Déli Hírlap, 1990. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-22 / 18. szám

Sztárfotó a Csillogó vízgyűrűk című film főszereplőjéről. Nézze meg, hallgassa meg... Csillogó vízgvűrűk Gyűjtőknek, érdeklődőknek Új kiállítások a múzeumban Ma este □ televízióban, az egyes műsorban 10 óra ÍO perctói látható a Fiatal Mű­vészeit Stúdiója, melyet már csak azért is érdemes megnéz­ni, hogy kissé szélesedjen „te­levíziós csőlátásunk”. Ezúttal két videoklipet és egy kisjáték­filmet láthatunk, melyekben minden eltér a megszokottói, a konvencionálistól, a kom­Kovács János vezényelte leg­utóbb az Országos Filhar­mónia bérleti hangversenyén a Miskolci Szimfonikusokat. Mint eddig minden alkalommal, ez­úttal is kitünően játszott „ke­ze alatt" az együttes, s ez egyaránt vonatkozik a kurió­zumként felcsendülő Brahms- és Bruckner-müvekre, valamint a Beethoven-zongoraverseny kíséretére. A karmester céltudatos, lelkes és pontos dirigálása koncentrált művészi telje­sítményre ösztönzi együtte­sünket. Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy évről évre jó nevű szólistáink egy része csalódást kelt, ettől lett ez a koncert is fele­más. A hangverseny első részében Kiss Gyula szólal­tatta meg Beethoven G-dúr zongoraversenyét, s már az első hangok előtt látványo­san rázogatta a jobb kezét. Könnyen hihető, hogy kéz­fájással nem lehet teljes értékű produkciót adni. ám nem vagyunk szűkében a jobbnál jobb fiatal zongo­ristáknak. akik bizonvára szívesen vállalnának fellé- nést a Miskolci Szimfonikus Zenekarral. Kiss Gvula — talán az említett ok miatt — érzelemmentesen, temnó alatt, a karakterek mellőzé­sével látszotta vé'dg a zon- porairodalom e<rv>k legpoé- tiVnsahb kenc«r+lét, S7é't'nnr<!Óro n ^ ffvpT’Cpn’’ r*"> rí <3r> rí * 1t róczóUnn c y í n rt r> ’ ’ '~l riHt p«; T1qri/'1 Cr^Vvr v«vpt­fo Ti/foanftr /SUnrnj föjlpJfk.Or akikről fennállásuk rövid idcio a^ett pcoV ,.lerr’’-ekben lehet beszelni. Férfikari rás^iovfív ftr^hms Ai*rart- s-ód’é'»'4r,»in Vnnott kí«ér* szerpnet a t’elics egvütres pedle i”-., Te r>eum című művében mutatkozott be. Hasonlóan eddigi mis­kolci ■ kÖ7-"m " V. ^ pzn«-ial is bibSstqnnl. igazi prof' szinten énekeltek, ^z az az énekkari hangzás.' mellyel az oratorikus mű­vek magas színvonalon megoldhatók cir-s mersztöl. (Utóbbi jelzők tartal­mát jól lehet tanulmányozni az Én már akkor megmond­tam? című műsor megtekinté­sekor, mely ma este 8 órakor kezdődik az egyes műsorban.) Pénteken este a TV2-n 7 órakor kezdődik a Csillo­gó vízgyűrűk című angol film, melynek igazi főszereplője és példakép lehet hasonló együttesek számára. Brahms lírai művében az alt szólis­ta Takács Tamara bensősé­gesen, differenciált érzelmi vi­lággal keltette életre Goethe versének három különböző hangulatú részét. Széles ská­lájú és szépségű hangja egyaránt alkalmassá tette a fájdalom, a szenvedés, a bensőséges hangulat zenei megjelenítésére. Bruckner Te Deuma nem tartozik a szerzőnek sokszor felrótt, hosszadalmas mű­vek közé. Az öt rész attacca kapcsolódik főként dicsőítő és könyörgő váltakozásával. A koncentrált, szép muzsika előadásában négy énekes (Sudlik Mária, Takács Ta­mara, XVendler Attila, de­mentis Tamás) szövetkezett a kitűnően iátsző Miskolci Szimfonikus Zenekarral és a Magyar Állami Énekkarral. A szólista kvartettből Sud­lik Mária előadása dicsér­hető. egy kis vidra. A filmet Ga- vin Maxwell könyvéből ké­szítették, mely e rejtett élet­módot élő, következéskép­pen alig ismert bűbájos ál­lat és az ember — ponto­sabban az író — kapcsola­tát meséli el kedves, mulat­ságos, olykor szívszorító epi­zódok segítségével. A film­nek szomorú aktualitást köl­csönöz, hogy a vidra — a tengeri és az édesvízi egy­aránt — felkerült a kihalás­ra ítélt fajok listájára. Ezt az ítéletet mi, emberek hoz­tuk, és úgy látszik, felleb­bezésnek helye nincs... A televízió hét végére szó­ló előrejelzése szerint szom­baton és vasárnap sűrűn számíthatunk Woody Allén „előfordulására”. Szombaton, a TV2-n a XX. századi portrék című sorozat vendé­geként találkozhatunk a — megkockáztatom — zseniális művésszel. A portréfilm cí­me: Mister Manhattan, a kezdési időpont pedig 10 óra 25 perc. A következő találkozásra csak vasárnap estig kell várni: az egyes programon 8 óra 15 perckor kezdődik az Annié Hall cí­mű Woody Allen-film, mely az „akárhányszor megnéz­hető” kategóriába tartozik. A filmet követően (9 óra 50 perctől) viszont Gordon Willis-szel, Woody Allén operatőrével ismerkedhetünk meg, a Foglalkozása: opera­tőr című sorozatban. Szilágyi János hiába hagy­ta abba a Halló, itt vagyok című műsorát, a hallgatók nem „tágítanak”. Ezért az­tán a rádió — engedve a szelíd erőszaknak — folytat­ja a műsort, illetve megpró­bálja pótolni. Ma este fél 11-kor, a Kossuth adón két pszichológus várja a telefo­nokat. A műsor címe: Halló, itt lesznek! A pénzszűke ellenére a Her­mán Ottó Múzeum Papszeren lévő épülete felújítva, helyre­állítva várja közönségét: sok meglepetéssel kecsegtetve a visszatérő múzeumlátogatókat is. A felújítás egyfajta „pro­filtisztítással" is járt: a szép régi épület szinte teljes mér­tékben kiállítóterületté vált. Megint csak a szűkösen, de legalábbis nem a kívána­tos bőséggel rendelkezésre álló anyagi eszközök miatt a tervezett állandó kiállítá­sok kissé lassabban valósul­nak meg, mint azt a múze­Kissé bizarrnak tűnhet a cím — de hasonlóképpen bizarr az a feldolgozás is, amelyet Tökéczki Ilona készített a Ne­hézipari Műszaki Egyetem hall­gatóinak alkoholizálási szoká­sairól. A dolgozat, amely az egye­tem Bolyai kollégiuma szak- kollégiumának kiadványa­ként jelent meg első füzet­ként, dr. Nagy Bélának, a kollégium igazgatójának meghatározása szerint olyan feltáró vizsgálódásnak össze­gezése, amely a hallgató­ság életmódstruktúrájához szolgál adalékokkal. Mint ír­ja, az anyagot többszörösen megvitatták, s a vélemények szórtak. Az egyik véglet úgy érvelt, hogy „Az ivás embe­ri jog, ne szóljon bele sen­ki.” A másik: „Tennünk kell valamit.” Az alkoholizmusról és az alkoholfogyasztással kapcso­latos szokásokról 8 egyetemi hallgató készített 12 kérdés alapján mélyinterjút 120 hallgatóval. A kérdésekre adott válaszok rendkívül ér­dekesek — és természetesen sokszínűek. Néhány példa: A megkérdezettek 26 szá­zaléka azért iszik, mert jól­esik, 24 százaléka a társaság kedvéért. Vicces válasszal ütötte el a kérdést mintegy 16 százalék. Ami a gyakori­ságot illeti: rendszeresen, mértékkel 36, míg alkalom­szerűen 17 százalék él alko­hollal. Hogy hol isznak? A kérdezettek több, mint fele az egyetemi Rock-Well klub­ban, a városi szórakozóhe­lyek közül pedig a közeli helyeken: Tapolcán, Hejő­um munkatársai szerették volna. Hogy a látogatók ad­dig se maradjanak el, míg a körültekintően megterve­zett. s meglehetősen munka- igényes állandó kiállítások elkészülnek, egyéb látniva­lókról gondoskodott a mú­zeum. Így sok érdeklődőt vonzott a földszinten megrendezett termékbemutató. mely a hollóházi porcelánokból adott ízelítőt, egybekötve egy terítési bemutatóval, ahol az asztalra való szép tárgyakat „gyakorlati alkal­mazás” közben lehetett lát­csabán. Érdekes megoszlást mutat, hogy mit isznak. Szinte egyenlő arányban tö­ményt és kísérőnek sört, minőségi bort, minőségi italokat. A hallgatók nagyobb cso­portja azt vallja, hogy csak alkalmanként iszik — de a felmérésből kiderül, hogy alkalom van bőven. A Bolyai-füzetek első szá­mának