Déli Hírlap, 1989. december (21. évfolyam, 282-305. szám)

1989-12-15 / 294. szám

\ Kevesen vállalják a kauciót Társasatok a Zsarnaira? INem ritkább a „Zs” járat A hét elején írtunk a kor­mány új rendeletéről, arról, hogy a külföldi állampolgá­roknak a határállomásokon kauciót, vámbiztosítékot kell fizetniük a kereskedelmi jellegű árukért. A szakem­berek úgy vélték a tapasz­talat — a Zsarnain tett sé­tánk — azt bizonyította, hogy emiatt megcsappan a külvárosi „KGST-piac” for­galma. Azóta azonban mint­ha változott volna a hely­set. Elterjedt annak is a híre, hogy a Miskolci Közlekedési Vállalat — értesülve a ka­uciós rendeletről és annak várható hatásairól — csök­kentette ..Zs” jelű járatainak számát. Mint azonban tegnap megtudtuk, erről szó sincs. Az igaz, hogy az MKV szak­emberei felméréseket készí­tenek a forgalomról, hogy a jövőben ez alapján indítsák a buszokat. Eddig úgy tűnik, hogy valamennyivel kevesebb utas szállt fel mostanában erre a járatra. Ezen tapasz­talat alapján pedig úgy dön­töttek, hogy bár karácsony előtt sűrűbben indították vol­na ezeket a buszokat, nem lesz rá szükség. A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 294. SZÁM 1989. DEC. 15„ PÉNTEK ÁRA: 3,50 FORINT KÉRELEM Gyermekeink jövendő sor­sa, városunk és megyénk szellemi felemelkedése és kulturális megtartóereje ér­dekében kérjük a Magyar Köztársaság leendő elnökét, legmagasabb állami irányítá­si testületét, kultúrkormány- zatát, országgyűlési képvise­lőit, hogy döntésükkel járul­janak hozzá a miskolci böl­csészeinek az MSZB tér 1. sz. épületében, a volt MSZMP- székházban történő letelepí­téséhez. Ily módon egyete­mes érvénnyel és közös aka­rattal eleget tehetnek annak a rendelkezésnek, amely a pártvagyonnak oktatási célra történő átadását írja elő, és érvényt szerezhetnek a vá­roslakó polgárság és az ifjú­ság elvárásának is. Kérelmünket a mellékelt 10 000 aláírással és az alábbi vállalásokkal támasztjuk alá: vállalások 1. Az épület rezsiköltségét, karbantartását a helyi ön- kormányzati (tanácsi; szer­vekkel való együttműködés­ben vállaljuk. 2. A beiső építészeti rend megtartását, a belső terek szépségének őrzését jó gazda módiára szeretnénk ellátni. 3. Vállaljuk hogy önerőből működtetjük a bölcsészet egyetemi szintű képzését, s az alapítványtevők és éven­kénti rendszeres támogatók nagvlelkűségét elfogadva csak annyi állami támogatást ké­rünk, amennyi a magyar felsőoktatási intézményeket hallgatói létszámra lebontva egyébként is megilleti. 4. Vállaljuk a környezet rendben tartását, a Korvin Ottó utca felé eső elhanya­golt grund parkosítását, ős­honos fákkal, növényekkel való 'betelepítését & gondo­zását. 5. Hozzájárulunk a szom­szédos Népkert rendben tar­tásához, az építészeti tervek alapján történő formájának kialakításához. 6. Vállaljuk, hogy nem igé­nyeljük az autóparkoló meg- nagyobbltását, nem rabolunk el szabad teret a város szí­vében olyan célokra, ame­lyek a kültelkiséget hangsú­lyozzák. 