Déli Hírlap, 1989. december (21. évfolyam, 282-305. szám)
1989-12-29 / 304. szám
Jannái* l-től: 34c A Palotaszálló szilvesztere zői szívesen látnák ezt a panorámát. Hóharmat helyett vastag hótakarót a befagyott Hámori-tavon. Hxető vendégek is üdülhetnek Újév a Palotában A SZOT-beutalóval üdülök idei utolsó csoportja elutazott a lillafüredi Palotaszállóból. Helyüket az év végére. a szilveszteri és újévi vígasságokra a fizetővendé- gek foglalják el. A különböző utazási irodák által szervezett társasutazás keretében Budapestről, de az ország más városaiból is mintegy 300 vendég köszönti majd az üdülő falai között az új esztendőt. Rajtuk kívül a Mátyás-teremben további száz vendégnek terítenek. Az üdülő igazgatójának. Ócsai Mártonnak a közlése szerint ez az első alkalom, amikor az év végén fizetővendégek töltik meg a Palotaszálló szobáit, akik négy napot töltenek itt. Gondoskodnak természetesen arról, hogy azokat, akik az ország különböző részébő' érkeznek, hangulatos, vidám szilveszteri programmal szórakoztassák. Az újabb beutaltak úgyszintén az ország különböző részeiből — január 3-án érkeznek. Mint az igazgatótól megtudtuk, a jövő évben más rend szerint fogadják a vendégeket. A korábbiakkal ellentétben jövőre már felefele arányban pihennek itt beutalóval érkezők és fizetővendégek. így a vadregényes bükki tájakat kedvelők előtt a korábbiaknál szélesebbre tárja kapuit a n^gy(Kerényi László felvétele) múltú Palotaszálló. A változást többek között az indokolja, hogy a korábbi tapasztalatok alapján a fizetővendégek is erősen érdeklődnek. Gyűjtik a motívumokat Az arcúi csapott Széchenyi út Szívszorftó látvány, ha megpróbáljuk összehasonlítani a Széchenyi úti házak földszintjéről készült század- fordulós, vagy a II. világháborút megelőző évtizedekben készült fotókat a mai valósággal. A Széchenyi úton nem az idő pusztított, hanem a hozzá nem értés, az elmúlt évtizedek mindent átalakító, kultúrálatlan, „modernizáló” barbarizmusa. Már csak nyomokban, romjaiban lelhetők fel eredeti kjrakatszekrények, bejárati kapuk. Mentsük, ami menthető — javasolja egy miskolci kisszövetkezet, és egy gazdaságosnak tűnő módszert is ajánl hozzá. Arról van ugyanis szó, hogy mostanában arra mutatkozik némi hajlandóság több kereskedő cég részéről is, hogy eleget tegyenek az építészek unszolásának, s megpróbáljanak eredeti formájára visszaállítani egy-egy Széchenyi úti portált. Csakhogy ez többnyire nem kis áldozatokkal jár: nemcsak a régi portálok tűntek el ugyanis az emúlt évek alatt, hanem azok a vállalkozók is. akik hajlandóak és képesek is a míves munkákra Hiányzik a tudás, és többnyire mindig győz a kivitelezők akarata: építsünk gyorsan és csúnyát a lehető legtöbb pénzért! A munkaigényes, sok gondoskodást igénylő faragványok visszaépítése egyet jelent sajnos a beruházók — a portált újjáépítő kereskedők — számára az idegtépő határidő-ha logatásokkal, huzavonákkal. És természetesen azzal a veszteséggel, amit egy üzlet hosszas zárva tartása jelent. Miskolcon létezik egy kisszövetkezet, amely egy idő óta régi kapuk helyreáll Másával foglalkozik. Most azt ■Mretnék «lérni, hogy kisipari módon, de mégis szériában készítsenek jellegzetes portálmotíyumokat. Azaz másolómaró berendezések segítségével elkészítenék azokat a jellegzetes portálelemeket, díszeket, amelyeket akár acélvázra is rá lehet szerelni, és a régit idéző mutatós kirakatszekrény ugyanolyan gyorsan elkészülhet, mint a fémből, alumíniumból összehozott elődei. Most fogtak hozzá ahhoz, hogy gyűjtik a miskolci belvárosban fellelhető jellegzetes motívumokat, díszeket, faragványokat. Ebben