Déli Hírlap, 1990. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-09 / 7. szám
timid a Sasi mai perit Peler Handke Kaspar című színművének mára meghirdetett premierje elmarad. A játékszín! bemutató január 16-án lesz. A mára megváltott jegyek visszaválthatók, vagy más előadásra becserélhetők. A mai bemutató a címszereDlő. Kovács Lajos megbetegedése — hangszálgyulladása — miatt hiúsult meg. XXII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1990. JANUAR 9., KEDD ÁRA: 3,50 FORINT ajc Az utóbbi napokban az élelmiszerüzletekben főszerepet kaptak az árjelzőcédulák. Hétfőn reggelre már az új árakat tüntették fel. s ezek bizony a szabadáras termékeknél eltérnek egymástól. Ma még tartják a javasolt árakat Fizet a bolt az árulistáért? Szombaton délutánra kiürültek az élelmiszerboltok polcai. A kereskedők régen tapasztaltak ekkora rohamot, mint az áremelést megelőző napokban. A Vörösmarty ABC-ben például tízesével vitték a tejfölt, s az eladók csak azon gondolkodtak, hová viszik ilyen nagy menynyiségben. Szinte nem is volt az üzletnek olyan terméke, amely nem került a bevásárlókosarakba. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy hétfőn reggel a legtöbb ABC-ben gyéren fel- töltött gondolák fogadták a vevőket, s ahová újabb áru érkezett, ott buzgón kattogtak az árazógépek. Ellenzéki vélemények az MSZMP-vagyonról Alapítvány kezelje a pártszékházat A volt állampárt, az MSZMP vagyonáról lesz szó a megyei tanács végrehajtó bizottságának mai, rendkívüli ülésén, ahol a megyében az államnak visszaadott körülbelül 300 ingatlan hasznosítására tesznek javaslatot. A javaslatról január végéig kell dönteni a pártvagyon- nal foglalkozó kormánybizottságnak. Vagyis ők mondják majd ki a döntő szót, hogy mi legyen a Magyar Szocialista Párt által visszaadott épületekkel, helyiségekkel. A mai tanácskozásra meg- < hívták a kornyéken működő politikai pártok képviselőit, hogy az ő elképzeléseiket is megismerhessék. Mi is többször foglalkoztunk már a volt MSZMP vagyonával, illetve az ezek közül — az úgymond — a legnagyobb feladatot jelentő megyei pártszékház sorsával. Ismertettük azokat az elképzeléseket, amelyeket az MSZB tér 1. szám alatti, impozáns épület hasznosításával kapcsolatban eddig szóba kerültek. Közöltük azt is. hogy az MSZP képviselői leginkább azt szeretnék, ha az épület egyik szintjét — amíg jobb megoldást nem találnak erre — a miskolci bölcsészegyetem kaphatná meg, és fiz épület hasznosításából származó bevételt is a bölcsészegyetem támogatására fordítanák. Kevés szó esett viszont mindeddig arról. hogy miként vélekednek ugyanerről a többi pártok képviselői. Arra kértük néhánvukat: osszák meg olvasóinkkal pártjuk álláspontját Balázsi Tibor, a Magyar Demokrata Fórum miskolci elnöke, az MDF országos választmányának tagja: — Az emberek ma azt látják. hogy akik felelősek a megye, az ország sorsáért, élnek, mint hal a vízben A különböző gazdasági vállalkozásokban nagvon is jól megtalálták a helyüket. Az eddigi politikai hatalmat a gazdasági hatalomból való részesedésre cserélték. Éppen ezért sokakban élnek kételyek az átalakulás sorsával, sikerével kapcsolatban. Ez a hitetlenség csak akkor szűnhetne meg, ha az emberek végre valódi változásokat, s felelősségre vonást látnának, miként az a környező országokban történik. Ez azonban ma még egyáltalán nincs így. S ha azt halljuk, hogy az MSZP megyei székháza alatt működik egy nyomda, amit kft.