Déli Hírlap, 1989. december (21. évfolyam, 282-305. szám)
1989-12-15 / 294. szám
\ Kevesen vállalják a kauciót Társasatok a Zsarnaira? INem ritkább a „Zs” járat A hét elején írtunk a kormány új rendeletéről, arról, hogy a külföldi állampolgároknak a határállomásokon kauciót, vámbiztosítékot kell fizetniük a kereskedelmi jellegű árukért. A szakemberek úgy vélték a tapasztalat — a Zsarnain tett sétánk — azt bizonyította, hogy emiatt megcsappan a külvárosi „KGST-piac” forgalma. Azóta azonban mintha változott volna a helyset. Elterjedt annak is a híre, hogy a Miskolci Közlekedési Vállalat — értesülve a kauciós rendeletről és annak várható hatásairól — csökkentette ..Zs” jelű járatainak számát. Mint azonban tegnap megtudtuk, erről szó sincs. Az igaz, hogy az MKV szakemberei felméréseket készítenek a forgalomról, hogy a jövőben ez alapján indítsák a buszokat. Eddig úgy tűnik, hogy valamennyivel kevesebb utas szállt fel mostanában erre a járatra. Ezen tapasztalat alapján pedig úgy döntöttek, hogy bár karácsony előtt sűrűbben indították volna ezeket a buszokat, nem lesz rá szükség. A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 294. SZÁM 1989. DEC. 15„ PÉNTEK ÁRA: 3,50 FORINT KÉRELEM Gyermekeink jövendő sorsa, városunk és megyénk szellemi felemelkedése és kulturális megtartóereje érdekében kérjük a Magyar Köztársaság leendő elnökét, legmagasabb állami irányítási testületét, kultúrkormány- zatát, országgyűlési képviselőit, hogy döntésükkel járuljanak hozzá a miskolci bölcsészeinek az MSZB tér 1. sz. épületében, a volt MSZMP- székházban történő letelepítéséhez. Ily módon egyetemes érvénnyel és közös akarattal eleget tehetnek annak a rendelkezésnek, amely a pártvagyonnak oktatási célra történő átadását írja elő, és érvényt szerezhetnek a városlakó polgárság és az ifjúság elvárásának is. Kérelmünket a mellékelt 10 000 aláírással és az alábbi vállalásokkal támasztjuk alá: vállalások 1. Az épület rezsiköltségét, karbantartását a helyi ön- kormányzati (tanácsi; szervekkel való együttműködésben vállaljuk. 2. A beiső építészeti rend megtartását, a belső terek szépségének őrzését jó gazda módiára szeretnénk ellátni. 3. Vállaljuk hogy önerőből működtetjük a bölcsészet egyetemi szintű képzését, s az alapítványtevők és évenkénti rendszeres támogatók nagvlelkűségét elfogadva csak annyi állami támogatást kérünk, amennyi a magyar felsőoktatási intézményeket hallgatói létszámra lebontva egyébként is megilleti. 4. Vállaljuk a környezet rendben tartását, a Korvin Ottó utca felé eső elhanyagolt grund parkosítását, őshonos fákkal, növényekkel való 'betelepítését & gondozását. 5. Hozzájárulunk a szomszédos Népkert rendben tartásához, az építészeti tervek alapján történő formájának kialakításához. 6. Vállaljuk, hogy nem igényeljük az autóparkoló meg- nagyobbltását, nem rabolunk el szabad teret a város szívében olyan célokra, amelyek a kültelkiséget hangsúlyozzák. 