Déli Hírlap, 1990. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám

Megfordult a kereslet-kínálat aránya Miskolci munkái • Segíthet az átképzés • Szakma nélkül nem megy nyozó képesítést szerezhet­nek. Akik az átképzésben részt vesznek havonta 4000 forintot, sőt ebben az évben még ennél is több támoga­tást kaphatnak. Ennek elle­nagyvállalatok mikor és mennyi dolgozójuktól szándékoznak megválni? — Rendszeresen tájékozó­dunk, s a vállalatok maguk XXII. ÉVFOLYAM, 12. szám ÁRA: 3,70 1990. JANUÁR 15., HÉTFŰ FORINT találhatnak az átképzésre az állásnélkülieknek. Az elmúlt év végi munka­erőkínálat és kereslet alaku­lásáról valamint az év eleji számadatokról kértünk tájé­koztatást dr. Szegedi László­tól, az MSZI igazgatójától. — Tavaly a negyedik ne­gyedévben 13 083-an keresték fel az irodát állás reményé­ben. Ezek között votak, akik többször is jártak itt. Az év utolsó hónapjában 3578-an kerestek állást, ezzel szem­ben a vállalatok 3703 dolgo­zót vártak. Ez a két szám­adat mutatja, hogy több munkásra lett volna szük­ség, mint amennyien elhe­lyezkedni kívántak. Közis­mert, hogy a vállalatoknak egyre kevesebb segédmun­kásra van szükségük, sokkal inkább szakmunkásokat ke­resnek, nálunk viszont nem ezek a szakmunkások jelent­keznek. Olyanok fordulnak az irodához nagy többségben, akiknek nincs egyetlen szak­májuk sem, éppen ezért szá­mukra átképzést szervezünk. A valóságban azonban in­kább kiképzésről van szó, mert az első szakmunkásbi­zonyítványt — akik eljutnak a vizsgáig — itt szerzik meg. Most az iroda szervezésében 243-an vesznek részt átkép­zésben, s ezek között már olyanok is vannak, akik érettségivel rendelkeznek. A lányoknak például szakápo­lói, gyors- és gépírói képzést A MISKOLCIAK NAPILAPJA • Ezt a jellegzetes miskolci utcaképet sok képeslap, fo­tó őrzi. Várostörténeti sorozatunkban most arról a házról olvashatnak, amelyik valaha itt, a Sötét kapu mellett a csizmadiák és színészek otthona is volt egy időben. So­rozatunk a 3. oldalon. Ma már a szemérmesebb tudósításokban sem titkol­ják, sőt egyre nyíltabban be­szélnek arról, hogy 1990-ben minden eddigit meghaladó mértékben növekszik majd a munkanélküliek száma. A várható tendenciák azt mu­tatják, hogy jelentősen mó­dosul a munkaerőpiacon ál­lást keresők szakmák szerin­ti összetétele is. Ez elsősor­ban azt jelenti, hogy nem­csak segédmunkások keres­nek majd munkát, hanem olyanok is, akik már ren­delkeznek egy szakmával. Számolnak ezzel az országos munkaügyi szolgáltató köz­pontban is, ahová az állást keresők fordulhatnak. Miskolcon, a Szemere ut­cai Munkaügyi Szolgáltató Irodában fogadják mindazo­kat, akik munkát keresnek. Velük közreműködve kívá­nunk időről időre lapunk­ban tájékoztatást nyújtani arról, hogy hol, milyen állá­sokat kínálnak, és segíteni abban, milyen lehetőséget Jóléti célokra ajánlják A MÉH milliói Sok vállalat úgy reagált a gazdasági szabályzók szo­rítására, hogy a szociális ki­adásokat, a béren kívüli jut­tatásokat radikálisan csök­kentette. Ám a dolgozókról való gondoskodás sokféle formája, a jó munkakörül­mények, a munkahelyi köz­hangulat legalább annyira fontos, mint a jó fizetés. Az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosí­tó Vállalat jól vette a