Déli Hírlap, 1989. december (21. évfolyam, 282-305. szám)

1989-12-19 / 297. szám

221 honvéd nevét őrzi Em lékm ű-költöztetés Annak idején kalapot emeltek... Tegnap állították fel új he­lyén azt az első világháborús emlékművet, amelyet a Szán­va partról költöztettek a Táncsics tér mellé. Sok éve már, hogy a diósgyőriek kérik, ne pusztuljon, romol­jon az emlékmű eldugva a patak partján. De úgy lát­szik, csak mostanság érett meg a politikai helyzet ah­hoz, hogy a hősi halált halt honvédek emlékét őrző alko­tás méltó helyére kerülhes­sen. Balogh Sándor, a HNF di­ósgyőri körzeti bizottságának titkára, részletesen irt arról lapunknak, hogy miként ke­rülhetett az emlékmű a mos­tani helyére, valamint, hogy annak idején hogyan avat­ták fel' az alkotást. Melles­leg a szoboráthelyezést nem­csak a HNF, hanem a Mis­kolci Városszépítő Egyesület és az MDF is szorgalmazta.' De nézzük, mi az emlékmű eddigi története! A Hazafias Népfront diós­győri bizottsága 1987-ben ve­tette fel, hogy az első világ- háborús emlékmű kerüljön vissza eredeti helyétől pár lépés távolságra, Diósgyőr középpontjába. Javaslatukat a város főépítésze is elfo­gadta, majd elindult az át­helyezés költségeihez a tá­mogatók keresése, Az emlék­mű egyébként akkor az 1953-ban épített kettős vil­lamosvágány útjában állott, és így került a Blaha Lujza utca Szinva patak partjára, méltó környezetbe. A szob­rot Gabay Sándor budapesti szobrászművész alkotta. A Diósgyőr központjában álló emlékművet 1928. július 10- én délután 4 órakor leplez­ték le, és adták át Diósgyőr lakóinak. A szobor három oldalán 221 diósgyőri munkás és pa­raszt származású honvéd ne­ve szerepel és emlékeztet a háború borzalmaira. Leszár­mazottaik még ma is élnek Diósgyőrben. A szobor áthe­lyezésének anyagi és társa­dalmi támogatásáért a HNF bizottsága ezúton mond kö­szönetét Simon Béla ország- gyűlési képviselőnknek és a Miskolci Városgondnokság vezetőinek, akik lelkese­Gépbemutató a Széchenyin déssel támogatták a terv megvalósítását. A Tán­csics téri bérház fasora előtti háromszögű parkban figyel­meztet ezután az emlékmű: hogy a nemzet nem akar há­borút, mert minden háború értelmetlen pusztítást jelent. Az akikori idők jegyző­könyvéből a' szoborral kap­csolatban az alábbiak olvas­hatók: felhívták a lakosság figyelmét a hősök iránti tisz­teletre. Javasolták: amikor valaki elhalad a szobor előtt, fordítsa tekintetét arrafelé. A férfiak emeljék meg ka­lapjukat! A diákságot utasí­tották a „fővetésre” és a tisz­telgésre: a ikéznek — a jobb kéznek — a diáksapkához váló emelésére. Ez a hősök­nek járó tisztelet helyi nép­szokássá yált, és 1944-ig megmaradt. A MISKOLCIAK NAPiLAPJA A Független Rendőr Szák- szervezet Borsod-Abaüj- Zemplén Megyei Rendőr­főkapitánysági szervezete csütörtökön alakult meg Miskolcon. A főbizalmi Ba­lázs Sándor rendőr főhad­nagy lett. XXI. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM 1989. DEC. 19., KEDD ÁRA: 3,50 FORINT Fogadóórák Holnap tartja fogadóóráját dr. Kálmán András, a Kun Béla út 10. szám alatti gép­ipari szakközépiskolában, 17 órától. A Miskolc Megyei Városi Tanács szerdai, meghosszab­bított ügyfélfogadási napján dr. Orosz István elnökhelyet­tes a hivatali helyiségében fogadóórát tart 15 és 18 óra között. Nincs új helye egyelőre a város szemetének A keserű poharat ki keli inni IJjabb döntési határidő: jövő tavasz Bármire bármit «platt Máris nagy érdeklődést