7. ígérjük, hogy további lépéseinket éppúgy a város népének véleményére odafigyelve lépjük meg, mint elindulásunk alkalmával tettük, s a bölcsészet működésében is a közakarat és a ió szellem szimbóluma marad. ÉRVELÉS A bölcsészet meghonosítása és méltó keretben történő elhelyezése nem hoz anyagi mércével mérhető azonnali jövedelmet tulajdonosának, sőt támogatásra is szorulhat. A haszna és értelme emberi értékekben mérhető: gyermekeink tanulhatnak, a város közepében mindnyájunk szeme láttára nő fel művelt generációk sora. mely szakmai hatékonyságával pár év múlva azt az anyagi hasznot is képes lesz megtermelni, amit a közvetlen haszon ke- csegtetése helyett csak a hosszútávú befektetések prosperitása állíthat elő A Zsamai piac gondnokságán is érdeklődtünk: valóban újraéled-e a Zsarnai? Mint megtudtuk, a tapasztalatok változóak, a forgalom hullámzik. Amíg hétfőn alig voltak, addig szerdán már ismét a régi zsúfoltságot tapasztalták. Ha azonban a figyelmes szemlélő jobban körülnézett a sorok között, láthatta, hogy azért némi változás már van. Ugyanis igen kevés volt a lengyel, viszont annál több a csehszlovák 'és a szovjet eladó. A parkolóból elfogytak a külföldi rendszámú gépkocsik, viszont több busz kért helyet. Vagyis — valószínűleg — a már előre befizetett társasutak résztvevői most érkeztek meg. Hogy ez a mostani zsúfoltság ti- szavirág-életű-e, ma még nem lehet pontosan tudni. A Vám- és Pénzügyőrség szakemberei szerint valószínű, hogy ha ezen a héten még nem is, de a jövő héten már érezteti hatását a rendelet. Ugyanis a külföldiek nagy része nem vállalja a kauciót. Űtrakelnek ugyan, talán abban bízva, hogy mégis átjutnak a határon vámbiztosíték fizetése nélkül, de aztán az állomáson vissza kell fordulniuk, ha nincs pénzük, vagy nem akarják a kauciót letenni. F. H. Karácsonyi qyermekünnep az Avason Az Idén is megrendezi az A vasi Információs Iroda egész napos karácsony előtti gyermekünnepét az Avasdélen a 20-as Számú Általános Iskolában, ahová december 16-án szombaton reggel nyolctól este nyolcig várják a miskolci gyermekeket és szüleiket. A műsorban fellép a Csipogó néptáncegyüttes, s a gyerekeket egész napos video- program szórakoztatja. Vidám, zenés műsorrál köszönti a közönséget a Mikulás, majd a résztvevőknek lambada táncversenyt tartanak. A kicsiknek játszóház lesz, s tombolát is rendeznek. A programot este diszkóval zárják. ★ Lengyel turistából kevesebb érkezik, viszont annál több a csehszlovák, a szovjet éw természetesen a magyar eladó. (Kerényi László felvétele) Párbeszéd a Széchenyi úti lakókkal Itt is miskolciak élnek.. Lesz-e a nyomortelepből igazi belváros? Szégyellnivalő, amit ezeknek a házaknak az udvarán láthatunk — mondja az építész. Megszépül, megváltozik minden, ha nem is máról holnapra — ezt pedig a városi tanács főmérnöke állítja. Ki képvisel majd minket, ki védi meg érdekeinket, a hivatallal szemben? — kérdezik a lakók. A helyszín, amiről szó van pedig nem más, mint a Széchenyi út Korvin Ottó Htca és a Munkácsy utca közé eső, a Centrummal szemközti szakasza, a belvárosi rehabilitáció soron következő munkaterülete. Egy, az elmúlt napokban összehívott lakó-, tervező-, tanácsi illetékes találkozón úgy tűnt; az igazi nagy kérdés a belvárosnak e soron következő szakaszán nem is az, hogy mi lesz az épületeikkel. Hanem, hogy mi lesz a lakókkal? © 1990-BEN KEZDÉS A belváros problémája ugyanis ma már alapvetően nem építészeti, hanem társadalmi jellegű. Mert az már eldöntött kérdés, hogy a megmaradt, a „mindent A Széchenyi/'úti kapualjakba nem is szívesen megyünk be, pedig jó néhány százan kénytelenek ezt megtenni, hiszen itt élnek. lebontunk” korszakát átvészelő töredék-belvárosunkat fel kell újítani. Mégpedig úgy, hogy abból vonzó üzleti és lakónegyed váljék! Csakhogy a város vezetésének most szembe kell néznie azzal, hogy a múlt alapvetően hibás várospolitikája következményeként a Széchenyi úti homlokzatok mögött ma nyomortelep rejtőzik, és ez különösen igaz a Korvin Ottó és a Munkácsy utcák között ' elterülő szakaszra, arra a 13 épületre. 