gaz­dasági akadályokat az el­múlt években. S közben ar­ra is volt idő és energia, hogy a jóléti kiadásaikat fo­lyamatosan emeljék. A dol­gozók életszínvonalának vizsgálatakor ugyanis nem elhanyagolható szempont, hogy a béren kívül mennyi kerül még az úgynevezett láthatatlan borítékba. A vál­lalat tavaly 7 millió forintot költött jóléti célokra, ami annyit jelent, mintha átla­gosan nyolc százalékos bér- fejlesztést hajtottak volna végre. Természetesen a szo­ciális körülmények, az egyé­ni rászorultság sokat nyo­mott a latba, tehát voltak, akik az átlagot meghaladó mértékben részesültek a fel­osztott pénzből. Természete­sen gazdasági eredménynek kellett amögött állnia, hogy az 1988. évi jóléti keretet tavaly megduplázhatták. • EBÉD NAPI NEGYVEN FORINTÉR1 A dolgozók több éves ké­résére vezették be az étke­zési tikettet, hiszen nem mindenki tudja igénybe ven­ni az üzemi étkezést. Min­den munkanapra 40 forintos tikettet kap valamennyi dol­gozó. De egyre több helyen gondoskodnak arrój is, hogy ezért meleg ételt kapjanak. Köztudott, hogy a dolgozók nagy része a szabad ég alatt tölti munkaideje nagy ré­szét. A lehetőségekhez ké­pest sok helyen igyekeztek javítani a körülményeiken: a központi telepen új szoci- á'i« épii'etet ad'ak át, melyet közösen használnak a köz­pont. a tmk és a miskolci I. számú telep dolgozói. Több vidéki egységben végeztek felújítást, javították az öltö­zők. a fürdők állapotát, kor­szerűsítették az ebédlőt, il­letve felújították az ivóvíz- hálózatot. Űj gépjárműveket és rakodógépeket állítottak üzembe, hogy az anyagmoz­gatást végző fizikaiak terhe­in könnyítsenek. A gépesítés egyben tanulással is járt, s akik munka mellett hajlan­dók voltak a továbbképzés­re, minden segítséget meg is kaptak. A vállalat vezetői is szükségesnek tartották, hogy ismereteiket felújítsák, s a felső- és középvezetők egy emberközpontúbb irányítá­si rendszert sajátítottak el. • KÖLCSÖNÖK ÉS GYORSSEGÉLYEK Az ínséges lakáskörülmé­nyek között, és a drágán megvásárolható lakások mel­lett rendkívül nagy szó, ha egy vállalati dolgozó ked­vezményes hitelhez jut. Az Észak-magyarországi MÉH Vállalat előnyben részesí­tette azokat, akik első ott­honukra pályáztak, de sike­rült megteremteni a lakás- felújítások pénzügyi támoga­tását is. Tavaly hatvanket- ten vettek fel kamatmentes kölcsönt, s összesen 3 millió 700 ezer forintot fizettek ki nekik. Jól tudják, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. A szak- szervezet kezdeményezésé­re a dolgozók egy napi túl­munkájából teremtették meg a gyorssegély alapot. Ebből a kasszából kapnak azok, akiket valamilyen nem várt tragédia ér. De jól jön a pénz az örömtelibb napok­ban is; vállalati segítséggel olcsóbb nyaralni. Tavaly mondhatták el először, hogy mindenki elmehetett üdülni azok közül, aki beutalót kért. Mályiban van egy pi­henőházuk. Hajdúszobosz­lón és Siófokon pedig szobá­kat bérelnek, s a Tátrában is sokan turistáskodtak. Q TÁMOGATÁS A SZÍNHÁZNAK A vállalat saját kerítésén is túllát, s jó mecénásként segít számos egészségügyi, kulturális intézményt és sportegyesületet. Csak két példa a sok közül: a Miskol­ci Nemzeti Színházban egy előadás teljes előállítási költségeit vállalja az Észak­magyarországi