Déli Hírlap, 1989. december (21. évfolyam, 282-305. szám)

1989-12-29 / 304. szám

■ 5)c Kitörni készülő terroristáktól védték az önkéntesek az aradi országutat Természetgyógyászat, lábíürdővel Schirilla, a vegetáriánus Az éiet célja: a többi ember szolgálata „Idegességbe fullad és el­pusztul az a civilizáció, amely megveti, lábbal tipor­ja a szív sokkal ősibb és hatalmasabb igazságait.” — Az idézet Schirilla György egyik könyvéből, a Vegetá- riánuskönyvből való, mely­nek alcíme: Hogyan vihet­jük legtöbbre az életben? A hosszútávfutó, Duna-átúszó, természetgyógyász (hadd ne soroljam tovább) Schirilla' Györggyel életmódjáról, küzdelmeiről céljairól be­szélgettünk. — önről sokan tudják, hopv évtizedek óta vege­táriánus, s igyekszik mi­nél több embert megnyer­ni ennek az életmódnak. — Hadd oszlassak el mindjárt az elején ezzel kapcsolatban egy tévedést.- A (legtöbb ember azt hiszi, hogy mi, vegetáriánusok egyszerűen „fűevő kecskék” vagyunk.- Pedig ennél jóval többről van szó. A vegeta­rianizmus életforma, mely-' nek célja a többi ember szolgálata. Persze, hogy be­letartozik az is, hogy nem eszünk húst. Bár nem va­gyok hívő, de hadd emlé­keztessek itt arra, hogy már a bibliai tízparancsolatban is az áll: „Ne ölj!”, s nem csupán az, lrogy ne gyilkolj embert! A nem-ártás elve mellett azonban a húsevés­től más okok is visszatarta­nak bennünket. Egészségünk érdekében elfogadjuk a ter­mészet törvényeit, azzal táp­láljuk szervezetünket, amire, annak szüksége van: ásvá­nyi anyagokban és vitami­nokban gazdag zöldségekkel, magvakkal. gyümölcsökkel, tejtermékekkel. — A szokás azonban mégiscsak naev úr... S mi az a többlet, amit a lemondásért kaphatunk? — Életkedvet, egészséget, testi és szellemi képességer ink kibontakozását. Tudo- mánvos megfigyelések iga­zolták. hogy a vegetáriánu­sok körében tízszer keve­sebb a rák, nem beszélve az elhízás okozta szív. és ér­rendszeri, a reumás és egvéb megbetegedésekről Közismert, hogy a bő hús­os zsíros ételeket tartalma­zó ebéd után bágvadtsáz lomhasá" csömör vesz erőt az emberen. Feketekávé, bor vám' cigaretta kell ahhoz, hogy a normális tevékeny­ség zökkenőmentes legven. és az illető mozogni, dol­gozni tudjon. A vegetáriá­nus ember ugyanakkor tel­jes munkaerővel és kedvvel dolgozik ebédje befejeztével. — Beszélgetésünk elején egy köteg levelet mutatotl nekem... — Igen. Éjszakáimat leg­inkább azzal töltöm, hogy a segítséget' kérő betegeknek adok tanácsokét,” levélbén ‘- De személyesen is rengete­gen megkeresnek. Tagja va­gyok a Budapesti Termé­szetgyógyászok és Egészség- védők Tudományos Egyesü­letének, s elsősorban szív­ás _ érrendszeri betegségeket gyógyítok. De nem mellék­hatásokban bővelkedő tab­lettákkal vagy amputáció­sai.