Déli Hírlap, 1989. december (21. évfolyam, 282-305. szám)

1989-12-09 / 289. szám

Pártok, szervezetek, mozgalmak ir A többi szeméttel együtt ezt is itt felejtették... Az új, és a tíz évvel ezelőtt épült há- 'zak környékén a tereprendezés még várat magára. (Szabán Gabriella felvétele) Zöldövezet zöld nélkül Átok ül Kom Teniszpálya iszap alatt • Tábla, ami nincs • Húsz perc az autóbuszig — Higgye el, szerintem Komlóstető minden négy­zetméterén átok ül. Alig hi­szem, hogy van olyan ház, vagy közterület, amit egy­szer, első nekifutásra tisz­tességesen megcsináltak vol­na. Itt mindig történik va­lami, csak éppen nem az, amit várunk. A Láditelep utcából indult a penészper, emlékszik rá, újra kellett szigetelni a falakat. És ki mondja meg már végre ne­künk, hogv mi, akik OTP- lakásokat vettünk, meddig vagyunk kötelesek az „új” és a régi lakótelep közötti gazosban gyönyörködni? — nem az első kirohanása már ez a Láditelep utcai Kallós Istvánnak az otthonáért, a környezetéért, amit a visz- szatérő bosszúságok miatt nem tud maradéktalanul élvezni, szeretni. — Megírtam már a lap­jukba is: minden évben tör­ténik egy súlyos gyermek­baleset. Az iskolából e ren­dezetlen területen át jönnek a gyerekek, s az autók, a buszok söpörnek lefelé a lejtőn. Szóvá tettém: sebes­ségkorlátozó tábla és zebra kellene. Az illetékes vála­szolt, tnég 1987-ben: kint áll a tábla. Ahogy maga nem látja, azóta mi sem. Egy baleset után helyszínelő rendőrt kérdeztem, nem in­tézkedhetnének-e ők? Nyil­ván nem tudnak. ■ ■ — Örültünk, amikör meg­jelent egy dózer, s napokon át egyengette ezt a terü­letet. S nemsokára a leg­nagyobb döbbenetünkre, jöttek a törmelékkel megra­kott autók, s sorra rábori- gatták rakományukat. Ki­nyílt a bicska a zsebünk­ben. Kezdődött újból az el­takarítás, és egy komolyabb­nak látszó munka. Tessék, itt van egy teniszpálya! A kérdésem: tisztában volt-e a tervezője a lejtős terület természeti törvényeivel? Mennyibe kerülhetett? Mi úgy saccoljuk, hogy körül­belül egymillióba, hiszen komoly alépítménye van. Hát látja, ezt a pénzt is sikerült kihúzni a város, vagyis a mi zsebünkből. Mert betemette az iszap, a piros salakot mór csak foltokban látni. — Letargikussá tesz, hogy sokan azt hiszik, hogy a munkásnak nincs szépérzé­ke. nincs igénye. Ügy véle­kednek: örüljön, mert van lakása! Néhány évig a mi­énk is erdőre néző, panorá­más volt, aztán az eltolt második szintről most csak egy rézsűt látok, mert úgy megmagasították az utat. Így az autók bűzét „élvez­hetjük” • továbbiakban. Pedig a környezet tényleg gyönyörű, emberléptékűbb is lehetett volna az avasi la­kótelep hibáiból okúivá. — fejezi be a panaszáradatot Kallós István. — Minket, mint yij lakó­kat is az bosszant, hogy még felárat is fizettünk olyasmiért, amit nem kap­tunk meg — magyarázza Gombár Istvánné, Szeder utcai fiatalasszony. — 1987- ben kint voltunk a végleges lakásilistán. Két év alatt két­szer emelték az árat, négy­zetméterenként. 