Déli Hírlap, 1989. december (21. évfolyam, 282-305. szám)
1989-12-05 / 285. szám
Lesz-e magyar csoda, japán módra." A nagykövet optimista Az MDF távolról jött vendége XXI. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM 1989. DEC. 5., KEDD Béreik rendezését kérve sztrájkot hirdettek a hazai földhivatalok dolgozói. A hírt a napokban keltezték, és a szervezők rövid időn belül be is váltották ígéretüket. Bár egészen pontosan nem sztrájkot, csupán egy* hetes demonstrációt szerveztek. Ennek értelmében a Borsod Megyei Földhivatalban is másként alakult a hét első, tegnapi munkanapja. Bizony, nem egy ügyfél csalódottan távozott. Bár még csak ismerkedünk — a Magyar Értelmező Szótár szerint — eddig csupán a tőkés viszonyok között elképzelhető olyan fogalmakkal, - mint például a sztrájk, de azt már jól tudjuk, hogy ahol sztrájk van, szervezetten hagyják ott. a munkapadot, íróasztalt. A demonstráció azonban — jelen esetben — ÁRA: 3,50 FORINT csak részleges munkabeszüntetést takar. Vagyis az ország számos pontjához hasonlóan á helyi földhivatalban is fogadják az ügyfeleket, irataikat iktatják, viszont konkrét válaszokat, aktákat már nem adnak. Vagyis felesleges is tulajdonlapot, vagy térképet kérni. Már tegnap sem adtak, és a hét további két ügyfélfogadási napján, szerdán és pénteken sem adnak. Az országos demonstrációt egyébként a közalkalmazottak szakszervezetén belül működő Földhivatali Dolgozók Szakszervezete hirdette meg. Céljuk a bérek rendezése. Mint Majoros Lászlótól, a helyi hivatal vezetőjétől megtudtuk, jelenleg a fizetési szalagokra bruttó bérként átlagosan 7800—7900 forint kerül. Ha pedig ebből levonjuk a le- vonandókat, bizony nem sok Az esti, gyorsan leszálló, zúzmarát szóró ködben egy Wartburg áll a Technika Háza előtt, rajta zöld felirat: Magyar Demokrata Fórum. Mellette fekete luxus Mercedes. Benn a házban gyülekező emberek: a japán nagykövetre, Eigi Székire várnak. Az előadóterem sorai, ha hézagosán is, de megtelnek, mire a nagykövet a feleségével és az MDF helyi vezetőivel belép az ajtón. Ekkor kezdődik meg egy furcsa párbeszéd a pesszimista magyarok és egy optimista japán között.., marad — hallottuk. A földhivatalok munkatársai egyébként hivatalosan a városi tanácsi dolgozók közé soroltatnak, a fizetésük azonban már nem ezen kategorizálás szerint alakul. Most tehát azt várják, hogy a bérüket is ezen besorolás szerint kapják. Mint megtudtuk, ez átlagosan plusz 2—3 ezer forintot jelentene. Persze csak akkor, ha a demonstráció eredménnyel jár. Feltételes módba helyezett ígéretek viszont már nem elengedőek a demonstráció befejezéséhez, konkrét lépéseket várnak. Bár azt valamennyien tudják, hogy a fizetések rendezése így, év vége felé nem megoldható. Abban azonban bíznak, hogy az újévben már a mostani kérésüknek megfelelően számláznak. f F. H. A japán nagykövet mögött egy teljes miskolci nap áll, megfordult néhány helyen a városban az MDF Vendégeként, vásárolt butikban, megnézett egy biztatónak nevezett kisvállalkozást. És persze látta a várost, ezért mindenki kíváncsian leste az arcát, hogy vajon mit mond, a tapasztalatairól kérdezik... Q SUFNIBAN KEZDTE A SONY IS Nos, a nagykövet nemzete hagyományaihoz híven udvarias, sőt: fölöttébb az. Minden kérdésre kimerítő részletességgel válaszol, nem hagy kétséget afelől; valójában érdekli, hogy sikerül-e meggyőznie beszélgetőpartnerét. A bekonferálás szerint Japánról kellett volna beszélnie, de ő inkább Magyarországról szól, s amit mind, az a nem túl vidám hallgatóság számára voltaképp elég meglepő. Kifejti: Miskolcot egy dinamikusan fejlődő városnak látta, ahol nagy energiák feszülnek, azért, hogy előre jusson ez a város és a nemzet. Gigászi erőfeszítésnek nevezte azt, amit a kis kft.