Déli Hírlap, 1989. november (21. évfolyam, 256-281. szám)
1989-11-16 / 269. szám
Évek óta nyeljük a pórt... a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap. Miskolc, 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-225. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Csak a vevőnek fontos? Mas tanában valahogy nincs szerencsém, vásárlásaim alkalmával egymás után érnek a különböző meglepetések. Lassan babonás leszek, és magain is elhiszem: szerencse kell mindenhez. Megszoktam a parfümös, zöldalma illatú mosószert. Kézi mosáshoz mindig ezt használom. A minap is vettem három flakonnal. Nem szokásom, hogy a boltban végigmustráljam a- árukat, betettem hát a kosárba. Otthon ért a meglepetés. Az egyiknek majdnem a fele hiányzott. A másikból a kipróbált adagolás nem volt elég. Jobban szemügyre véve a mosószert, világos, vízszínű volt. A harmadikkal szerencsére semmi bajom nem volt. Mennyiségileg és minőségileg kifogástalannak mutatkozott. De akkor a másik kettő miért hibás? Más: csodálatos olasz importfonalakat látok az egyik miskolci rövidáru boltban. Szorzók, osztok. Talán megengedi a pénztárcám, veszek 5 gombolyagot. Közeledik a karácsony, addig még meg is köthetem, és szép ajándék lesz belőle. Az eladó bepakolja a kosárba, viszem a pénztárhoz. Fizetés után becsomagolják, úgy, hogy én hozzá sem nyúltam az áruhoz. Otthon kipakolom, kezembe veszem az egyik matringot. Meglepődöm. Nincs rajta a márkajelző cédula, és majdnem a fele hiányzik. Hát így aligha lesz elég a fonal egy pulóverhez — kesergek magamban. S mivel bizonyíthatom majd az üzletben, hogy én hozzá sem értem. Azért mégis visszavittem. De meg is bántam. Olyan megjegyzések közepette cserélték ki. hogy szégyenemben alig tudtam kimondani a köszönömöt. Mindenesetre én tudom, nem károsítottam meg senkit, még akkor sem, ha a vevőnek aligha lehet igaza ... S még nincs vége rossz napomnak. Egy nagyforgalmú üzletben, ahol főleg cipő képezi az árukészletet, harisnya- nadrágot kérek. Megörülök, van a keresett nagyságból. Fizetnék a pénztárnál, de csak ezresem van. — Ez nem fog menni. Nem tudok visszaadni — így a pénztáros. S amíg én azon meditálok, hogy lehet az, hogy délelőtt 11 órakor egy ilyen nagyforgalmú boltnak nincs váltópénze, az eladó kikapja a kosárból a harisnyát, visszateszi a gondolába. Elszégyelltem magam, talán nekem kellett volna gondoskodni aprópénzről. Mert azt ugye mégsem kívánhatom, hogy a kereskedő tegye ezt. Arról már nem is beszélve, hogy egy biztos vevőt milyen könnyen engednek el vásárlás nélkül. S úgy tűnik, a kereskedőnek nem, csak a vevőnek fontos a vásárlás... H.-né Piszkos a lépcsőházunk 1971 óta lakom a Vászonfehérítő u. 62. számú házban. Ügy érzem, amit csak tehettem környezetem szépítéséért, meg is tettem. Az ablakom alá ültetett olajfa mára már szépen terebélyesedik. Bánkódom viszont, hogy valaki mindig levagdalja az ágait. Ha így megy tovább lassan elfogy a szép, árnyat adó fa. Bokrok is övezik a bérhá- aunkat. Sajnos, azokat úgy ritkítják, olyan vandál módon, ami nem a kertészeti vállalat szakembereinek munkájára utal, hanem arra, hogy olyanok teszik, akik nem szeretik környezetüket, netán útjukban áll a zöldellő növény. Sajnos szűkebb környezetünkkel sem vagyunk elégedettek. A lépcsőházunkról csak annyit: ha a lakók nem takarítanának, már rég megevett volna bennüket a piszok. Nem vagyok rosszindulatú, de a házfelügyelő feladata, hogy rend és tisztaság legyen a mi házunkban is. A zöldövezetet pedig nem rongálni, hanem védeni kellene. Tóth Sándor Miskolc Vászonfehérítő u. IDŐBEN FOLYÓSÍTOTTAK A CSALÁDI PÓTLÉKOT November 2-án közöltük Balogh Lászlóné miskolci olvasónk levelét. Többek között szóvá tette azt is, hogy az SZTK-ban miért nem lehet egyszerűbben, gyorsabban Intézni a családi pótlék ügyeket. A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság családi pótlék osztályának vezetője, Kasza Ferencné tájékoztatta