Déli Hírlap, 1990. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám

I Diósgyőrt meditációk (4@.) Templom rejti a várkapitányt Magyarországon a sok Török nevű család közül legkiemelke­dőbb a történelmi nevezetessé­gű Enyingi Török család. Utolsó féifitagja - az idő sorrendjé­ben pedig a negyedik - Ist­ván nevet viselt, es Diósgyőr­ben élt. Nagyapja Enyingi Tö­rök Bálint óriási vagyonnal ren­delkezett, amit két fia János és Ferenc örököltek. Az idősebb János az erdélyi, Ferenc pedig a magyarországi birtokokat. Ferenc 1569-ben érkezett családjával Diósgyőrbe, és felesége részöröksége révén vállalta, hogy a várat a ki­rály iránti hűségben megőr­zi, megvédi. 1571. év tava­szán azonban betegség kö­vetkeztében meghalt. Gyer­mekei: István, Zsuzsanna, Fruzsina és Ilona. István 5 éves volt, amikor Diósgyőr­be költöztek. Itt töltötte ifjú éveit, ide kötötte a táj va­rázsa, és ifjúkorának emié- kei. Életének időszakára a törökök elleni folytonos küz­delem és a reformáció vég­leges megerősödése a jellem­alakuló református egyháza­kat. Így tette ezt Kocson is, ezért érdemel tőlünk hálás köszönetét.” Enyingi Török István 54 éves korában, 1618. jún. 3- án távozott az élők sorából Pápán. Diósgyőrbe hozták, és az általa felújított temp­lomba temették, ami 1989- ben a róm. katolikus egy­ház tulajdona. A .templomnak akkor már nem volt tetőzete, mert a törökök még 1598-ban fel­égették. Kijavítani pedig nem merték az ismétlődő tö­rök támadások miatt. Az is­tentiszteletet az egyház rendszeresen a vár lovagter­mében tartotta, és valószí­nűleg ott történt a hűséges várkapitány felravatalozása is. Balázs József Felvétel a Kelet & A múzeum számára a „filléres emlékek”, táblák, feliratok is kincset jelente­nek ... alkotócsoportba Enyingi Török István fel­nőve a diósgyőri uradalom várkapitánya, királyi taná­csos, a pápai uradalom föl­desura, a dunántúli hadak főkapitánya és Hunyad vár­megye örökös ispánja. A tö­rökök elleni harcokban te­kintélyt szerzett magának. A nagy családi birtokot új szerzeményekkel gyarapította Győr megyében. János báty­ja halála után pedig az er­délyi birtokokat is örökölte. Diósgyőrben ő volt a re­formátusok egyik nagy pat- rónusa. Neki tulajdonítják az egyházi feljegyzések az ak­kor egyetlen templom fel­újítását — helyenként alapí­tóként is emlegetik —, to­vábbá az első iskola építé­sét, és a rendszeres iskolai oktatás beindítását, ö vé­geztette a tapolcai fürdőépü­let restaurálását, amiért egy ideig azt törökfürdőnek is nevezték. Jó kapcsolatot tar­tott Bocskay Istvánnal és Bethlen Gábor erdélyi feje­delemmel. 1017-ben Vajda- hunyad várát a hozzátartozó 135 községgel Bethlen Gá­bornak adta zálogba 12 000 magyar forint ellenében. A Győr megvei Kocs köz­ségben emlékét az egyházi feljegyzés így őrzi: „Az 1594 —95-ös évek igen gyászosak voltak hazánkra nézve. A durva ellenség Győr felé vonulván az útjába eső köz­ségeket, így Kocs községet is kifosztotta és felégette, la­kóit pusztította... Enyingi Török István követvén apja nyomdokait, földesúri párt­fogásával hatalmasan gyara­pította a földesúri hatósága alá tartozó községekben az A Kelet Irodalmi és Közművelődési Alkotócso­port felvételt hirdet azoknak a fiataloknak, akik tehetsé­get éreznek magukban a magyar szépliteratúra vala­melyik műfajában kitartó alkotásra, és kedvet éreznek rendszeres közösségi mű­helymunkára. Kérjük a ta­nárkollégákat, hogy a tehet­séggondozás, -kutatás terüle­tén legyenek partnereink! A Magyar Posta Vállalat ja­nuár 15-én „125 éves