15 ezerről 19 500 forintra. Amikor ezt sokalltuk, a tanácsi ügyinté­ző így világosított fel: aki zöldövezetbe alkar költözni, az fizesse meg! A zöldövezet díja pedig 2000 forintot je­lent négyzetméterenként, te­hát lakásonként csaknem 100 ezret. Gyerekes, fiatal csalá­dok laknak itt zömmel, gon­dolhatja, hogy nem a mel­lényzsebünkből fizetjük ki ezt az összeget. S kíváncsi lennék arra is. hogy laká­sonként, vagy személyenként mennyi zöldterület/ illeti meg az - ittlakókat. Nézzen ki az ablakon! Elég közel vagy un ü egymáshoz, terebélyes fákat nemigen tudok ide elkép­zelni. Vagy a zöldövezetbe beszámítják a gazos terüle­tet, vagy a szomszédos er­dőt, amit ,egy újabb házsor építése miatt éppen most kurtítottak meg? Hallottuk az illetékes nyilatkozatát, az az erdő nem volt igazi erdő, pedig akadtak közte megle­hetősen szép szálfák is. Sze­rintem, amikor a lakására­kat megállapítják, nemcsak ezt, hanem a terület kom­fortosságát, ellátottságát is figyelembe kellene venni. Nekünk a buszmegállóig az út 15—20 perces könnyű sé­ta a gyerekkel szép időben. De télen a hóban körülbelül 100 lépcsőn fogunk lefelé csúszkálni, aminek még kor­látja sincs. És örülünk, ha nem marad ki egy járat. Mert az én gyermekem már nem fért be ide az iskolá­ban működő óvodába. A To­kaj étterem mellé járunk. (Megszüntetett óvodák fel­szereléséből vajon nem kap­hatott volna-e egy lakásóvo­dát Komlóstető? A szerk.) De hiányzik az orvosi ren­delő, a gyógyszertár, a pos­ta is az itt élő néhány ezer embernek. — Tudja, ez afféle „úri- proli”-negyed — mondja előző beszélgetőpartnerem. — Az a mi bajunk — álla­pítottuk meg nagy bölcsen a szomszédokkal —, hogy Komlóstetőn nem laknak £ő­O PLATFORM AZ IFJÚSÁGÉRT Megalakult, a Magyar Szo­cialista Párt „Ifjúságért” platformja Miskolcon. En­nek szervezői arról is érte­sítették szerkesztőségünket, hogy „Ifjúságért” elnevezés­sel klubot működtetnek az MSZP I. sz. városi politikai centrumában, a Korvin Ottó u. 9. sz. alatt, csütörtökön­ként délután 5-től este fél 7-ig. Eljuttattak szerkesztő­ségünkbe egy dokumentumot is. amelynek azt a címet adták, hogy Mit akar az MSZP „Ifjúságért” platform­ja? Az alábbiakban ezt az írást közöljük. „Mit akar az MSZP If­júságért platformja? Demok­ratikus, független ország állampolgáraként más né­pekkel békében élni. Nyu­godt, kiegyensúlyozott csalá­di légkört, ahol a lakás megfelelő, nincs anyagi lét­bizonytalanság, és nem kell félni a munkanélküliségtől, a betegségtől. Demokratikus szellemű közéletet és iskolá­kat, hogy megtanuljuk a demokráciát élni. Sportolá­si és kulturális lehetősége­ket, hogy megőrizzük egész­ségünket, tartalmasabbá te­gyük életünket. Megvédeni a természetet, hogy déduno­káink is tudjanak élni. Mun­kahelyeket, ahol képessége­inknek, felkészültségünknek megfelelő munkakörben dol­gozhatunk, ahol teljesít­ménytől, tudástól függ az el­ismerés, az előrehaladás, ahol a szervezettség, a rend uralkodik, ahonnét minősé­gi termék kerül ki a ke­zünk alól. És mindenek­előtt igényes iskolákat! A programot mi, fiatalok, szü­lők, tanárok, az ifjúságért tenni kész MSZP-tagok fo­galmaztuk meg gyermeke­Tanácstagok fogadóórái Hétfőn tartja tanácstagi fogadóóráját Döbröntei Zol­tánná, a Katowice u. 17, sz. alatti általános