váltott ki az a gépbemuta­tó, amelyet a Honiké és La­kért Kft. rendezett a Mikro- bik Kft. bemutatótermében a Széchenyi út 49. sz. alatt. Itt látható ugyanis az a Teca-Print nyomógép, amely bármilyen felületre képes színes emblémát, feliratot, szöveget, ábrát felvinni. Ed­dig ilyen gépet itt Észak- Magyarországon nem állítot­tak üzembe sehol. A gép az ipari céldkon túl — flakonfeliratozás, cso­magolástechnika — elsősor­ban arra alkalmas, hogy az üzletkötéseknél, üzleti kap­csolatok ápolásánál nélkülöz­hetetlen reklám szóró- és propagandaanyagdkat, ki­sebb ajándékokat ellássa a cég elegáns emblémájával. A Konike Kft. a svájci Te­ca-Print kizárólagos magyar- országi képviseletét látja el októbertől. Ezek a speciális nyomógépek rajtuk keresztül érhetők el, és ők biztosítják megrendelésre azt is, hogv bárkinek bármire rányomtat­ok a kért ábrát, szöveget. Most abban a kedvező hely­zetben vannak, hogy nyugati forrásból származó ajándé­kozási tárgyakat is tudnak a megrendelőknek kínálni, hogy legyen mire nyomtat­ni. A gépbemutató e hónap végéig tart. A Borsod Exp­ressz most utcán levő szá­mában részletes tájékoztatót és a további üzleti kapcso­lat felvételére alkalmas kér­dőívet találhat minden ér­deklődő. A Borsod Expressz kérdőívvel ellátott számát a bemutatóteremben, a hely­színen is kézhez kaphatják akik komolyabban is érdek­lődnek a világszínvonalú gé­pek és aár újdonságnak szá­mító nyomtatási szolgáltatás iránt. Némi képzelőerővel, szin­te láthatjuk azt a jövőbeli pillanatot, amikor a miskol­ci városi szeméttelepen emelkedő piramis csúcsán el­helyezik az utolsó almacsut­kát, vagy konzervesdobozt, és ezzel befejeződik a „nagy mű”. Távol álljon tőlünk az öncélú gúnyolódás, pusztán azt szeretnénk érzékeltetni ezzel, hogy a miskolci sze­méttelep ügye hovatovább valóban a körmünkre ég, mert legkésőbb 1992-ben meg kell szüntetni a szemét­hegyépítést a Nádasréten. Ott, ahol már most is mesz- sze az engedélyezett mérté­ket meghaladó magasságú szemétdomb épül, és közben még mindig nincs kijelölve az a hely, ahová 1992 után lehet szállítani a város .sze­metét. Sok évi huzavona után, most legutóbb a Ha­zafias Népfront városi szö­vetségének akciója nyomán született új döntés a sze­méttelep ügyében... O LÉPETT A HNF Legutóbb ugyanis már ott tartott a városi tanács vég­rehajtó bizottsága, hogy elő­tanulmányok után, három lehetséges helyszín alkalmas­ságának alaposabb vizsgála­tát rendelte meg az Észak­tervnél azzal, hogy majd az új ismeretek birtokában döntenek végleg, választva Sajóbábony-Császárvölgy, Sajószentpéter-Pilta tanya és Nyékládháza-Kulyavacok között. Időközben azonban összeült a HNF városi szö­vetségének környezetvédelmi szakbizottsága, ahol is úgy vélték, Hogy felesleges a to7 vábbi tervezgetés, elegendő­ek a döntéshez az eddigi ter­vek, de némileg kiegészítve. Egyrészt nem tartják elegen­dőnek az időt a további ha­logatásra, másrészt kidobott pénznek tartják azt a 37,3 millió forintot, amibe a már ejnlített három terület to­vábbi alapos vizsgálata ke­rülne. o FELE MILLIÓÉRT Ismereteink szerint, a vá­rosi tanács végrehajtó ~bl- zottságának közelmúltjában mindössze egyszer fordult elő, hogy jelentős beruházá­si döntést egy társadalmi szervezet nyomására változ­tatott volna meg. Ez akkor történt, amikor az Avas ke­leti lejtőjének beépítését ter­veztették át a természetvé­dők tiltakozása miatt. Most újra — ha