^ Mindenekelőtt a táplál­kozás megváltoztatásával. Persze, ez- önmagában nem elég, szükség van vízkúrák­ra és mozgásra is. Váltako­zó hideg, illetve fbrró láb­fürdővel számos, amputálás­ra váró, gyógyíthatatlannak minősített beteget gyógyí­tottam már meg. — Kanyarodjunk vissza a vegetarianizmushoz, mint életformához. Mit je­lent ez bővebben? — A vegetáriánus ember erkölcsi életének pillérei a szeretet, az alázat,, a türe­lem, a harmónia, a figyel­messég, a lemondás, a szor­galom és az önfegyelem. Nem az önző célok, az ér­telmetlen külsőségek hajszo­lása, hanem a tartalmas élet. Én mindennap úgy aka­rok lefeküdni, hogy valaki­ért tettem valamit. A bol­dogsághoz szükség van a testi egészségre, a lelki ki­egyensúlyozottságra és a jó kommunikációra, tehát az embertársainkkal való sze­retetteljes kapcsolat kialakí­tására. A lelki harmónia, a kiegyensúlyozottság viszont távolról sem csupán a hús­evés elhagyásából ered. Szükség van elmélyülésre, meditációra is. Ezt persze semmiképp se úgy képze­lem, hogy valaki turbánná! a fején, törökülésben mered a semmibe. A meditáció al­kalmai ad arra, hogy tes­tünk és agyunk ellazításá­■ val rádöbbenjünk dolgokra, megértsünk folyamatokat, jelenségeket, melyeket a mindennapi rohanásban ész­re sem veszünk. S ezáltal életünket tudatosabban irá­nyíthatjuk. magunk válha­tunk sorsunk formálóivá. — Említette, hogy Ön szerint eltűnőben van a szeretet, teret hódít az ön­zés. Vajon mi lehet en­nek az oka? — A szeretet eltűnt a hit­tel együtt. Megint csak a valláshoz kanyarodok vissza. Nálunk a háború utáni nem­zedék hit nélkül nőtt fel, s ennek „ most érezzük a kö­vetkezményéit. Nem azt mondom én, hogy vezessük be minden iskolában újra kötelezően a hittanórát. De kíséreljük meg jóságra, tar­talmas életre nevelni az embereket. Évek óta harco­ló)' már az Iskolai életmód­órák bevezetéséért, de a do­log még mindig nincs sí­nen. A mai oktatási rend­szerünk egyébként is arra törekszik, hogy tömegembe­reket neveljen. Nem fogad­ja el, ha valaki más, mint a többi, beleerőlteti egy uni­formisba. Ez pedig semmi másra nem jő. mint a krea­tivitás visszaszorítására, a tehetség elpusztítására. S az­tán jön a csalódottság, a sikérélményhiány, az agresz- szió, az irigység és a kár­öröm ... Persze, az emberi érzésekkel nem csak nálunk van baj. Nyugaton de fő­leg Európában egyre jobban elhatalmasodik az idegesség S ez nagyon veszélyes folya­mat, hiszen béke az embe­rek, a népek között csak ak­kor lehet, ha minden egves ember megteremti a saját belső békéjét, harmóniáját. Lipták Judit Jó előre közölték az Urá­nia Csillagvizsgáló munka­társai: teljes holdfogyatkozás lesz február 9-én Í8.28 és 21.53 óra között. Ebben az időszakban a Föld árnyéka a Holdra vetül, emiatt a te- lehold fokozatosan árnyékba borul. Teljes egészében 19.49 és 20.30 óra között fedi el a Holdat. Ez idő után egyre nagyobb rész látszik a Föl­dünket kísérő legfényesebb égitest felületéből. Ez a csillagászati jelen­ség szabad szemmel is meg­figyelhető majd az ország egész területén — ha derült lesz az égbolt —, mivel ek­kor a Hold a látóhatár fe­lett lesz. Amikor ugyanis az égitest fogyatkozás közben a látóhatár alatt van, nyug­szik vagy kel, egyáltalán nem, illetve csak részben látható. Gondolafok éjszakai országúton Forradalmi év lett az idei! Évtizedek megszokásait, kényszereit érvénytelenítette — történelmi léptékkel mér­ve — pillanatok alatt a sztá­lini modellre építkező tár­sadalmak tisztaságvágya, ha­zugságmentes