-vé akar alakítani a szocialista párt, és ismerjük azokat az elképzeléseket is, amelyek szerint üzletközpontot alakítanának ki az épületből az új kezelők, akkor joggal élhetünk a gyanúperrel: az MSZP i:mét tőkét kovácsolhat a helyzeti előnyéből. S akkor mi azt mondjuk: elég volt! Vagy mindenki egyenlő javakkal indulhat, vagy az MDF szakít az eddigi toleráns magatartásával. Tudom, ezek kemény szavak, de az átalakulás hitele érdekében végre ki kellett mondani. Ami az MSZMP-va- gvont illeti: fel kell mérni objektiven az ingatlanokat, ingóságokat. Célszerűnek tartanánk, ha a tanács vitára bocsátaná az ezek sorsával kapcsolatos elképzeléseket.' s nemcsak a pártok, de a lakosság véleményét is megismerné. Erre vélemé- nvem szerint tíz nap elegendő volna. Jó lenne, ha csak ezután véglegesítené a javaslatát a megvei tanács végrehajtó bizottsáea. S hogy mi legyen a pártszékhőzzal? Várható a jelenlegi önkormányzati rendszer felülvizsgálata. s arra is számítani lehet, hogy az új önkor- mánvzat hatékony működéséhez a jelenleginél több nén7re lesz szükség. Ezt pva- ram'thatná a pártszékház hasznosításából származó bevétel. Liszkai Károly, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megyei titkára, az MSZDP országos választmányának tagja: — Mi támogatjuk a bölcsészegyesületet. A pártszékházból kapjon annyit a bölcsészegyetem, amennyire a működéséhez szüksége van. Ha később az egész épületre szüksége lesz, akkor kapja meg az egész házat. Azért éreznénk fontosnak, hogy a belvárosban legyen az egyetem, mert Miskolc akkor lesz igazán iskolaváros, ha ez az intézmény a város szívében kap otthont, snem szigetelnék el a várostól, miként azt a műszaki egyetemmel tették. Ez jóindulatúan hatna az itteni közgondolkodásra is. Az egyetemisták — ameddig itt tanulnának — nemcsak mellettünk, de közöttünk is élnének. Dr. Matyi László, a Szabad Demokraták Szövetsége miskolci ügyvivője: — November 26-án, az MSZP is támogatta azt az indítványt, hogy számoljon el jogelődje vagyonival. A népszavazás eredménye most kötelezi a szocialista pártot! Az SZDSZ álláspontja: az MSZP ne játssza el az adakozó nagybácsi szerepét, teljesen számoljon el az ösz- szes vagyonával. A megyei pártszékházzal kapcsolatban elképzelhetőnek tartanánk egy alapítvány életre hívását, amely a helyi önkormányzatnak egv formája lehetne. Ez megfelelő és körültekintő gazdasági számítások alapján hasznosíthatná az épületet. Az alapítványi formának az volna a jelentősege. hogv ehhez állampolgárok. szervezetek, gazdálkodók is csatlakozhatnának a pénzadományaikkal. Az alapítvány eélia elsősorban a bölesészegvetem. továbbá a helvi oktatás és közművelődés támogatása lehetne. Ezt kezdeményezhetné a helvi tanács, s az alapítvány kezelésében közismert. és köztiszteletnek örvendő személvek, valamint szakértők vehetnének részt. * A miskolci bölcsésze°ve- t.em szervezése peU^m.-én t tn- váHh foh-ik. az űiabh feile- ménvekről számolunk be lapunk 5. oldalán. (bujdos) A fogyasztói árváltozásokat tartalmazó közleményekben a vásárlói szemmel nézve még meglehetősen sok a bizonytalanság. Például a tej- és tejtermékek árai 42- től 48 százalékkal emelkednek, s csak néhány termék árát ma: imálták. Tehát előfordulhat, hogy az egyes üzletekben más-más áron kínálják majd a különböző tejkészítményeket? Az utóbbi években ez volt a legnagyobb arányú áremelés, s vajon időben megkapták-e mindenütt az árlistákat? — tettük fel a kérdést a miskolci élelmiszerüzletekben. A legtöbb helyen már szombaton délután megkapták a listákat, bár — ahogyan azt Fükő Dezsőtől, a Pátria ABC vezetőjétől megtudtuk, az egyes iparvállalatok pénzért, esetenként 100 forintért adták. A Miskolci Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat központjában azonban gondoskodtak a legtöbb listáról, azokat sokszorosították, és kiküldték a boltvezetőknek. Központi árjegyzék ugyan ilincs, az élelmiszeripari vállalatok cikklistáikat árazzák be, és így küldik el ajánlataikat. Ezekre szükség is van, mert a számlázáskor nem minden cég tünteti fel a küldött portéka árát. A Pátriában egyébként saját javukra áremelést nem terveznek, és a javasolt fogyasztói áron kínálják az árut. Az alapvető fogyasztási cikkek esetében a vállalat valamennyi boltjában igyekeznek a javasolt árhoz igazodni. A Vö- sörmarty csemege ABC-ben szombaton délután, zárás után bent maradiak a dolgozók és átárazták a Csemege Kereskedelmi