párá. Emlékszem, mikor felrántották a rajtzászlót, számomra az egyetlen fontos dolog a gázpedál volt. Nem csoda hát, hogy egy áthaladást ellenőrző pontot kifelejtettünk. . Emiatt — időeredményeink ellenére — kizártak a versenyből. A következő összecsapáson egy első hellyel bizonyítottuk be magunknak, hogy van keresni valónk ebben a sportban. Ezután már sorban jöttek a versenyek és az eredmények. Az első időkben foggal-körömmel harcoltunk a műszaki hibákkal. Édesapám támogatása nélkül azonban valószínűleg mi is eltűntünk volna a porondról. Ezekben az években ugyanis hiába költöttünk rengeteget a kocsira, mégis nagyon sok műszaki gondunk volt. — Rövid idő után felkerültetek az I. osztályba ... — Igen. Szerencsére eredményeink nem minden esetben tükrözték technikai hiányosságainkat. Rövidesen megépítettük — még mindig otthoni segítséggel — az akkor menőnek számító. Lada VFTS-t, és szakosztályt változtattunk. A Pallas SE-nél már elértük azt, hogy a versenyzés alapvető kiadásait fedezték. Kezdett az autó összeállni és a nemzetközi porondon is sikerűit bemutatkoznunk. 1988-ban már. közel 140 lóerős motor dolgozott az alumínium karosszériában. de az 5 sebes- séges speciális raliváltót és a sperdifit is sikerült beszereznünk. Autópk meghálálta a gondoskodást. Sikeres évet zártunk a magyar bajnokságban. Éves szinten az itt elért abszolút 5. hely már a válogatott kerettagságot jelenteti« számunkra. — Mi változott azzal, hogy bekerültetek a válogatott keretbe? — Tulajdonképpen semmi. Csupán ingyenes lett a li- censz és nagyobb lehetőséget kaptunk a külföldi versenyeken való részvételre. — Ügy emlékszem, hogy ezzel az autóval nagyon súlyosat buktatok... — Szerencsére csak a kocsira nézve volt tragikus a baleset. Űj navigátorommal, Tábori Józseffel indultunk a Salgó Kupán és az első gyorsasági szakasz egyikén, egy tempós balkanyarban az útra is benyúló kőrakáson megakadt a keresztben csúszó autó hátulja és kettő és fél fordulat után fejre állt. Közel 110 km-es sebességgel mentünk. A totálkár ellenére sértetlenül másztunk ki a kocsiból, melyet a nézők segítségével állítottunk talpra. Az egészben az volt a bosszantó, hogy bár a sebtében helyrepofozott autóval folytathattuk volna a versenyt, a műszaki bizottság ezt mégsem engedélyezte. — Az elmúlt év nagy változást hozott számotokra ... — Nagyon megerősödött a ralimezőny, ezért mi is új négykerekű után néztünk. Egy Lancia Delta HF 4 WD típusú autót vásároltunk. — A márkanéven kívül miben különbözik ez a kocsi a Lada VFTS-től? — Ezt a típust a gyár kifejezetten versenyzésre készítette. Annak ellenére, hogy nagyon messze van a gyári raligéptől, nagyon jól autózható kocsi. A turbófel- töltős motor 180 LE-t ad le a meghajtott négy kerékre az 5 sebességes váltón keresztül. — Milyen volt az átállás? Nem volt nehéz megszokni a teljesen más vezetési stílust igénylő Lanciát? — Meglepően könnyen sikerült. Pedig a négvkerék- hajtás miatt jóval nagyobb a kocsi kanyarsebessége és a murván is úgy rajtol, mintha aszfalt lenne alatta. — Milyen eredményeket hozott eddig az új gép? — Erős mezőnyben sikerült az abszolút 7. helyet megszerezni, a Nike-ralin pedig harmadiknak értünk célba. Sajnos, műszaki hibáink is voltak. Volt olyan verseny, amelyet fel kellett adnom. Törökországban sikerült életem eddigi legjobb eredményét produkálni. Az ott szerzett abszolút 8. helyezéssel Ferjáncz Attila után én vagyok a második az országban, aki EB-pontot szerzett. — Az év vége viszont megint balszerencsés volt számotokra... — A pécsi versenyedzésen, a hajnali párán megcsúszva, az árokban kötöttünk ki. Emiatt már a versenyen