7. ígérjük, hogy további lépéseinket éppúgy a város népének véleményére odafi­gyelve lépjük meg, mint el­indulásunk alkalmával tet­tük, s a bölcsészet működé­sében is a közakarat és a ió szellem szimbóluma marad. ÉRVELÉS A bölcsészet meghonosítása és méltó keretben történő el­helyezése nem hoz anyagi mércével mérhető azonnali jövedelmet tulajdonosának, sőt támogatásra is szorulhat. A haszna és értelme emberi értékekben mérhető: gyer­mekeink tanulhatnak, a vá­ros közepében mindnyájunk szeme láttára nő fel művelt generációk sora. mely szak­mai hatékonyságával pár év múlva azt az anyagi hasznot is képes lesz megtermelni, amit a közvetlen haszon ke- csegtetése helyett csak a hosszútávú befektetések pros­peritása állíthat elő A Zsamai piac gondnok­ságán is érdeklődtünk: való­ban újraéled-e a Zsarnai? Mint megtudtuk, a tapaszta­latok változóak, a forgalom hullámzik. Amíg hétfőn alig voltak, addig szerdán már is­mét a régi zsúfoltságot ta­pasztalták. Ha azonban a fi­gyelmes szemlélő jobban kö­rülnézett a sorok között, lát­hatta, hogy azért némi vál­tozás már van. Ugyanis igen kevés volt a lengyel, viszont annál több a csehszlovák 'és a szovjet eladó. A parkoló­ból elfogytak a külföldi rend­számú gépkocsik, viszont több busz kért helyet. Vagyis — valószínűleg — a már előre befizetett társasutak résztve­vői most érkeztek meg. Hogy ez a mostani zsúfoltság ti- szavirág-életű-e, ma még nem lehet pontosan tudni. A Vám- és Pénzügyőrség szakemberei szerint valószí­nű, hogy ha ezen a héten még nem is, de a jövő héten már érezteti hatását a ren­delet. Ugyanis a külföldiek nagy része nem vállalja a kauciót. Űtrakelnek ugyan, talán abban bízva, hogy mégis át­jutnak a határon vámbizto­síték fizetése nélkül, de az­tán az állomáson vissza kell fordulniuk, ha nincs pénzük, vagy nem akarják a kauciót letenni. F. H. Karácsonyi qyermekünnep az Avason Az Idén is megrendezi az A vasi Információs Iroda egész napos karácsony előtti gyermekünnepét az Avas­délen a 20-as Számú Álta­lános Iskolában, ahová de­cember 16-án szombaton reggel nyolctól este nyolcig várják a miskolci gyerme­keket és szüleiket. A mű­sorban fellép a Csipogó néptáncegyüttes, s a gyere­keket egész napos video- program szórakoztatja. Vi­dám, zenés műsorrál kö­szönti a közönséget a Mi­kulás, majd a résztvevők­nek lambada táncversenyt tartanak. A kicsiknek ját­szóház lesz, s tombolát is rendeznek. A programot este diszkóval zárják. ★ Lengyel turistából kevesebb érkezik, viszont annál több a csehszlovák, a szovjet éw természetesen a magyar eladó. (Kerényi László felvétele) Párbeszéd a Széchenyi úti lakókkal Itt is miskolciak élnek.. Lesz-e a nyomortelepből igazi belváros? Szégyellnivalő, amit ezek­nek a házaknak az udvarán láthatunk — mondja az épí­tész. Megszépül, megvál­tozik minden, ha nem is máról holnapra — ezt pedig a városi tanács főmérnöke állítja. Ki képvisel majd minket, ki védi meg érde­keinket, a hivatallal szem­ben? — kérdezik a lakók. A helyszín, amiről szó van pedig nem más, mint a Széchenyi út Korvin Ottó Htca és a Munkácsy utca közé eső, a Centrummal szemközti szakasza, a belvá­rosi rehabilitáció soron kö­vetkező munkaterülete. Egy, az elmúlt napokban összehí­vott lakó-, tervező-, taná­csi illetékes találkozón úgy tűnt; az igazi nagy kérdés a belvárosnak e soron követ­kező szakaszán nem is az, hogy mi lesz az épületeikkel. Hanem, hogy mi lesz a la­kókkal? © 1990-BEN KEZDÉS A belváros problémája ugyanis ma már alapvetően nem építészeti, hanem tár­sadalmi jellegű. Mert az már eldöntött kérdés, hogy a megmaradt, a „mindent A Széchenyi/'úti kapualjakba nem is szívesen megyünk be, pedig jó néhány százan kénytelenek ezt megtenni, hi­szen itt élnek. lebontunk” korszakát átvé­szelő töredék-belvárosunkat fel kell újítani. Mégpedig úgy, hogy abból vonzó üz­leti és lakónegyed váljék! Csakhogy a város vezetésé­nek most szembe kell néz­nie azzal, hogy a múlt alap­vetően hibás várospolitiká­ja következményeként a Széchenyi úti homlokzatok mögött ma nyomortelep rej­tőzik, és ez különösen igaz a Korvin Ottó és a Munkácsy utcák között ' elterülő sza­kaszra, arra a 13 épületre. 