-ben látott, mondván, hogy az ötletek modernek, de a vállalkozás valójában embrionálisnak nevezhető. Rögtön hozzátette vigasztalásként, a Sony cég is így kezdte 1945-ben, egy szűk kis sufniban, és hogy ma hol tartanak, azt egy magyarnak sem kell bizonygatni. Egy másik kérdésre .válaszolva azt fejtegeti, hogy szerinte meglesz a japán- magyar autóüzlet a Suzuki- val. Igaz, hogy kicsit másként látja ezt az ügyet, mint mi, akik elősorban jó autóra vágyunk. Azt mondja, hogy itt nem az autó a tét, hanem az, hogy az alkatrészgyártó háttér kiépüljön, kis- és középvállalkozásokban terjedjen el az új technológia. És az is fontos: annyi alkatrész készüljön, hogy legyen bőven eladnivaEigi Széki, Japán magyar- országi nagykövete ló külföldön is. Szerinte a Suzuki „szisztéma” beépülése a magyar iparba, forradalmi változásokat hozhat. O SEGÍTSÉG A SZIGETORSZÁGTOL Egy hallgató rögtön rákérdezett a japán csoda, a legendás hatékonyság titkára. A válasz itt sem az, amire a többség számít. A nagykövet ugyanis lakonikusan azt mondja, hogy csoda nincs, csak gyorsan és nagy meny- nyiségben átvett amerikai technika, amit némi munkával kicsit „megtoldottak” Japánban. (Ami azt illeti, ez a megtoldás elég tűrhetően sikeredett nekik...) Néhány kérdés az esélyeinket feszegeti. Az az érzésünk, hogy a kérdezők valami vigasztalót szerettek volna hallani a nagykövettől, és ebben végül is nem csalódtak. Istentől kapott rendkívüli tehetségük miatt jobb életet érdemelnének — mondja a nagykövet a magyar nemzet helyzetét értékelve. De nem kell pesszimistának lenni — ha'ljuk, s ezt azzal támasztja alá, hogy milyen kétségbeejtő helyzetben volt Japán a 40-es. 50-es években, amikor is ő egyetemre járt, s az alultápláltság miatt betegségektől szenvedett, s lám, ma már hol tartanak. A nagykövet és a hallgatóság között kialaku’t párbeszédből egy kicsit az derült ki, hogy a japán úr jobban hisz a magyarság esélyeiben, mint maguk a magyarok. Ebből a helyzetből igenis ki lehet lábalni, és persze ebben Japán is segít — ez már a sajtótájékoztatón hangzik el. ahol a nagykövet érezhetően egyenesebben fogalmaz. • CSODÁLATTAL ADÓZIK A többpártrendszer rengeteg alkotó energiát fog felszabadítani — mondja —, és egyúttal őszinte csodálattal adózik a magyar változásoknak, amelyet „vértelen forradalomnak” nevez. Tanulhatnának Önöktől a mi politikusaink is — hangzik a minden hallgatónak jóleső kijelentés. Némileg meghazudtolva a keleti ember zárkózottságáról nálunk élő tévhitet, a nagykövet tréfálkozik is, félig komolyan mondva azt, hogy könnyen lehet: a távolabbi jövőben Japán fog segítséget kérni Magyaror- országtól. Szerinte ugyanis a szigetországban törvényszerűen gazdasági hanyatlás következik majd be. A tájékoztató végén dr. Furmann Imrének, az MDF miskolci vezetőjének szegezzük a kérdést: miért éppen a japán nagykövetet hívták meg? A válaszból kiderül, hogy többször is találkozott már az MDF jóvoltából a fél éve hazánkban szolgáló nagykövettel. Azért hívták meg, mert úgy látja: nemcsak érdektől vezérelve, hanem őszinte rokonszenvből is segíteni kívánja hazánkat. Ügy legyen! (kiss) Nem sxtrá§k, csak demonstráció Béremelést kémek a földhivatalban Egy hitig nincs ügyintézés Sok a nézelődő, kevés a vevő a sálras vásár Szaknyelven kitelepülésnek nevezik amikor a kereskedelmi cégek közterületen, utcákon, tereken állítják fel ideiglenes elárusító helyeiket a nagy ünnepek. így a karácsony előtt is. Miskolcon 8— 10 helyen várják a vásárlókat ilyen módon. A Szabadság téren a Miskolci Ipari Vásár fűthető pavilonjaiban a helyi kereskedelmi cégeken kívül fő- óvárosi, szegedi és nyíregyházi kereskedők is kínálják áruikat a Kossuth-szobor körül. Hangulatos díszítés és zene fogadja a vásárlókat, büfé és taxirendelés teszi szinte összkomfortossá a vásárlási lehetőségeket. A Széchenyi út páros oldalán levő egyensátrak az idén szerencsére nem akadályozzák a gyalogos forgalmat. A bazársoron szinte minden kapható. Édesség cukorka szándékosan alacsony pulton, hogy a gyerekek is jól láthassák a kínálatot. Minden mennyiségben van műanyag, főleg játék, de árulnak ruházati cikkeket is. A Dísztéren még nem rendezkedtek be az árusok, itt könyvek, lemezek és kazetták között válogathatunk majd. A Széchenyi és a Szemere úti kistéren elsősorban a képzőművészeti alkotások vásárát rendezik be. A Szemerétől a Royal- közig a Széchenyi út páros oldalán könyveket, kiadványokat árusítanak, míg a Centrum előtt az újságosoké lesz elsősorban a terület, de itt is lesz könyvvásár. A másik oldalon, a KIOSZ székház területén sátrak helyett lakókocsikban rendezik be boltjaikat az árusok. A vásár már megkezdődött, az árusok azonban panaszkodnak, sok a nézelődő, de kevés a vásárló..« ^. £ A Szabadság téren pavilonokban árusítanak a kereskedők. » (Herényi László felvétel4