életet igénylő akarata. Tabuk dőltek meg, bálványok omlottak porba, hihetetlen gyorsasággal, el­lenállhatatlan beteljesedés­sel. A magyar csendes erje­dés még be sem fejeződvén kitört a jólneveitség-jólfé- síiitség pártállami dresszú- rájával sikeresen lefojtott keletnémet üstből a túlnyo­másos gőz. elsodorva, fel­perzselve az önbeosaoás ideológiájának recentieihez ragaszkodó szakácsokat. Nemrégiben írtuk lapunk­ban Csendes iorradalom Kassán című riportunkban, hogy á prágai—pozsonyi vál­tozások a hozzánk oly köze­li Kelet-Szlovákiában sem maradtak hatástalanok, s most tessék, a szomszéd dél­keleti rettegés birodalma is megrázkódtatást élt át. bor­zalmakkal, vérrel, kínnal jegyzettet — olyat, ami im­már sokszorosan is a hihe­tetlenségek közé soroltatik. Erre gondolván igyekez­tünk társaimmal a nagylaki határátkelő felé. hogy a ka­rácsony előestéjén tűzfé­szekké vált Aradra eljus­sunk. A rádió többször be­mondta: ne menjünk, mert lőnek. Az ország legdélibb ro­mániai határátkelőjén, Nagy­laknál sorjáztak a hírügy­nökségek XX-es kocsijai, villogtak a vakuk, ontották a fényt a halogénlámpák, s csak azért nem mondom, hogy egész Európa őrült zsurnalisztái nyüzsögtek ott, mert az kevés. Japán is volt köztünk, kanadai is. És egyik sem mondta, hogy nem fél. Ahogy a ha­tárzár feloldásában re­ménykedő magántaxisok sem tudtak visszafordulni kollégájuk, a hódmezővásár­helyi Tóth Sándor halálhí­rére sem, s ahogy a szom­bathelyi házaspár és a bu­dapesti egyetemista sem volt képes tágítani, vagy a du­nántúli fiatalemberek a konzervvel rogyásig . pakolt Daciájukkal. A jelenlét, az együttérzés, az elhihetetlen megtapasztalásának igénye, a másoknak elmondani vá­gya, a részvétel szándéka munkált a félelmeivel vias­kodó sokaságban akkor, ott Nagylaknál, miközben a té­véből ismerősként ránk mo­solygó, szerény tisztelendő. Korma Imre. a Magyar Máltai Szeretetszolgálat el­nöke indokolta, miért csak a túlsó határsorompóig iu- tott a sokmilliós értékű gyógyszer-, élelmiszer-szál­lítmányunk. Jött a hír, el­fogják, megsemmisítik a vö­röskeresztes adományokat, tüzelnek a nemzetközi jelet viselő autókra ... Már — egvetlen elszánt ro­hammal nekilódult konvoj­ban — odaát, a romániai or­szágúton. őrült tempóban ion felénk az Aradról visszatérő magvar csaoat. „Tépjétek le a vöröskeresztet a szélvédő­ről! Nem jó ajánlólevél az. ha a szekusok meglátják.” Hm. megnyugtató. A Vörös- kereszt szegedi megbízottja a Kereszténydemokrata Nép­párt országos szervezőtit­kárával kiszökik az utolsó katonai ellenőrző-védő gyű­rűből. Elérik az aradi kór­házat. Tűzesőben pakolnak. Este a visszatérők között fel­lélegezve ismerjük fel őket. Fáradtak, nyúzottak, s nem merjük megkérdezni, vajon csak a hidegtől reszketnek-e? Minek is kérdeznénk, hisz’ boldogok, elégedettek. sk Tegnap még munkagép, ma kai gárdisták közül S Itt válik érthetővé min­denfajta vállalkozás, amely a határon máris átkergeti emberek százait, ezreit, in­nen talál az ember magya­rázatot arra, hogy dr. Do- náth Ferenc, a budapesti kórházi orvos akkor is neki­vág, ha tudja, vissza kell ér­nie, mert