66 lakásra és 22 üzletre, amelyet jövő évi kezdéssel fel kívánnak újítani. Két oldalról indul a munka: 1990 második felében a Korvin Ottó utca és a Munkácsy ut­ca felőli szélső házak felújí­tásával. Hogy ezután milyen tempóban haladhatnak to­vább, arra választ felelős- - seggel az említett találkozón jelenlévő dr. Orosz István elnökhelyettes és Karabinsz- ky Tibor főmérnök sem ad­hatott. Hiszen nejjn tudni, mennyi pénze lesz a tanács­nak a közeljövőiben, milyen szabályok között gazdálkod­hat. és mennyi külső tőkét tud igénybe venni. Csak a szándék biztos és az, hogy készülnek a tervek, amely­nek első fázisát mutatták most be a lakóknak. • NEM LEHET ÁTGÁZOLNI RAJTUK A tanácskozáson az tör­tént. ami várható volt: a la­kók elsősorban az elviselhe­tetlen életkörülményeket pa­naszolták el. azt. hogy jó­formán összeroayó házaikban kell élniük, ott. ahol ház­kezelés, karbantartás már régóta csak papíron törté­nik, mert mindig az a vá­lasz: úgyis hamarosan fel­újítják. nem lehet rá költe­ni. Hosszú évek óta bizony­talanságban élnek itt az emberek, és most sem lát­ják. hogy mit hoz számukra a jövő. hiszen pontos ki- és beköltözés! dátumokkal a legnagyobb jóakarattal sem tudtak szolgálni a tanácsiak a beszélgetés során. Mi lesz velünk, míg sorra kerülünk az átépítésben? — teszik föl a kérdést többen is. Dr. Orosz István elnökhe- Iyettes azt mondta, hogy be akarják vonni a lakókat a munkába, azért vitték elé-« jük a terveket még a döntés előtt. Sokat tanultunk a most befejezett Tulipán- tömbi munkálatok során is — tette hozzá. Egy hölgy nekiszegezte a kérdést: ígér­je meg, hogy nem olyan embertelenül intézik el a kiköltöztetés ügyeit, mint ahogy eddig erre számos példa akadt! Az elnoEné- Iyettes azt mondta, hogy ilyen ígéretet felelősséggel tenni nem lehet, mert a szándék a bürokratikus út­vesztőkben elvész. Azt java­solta a lakóknak, hogy ala­pítsanak érdekvédelmi egye­sületet, amely ^ képviseli őkefl a hivatallal ’ szemben. Aa idős hölgy is úgy vélte, hogy erre szükség van. és azt is hozzátette: aki ma itt él, a koránál, anyagi helyzeténél fogva aligha fog ide vissza­költözni. De ezek az embel rek is miskolciak, és nena szabad őket végleg kiábrán­dítani városukból. Hát igen. A nyilvánvaló­an jó célt, a belváros fel­újítását sem lehet úgy vég­rehajtani, hogy úgymond a többség érdekében átgázo­lunk azokon, akik ott élnek. Végül is kevéssé tehetnek arról, hogy lakóhelyükre a máshová bőven pergő forin­tok helyett csak fillérek ju­tottak a múltban, mert lé­tezett egy olyan, több évti­zeden át uralkodó elv, rrtí«i szerint a régi belvárost ha­lálra kell ítélni, és sorsa a pusztulás, majd a teljes át­építés lesz. A lap régóta foglalkozik a belváros ügyei­vel. és úgy véljük, hogy nem lehet sikeres az a vá­ros mag-újjá teremtés, amely­nek elszenvedői és nem ré­szesei az ott élők. Ezt a ta­nácskozást. amelyet a fen­tiekben idézgettünk, az első jelnek tekintjük, hogy a tanács valóban be akarja vonni a lakókat a változá­sokba. Jó lenne, ha a pár­beszéd folytatódna és életre hívnák az érdekképviseleti szervezetet. (kiss) . /

Next

/
Thumbnails
Contents