Déli Hírlap, 1989. november (21. évfolyam, 256-281. szám)

1989-11-10 / 264. szám

Már bennünket is felfedeztek a csempészek ■H ■ ■ ♦ A magyar határon idomított kutyákkal vizsgálják meg a kamionokat. Nincs kivitelező Beázik a technika háza Görcsoldó koriander A koriander termésének zamatanyaga segít megszün­tetni az emésztéssel kapcso­latos görcsöket, serkenti a gyomornedvek: kiválasztását, és a szervezetnek a bakté­riumok elleni védekezését. Az NSZK-ban ezt a nagy­anyáink konyhájából ismert gyógynövényt most gyógy­szernek ismerték el. Külö­nösen azoknak ajánlották, akiknek íelsőhastáji pana­szaik — felfújódás, telített­ségérzés — vagy könnyebb gyomor- és bélrendszeri za­varaik vannak. A főzetet úgy készítik el, hogy két kávéskanál koriandertermést egy csésze forró vízzel le­forráznak. Tíz-tizenöt perc­nyi állás után a teát le kell szűrni. Ha az orvos mást nem ír elő, egy-egy csésze frissen készített korianderte- át a* étkezések közt ajánla­tos meginni. Amennyi bírálat érte kez­detben a Tudomány és Technika Házát, megkérdő­jelezve létének fontosságát, olyan hamar meg is kedvel­ték a miskolciak. Megnyitá­sa óta számos rendezvény­nek adott otthont, s több ezren keresték fel az impo­záns épületet. Annál inkább sajnálatos az a tény, hogy a különle­ges szerkezeti elemekkel ki­alakított épület régóta beá­zik. A klímagépház feletti lapostető szigetelése nem ta­szítja a vizet, s emiatt befo­lyik többek között az aula körüli részen, ázik a zongo­raterem, s az egyik előadó is'. A bejáratnál pedig a ferdeüvegnél. is becsprog a víz, igaz tavasz óta már annyit javult a helyzet, hogy vödrökkel nem kell felsze­relni az előteret. A BÁÉV szakemberei igyekeznek se­gítséget nyújtani, ám . nem igazán találták meg eddig a helyes megoldást. A gondot növeli az is-, hogy a speciális szigetelést végző kisszövet­kezet azóta megszűnt, s most nincs kivitelező, aki elvállalná az úgynevezett szórt szigetelési munkát. Nem túlzás talán, ha elfo­gadjuk azt a véleményt, hogy a hazai építőipar még nem nőtt fel igazán a külön­leges szerkezet követeite építési módszerekhez. Min­denesetre mi úgy tudjuk, hogy maga az épület terve­zője. Bodonyi Csaba — aki egyébként pontos műszaki útmutatóval is szolgált a szigetelésre vonatkozóan — ajánlotta fel segítségét egy másik, szigeteléssel foglalko­zó cég. felkutatásában. V. Ze Hulló kokain-csillagok Találkozások a marihuánával Egyre több fiatal menekül Magyarországon a bódulatba. Az elmúlt évek tömegesen hódító és legkedveltebb kábító­szere az alkohol volt. A repertoár azonban rohamosan bő­vül hazánkban is. Ki ragasztózik, ki a hígító szagával, ki pedig gyógyszerre való ivással próbál menekülni a valóság elöl. Néhány órára, esetleg napokra sikerül nekik. Ezzel azonban nem lehet megoldani semmit. Az önpusztítás ná­lunk is odáig ért, hogy többen megpróbálkoznak a kemény drogokkal: az ópiummal, a kokainnal és az LSD-vel. A ma­gyar piacot felfedezték a kábítószer-kereskedők. Ennek bi­zonyítéka az a több török és más nemzetiségű kamion, il­letve külföldi, elsősorban arab állampolgár, akiket vámőre­ink elfogtak. Tudunk olyan műkedvelő botanikusokról, akik szüleik hétvégi kertjében termesztik a vadkendert, esetleg más, kábítószer előállítására alkalmas növényeket. Bár a veszély még nem oly nagy, mint Európa más országaiban, a figyelmeztető jelekre oda kell figyelni. Nemzetközi össze­fogás segít ebben, mert