összegezéseként ki­mondják, hogy az interjúk­ból szolidabb kép tárul elő, mint amit sokszor látnak az egyetemen az emberek. Az általános nézettel ellentétben a hallgatóknak csak ki­sebb része van függő hely­zetben az alkoholtól. I ni. A hollóházi bemutató I helyén a tervek szerint a megye régészeti emlékeit lehet majd megtekinteni, ha eikészül ez a reprezentatív állandó kiállítás. Addig a földszinti négy kiállítóte­remben Kerámiák a Her­mán Ottó Múzeum gyűjte­ményéből címmel rendez­nek kiállítást, mely február elején nyílik. Az első teremben Észak- Magyarország régészeti vo­natkozású kerámiagyűjte­ményéből válogatnak össze egy kollekciót, mely jól jel­lemzi a térség rendkívül gazdag, korai kerámiakul­túráit. Továbbhaladva a látogató a középkori anyag­gal ismerkedhet meg, a kö­zépkori emlékeket feltáró ásatások leleteivel, többek között különlegesen szép kályhacsempékkel. E terem a Habán-kerámiákkal „feje­ződik be”. A népi kerámiák külön termet kapnak, melynek be­rendezésekor ugyancsak a bőség zavarával kell meg­küzdeniük a kiállítás rende­zőinek: Miskolc, Mezőcsát, Sárospatak, Gönc, Gömör, Önöd, Mezőkeresztes kerá­miái külön-külpn is több termet töltenének meg. A negyedik helyiségben a me­zővárosi, polgári kerámiák, kőedények lesznek: Bélapát­falva, Sárospatak, Miskolc roppant gazdag volt ezekben a műhelyekben, manufaktú­rákban. Az említett kerámi­ák mellett szép régi olasz, cseh, osztrák porcelánokat is láthat majd itt a látogató. A Hermán Ottó Múzeum kerámiagyűjteményéből vá­logató kiállítás április vé­gén, május elején zárul, ak­kor fognak majd neki a ré­gészeti kiállítás rendezésé­nek, mely a tervek szerint augusztusban nyílik. Barta Péter Kájé Lemondok Nagy divatja van manapság a lemon­dásnak. Kezdődött az­zal. hogy az MSZMP lemondott az egy- pártiságról — ahha most ne menjünk bele. hogy mennyire saját jószántából —. azután lemondott a második M betűről, folytatódott ,— egye­bek között — a kör­nyezetvédelmi és viz- pazdálkodási minisz­terével. a minis”* ”r- elnökével a várt­elnökségi tagságról. Pozsgay Imrével a rádió- és tévéfelügye­lőségről, televíziós és $-7om.élvi séde­kével, a belbizton­sági főnökével, és nyilván jönnek utá­nuk mások is. Lemondok én is. Lemondok a mozi­jegyvásárlásról. a té­li szalámiról a he­tilapokról. a me­gyénkben gyártott gépkocsiról — egy­általán: mindenfajta autóról, a buszozás­ról is. de a vonatot is kétszer meggon­dolom —. lemondok — a gyerekeim ja­vára — a banánról, lemondok a létbiz­tonságomról. a lera­kott alapokról — kö- vet.kezésképv tt fel­építményről —, le­mondok a cigarettá­ról — marad a pasz- szív dohányzás, ami szerencsére legalább annyira károsítja az egészséget —. a jö­vőbe vetett hitemről — és a múltba ve­tettről is —, lemon­dok a rubelfizetésű exportról. lemond­tam a testvéri-bará­ti országok legtöbb­jének vártvezetőiröl — csak az az egy. csak arról ne kelljen lemondanom —, le­mondok a bűnözés visszaszorulásáról, a jó levegőről, a mis- lenini — épp elég az or­szágos. ami már zaj­lik egy ideje. — lemondok számos sportegyesület szá­mos szakosztályáról, lemondok .. . Még sok minden­ről lemondok. Persze, legszíveseb­ben egy valamiről mondanék le. A le­mondásról. De — at­tól tartok — épp ez az egy az. ami nem fog sikerülni. Ügy, hogy kényte­len vagyok lemonda­ni a lemondásról va­ló lemondás lehető­ségéről. ★ A Vaszilij Blazsennij székesegyház szolgál Léna Fivejsz- kova, Larisza Lityicsevszkaja. Olga Jegorova és Natasa Protaszova hátteréül a Playboy című lap februári számá­nak címlapján. A képeslap „Orosz nők” című 12 oldalas cikkében 32 szőrié* — - - •­IM Mélyinterjúk, szolid eredménnyel Mennyit isznak az egyetemisták?

Next

/
Thumbnails
Contents