segítséget jelent számukra az a munka, amit megyénk levéltárosai végeztek el, összegyűjtve a homlokzati rajzokat, fotókat a Széchenyiről — ezt egy kiállításon be is mutatták tavaly. A kiállítás bevezetőjében mondotta Kelemen István, városunk azóta leköszönt főépítésze: arcul csaptuk épületeinket, „portálmodernizálással”, és egyéb beavatkozásokkal, aztán csodálkoztunk rajta, hogy a jellegtelenné tett környezetet miért nem érezzük magunkénak, a vak arcúvá tett épületek miért taszítanak ... Gondoljuk, hogy a többes számot a döntéshozókra és nem .a miskolciakra értette, mert nem hisz- szük, hogy egyetlen polgár is híve lett volna a belváros uniformizálásának. Azt pedig reméljük, hogy a kisszövetkezet még össze tud gyűjteni annyi motívumot, hogy legyen miből újjáépíteni a régi Széchenyit... (Kiss) BBAIB s jMraml nr Bail iá* UBbfltiKhlar. + Még fellelhetők a régi városi utcaképet emberi léptékűvé tevő megoldások, motívumok W r a •• * H f r J Brr t r JT * Ismét onaíío a tudokorhaz Január l-től mindenesetre a tüdőkórház már teljes egészében önálló kerettel gazdálkodhat, amelyet a meXXI. ÉVFOLYAM, 30«. SZÁM 1989. DEC. 29., PÉNTEK ÁRA: 3,50 FORINT Négy évvel ezelőtt vonták össze a megyei tanács szakkórházát, a tüdőkórházat, a Semmelweis Kórházzal. \ gazdasági integráció azonban — mint korábban már kiderült — nem hozta meg azt az eredménjt. amit remeitek tőle. Ezért a Miskolc Városi és a Borsod Megyei Tanács illetékesei úgy döntöttek, hogy 1990. január I- től szétválasztják a két kórházat, s visszaadják a tüdőkórház önállóságát. Dr Czirók Ernő megbízott igazgató informálta szerkesztőségünket: az új esztendő már a teljes önállóság jegyében kezdődik a 145 ágvas szakkórházban, ahol a régi rendben és a régi profil szerint működnek az osztálvok is. A döntő részben pulmo- nológiai, kardiorehabilitáci- ós, a belgyógyászati reumatológiai a szájsebészeti osztályok továbbra is ellátják Miskolc városi és megyei feladataikat. A válás a Semmelweis Kórháztól egyébként korrekt módon történt, noha nem kis feladatot jelentett a volt anva- kórháznak a pénzügyi, személyügyi és anyaggazdálkodási vonalon a szétválás. A MISKOLCIAK NAPILAPJA gvei tánács biztosit számá ra. Lén vegében csupán a gazdasági apparátust keli újjáépíteniük ahhoz, hogy zökkenőmentesen folvjék a munka. Ehhez viszont a vá rosi tanács segítségével és a megvei tanács szakigazgatási támogatásával úgy tűnik, minden feltétel rendelkezésre áll. Ha a Hallgató-hegy megszólalna 111• Lássuk a (termelt) medvét 13 millió köbméteres vízfej Előző két számunkban a Zemplénbe, az Aranyos-patak és a Hallgató-hegy „igénybevételével” tervezett szivattyús energiatározóról olvashattak, a létesítmény céljáról, a megvalósulás esélyeiről, a gazdasági érvekről és ellenérvekről, valamint arról, milyen bizonytalan és változékony kiindulási pontra támaszkodik az egész elképzelés. Jó esélyeink vannak rá, hogy a Hallgatóhegy olyan marad, mint amilyenre az elmúlt évmilliók kialakították, az Aranyos-patak pedig békésen csobog tovább tövében, a kettejük tervezett kényszer- házasságából születendő energiatározó pedig füstbe ment terv marad... • ÜSSE KOI Érdemes megismerkedni a kisstílűnek aligha nevezhető terv részleteivel. Mindenekelőtt a szivattyús energiatározókhoz szükséges egy jókora tó, ami hegytetőn van: miután ez ugyancsak ritka jelenség, hát csinálni kell egyet. A Hallgató-hegy — illetve Nagy korsós-tető — 684 méter magasban fekvő csúcsát lerobbantanák, 20—25 méterrel alacsonyabbra, s még ebbe a mesterséges platóba mélyítenék bele a felső tározót, a körülbelül 13 millió köbméteres mesterséges tengerszemet. A robbantás egyébként igen olcsó és gazdaságos telepalakítási mód, sőt — jelen esetben például — a kirobbantott törmelék elszállításával sem kell bibe. lődni, a kisebb-nagyobb sziklák szép egyenletesen, mintegy 50—100 hektárnyi területet borítanának be, maguk alá gyűrve a Hallgató-hegy oldalában található — ma már egyre ritkább —, közel természetes állapotú bükköst. A terv szerint az ily módon keletkezett sziklás területet utóbb humuszos talajjal befedve, újra erdősítenék.., Ez a munka önmaggá bán elég lenn« ahhoz, hogy tömegesen vonzza Zemplénbe a majdani Bécs —Öudapest világkiállítás látogatóit, mint a világ legnagyobb mesterséges sziklakertje, amely ráadásul kézi munkával készülne, hiszen még nincs feltalálva olyan munkagép, ami megbirkózna ilyen terepviszonyokkal. • CSINÁLJUNK DUNÁT AZ ARANYOSPATAKBÓL Az alsó tározó méltó párja a felsőnek, miután az efféle energiatározók úgy épülnek világszerte, hogy nagy természetes vízfolyások mellé kerülnek. Miután az országban kijelölt hét helyszín közül az első három, Duna melletti, már kiesett, a tervezők mi mást tehettek, mint nekifogtak „dunásítani” a kis Aranyos-patakot. Ehhez egy mindössze 90 méter magas völgyzárógát szükséges a patak völgyébe, s így jönne létre a 41 millió köbméter befogadóképességű alsó tározó, amelynek hasznos térfogata 36 millió köbméter. Sajnos azonban, az Aranyos-patak sohasem volt kellően ambiciózus, nem akart folyammá változni, így beérte szerény, évi 1,4 millió köbméter víz szállításával. Ki lehet számolni, mennyi idő alatt töltené fel a tározót ... Pontosabban: sohasem tudná feltölteni, mert mihelyt az alsó tározó vízfelülete megközelítené a végleges méretet, a kis patak hozama már csak a természetesen elpárolgó és elszivárgó vizet tudná pótolni. Ezen már tényleg nem érdemes fennakadni egy grandiózus terv készítése során: oda kell vinni a vizet, és kész. Honnan? A Hernádból, a Bodrogból, legjobb esetben is tíz kilométernél hosz- szabb.- nagy kapacitású csővezetéken szállítva. Mindez 1987-es árakon 46, 1939-es árakon pedig 57,3 milliárd foriötbd kerülne, ráadásul a szükséges gépek, berendezések importjához 200 millió dollár is szükséges. • EGY BORZ TÖPRENGÉSEI Eddig nem is szóltunk a környezetpusztulásról, a táj visszafordíthatatlan átalakításáról. Az Aranyos-völgyben a védett égeresekhez hasonló található, a közel természetes állapotú bükköst már említettük, értékes az itt fellelhető sziklagyep, a területen holló és rétisas fészkel, nyest, nyuszt és borz él, sőt vipera is. Opál-, achát-, hidrokvarcit-lelőhely merülne hullámsírba, valamint 20 hektár az „Erdőbé- nyei opálelőfordulás és fás legelő” elnevezésű területből, amelynek védetté nyilvánítása most van éppen folyamatban ... Ha a Hallgató-hegy oldalában éldegélő borzok beszélni tudnának, valószínű, hogy kényes és nagyon nehezen megválaszolható kérdéseket tennének fel. (Éjszakai életmódjuk következtében nyilván roppant tájékozottak, napközben ráértek például nézni a televízió nonstop parlamenti közvetítéseit ...) Biztosan eszükbe jutna, hogy egy zempléni borznak éppen olyan kedves ez a vidék, mint egy Prédikálószék környéki kollégájának az ottani táj ... Vagy — gondoLná a borz — talán két Hallgató-hegy érték« egyenlő egy Prédikáló-szék- kel? Vagy másfél? Aztán. Csak az Aranyos-patak „nem megfelelő hozzáállása" miatt megépítendő, 10 kilométernél hosszabb csővezeték annyiba kerülne, hogy a- összemérhető a keserves új lakáskoncepció egyéves megtakarításával.., Lehet, hogy itt a legmaka. csabb borz is feladná, s arra gondolna: nem könnyű megérteni az embereket... (Vége) Kiss József 1