aznap este ügye­letbe áll, ha Veres Péter elT sőéves joghallgató a vizsga- időszak felkészüléséből csíp le magának eg^ napot, hogy Temesváron rakodhasson, s az is kellő magyarázatot kap. hogy a Nagymiskolci Állami Gazdaság félmilliót érő to­jásszállítmányának célhoz- juttatására Ládi Sándor mis­kolci magánfuvarozó vállal­kozik. Kéznyűjtás. Ez a mo­tiváló, ez a magyarázó, ez az indíték. Évtizedek őrült na­cionalizmusának elutasítása, a ránkszórt hazugságok tet­tekkel— végre lehet! — visz- szautasítása! S még valami, ami a bajbajutottak hova­tartozásra való tekintet nél­küli általános megsegítésén is túlmutat: személy szerint, egyénenként valamennyiünk­ben élő lelki-eszmei segít­ségnyújtás akarata. Az. hogy a túloldalt együtt élő ma­gyarok és románok oly sok­szor sikeresen megmérgezett mindennapjaiba beolthassuk a gyanakvás tüzeit ol fogató igazságot: nem kell félni a velük-sorsú magyaroktól, nem területbitorló jövevé­nyek ők, s főleg nem az ide- áti „irredenta”, „soviniszta” — sőt a ceausescui őrület csúcsán már egyenesen — „fasiszta” magyarok ottani Látványos botrány lengi körül a londoni jobb körö­ket. A főszereplő: Edwarö Trotter egykori ablaldisztító. Aki is egy népszerű újság hasábjain közreadta vallo­mását. Bár kalandjainak társszereplőit nem adta ki. Egyelőre. Elmondta, hogy tíz évvel ezélőtt kezdett el dolgo.zni a legkisebb reklamáció nél­kül. Munkája során szerin­úttorlasz. Egy felkelő a pécs­helytartói ők. Érezzék meg a Vasilék, Theodorék, Iod- nok, Nicolaek, hogy az oly gyűlöletessé tett „elvont” ma­gyar nemzet a kenyeret, ta­karót, gyógyszert hozó Sán­dorok, Istvánok, Lászlók, Já­nosok nagyon is konkrét magánpolitikájának összes­sége. S hogy parancsszó, köz­ponti elrendelés nélkül sze­mélyes követekként, önaka- ratúlag lépték át a határt. Rodica Redak. Így hívják az élő bizonyítékát, vissza­igazolását mindannak, ami a magyarországi népmozgal­mat elindította, s ami a hi­tet adja, hogy semmi sem késett el a két nép egymás­ra találásában, s amiért ér­demes volt kimenni. A pécs- kai faluszélen kis csoport az utcatorlaszként, barikádként használt teherautó körül. Odamegyünk beszélgetni, de hosszú percekig nem lesz be­lőle semmi. Rodica nyakába borul kolléganőmnek, s csak sír, sír, sír ... „Feküdj” — kiáltotta so- kadszorra az Arad alatti harcálláspont parancsnoka az utat kitörni készülő sze- kusoktól' védő katonáknak, nemzetőröknek, ottrekedt új­ságíróknak. Sztnézünk: egy magyar, egy román, egy ma­gyar, egy román ... Közös fegyverrel a kézben. Egy akarattal a szívben. Csak így maradjon holnap is. (Arad—Pécska országút, 1989. december 23.) Igriczi Zsigmond te legalább ötszáz, a férje által elhanyagolt asszonyt kellett kielégítenie. A jól megtermett volt ablaktisztí­tó azt is bevallotta, hogy több időt töltött a hálószo­bákban. mint az ablakoknál. A háziasszonyok munka köz­ben egy ideig csak figyel­ték, aztán behívták. Volt, aki azonnal a hálószobába invitálta. Dolga végeztével megint az ablak külső olda­lán foglalt állást, de már csinos összeggel a zsebében. Casanova ablakot mos, és... \

Next

/
Thumbnails
Contents