szerkesztőségünket a panaszos ügyével kapcsolatban. „Balogh László családi pótlék igénybejelentése 1989. október 31-én érkezett be' a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz. Az igények feldolgozása a beérkezés időrendi sorrendjében történik, a beérkezést figyelembe véve. nem érte késedelem a dolgozói az igazgatóság hibájából. - Tájékoztatásul közöljük, hogy a Társadalombiztosítási Igazgatóság havonta utólag a tárgyhónapot követő hónap utolsó napjáig, a kifizetőhely a tárgyhónapra járó munkabér végelszámolásakor folyósítja a családi pótlékot. Folyamatos folyósítás esetén a családi pótlék kiutalása a tárgyhónapot követő hó 20—22. között kerül feladásra. (Például a szeptember hónapra járó október 20- án.) Az új igények elbírálásakor más a helyzet, ilyenkor meg kell kérni az előző folyósító szervtől a családi pótlék folytatólagos igénylésére jogosító igazolványt, és az igazolvány megérkezése után lehet kiutalni a családi pótlékot. (Ezt jogszabály írja elő.) Közöljük továbbá, hogy a kisiparosnál munkaviszonyban álló dolgozó jogosultsága nem függ a kisiparos járuléktartozásától. Az alkalmazottnak a naptári hónapban 21 biztosításban töltött nappal kell rendelkeznie a családi pótlék jogosultsághoz. Szeretnénk felhívni mindenki figyelmét, hogy munkahelyváltozás, vagy igénycsere esetén minden esetben igényelni kell a családi pótlékot a munkáltatónál, lehetőleg a munkaviszony kezdetekor.” Az Avasra is jusson „Olvastam a Déli Hírlapban ' a Szépek és erösekT című, fényképpel is ellátott írást. Szeretnénk, ha az Avas-délre is jutna az úgynevezett amerikai ülőpadokból. Jelenleg csak a posta környékén találkozunk ilyenekkel. Az Engels úton lefelé egyetlen buszmegállóban sincs belőlük. Jó szívvel vennénk, különösen a beteg, idős emberek, hogy a Városgondnokság figyelembe venné kérésünket. Azt ugyanis, hogy az avasi városrész se legyen mostohagyermeke a városnak. Ide is helyezhetnének — legalább a buszmegállókba — ezekből a szép, erős pihenőpadokból. Molnár Ferenc nyugdíjas MIÉRT NEM ADTAK KI A GYÓGYSZERT? Telefonon keresett meg bennünket K. J.-né olvasónk. Beteg gyermekének akarta kiváltani a gyógyszereket, melyek két vényre voltak felírva. Sajnos, csak az egyiket kapta meg, a másik receptet visszaadták azzal, hogy szabálytalan. Nem olvasható rajta az orvosi rendelő száma és neve, egyszóval, rosszul pecsételték le. Mit tegyen most? — kesergett az édesanya. Panaszával megkerestük a Széchenyi út 33. szám alatt levő gyógyszertárat, itt nem kapta meg az orvosságot. Megtudtuk, hogy valóban vissza kellett adni a vényt. Nagyon sajnálják a beteget, de nem tehettek mást, az a recept ugyanis, amin a körzeti orvos pecsétje olvashatatlan, szabálytalannak minősül. Vannak olyan esetek, amikor a számot ki tudják olvasni, így következtetnék az orvosi rendelő nevére, helyére, ami szükséges a vények elszámolásánál. Kérik a panaszost, hogy vigye vissza a körzeti orvosi rendelőbe. Nem kell várakoznia. soron kívül szabályosra bélyegzik a vényt. Nekik be kell tartani ezt a rendelkezést, miszerint csak olvasható vényre adhatnak ki gyógyszert. Hasonló esetek elkerülése végett —ritkán fordul elő ilyen — tanácsolják, nézzük meg a recepteket. mielőtt eljövünk az orvosi rendelőből, hosv ne kelljen ismét fáradnunk. A Bajcsy-Zsilinszky—Kun Béla—Vándor Sándor utcák határolta tömb lakói ábrándozva gondolnak vissza a nem is oly’ régmúlt időkre, amikor az úgynevezett cir- kuszplaecon feszült a hatalmas nézőtéri sátor, az állatok rácsos kocsijaiból pedig kellenes takarmányillat terjengett. Mi volt ez a mai helyzethez képest, amikor sóder-, törmelékhalmaz, esők után sártenger ez a terület. Itt járnak át a tíztonnás, hatalmas teherautók. Kerekükön elsősorban a Katalin utcára hordják a sarat, amit hosszú ideje már se géppel, se kézi erővel senki nem takarít, A ‘baj csak akkor nagyobb, ha eső után — törvényszerűen — kisüt a nap, nótába kezd a szél. Pár nap, néha pár