66 lakásra és 22 üzletre, amelyet jövő évi kezdéssel fel kívánnak újítani. Két oldalról indul a munka: 1990 második felében a Korvin Ottó utca és a Munkácsy utca felőli szélső házak felújításával. Hogy ezután milyen tempóban haladhatnak tovább, arra választ felelős- - seggel az említett találkozón jelenlévő dr. Orosz István elnökhelyettes és Karabinsz- ky Tibor főmérnök sem adhatott. Hiszen nejjn tudni, mennyi pénze lesz a tanácsnak a közeljövőiben, milyen szabályok között gazdálkodhat. és mennyi külső tőkét tud igénybe venni. Csak a szándék biztos és az, hogy készülnek a tervek, amelynek első fázisát mutatták most be a lakóknak. • NEM LEHET ÁTGÁZOLNI RAJTUK A tanácskozáson az történt. ami várható volt: a lakók elsősorban az elviselhetetlen életkörülményeket panaszolták el. azt. hogy jóformán összeroayó házaikban kell élniük, ott. ahol házkezelés, karbantartás már régóta csak papíron történik, mert mindig az a válasz: úgyis hamarosan felújítják. nem lehet rá költeni. Hosszú évek óta bizonytalanságban élnek itt az emberek, és most sem látják. hogy mit hoz számukra a jövő. hiszen pontos ki- és beköltözés! dátumokkal a legnagyobb jóakarattal sem tudtak szolgálni a tanácsiak a beszélgetés során. Mi lesz velünk, míg sorra kerülünk az átépítésben? — teszik föl a kérdést többen is. Dr. Orosz István elnökhe- Iyettes azt mondta, hogy be akarják vonni a lakókat a munkába, azért vitték elé-« jük a terveket még a döntés előtt. Sokat tanultunk a most befejezett Tulipán- tömbi munkálatok során is — tette hozzá. Egy hölgy nekiszegezte a kérdést: ígérje meg, hogy nem olyan embertelenül intézik el a kiköltöztetés ügyeit, mint ahogy eddig erre számos példa akadt! Az elnoEné- Iyettes azt mondta, hogy ilyen ígéretet felelősséggel tenni nem lehet, mert a szándék a bürokratikus útvesztőkben elvész. Azt javasolta a lakóknak, hogy alapítsanak érdekvédelmi egyesületet, amely ^ képviseli őkefl a hivatallal ’ szemben. Aa idős hölgy is úgy vélte, hogy erre szükség van. és azt is hozzátette: aki ma itt él, a koránál, anyagi helyzeténél fogva aligha fog ide visszaköltözni. De ezek az embel rek is miskolciak, és nena szabad őket végleg kiábrándítani városukból. Hát igen. A nyilvánvalóan jó célt, a belváros felújítását sem lehet úgy végrehajtani, hogy úgymond a többség érdekében átgázolunk azokon, akik ott élnek. Végül is kevéssé tehetnek arról, hogy lakóhelyükre a máshová bőven pergő forintok helyett csak fillérek jutottak a múltban, mert létezett egy olyan, több évtizeden át uralkodó elv, rrtí«i szerint a régi belvárost halálra kell ítélni, és sorsa a pusztulás, majd a teljes átépítés lesz. A lap régóta foglalkozik a belváros ügyeivel. és úgy véljük, hogy nem lehet sikeres az a város mag-újjá teremtés, amelynek elszenvedői és nem részesei az ott élők. Ezt a tanácskozást. amelyet a fentiekben idézgettünk, az első jelnek tekintjük, hogy a tanács valóban be akarja vonni a lakókat a változásokba. Jó lenne, ha a párbeszéd folytatódna és életre hívnák az érdekképviseleti szervezetet. (kiss) . /