iskolában, 18—19 óra között; Hegyaljai Lászióné, a Hermán Ottó Ál­talános Iskolában (Elek Ta­más u. 2.), 18 órától; Ha­lász András, a Gorkij-telep 1, sz. alatti párthelyiségben, 17 órától. ink, saját és nemzetünk ér­dekében. Mi nem követünk senkit és nem is várhatunk másokra. Mindezt mi szeret­nénk megvalósítani, és eh­hez megkeressük azokat a politikai eszközöket, amik­kel tenni tudunk. S keres­sük azokat az embereket, akik tenni tudnak céljaink megvalósításáért. Azon va­gyunk, hogy az MSZP az »Ifjúságért« platform célki­tűzéseit kiemelten kezelje, és ehhez kérjük minden plat­form. tagozat > támpgatását. Bízunk abban, hogy progra­munk más pártokkal, szer­vezetekkel lehetővé teszi az együttműködést. A megoldás módjában bizonyára vannak és lesznek különbségek, ezek nem gyengítik, hanem erősítik hatásukat. Az MSZP miskolci »Ifjúságért« klubja 'hívja mindazokat az MSZP-tagokat és érdeklődő­ket az egész megyéből, akik részt kívánnak venni, illet­ve együtt tudnak működni céljaink megvalósításában. Első és legfontosabb felada­tunknak a gyermek, és if­júsági mozgalmak támogatá­sát tartjuk. Keressük azokat a tanárokat, szülőket, volt ifivezetőket, akik a gyerme­kekkel, a gyermekekért ten­ni akarnak. A klub kereté­ben lehetőség lenne egymás munkájának a megismeré­sére. a további lehetőségek feltérképezésére és a mód­szerek kicserélésére is. A klubok, öntevékeny csopor­tok létrehozása és támoga­tása mellett módszertani segítséget akarunk nyújtani különböző pályázatokon va­ló részvételhez. Bízunk úgy­is abban, hogy van (lesz!) a városnak arra pénze, hogy a gyermek- és ifjúsági moz­galmak számára gazdag élet­teret, a pályázatok segítsé­gével cselekvési és alkotá­si lehetőséget biztosítson.” — fejeződik be az Ifjúságért platform közleménye. • SZOCIALISTÁK ÜJ-DIÖSGYÖRBEN Ülést tartottak a Magyar Szocialista Párt miskolci, 3. sz. politikai centrumában, a Marx Károly u. 49. sz. alatt működő MSZP-alap- szervezetek. A tanácskozás résztvevői megalakították a szövetségi jelleggel műkö­dő helyi pártszervezetet, amelynek az Űj-diósgyőri Pártszervezet nevet adták. Ennek elnöke Nagy Ferenc, a vargahegyi alapszervezet titkára lett. Az elnökség tagjává választották Rácz Ferencet, a Digép dolgozó­ját és patak Ivánt, a Város- gondnokság munkatársát. Az alakuló ülésen jelenlévők felhívással fordultak a vá­rosban lévő üzemek, vállala­tok, hivatalok, MSZP-alap- szervezeteihez: ezek tagjai az Eszperantó tértől a DVTK-stadionig — beleért­ve a Lyukóvölgyet, Varga­hegyet, a Komlóstető kör­nyékét — önálló alapszer­vezetként csatlakozhatnak az Űj-diósgyőri Pártszerve­zethez. Ennek címe: Miskolc, 3533 Marx Károly u. 49. szám. Telefonszámuk: a dél­előtti órákban 73-525, dél­után 17-828. • KIK AZOK A SZABAD DEMOKRATÁK? Haraszti Miklóstól, a Sza­bad Demokraták Szövetsége egyik ismert vezető egyéni­ségétől kapott levelet a kö­zelmúltban szerkesztőségünk A botítékban több olyan propagandaanyagot talál­tunk, amely az SZDSZ cél­kitűzéseit ismerteti, illetve a szövetséggel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat tartalmazza. Haraszti Miklós kérte, hogy