óra csupán, és a Bajcsy-Zsilinszky utca, de elsősorban a Katalin és Kőris Kálmán utcákra kihordott latyakból por Tgsz, „azt fütyülve-kavarva. sokszor több emelpt magasságig a lakók tüdejébe hordja a szél. Egészségűnk, környezetünk védelmében el tudnék képzelni olyan, megoldást, hogy legalább azt a néhány méteres szakaszt, ahol ezek a behemót billenósök közlekednek, leterítené'k zúzott kővel, hogy a por megszűnne itt. Hiszen éppen elég áramlik a város felé az uralkodó széljárásnák megfelelően a Borsodi Ércelőkészítőből, a nagy forgalmú utakról. Az embernek csak egy élete van. Ezt az egyet kell védenünk minden erővel, eszközzel. De ebben azeset- ben a lakók mit tehetnek? Kérik, ismételten kérik aj illetékesek segítségét. Dr. Vitányi Andor Papírkosárba a csekkekkel... Közel tíz éve rendelkezem átutalási betétszámlával, amelynek, mint tudjuk, számtalan előnye van. Az utóbbi időben azonban rengeteg bosszúságot okozott számomra. 1988-ban, a megváltozott OTP-kölcsönöm miatt az átutalást augusztus l-.jétől vállalták, de csak szeptember 1-jétől kezdték vonni, így hátralékként mutatkozott 260 forint. Ezt jelezték október elején. Személyesen jártam az OTP-ben, ahol ígéretet kaptam, hogy a következő hónapban levonják. Sajnos, nem így történt. Ez év szépei Jó reggelt kívánok!” Hétfó reggel, 7 óra 15 pere. A 101-es gyorsjárat megáll a kiliáni buszmegállóban. Ködös, nyirkos novemberi reggel. Kinyílnak a kocsi ajtajai, nehézkesen lépkedünk felfelé a buszra. Csukódnak az ajtók, s mielőtt elindulna a busz. vezetője köszönti az utasokat. S amikor elhangzik a „Jó reggel kívánok mindenkinek” köszöntés, szinte valamennyien ugyanezt mormol; juk. Mírjtha már nem is lennénk olyan sokan, egészen jól megférünk egymás mellett. Mi is történt tulajdonképpen? Elhangzott egy köszönés, és nemcsak a Kiliánban. hanem minden megállóban. S ettől valóban jobb lett . a reggelünk. Leszállva a buszról, mikrofon híján mi is kívánunk a gépkocsi- vezetőnek további jó utazást! . . ....... H.-ná tember 18-án ismét kaptam egy értesítést, a májusi állapotnak megfelelően, melyben még mindig szerepelt a 260 forint hátralékom. Üjabb levél, csekk, hogy fizessem be az összeget. Be is fizettem szeptember 20-án. Azonban az október 23-án kiküldött értesítésen még mindig szerepel az összeg. Újabb értesítés október 26-án, fizessem be a pénzt. Ismét személyesen mentem az OTP- be, ahol közölték, rendezve van az ügy. Postai átfutásra hivatkoztak. De kérdem én. ha az OTP tudja, menynyi idő kell, hogy beérkezzen a befizetett összeg, miért küldi a felszólítást? Más: több vállalatnál megváltozott a bérkifizetés időpontja. S mit tegyen az a fiatal, aki 15-én kap fizetést? Ny il várj csúszik egy hetet. És akkor jön a felszólítás. s megindul a vándorlás az OTP-be. csekkjeinket bemutatni. Végül a biztosítási tétel megváltozása miatt változik a törlesztőrész. természetesen erről értesítenek. Ez rendben is van. Cs-khogy az átutalási betétszámlával rendelkezőknek is kiküldik a csekkeket. Én is kaptam tíz darabot. Mivel több tízezer embernek van átutalási számlája, nyilván ők is kaptak ilyen csekkeket. Mennyi pénz- és időpocsékolás — teljesen feleslegesen. Mert minden kiküldött csekk a papírkosárba kerül. Lehet, hogy mindez, amit leírtam, a gépi adatfeldolgozás szüleménye? Aligha. A gépeket is emberek kezelik, Sz.-né V. E.Miskolc, ’ 1 Elek Tamás ,u. |. Egy magit megnevezni nem akró telefonáló hosszú percekig sorolta, hogy bérházukban minden éjjel felébrednek az órákig tartó, éktelen kutyaugatásra. Megértjük gondjukat, de nem tudjuk, miben segíthetünk, hiszen nem volt hajlandó elárulni, melyik utca melyik bérházában lakik. Vagy talán úgy gondolták, nincs városunkban több olyan bérház, ahol kutyát tartanak. S Így majd magara- ismer a gazdi, és elcsendesül jószágát. így legyen ... Mi azonban jobban szeretjük a nyflt. nevüket nem eltitkoló bejelentéseket. Azért is. mert -a« gUem 1« csak így tudunk.