a kábítószer közellenség. Caro Quintero, a mexikói kábítószer-kereskedelem. ki­rálya, röviddel letartóztatása után azt ígérte, hogy kifi­zeti az ország százmilliárd dollárnál többet kitevő adósságát, ha szabadon en­gedik. Kívánsága nem telje­sült, s azóta is a Reclusorio Sur (Déli fegyház) lakója. A kokain-mániától szabadulni kívánó Mexikó talán törté­nelmi lehetőséget szalasztott el 1985-ben, mint ahogy ma Kolumbia kormánya sem hajlandó a medellini kartell kérésének, követelésének eleget tenni, és polgárhábo­rús viszonyokat vállal az év­század rákjának, a civilizá­ciót megsemmisítő kábító­szer nek a felszámolására. • ELHOZTA ELDORÁDÖT A feladat nem könnyű, majdhogynem lehetetlen, hi­szen a dél-amerikai paraszt, ha rettegve is, de vállalja a termelés rizikóját: egy hektárról learatott marihuá­na nyomott áron számítva la korábbi Jövedelmének százszorosát hozza, míg a kökacserje. levelének begyűj - tése hasonló területről, az Eldorádó megjövetelét, meg­találását jelenti. Nem könnyű tehát a ter­melő oldaláról egyoldalú harcot folytatni, s mégany- nvira sem, ha a fogyasztás társadalmilag kialakult nor­máira fordítjuk figyelmün­ket. A kábítószer fogyasztá­sa. eladása, vagy egyáltalán tartása bűntettnek számít az óceánon túl, de ez a jólét­be beletespedt átlagpolgárt, vagy a mindennapok kínzó gondjaitól menekülő embe­rek hadát a legkevésbé sem érdekli. Az adatok riasztóak: az Újvilág hatszázmillió lako­sából minden hatodik életé­ben legalább egyszer kipró­bálta valamelyik kábítószer hatását, s ezek közül majd’ minden' második ember ki­sebb, vagy nagyobb fokon rabjává is vált. Érthető te- shát a nemzetközi összefo­gás. hogy mind több ország kormánya vállal aktív sze­repet a termelés, felszámo­lásában, az elosztó« akadá­lyozásában, a fogyasztás visszaszorításában. Mert teljesen elfogadott a kábítószerezés, legalábbis bi­zonyos körökben, elsősorban a művészi élet képviselői között szinte követelmény is, hacsak nem a gúny és a bizalmatlanság légkörében akarunk élni. Ismerőseim Mexikóban igencsak értetlenkedve néz­tek rám. ha a felajánlott adagot elutasítottam, s csak akkor értették meg irtózá­somat, amikor elmondtam a marihuánával történt első találkozásomat, amikor is fia­talon munkatáborban vol­tam Kubában, és az érdek­lődés több barátomat felfe­dezőútra invitálta. Az így talált zöld levelekből szivart csavartak, majd meggvúj- tották. A hatás máig ben­nem élő emlék maradt: volt, aki csak hánvt, mint a la­kodalmas kutya, de a leg­megdöbbentőbb az volt. ami­kor egy társamat a nemi­szervén keresztül akarták felhúzni a gerendán átdo­bott kötéllel, s nem volt. az a józan szó. amely szándé­kúktól elállíthatta volna őket. © STÍLBOTOR A BÖRTÖNBEN Történetemet általában meg nem értéssel, majd­hogynem hitetlenkedve hall­gatták. majd visszafojtott lé­legzettel élvezték a mámort. Ám szinte mindig akadt va­laki. aki kifejezte reményét „megjavulásommal” kapcso­latban. Nehéz megjavulni, minden értelemben, s ez a mai kam­pány legnehezebb része. És szinte elképzelhetetlen, Caro Quintero hogyan is vezet­heti a börtönből az üzletet, de tény, hogy alig két hó­nappal ezelőtt hatalmas bot­rányt kavart börtönreziden­J Mindig csak bámul Mindig Alajos, elnyűhetetlen régi barátom, aki szinte elválaszthatatlan tőlem, csak bámul. Ezt ő maga mond­ta minapi találkozásunkkor, jóformán anélkül, hogy kérdeztem volna: — Csak állok és bámulok, nem