Vállalattól kapoft lista alapján a boltban forgalmazott termékeket. Hétfőn Jélután tovább folytatják ezt a munkát. e ezzel egyidőben az éjszakai órákban leltároznak. Az Avas ABC-ben még a múlt hét péntekén megkapták az ajánlott árakat, és itt sem szándékoznak eltérni ettől Ebben az üzletben is, akárcsak a többiben, szinte minden áru egyszerre zúdult az üzletre, s ezt már az árazógépek is nehezen győzik. A kereskedők maliciózusan mondják: így van ez minden januárban. A Mátra Füszért raktáraiban pedig folyamatosan csomagolják kisebb tételekre az árut. de így is beletelik néhány napba, mire az üresen maradt polcokat feltölthetik az üzletekben. V.-R. >|e Sűrűn kattognak az ár jelzők, a vásárló pedig ma még követni sem tudja, mi mennyibe kerül. Mindenesetre a jó kereskedő tudja, hogy nem érdemes elszaladni” az árakkal, mert holnap is vevők kellenek a boltba. (Kerényi László felv.) Megszólal az infláció Találkoztam az inflációval. Mármint személyesen. Ö és én. Eddig is nap mint nap érzékeltem jelenlétét, de most a maga valóságában állt előttem a főutcán, egészen pontosan a villanyrendőrnél. Rögtön felismertem, arról, hogy úgy 30 és 50 százalék között lehetett. Szája szögletében fölényes, gúnyos mosollyal nézte az emberáradatot, éppen olyan napszak volt, amikor mindenki igyekezett — hogy megéljen valahogy. Akinek nem sikerült, azon a többiek közönyösen átléptek. Nem is közönyösen, inkább azzal a megkönnyebbüléssel, hogy ők még talpon vannak, ez meg itt már elbukott. Az infláció két keze elegáns kabátja zsebében, fején finom kalap, szája másik szögletében — amelyikben nem a mosoly volt — nagyon hosszú cigaretta, egész megjelenése a jólétet sugározta. Nem azért újságíró az ember, különösen ma, hogy egy ilyen ziccért kihagyjon. Megszólítottam, bemutatkoztam, látszott rajta, jólesik neki, hogy felismertem. Rögtön ráállt az interjúra. Kérdésemre elmondta, hogy jó néhány hónapja tartózkodik Magyarországon. Megerősödni jött ide. és mert jól érzi magát, még hosszabb időt szándékozik itt tölteni. Miközben beszélt, szemmel láthatóan legalább 3 százalékkal nőtt. Azt is megtudtam, hogy korábban is járt már nálunk, de 'akkor más, fontosabb események kiszorították látogatásának hírét az újságokból. Fontosnak tartotta elmondani, hogy mostani itt~tartózko- dása régebbi meghívás következménye. Arra a kérdésemre, hogy nem fél-e az ellene szervezke- dóktól, mosolyogva így válaszolt: — Nézzen rám! Ránéztem. Nem félt. És már körülbelül 62 százalék volt. Felvetettem neki. hogy mit szólna hozzá, ha befagyasztanánk az árakat. — Áruhiány — felelte. — A gyártónak többe kerülne a leves, mint a hús, tehát leállna a termelés. — És ha a béreket fagyasztanánk be? — Nyomor — mondta. — Az emberek elszegényednének — És így? — Áruhiány és nyomor. — Nincs kiút? — kérdeztem tőle: — Dehogy nincs! — válaszolta, és barátságosan a váltam•> ra tette kezét, amitől magamat még kisebbnek, őt még nagyobbnak éreztem. — Vissza kellene menni az alapokig. — A szocializmus alapjaiig? — Frászt! — nevetett teli szájjal". — Egészen a kezdetekig. — A honfoglalásig? — Azon már nincs mit változtatni, ha így történt, hát így történt. A cserekereskedelemig kellene visszamenni. Árut az áruért. Vagy szolgáltatásért. Egy kisborjú egyenlő három képmagnóval, egy Trabant Combi teli tankkal két hízott liba és két pár gyermekcipő, egy szakajtó tojásért pedig nincs az az erkölcsös nő, aki ne lenne megkapható. Ha nincs pénz, nem is romlik. — Van ennek esélye? — Nincs. Esélyem csak nekem van. (Nem is mondom, hogy már hány százalék volt, amikor ezt felelte.) Végül azt kérdeztem tőle. hogy szerinte mi vár ránk. Kicsit elgondolkozott, látszott, hogy ügyel a pontos fogalmazásra. — Nemzetközi tapasztalataim birtokában felelősséggel állíthatom, hogy rövid időn belül mindenki milliomos lesz Magyarországon. Persze, akkor — mondjuk — egy kiló kenyér kábé ezerötszáz forintba fog kerülni. (szabados) j /