a Singer varrógép” elnevezéssel 1 címle­tű, 5 Ft névértékű bélyeget bocsát forgalomba. A bélyeg Demeter Zsuzsa grafikusművész terve alapján, többszínű ofszet­nyomással az Állami Nyomdá­ban készült. A bélyeget 1 676 300 fogazott és 5100 fogazatlan pél­dányban, 50 bélyeget tartalmazó ívekben bocsátották ki. Az 5 Ft-os bélyegképen keretben, ko­rabeli ún. Singer — lábhajtá­sú — varrógép stilizált rajza látható. A bélyegkép fölött az eseményre utaló szöveg olvas­ható. Az alkalmi bélyegzőt a bélyeg megjelenésének napján, a budapesti 4. sz. postahivatal fogja alkalmazni, illetve az ar­ra kijelölt postahivatalok — Miskolcon az 1-es és 10-es — használni fogják kérésre az el­sőnapi bélyegzőt is. ★ A miskolci Kazinczy Bélyeg­gyűjtő Kör és a mezőkövesdi Városi Bélyeggyűjtő Kör szerve­zésében változatos témájú bé­lyegbemutatóban gyönyörköd­hetnek azok, akik január 31-ig felkeresik a MABÉOSZ Észak­magyarországi Területi Iroda Miskolc, Széchenyi út 83. szá­mú, I. emeleti kiállítótermét. A tárlat szombat, vasárnap és ün­nepnap kivételével naponta 8— 15 óra között, illetve csütörtöki Jelentkezrii lehet legalább 10 önálló művel műfaji meg­kötöttség nélkül, és a szerző által legjobbnak ítélt alko­tásokkal. Cím: Bartók Béla Műve­lődési Ház könyvtára, Mis­kolc, Marx Károly u. 15. Te­lefon: 52-360, Almási Lenke. Kelet Irodalmi és Közművelődési Alkotócsoport nfepokon. 17 óráig tekinthető meg díjtalanul. A tablókon ez­úttal Harmatta Artúr miskolci és további hat mezőkövesdi lel­kes bélyeggyűjtő válogatott ki­állítási anyaga szerepel. ★ A szervezett bélyeggyűjtők bizonyára tudják, de nem árt, ha a széles nagyközönség is tá­jékoztatást kap arról, hogy 1990. január 8-tól a Magyar Posta Vállalat új — sajnos magasabb — díjszabás szerint továbbítja a postai küldeményeket. A részle­tekről csak a postahivatalok tudják tájékoztatni az érdeklő­dőket, miután a hivatalos köz­lemények csak a napokban ke­rülnek írásos formában kibo­csátásra. ★ A 28. országos ifjúsági bélyeg­kiállítást 1990. április 6—22. kö­zött Sárospatakon rendezik meg. Az ezzel kapcsolatos felhívást megkapták az ifjúsági bélyeg- gyűjtő szakkörök, mely szerint a jelentkezéseket február 15-ig kell eljuttatni a rendezőbizott­ság címére. A miskolci és bor­sodi ifjú filatelisták bizonyára nagy számban fognak részt ven­ni a kiállításon bélyeganyaggal és nézőként is. R. L. BÉLYEGGYLJTÉS Párívagyonból múzeumi ritkaság Ili. Volt egyszer egy testűiéi Szobortól a géppuskáig ajc A munkásőrség életét bemutató kiállítások anyagai szin­te hiánytalanul a múzeumba kerültek. Előző számainkban arról beszélgettünk dr. Dobrossy Istvánnal, a Hermán Ottó Muzeum történeti osztályá­nak vezetőjével, mik azok a dokumentumok (és ho­gyan kerültek a múzeum raktárába), melyek egészen a legutóbbi időkig az MSZMP megyei bizottságának archí­vumában rejtőztek. Az elő­zőekben már említett ha­gyatékok. albumok, írásos kordokumentumok mellett jól ismert egyenruhák, sőt fegyverek is kerültek most ide. Ezeknek külön történe­tük van, ezzel folytatjuk most a beszélgetést. — Először is a fegyverek­ről : természetesen nem hasz­nálható. és jó ideje már nem is használatos fegyve­rekről van szó. Ezek a harci eszközök kiállítási darabok­ként folytatták pályafutásu­kat. miután megkapták az obsitot. — Milyen kiállítások voltak ezek. és kik ren­dezték? — A rendező a munkás­őrség volt, és a téma is ter­mészetesen a fegyveres tes­tület története és jelene. — Itt, a múzeum rak­tárában azonban nemcsak egykori kiállítások részei láthatók, hanem hatalmas mennyiségű anyag, mely teljes egészében a mun­kásőrség volt megyei pa­rancsnokságáról került ide. Már beszélgetésünk első részéből kiderült, hogy a volt megyei pártbizottság archívumából sem „si­mán” kerültek a múzeum birtokába a tárgyak, do­kumentumok ... — Megtilt hsak mentege­tőzéssel kell kezdenem. Már a pártarchívum — számunk­ra kincset jelentő — doku­mentumai megszerzéséhez is ügyeskednünk kellett. Még inkább így volt ez a mun­kásőrség esetében. Ez nem azt jelenti, hogy a múze­um munkatársai valamiféle „kultúrtörténeti hőstettet” hajtottak végre. hanem mindössze megtettük, amit egy múzeumi embernek ilyen helyzetben meg kell tennie... — Meg kell tennie, és meg is bocsátható neki. Ügy tudom, nyílt paran­csot is szereztek... — Valóban így volt. Ak­kor már a honvédség biz­tosította a „helyszíneket”, s megindult az anyag elszállí­tása. — Hová? — A Honvédelmi Minisz­tériumba. és a területileg il­letékes kiegészítő parancs­noksághoz. Bennünket azon­ban nem ezek a dolgok ér­dekeltek, hanem a zászlók, táblák, tablók, egyenruhák, fotók tömkelegé. Meg kell mondani, az akkori megbí­zott parancsnok, Teszárovits Miklós segítőkészen (jó ér­telemben véve), katonásan állt a dologhoz. Jórészt ne­ki köszönhető, hogy hiány­talanul és nagyon gyorsan a múzeumba került, ami ide 1 való. — Mennyit tesz ki ez az anyag? — Két teherautót és egy mikrobuszt pakoltunk meg a parancsnokság udvarán. Az autókon helyet kapottá névadó Oprendek Sándor mellszobrától egészen a „Gépkocsiparkoló kizárólag a munkásőrség számára” feliratú tábláig, és ez az öreg géppuska is, mely ki­állításokról kiállításokra ván­dorolt, afféle illusztrációs elemként. — Beszélgetésünk során már többszőr esett szó a sors iróniájáról, vagy ha úgy tetszik, a történelem fintorairól. Ennek az anyaggyűjtésnek is van ilyen vonatkozása ... — Igen. Teljesen vélet­len, de 1989. november 7-én sabbak számbevételével ép­pen december 4-én végez­tünk. — A két történelmi dá­tum között mennyit sike­rült elvégezni a munká­ból? — Számba vettünk ponto­san 3384 darab dokumentu­mot. Ezek a legfontosabbak, azonban szám szerint mind­össze az anyag egyötödét jelentik. — A megyei pártbizott­ság vezetői, magas beosz­tású tisztviselői, a mun« kásőrparancsnokok sűrűn kaptak és adtak is kü­lönféle ajándékokat: ha küldöttséget fogadtak, ha küldöttségbe mentek, láto­gatást tettek, vagy éppen látogatókat fogadtak. Az ajándékok túlnyomó több­sége jelkép szerepét töl­tötte be. inkább politikai jelentőségük volt, mint komoly forintértékük. Részben azért is, mert iga­zán nem a személynek, hanem a beosztásnak szól­tak. Mi lett a sorsuk ezek­nek a tárgyaknak? — Azt tudjuk, hogy a me­gvei pártbizottság egyik tit­kára — Kovács Mihály —. néhány évvel ezelőtt, nyug- díjbamenetelekor, minden ilyen tárgyat felajánlott ar­chiválási célra. '. , — A többi hasonló ajándéktárgynak mi lett a sorsa? Akvarisztika A Miskolci Akvarista Egyesület tagjai, klubtagjai és érdeklődők részére a Mol­nár Béla Ifjúsági és Űttö- röházban (Miskolc, Győri ka­pu 27.) január 18-án, feb­ruár 16-án 17 órától, már­cius 24-én délelőtt tartja előadásait, foglalkozásait. Az egyesület tagjai és klubtagjai részére kedvez­ményes beszerzési lehetősé­get, előadásain lehetőleg „titokmentes” információkat biztosít. Bővülő hazai és külföldi kapcsolatait felhasz­nálva egyebek mellett. Tehe­tőség van szakkörök, klu­bok. egyesületek és tagjaik címeinek cseréjére is. Várják a városunktól tá­volabb lakó akvaristatársaik írásbeli jelentkezését