nem is egyköny- nyen — engedett a testület, a HNF és a mellette felso­rakozó szakemberek követe­lésének; kompromisszum született. Ennek az a lénye-, ge, hogy nem csináltatnak újabb terveket — beruházá­si program szintjén — több, mint 37 millió forintért, ha­nem megelégszenek egy jó­val egyszerűbb felülvizsgá­lattal, amely várhatóan " a felébe kerül csak, és márci­us-áprilisban véglegesen dön­tenek az új szeméttelep ügyében. ® BOTRÁNY BOTRÁNYT ÉRT Ismervén az új miskolci szeméttelep kijelölésének lassan kétévtizedes történe­tét, számunkra az eddigi és a mostani lépésekből az raj­zolódik ki egyértelműen, hogy a hulladék- és szemét­elhelyezés ügye olyan, egye­lőre fel nem robbant pokol­gép, amelyet nem piszkál szívesen senki. Ennek az az egyik oka, hogy az utóbbi években botrány botrányt ért az ilyen ügyekben, hi­szen egyetlen település sem hajlandó egy másik telepü­lés, vagy régió szemetét fo­gadni saját közigazgatási te­rületén. Tehát, aki az elhe­lyezés mellett dönt, annak meg kell ütköznie valame- lyik település vezetőivel és lakóival. Ez már önmagá­ban is kényes feladat, de ea még csak az érem egyik ol­dala. A másik az, hogy a vá­rosi tanács hiába igyekezett, egyszerűen nem tudott kis hazánkban egy olyan szak­értői testületet találni, amely felelősséggel ki merte volna jelenteni, hogy melyik hul­ladékkezelési, -hasznosítási technológia a leggazdaságo­sabb, és a legmegfelelőbb ma és a jövőben Miskolc számára. Arról viszont már bőséggel vannak keserű ta­pasztalatok, hogy mit ered­ményezhet, ha megfelelő szakértelem nélkül, ilyen sú­lyos környezetvédelmi vo­natkozású ügyben, mint a szemételhelyezés, dönt vala­ki, vagy valakik. Épp ezért végül is elég nehéz megítél­ni, hogy az újabb tervezés­re szánt milliók mennyire számítanak kidobott pénz­nek, mert egyetlen tényező nem kellő mértékben törté­nő vizsgálata akár milliár­dos kárt is okozhat. A dön­tés keserű poharát azonban mégsem háríthatja el magá­tól a városi tanács, mert az idő ugyebár szorít... (kiss) Az utolsó csepp lehet! Miközben keresik a miskolci szeméttelep új helyét, az irányban is folyik kutatás, hogy milyen szemétfcldolgozási, vagy -égetési technológiát lehetne meghonosítani Miskolcon a jövőben, mert azt ma már mindenki tudja: pusztán csak lerakni valahol a szemetet nem megoldás. A lehetséges meg­oldások közül akad egy, amelynek hallatán meglehetősen rossz érzések tölthetik el a városlakókat. Arról van ugyan­is szó, hogy megvizsgálják: hogyan lehetne elégetni a Váro­si Fűtőműben, vagy a Borsodi Ércelőkészítő Mű kazánjai­ban. Nos. nem akarunk előre elítélőleg nyilatkozni semmi­ről, hiszen nem vagyunk sem illetékesek, sem szakértők eb­ben az ügyben. Annyit azonban tudunk, hogy a város leve­gőjének szennyezettsége így is kritikus mértékű, és azt bár­milyen módon tovább növelni abszolút felelőtlen döntés len­ne. Mert bármennyire is lehetséges egy szemétégető mű le­vegőszennyezését visszaszorítani, valamennyi, egy egészen csekély mértékű szennyezés csak marad. Ha feltételezzük azt, hogy a számítások valóban helytállóak, és a gyakorlat­ban is beigazolódnak, akkor is nőne az égetéssel a város le­vegőjének szennyezettsége. Jóllehet, hogy az egész levegő- szennyczcttséghez mérve ez csak úgy aránylana Miskolcon, mint egy csepp víz a teli pohárhoz, ám könnyen lehet, hogy ez lesz az az utolsó csepp, amitől a víz kicsordul... (k—6)

Next

/
Thumbnails
Contents