ha mód van rá, használjuk, illetve közöljük ezeket az anyagokat. Az egyik brosúra címe: Mi az SZDSZ, kik a szabad de­mokraták? Mive! azonban ez a dokumentum is meglehe­tősen hosszú a mi terjedel­mi lehetőségeinkhez képeit, ezért csak részletekben kö­zölhetjük. „A szabadság es a szolidaritás pártja va­gyunk. Az európai és a ma­gyar liberalizmus hagyomá­nyait követve küzdünk az egyén szabadságáért, emberi és állampolgári jogaiért, az államhatalom korlátozásáért, a korszerű piacgazdaságért. A szociáldemokrácia hagvo- mánvaihoz kapcsolódva küz­dünk azért, hogv a dolgo­zók független érdekvédelmi szervezeteket alakíthassanak, s hogy a • társadalom ne hagyja magukra azokat, akiknek a puszta megélheté­se veszélybe kerül. A kom­munista pártállam követke­zetes ellenfelei vagvunk. Az 1947 után bevezetett, rend­szert nem megreformálni kívánjuk, hanem másikkal felváltani. Radikalizmusunk azonban nem szélsőséges­ség. Elutasítjuk az erősza­kot, a fenyegetőzést és a káosz előidézésére tett kí­sérleteket. A békés forrada­lom érdekében készek vol­tunk és vagyunk tárgyalni a hatalom birtokosaival. Nem kötünk azonban olyan alkut, amely magában rejti a hatalomátmentés veszé­lyét. A szabad választások utáni első kormányban sem­miképpen nem kívánunk a kommunista utódpárttal együtt részt venni. Leszö­gezzük azonban: mi a kom­munistákat a hatalomból kívánjuk kiszorítani, nem a politikai küzdőtérről. Azok a jogok, / amelyeket önma­gunk számára kivívtunk, őket is védeni fogják. Min­denfajta diktatúrát elvetünk: nemcsak a bal- és jobbol­dali totalitarizmust, hanem a parancsuralom más for­máit is. Szembeszállunk a hadseregre támaszkodó dik­tátorokkal is. Nemcsak 40 év kommunista diktatúrájá­nak vagyunk ellenfelei; nem kívánjuk vissza a két világ­háború közötti úri Magyar- ország tekintélyelvű rend­szerét sem. Modern, liberális demokráciát akarunk, ahol a többség a parlament út­ján kormányoz, a kisebbsé­get pedig szilárd jogok vé­delmezik. Európai Magyar- országot akarunk. Kétségbe vonjuk, hogy a Nyugattól való elmaradottságunk ér­ték volna. Illúziónak tart­juk, hogy a magyar múlt kijelölne valamiféle »har­madik utat«, amely sem a »nyugati« liberalizmushoz, sem a »keleti« szocializmus­hoz nem vezet. Nemzeti ha­gyományainknak azt a leg­nemesebb vonulatát kíván­juk folytatni, amelyet a re­formkor nagyjai indítottak el. Akárcsak Széchenyi és Kossuth, Eötvös és Deák, mi is a Nyugathoz való fel­zárkózásban látjuk hazánk felemelkedésének útját. Az egyén szabadságáért küz­dünk. A szabadság az egyé­nek szabadsága: a polgároké az állammal szemben, a dolgozóké a munkáltatók­kal szemben, a vállalkozó­ké a hatóságokkal szemben, a kisebbségi világnézetűeké a többséggel szemben. Csak szabad egyének alkothatnak szabad közösségeket. Ez a meggyőződés különböztet meg bennünket a tőlünk balra lévő szocialista-kom­munista kollektivizmustól és a tőlünk jobbra lévő nem­zeti-konzervatív kollektiviz­mustól. Egészséges Magyar- országot akarunk. A sza­badság számurJcra az élet szabadsága is. Küzdünk azért, hogy setn az állam, sem a piac ne pusztíthassa környezetünket. A