is, a pontos címen kívül a „szak- mai”-halas tevékenységüket is megjelölve. Minden ér­deklődőt vár a Miskolci Ak­varista Egyesület. Levélcím: Miskolc, 3529. Oszip István ii. 25. Suskó Zoltán elnök. Nem csalás: csoda! szállítottuk el az említett anyagot a munkásőrségtől, azonnal — nyújtott munka­időben — nekifogtunk a lel­tározásnak, és a legfonto­— Arról nincs tudomá­sunk. (Vége) Kiss József Szabadalmaztatni fogom a fiamat. Még­pedig mint abszolút tévedhetetlen árjel- zöt. Hiába csak alig múlt egyéves, máris páratlan financiális érzékkel bír az árak tekintetében, ami ugyebár mostanság nem egy elvetendő dolog. Adva van pél­dául két sajtdarabka. Küllemre, ízre elég egyformák, ám az egyik ára duplája a másiknak. Az olcsób­bikat be se nyomtam a szájába, már köpi is ki. A kezébe nyomott parizert meglengeti, mint a nemes urak a kalpagot. hogy az­tán lendületesen jó messzire hajítsa. A sonkánál csak egyet­len lendítés létezik: be, a szájba. Amikor felfigyel­tem erre a páratlan képességre, hoztam két, látszatra teljesen egyforma brióst: az egyiket az ABC-böl, a másikat egy neves cukrászdából. Itt a piros, hol a piros technikával többször is megkevertem a sütiket. a gyerek most sem tévedett, az állami közbriós repült. Megpróbál­tam azt is, hogy gusz­tust csináljak az ol­csóbb áruhoz: kéjes mosollyal mammog- tam a krinolint, és a szememet forgatva nagyokat cuppantot- tam hozzá. A gyerek érdeklődve figyelt némi sajnálattal a te­kintetében, majd egy tévedhetetlen mozdu­lattal megragadta a közelben levő szál gyulait, amit még az áremelések előtt vet-, tem, hogy valahova befektessem a szabad tőkénket. A vesztébe rohan ezzel a magatartás­sal — mondtam sö­téten a nejemnek, rö­viden vázolva hazai gazdasági kilátásain­kat. A jövő magyar állampolgára keveset eszik, és abban sem lesz válogatós. Ha­csak meg nem gaz­dagodik valami vál­lalkozásban. Éoppá! Ekkor jutott eszem­be az a gyerek a ív­ből, aki a kezével látott. Mi lenne, ha a fiamat ránevelném: ne azt érezze meg, mi a drága, hanem inkább azt, hogy mi lesz drága, vagy még drágább a jövőbeni.. Esténként az árhi­vatal közleményeiből olvastam fel a gye­reknek, meg a HVG-t mutogattam neki, de ahányszor meglátta a pénzügyminisztert, mindig felsírt. Az el­ső kísérletet az el­múlt év végén végez­tük el egy közeli ABC-ben. Betoltam a kocsiban, lehajoltam, és a fülébe súgtam: Adám, mi fog drá­gulni januárban? A gyerek némi gondol­kodás után határo­zatlanul körbeka- szált a karjával többször is. Hát nem igaza lett? Kiss László Romániai riportkötet A Conducator végnapjai Az Idegenforgalmi Propagan­da és Kiadó Vállalat fantasz­tikus gyorsasággal jelentette meg a romániai forradalom eseményeit megörökítő riport­kötetet, A Conducator végnap­jai cimű könyvet. (A szerkesz­tés január 2-án még folyt, a könyv 8 nap múlva már kapha­tó volt.) A kötet első felében az MTT és a világ hírügynök­ségeinek dokumentumértékű jelentései olvashatók — de­cember 17. és 27. közötti események, a temesvári vér­fürdőtől a diktátor kivégzé­sén át a szabadság megszü­letéséig —, a második rész­ben helyszíni beszámolók szerepelnek, köztük az a drá­mai tudósífás, amit Orosz József tűzharc közepette két szített. Az IPV a könyv megjelen­tetésével egy időben gye-* rekkönyveket, ajándékokat, riportköteteket, a Magyar Konyha különböző kiadvá­nyait. rejtvénylapokat aján­lott fel Romániának, ponto­sabban a magyarlakta vidé­keken élőknek, valamive! kevesebb, mint 1 millió fo­rint értékben. I V

Next

/
Thumbnails
Contents