sem tudtunk elindulni. — Milyen terveid vannak erre az évre? — Igaz, most még sok reklám bizonytalan, de továbbra is számítunk a MÉH, az Adminis Kft. támogatására. Reményeink szerint a BVK és két nyugati cég is ad majd pénzt az idén. Ha minden sikerül, lehetőségünk nyílik egy N-csoportos Lancia Delta Integrálé megvásárlására, mellyel szeretnénk jó eredményeket elérni itthon és külföldön egyaránt. Most már azonban a Kapós Volán színeiben. Nagy érdeklődés kísérte ’89-ben hazai vaspapucso- saink jeges kirándulását. A versenyzők és a nézők örömére nemcsak egyszeri próbálkozás lett a dologból, mert az idén már többfordulós minibajnokságot is rendeznek ebben az új sportágban. Vasárnap a Polimer Kupa eiső fordulóját láthattuk Kazincbarcikán. Több mint 1200 néző váltott jegyet, hogy megnézze és végigizgulja a versenyt. A magyar élmezőny leg- jobbjain kívül három osztrák salakos is eljött a vegyészvárosba. A tizenkét versenyzőt hármas csoportokra osztották, és selejtezők után már csak a legjobb nyolc indulhatott a középdöntőben. Az egyes futamok itt négykörösek voltak. A középdöntőből indulási jogot nyert négy legjobb hat kört tett meg a döntőben. A versenyzők bemutatása után feldüberögtek a motorok. A hideg ellenére pillanatokon belül felforrósodott Hogy mennyire igaz ez a megállapítás, azt bizonyítja: mar a meccs nyolcadik percében négy személyije gyűlt össze Szilágyinak. Az első félidő végére pedig Turskát is az ötödik fault veszélye fenyegette. Králiknak a húsz perc végére három személyit fújtak össze a játékvezetők. Nagyon kellett tehát vigyázniuk — tulajdonképpen a három leginkább kosárképes lánynak — magukra a mérkőzés második felében. Szerencsére a „veterán” Áronná hozta magát és tizennyolc pontjával hozzásegítette csapatát a győzelemhez. Jól és fegyelmezetten játszottak a többiek is. Végül a lelkes, eredményes küzdelem meghozta gyümölcsét. Igaz, az első félidőben még a hazaiak vezettek egy ponttal, ám az idő végül a DVTK-nak dolgozott. A diósgyőriek kicsit megillető- dötten kezdtek. Ezekben a percekben még az emberelőnyt sem használták ki a pontszerzésre. A csikorgó gépezetük lendületbe hozását késleltette a játékvezetői ítéletek inkorrektsége. A két „bűnös főnök” mindenképpen el akarta hitetni a vendégekkel, hogy Szombathelyen ők csak veszíthetnek. Szerencsére a mieink nem így látták. A második játékrészben a lányok a zónázásról átálltak az emberfogásra. A bírók ellenszenve a piros-fehér színek iránt azonban továbbra sem lankadt. Turskát és Králikot szinte azonnal „kifütyülték", ha helyzetbe kerültek. A személyik miatt az utolsó percekben szinte már védekezni sem mertek a a nézőtéren a hangulat, ugyanis a fizika törvényeit szinte meghazudtoló sebességgel robogó versenyzők szép motorozást mutattak be a jégen. Szerencsére, a sok bukás ellenére sem volt komoly sérülés. Az osztrák vendégek meglehetősen mérsékelt teljesítményt nyújtottak. Tulajdonképpen nem voltak képesek beleszólni jól szerelt motorjaikkal sem a végső helyezések eldöntésébe. Nekik csak a 9—12. hely jutott. Nem úgy a magyarok, ök nagv csatát vívtak a végső elszámolásnál döntő pontokért. A hatkörös nagy döntőre Hajdú. Adorján, Újhelyi, Bódi állt rajthoz. Bó- di indult a legjobban. Hajdú csak a harmadik körben vette át tőle a vezetést. Az ötödik körben Űj helyi feljött a második helyre. A Polimer Kupa első fordulója alapján a BÉV SC-s Hajdú vezet, Újhelyi. Adorján, Bódi és Böszörményi előtt. V. Z. (Varga) Polimer Kupa Hajdú verhetetlen volt Jégrandevú Kazincbarcikán ■M Király Sándor elégedett volt a lányok fegyelmével, küzdeni tudásával. (Szabó litván felvételei)