technoló­gia, a termelés — és így a piac is — nem cél, csupán eszköz. Ezeket mi használni és nem isteníteni akarjuk. A fejlődést nem kilowattok­kal és tonnákkal, hanem magunk és környezetünk egészségével, gondolataink és kultúránk szabaddá válásá­val, gazdagodásával mér­jük.” — a Szabad Demok­raták Szövetségéről szóló tájékoztató közlését a jöví héten folytatjuk. nökök... (oláh) Pro Űrbe Verbális Megmondom őszin­tén, először valami alapítvány-félére gondoltam, de aztán eszembe jutott, hogy a- Nemzetközi Valu­taalap joggal húzná fel az orrát, tekint­ve, hogy még az ok­tóberi pótfűtést sem fizettem ki. Így az­tán inkább egy díjat alapítottam, mely­nek elnevezése: Pro Űrbe Verbális. Mind­járt megmagyará­zom, miről van szó. Egyszerűen igaz­ságtalannak éreztem,, hogy hogy csak azok kaphatlak elismerést ez idáig A Városért, azaz Pro Űrbe, akik szép épületet, város­képi együttest hoz­tak létre, egyszóval olyasmit, ami a szemnek szól. Pedig egy városhoz a han­gok is hozzá tartoz­nak, mint Velencé­hez a lagúnák cso­bogása., Nápolyhoz a Vezúv moraja, vagy Bőshöz a gátrepedés hangja. Erről az elő­kelő listáról Miskolc sem maradhat le, s akik ezért tesznek, azok igazán megér­demlik az elismerést. Mert azért a mi vá­rosunkban is tesznek a nemes ügy érdeké­ben, mint arról a minap sokadmagam- mal — városunkért érzett büszkeségtől dagadó füllel — meggyőződhettem. A helyszín a Szé­chenyi utca, ahol már beindult a nagy karácsonyi húsdaráló. Az egyik húsbolt előtt leharcolt Ifa hűtőkocsi áll. motor­ja, alapjáratban hö­rög, annyi füstöt okádva, mint tíz Volvo kamion, szá­zas tempóban. A vo Ián mögül piedoni kus testalkatú egyén pattan ki ,talpig vé­res (egykor )f ehér köpenyben, kicsapva a teherautó fülkéjé nek ajtaját. Az ajtó épphogy elkerüli egy arra sé­táló, és a legutolsó isztambuli divat sze­rint öltözött fiatal­ember fejét, ponto­sabban ő hajol el nagyszerű reflexszel, mint azt annak ide­jén Cassius Clay-től annyiszor láthattuk. A törökösen öltözött úriember nyitja a dialógust, mely nagy­ban emeli az utca akusztikus vonzere­jét. Aszongya a Vé­resnek: — Nem látod, te barom, hogy ez sé­tálóutca?! Mi a francnak mászol, be ide a rohadt autód­dal?! Véres ázonnal ri­posztozik, jól ki­eresztve a hangját, hogy mindenki okul­jon és csiszolódjon, ne csak a Törökös: — Azért vagyok itt. te állat, hogy le gyen mit zabálnod! Közben végighordoz, za tekintetét raj­tunk, fültanúkon is, akik szintén szoktak néha enni, tehát nem egészen ártatla­nok az ügyben. Szóval, ez az eset adta a végső lökést, hogy kezdeményez­zem a Pro Űrbe Ver­bális díj létrehozá­sát. A fentebb leírt eset miatt persze joggal érhet majd a vád, hogy túl magas­ra tettem a mércét, de nem szeretném, ha ez a kitüntetés már az elején deval­válódna, mint azt a Kossuth-díj esetében tapasztalhattuk. A dolog egyébként any- nyira előrehaladott stádiumban van, hogy egy neves ipar­művész már dolgo­zik a díjhoz járó plaketten. A tervek szerint az érmén az látható majd, amint zöld mezőben két aranyozott bunkó or­dítozik egymással. Kiss József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents