Déli Hírlap, 1989. december (21. évfolyam, 282-305. szám)

1989-12-23 / 301. szám

Minden kedves olvasónknak boldog D karácsonyi ünnepeket kívánunk! k Minden eddiginél szeretettel jesebb. érzelemgazdagabb volt az idei gyermekvárosi karácsony. A betlehemi iátékok vará­zsa felejtette, hogy kevesebb ajándék érkezett De örülni lám annak is lehet, amiből érzik, hogy azt igazán jószívből ad­ták. (Herényi László felvételeit Szülők helyett barátokkal Gyermekvárost A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM ÁRAt 3,70 1989. DEC. 23., SZOMBAT FORINT Menedék az éjszakában „Olyan szép, hogy Igaz sem lehet” — Otthon szeretnem tölte­ni a karácsonyt, de még nem érkezett meg a papí­rom — várakozás, s egy kis szomorúság látszik Kiss Má­ria szemében, amikor e ta­pintatlannak tűnő kérdésre válaszol. Alighanem ez a „papír”, azaz a gyámható­sági engedély lenne számára a legnagyobb ünnepi aján­dék, hogy szülei körében tölthesse e néhány napot. Körülbelül 120 gyermek kapta meg a hivatali áldást, hogy a miskolci Gyermek- városból elutazhat az ünne­pekre a szüleihez, a roko­nokhoz, vagy patronálókhoz. Ennek ellenére mégis lesz­nek, akik maradnak. Mert egyszerűen nem jönnek ér­tük. vagy azért, mert ko­rábbi kellemetlen tapaszta­lataikból okulva méltóbban ünnepelhetnek itt. Az intéz, mény vezetői nem is eről­tetik az utazást. Aki marad­ni akar, annak ez az igazi otthon, itt van az igazi ka­rácsony. ám aláír erről egy nyilatkozatot — Nekem van engedé­lyem, hogy patronálókhoz utazzak Edeiénybe, de most mégis inkább itt maradok A Miskolci Akadémiai Bi­zottság (MAB) 1989. évi pá- Iyázai témáira érkezett tu­dományos dolgozatok közül a Borsod-Abaú.j-Zemplén megyében lakók közül a kö­vetkezők részesültek juta­lomban: A Borsodimpex Külker. Kft. által kiírt témára Szká- losi László (Borsodnádasd), „Nem rubelelszámolású, ex­portképes termékek export­lehetőségei, a termékek ki­fejlesztésének és gyártásá­nak feltételei Észak-Magyar- országon” című munkája ka­pott elismerést. A Lenin Kohászati Művek által kiírt témák közül Mi- tyók Lajos. Balázs Zoltán és Aranyosi Miklós (Miskolc), „Ni-Hard 1. jelű kopásálló vasöntvény gazdaságos elő­állításának megvalósítása”: Czakó Lajos. Dr. Tóth Lász­ló és Kovács Jenő (Miskolc). „Brugger-féle törőerőmérés honosítása a betétben edz- hető acélok szívóssági tulaj­donságainak minősítésére” című dolgozattal ért el ered- ményt. A Mátxa-Nyugatbükki Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ság által kiírt témára. Ber- náthné Szabó Gabriella (Miskolc), „Erdő--1 borított a barátok körében — mond­ja Tóth Mónika —, annyi orogramunk lesz, hogy itt sem fogunk unatkozni, és karácsony szentestéjén a zsebpénzünkből vásárolt ajándékkal mi majd külön meglepjük egymást. A nagy közös karácsonyi ünnepséget már december 19-én megtartották. — Amióta áll a Gyermek- város, ez volt érzelmekben a leggazdagabb, ajándékok- van viszont a legszerényebb karácsony — így jellemzi az ünnepet az egyik nevelőta­nár. Csodálatos betlehemi játékot tanított be a gyere­kekkel János atya. a hejő- csabai római katolikus egy­ház lelkésze. A kis Jézus születésének, a három kirá­lyok történetének felelevení­tése felejtette a gyerekekkel, hogy most kisebb csomago­kat találtak a fa alatt. — Nem akarok ünnepron­tó lenni, de a korábbi 250— 300 patronálóbrigád elmaradt az idén. Azok a vállalatok, intézmények képviselői, akik viszont valóban gyermeksze­retetből tették amit eddig tettek, továbbra is a pártfo­góink maradtak. Érkeztek adományok év közben is, és nyílt területek ökológiai viszonyainak összehasonlítá­sa” című munkája volt si­keres. A Miskolc Megyei Város Tanácsa által kiírt témára Tózsa István (Miskolc), „Miskolc idegenforgalmi helyzete, országos és nemzet­közi versenyképessége, a to­vábbfejlesztés lehetséges irá­nyai, különös tekintettel a műemléki és természeti ér­tékekre” tárgyú dolgozat volt jutalmazásra érdemes. így hadd ne soroljam csak. azokat, akik most karácsony, ra hoztak ajándékot, de kap­tunk édességet, méretre sza­bott ruhákat és év közben sok mindent, amivel otthono­sabb, meghittebb, családia­sabb környezetet teremtet­tünk — mondja Sarka Fe­renc igazgatóhelyettes, aki meg is mutatja az új főző­konyhákat, az étkezőket, ahol főzni, gazdálkodni ta­nulhatnak, ahol felejtődik az intézeti sorbanállás. Bevallva, vagy titkon, mégis családban lenne jó a gyertyagyújtáskor. Tavaly egyszer volt csak egy KISZ akció; sok gyereket vendé­gül hívtak. Az idén decem­ber 24-ére reggel 8-tól este 6 óráig a hejőcsabai hívők várják az itteni gyerekeket. Csütörtökön este sötét és kihalt a környék, amikor a Baross Gábor utcára fordu­lunk. Bár tudjuk a pontos címet, mégis nehezen talál­juk meg a keresett épületet, a 13—15 számot, vagyis hiva­talos nevén a Miskolci Egye­sített Szociális Intézmény szállást biztosító részlegét, az éjjeli menedékhelyet. Ennek esti premierjére, kapunyitá­sára vagyunk hivatalosak. A bejárati ajtón hiába nyomjuk a kilincset, zárva. Amikor a csengőszóra elénk siet a gondnok, megtudjuk: korán érkeztünk. Bár a me­nedékhely este 7-től már várta a hajléktalanokat, még fél 8 tájban sem érkezett meg az els vendég. Bőven jut hát időnk egy kis szem­lére. A friss festék- és fertőt­A lázas ünnepi készülő­désben ide is bekopog a kinti valóság. Tóth Lajosné, a nagylányok pótmamája, a palacsintasütéshez lisztért és porcukorért szalajt a boltba. A liszt hiánycikk, a nagy raktárba viszont már bespáj­zolták az ünnepekre valót. A kérdésre, hogy különleges kívánságokkal elő lehet-e állni, Kiss Tünde válaszolt — A mai gazdasági hely­zetben nem lehet válogat­ni ... Itt az álmokat, a vágyakat más mércével mérik, mint a kis családokban. Fohászkod­ni, az Urat szépen kérni in­nen még talán igazabban le­het. Ügy, ahogy a 15 éves Setét Diána, aki a Sorsok című folyóiratban megjelent versében fohászkodik. lenítőszagú helyiségek ra­gyognak a tisztaságtól, az előtér sarkában feldíszített fenyő pedig már a kará­csonyt idézi. A hálóban is katonás a rend. Az emeletes vaságyakon szépen eligazít­va hatalmas nejlonok — hogy könnyebben tisztára súrolhassák — és egy nagy takaró. A zuhanyozófülkében sampon, a hideg-melegvizes mosdónál szappanok, törül­köző. Összesen negyvenen találhatnak itt ingyenes me­nedéket éjszakánként. A gondnoki konyhában már fő a vendégmarasztaló tea is. és szépen ott sorakoznak a Szentpéteri kapui Szociális Otthontól kapott karácsonyi bejglik. Az első hajléktalant azonban hiába várjuk, min­den neszre fülelünk, de oda­kint csak a villamos sikít. Mikor végre nyolc tájban megszólal a csengő, egyszer­re mozdulunk, de kiderül, hogy csak a városi tanácsról érkeztek, hogy már az első estén segítsenek a rászoru­lóknak. Végül fél kilenckor már biztosra vesszük, hogy bár a sajtóban egymást ér­ték a menedékhelyről a hírek, mégis valószínű, hogy éppen azok nem olvasták, hallották, látták ezeket, akik­nek szükségük lenne rá. A Tiszai pályaudvar váróter­mébe indulunk hát Mikor benyitunk, öten-hatan ka­bátjukba burkolózva alsza­nak a padokon, akik pedig ébren annak, óvnak attól, hogy felriasszuk őket, Végül is páran körénk gyűlnek, ne­kik mon ’juk a hírt: nem kell többé várótermekben, vonatfülkékben, a szabad ég alatt és panelházak meleg raktáraiban aludniuk. Első hallásra néhányan nem hi­szik, kételkednek: mondván, ezt olyan régóta ígérik, hogy ez most igaz sem lehet Hár­man mégiscsak elindulnak és legközelebb már a Baross Gábor utcai menedékhely kaouiánál találkozunk. Egyi­kük határozottan, másikuk féiszegen, a harmadik férfi pedig csodálkozva lép be Tóth József vezető gondnok hellvel kínálja őket. Majd a nagvkönwbe bekerülnek az adatok, és utána indulnak is a hálóba. — Megmondom őszintén sokkal rosszabbat vártam — mondia egyikük. — Olyan ez, mint egy kórház. Minden ragyog... Aztán ágyat vá­lasztanak maguknak, semmi kis holmijukat, egy reklám­szatyrot, egy kabátot maguk mellé hajtogatják. — Inget lehet itt mosni? — kérdezi másikuk, félsze­gen Természetesen nincs akadálya. Aztán már terve­zik is. hogy egy nagy mos­dás, zuhanyozás után, milyen kiadós alvás következik. Fi­gyelmesen végighallgatják a házirendet, hogy este 7-től. reggel 7-ig jöhetnek ide és mehetnek el innen. Maguk után a szobát, az ágyat rendben kell tartani, dohá­nyozni csak az előtérben szabad... és még sorolhat­nák. A legfontosabb alap­szabály: i't csak férfiak kér­hetnek szállást. Azután forró teával és egy kis sütet, énnyel kínál­ják őket. Szótlanul ülnek a kis asztal mellett. Pedig bi­zonyos. hogy arról, hogy hol, hogyan és miért siklott ki életük, órákat tudnának be­szélni. Egyikük saját kezé­vel családiénak. három gyer­mekének épített házat ha­gyott maga mögött. Asztal­társa 15 év' lakárigánylésé- re, elváltként a mai napig is hiába várja a kedvező választ. Harmadikuknak pe- dis Miskolciéi távol van az otthona, a munkásszállóról kinézték, és már hetek óta nem volt hol lehajtania a fejét. Ketten szinte biztosra mondiák, hogv miskor is benéznek. Karácsonykor kaohatn' ' egv-p<?v tál ko­csonyát. egv kis süteményt és egv televíziót is bekancsol- nak. De, hogy eli^nnek-e gyertyagyújtás estéjén. és hogy egyáltalán hogyan te­lik az ünnep? Nem az utcán, az bizonyos. (fázold) ak Ha a hajléktalanok is úgy akarják, vége a várótermi kemény, fapados, nyugtalan éjszakáknak, rosszízű ébredéseknek.,.

Next

/
Thumbnails
Contents