MÉH Válla­lat. Tavaly pedig a tröszt, illetve a tagvállalatai egy­millió forintot utaltak át a Peter Cemy-alapítvány szám­lájára, amely a koraszülöt­tek jobb gyógyászati ellátá­sát hivatott segíteni. Ha gazdaságpolitikánk ke­gyetlen törvényei közepette sikerül emberként törődni az emberrel egy vállalatnál, az alighanem olyan értékterem­tő erő, ami kamatozik. Az a halom köszönőlevél, amelyet a vállalat igazgatója kapott, mert nem mennek el egyéni gondok, bajok mellett sem, az már csak ráadás. (oláh) szerveztünk Miskolcon, és Sátoraljaújhelyen. Népsze­rűnek bizonyult a mikroszá­mítógép-programozó, vala­mint az adó-ügyintézői kép­zés is. Ózdon kőműves, esz­tergályos és fehérneműkészí­tői tanfolyamot indítottunk. Miskolcon hegesztő, lakatos, villanyszerelő és ács-állvá­nére sajnos sokan abbahagy­ják a tanulást. Ahhoz, hogy egy 20 fős tanfolyam vala­melyik oktatási intézmény­ben elkezdődhessen, az a foglalkoztatási alapból leg­alább 800 ezer, 1 millió fo­rint átutalását igényli. — Kapnak-e arról vala­miféle előrejelzést, hogy a Hol tejel a világkiállítás tehene? Esélyek az északkeleti végeken Második Bős—Nagyma­ros, gazdasági katasztrófa, felelőtlen és kalandor vál­lalkozás, a különféle üzlet­ben érdekelt lobbyk kreáció­ja. Ez is egy vélemény a tervezett Bécs—Budapest vi­lágkiállításról, mint ahogy azt is rengetegen hangoztat­ják: ez egy olyan lehetőség, amit bűn lenne kihagyni. Vajon kinek van igaza? A kérdés igencsak húsbavágó, ugyanis még egy nagymére­tű gazdasági bukást aligha viselne el az ország. Mi, in­nen az ország északkeleti végeiről ugyancsak tamás- kodva figyeljük a világkiál­lítási előkészületeket, hiszen a haszonból vélhetően ide jut majd a legkevesebb, a bukásban pedig mindannyi­an osztozunk.., Nemrég Miskolcon járt egy a világkiállítással fog­lalkozó magyar születésű osztrák gazdasági statiszti­kus, dr. Ludwig Halász, aki­nek ugyancsak elmondtuk kételyeinket... ő így látja Miskolc esé­lyeit a világkiállításra te­kintve: — A világkiállításon nem Budapest állít ki. hanem az egész ország. Úgy vélem, minden polgár érdeke, hogy ez a kiállítás üzleti vállal­kozás legyen, mégpedig olyan, amelynek az áldásos hatása a kiállítás után mu­tatkozna meg igazán. Ma­gyarország abban a hátrá­nyos helyzetben van Auszt­riához képest, hogy nálunk mindenről jó ideje és alapo­san informáljuk a lakossá­got, ami a világkiállítással összefügg. Nálunk egyéb­ként is, ha valahol épül va­lami, az érintett körzetben élők véleményét mindig megkérdezik; ez az első! A világkiállítás esetében is ezt kellene tenni Magyarorszá­gon : megkérdezni végre a városok, körzetek lakóit mit szeretnének, mit támo­gatnak, és mit nem. Ez len­ne a legértékesebb tervezési alapanyag. — A miskolciakat leg­inkább az aggasztja, hogy autópálya, repülőtér vagy gyorsvasút nélkül ez az országrész akármilyen öt­leteket talál is ki, aligha tud eséllyel bekapcsolódni a világkiállításba ... — Ez az, amit ennek a térségnek el kell érnie a kormányzatnál. Persze előbb ki kell dolgozni azokat a vonzó programokat, amelye­kért érdemes ide autópályát, vagy gyorsvasutat vezetni... — Magyarországon köz­ismert egy karikatúra, amelyen egy tehán látha­tó. amely úgy áll Európa térképén, hogy Magyaror­szágon legel, és Ausztriá­ban van a tőgye ... — Ez egy régi gúnyrajz, én is ismerem. Ügy vélem, hogy annak a két részvény- társaságnak a létrehozása, amelyiknek a feladata a vi­lágkiállítás osztrák és ma­gvar részeinek gazdaságossá tétele, megoldja ezt g prob­lémát. Az osztrák Rt. már létrejött, remélem a magyar is hamarosan megalakul! Nagyon lényeges, hogy a la­kosság nem fizethet rá a vaiíaiKOzáisra.. ■ * Bárcsak a próféta beszél­ne belőle! Ez jutott eszünk­be az osztrák úr szavai hal­latán, aki természetszerűen egy jól működő gazdasággal és egy demokratikus politi­kai rendszerrel a háta mögött jóval optimistább, mint a magyarok. Bár úgy tűnik, ötlet talán lesz itt helyben is világkiállítási produkciók­ra, két dologról azonban to­vábbra sem vagyunk meg­győzve. Kevéssé tűnik való­színűnek, ebben a Budapest és Dunántúl központú or­szágban, hogy egyszercsak az északkeleti végek is kap­janak valamit az infrastruk­túrára szánható állami pénz­ből. Másrészt nem sok jóval biztat az, amit az osztrák úr '<• TlemlíteP: a világkiállí­tás mind a mai napig a po­litikai gazdasági elit „bulijá­nak” tűnik, hiszen a közvé­leményt nem sok információ átadására méltatták eddig Ma az állampolgár csak a sajtóvitákból meríthet any- nyit, hogy azt lássa: a vál­lalkozás enyhén szólva két­esélyes. Ez azonban nem ment fel senkit itt Miskol­con az alól, hogy gondolkod­jon. Mert világkiállítás ide. vagy oda. ennek a városnak fejlődnie kell, ha itt. aka­runk megélni a jövőben is. (kiss) is igyekeznek időben infor mációt adni. Csakhogy ed­dig úgy tapasztaltuk, min­denütt kicsit szemérmesen kezelték ezt a kérdést, a igyekeztek az elbocsátásokat addig húzni ameddig csak lehet. 1990-ben erre már bi­zonyosan nem lesz lehetősé­gük mert mindenütt szigo­rúbb lett a gazdálkodás. Ja­nuár végéig minden évben készítettek a vállalatok egy­fajta előrejelzést arról, hogy hány embertől fognak meg­válni, ám ebben az évben még hozzávetőleges számok­ról sem lehet beszélni. — Mit mutatnak január első hetében a munka erő- kcrcslet-kínálat adatai? — Igen érdekesen alakul­tak a számadatok, mert kö­vetkeztetni lehet belőlük az idei tendenciára is. Most először fordult meg ugyanis a kereslet—kínálat eddigi aránya úgy, hogy legalább 700-al többen keresnek mun­kát, mint amennyire a vál­lalatok igényt tartanak. Te­hát egészen pontosan 4008- an helyezkednének el, és csak 3291 embernek tudnak munkát adni. Januárban is zömmel a szakma nélküliek fordultak az irodához. Ebben az évben azonban már több lesz az egy szakmával ren­delkező, munkát keresők száma, akiken valóban tud majd segíteni az átképzés. — Ahonnan a közeljö­vőben sokan kerülnek majd a gyárkapun kívül­re, azoknak a vállalatok­nak milyen lehetőségeket tud felkínálni az iroda? — Elsősorban az átképzés jöhet szóba, de igényelhet­nek újrakezdési kölcsönt, amennyiben vállalkozni kí­vánnak. Csak ezek után jön szóba a közhasznú munka lehetősége, s legvégső eset­ben a munkanélküli segély, amelyet a mostani rendelke­zések szerint egy évig vehet igénybe az, aki nem tud el­helyezkedni. Végezetül még egy beszédes adat arról, hogy sokan kaptak kedvet a vállalkozáshoz: tavaly 1910- en kaptak újrakezdési köl­csönt. (vadas)

Next

/
Thumbnails
Contents