egé­szen értem a világot; mindenesetre alapítok egy káeftét, — mondta köszö­nés helyett, majd látva értetlensége­met, megmagyarázta: — Olyan ütemben változik körülöt­tem, illetve körülöttünk a világ, az élet, hogy csak kapkodom a fejem. M'ár-már borzongással vegyes tiszte­lettel nézek egyes emberekre. Azokra, akik mindent azonnal megértettek as utóbbi másfél-két évben, s olyan lát­ványos száznyolcvan fokos fordulato­kat mutattak be, mint a kiskatonák az alaki kiképzésen. Egyik napon még azt hirdették, hogy A. vagyis, hogy a Nap keleten kel fel és vörösen, meg hogy a kapitalizmus rothad és a maga ha­láltáncát járja, másnap már tudták, hogy a Nap ugyan megmásíthatatlanul keleti irányban tűnik fel az égen, de nem kis részben függ ez attól is-, mer­ről nézzük, s hogy az a vörös inkább olyan színű, mint a jaffai narancs, no­ha Jaffa is közel-keleti település, de már Chrudinák sem szidja, s hogy a kapitalizmus rothadásáról tévesek vol­tak az információk,, annak haláltánca tulajdonképpen egy látványos revü. amely jövőre nálunk is vendégszere­pelni fog háromszáz forintos belépő­díjért. Tehát A helyett azt mondták: B. Tegnap azt az A-t lehet, hogy nem hitték tiszta szívből, de hirdették, meg utasításba adták és másoktól megkö­vetelték, hogy ők hig-'yék. Például meghirdették, hogy a szakközépiskola a jövő középfokú iskolája. Aztán meg­hirdették, hogy erről szó sincsen. Nemsokára kitűnt, hogy aki a szó sin­csent hirdette, tévedett, tehát a száz- nyolcvan fok háromszázhatvanfa nö­vekedett. és körhinta-szérűén pörgette azokat, akiknek osztályrészéül adatott, hogy erre figyeljenek, amíg bele nem Szédültek, Mondták' hogy centralizálni kell a közigazgatást, másnap a decent­ralizálást hirdették, mondván, köze­lebb kell vinni az irányítást a néphez. Kellenek járások, nem kellenek járá­sok. Kell tervirányításos gazdaság, nem kell, hanem helyette önálló vállalko­zások kellenek. Kell osztályharc és másnap, aki nincs ellenünk, az velünk van. A káderlapon tükröződnie kell a származásnak nagyszülőkig visszame­nően, másnap nem fontos, honnan jön, fő, hogy most mit csinál. Éljen a ki­zárólag szocreál művészet, másnap él­jen meg abból, aki kitalálta. Kell a szocialista kultúra primátusa, most nyíljon szélesebbre a kapu a külvilág­ról az értékek mellett, sőt azokat fél­resodorva beáramló szellemi szemét számara. — Szép gyűjtemény, de miért kell mindezen csodálkozni? Nem voltak a tegnapi dolgok örökkévalóak. — Valóban nem. En nem is a vál­tozásokon bámulok, hanem az embe­reken, akik ilyen gyorsan tudnak fo­rogni. Akik tegnapról mára tudnak megváltozni. Akiknek az agya valójá­ban egy lélektelen komputer, amely­be korábban betápláltak valamit, s azt tűzzel-vassal pápolták, propagálták, követelték és megvalósíttatni igyekez­tek. Most ebbe a komputerbe betáp­láltak valami mást, ezek az agyak most erre forognak. Gépiesen. Mert csali így lehet, ha tegnap azt forogták: A. ma meg azt pörgetik: B. Csak kom- puteraggyal lehet minden újabb és újabb, egymásnak ellentmondó hatá­rozatot azonnal megérteni, magáévá tenni, befogadni és azonnal a legújabb betáplálás szerint gondolkodni, ezt végrehajtani és végrehajtatni. Itt volt az MSZMP utolsó másfél-két éve. Aki még a nyáron is híven ragaszkodott a zátonyra futónak hirdetettekhez, októ­ber 8—9-én már jegyezte is nevét az MSZP listájára. Igaz, kevesen, de azok nagyon gyorsan. Hallottam olyan kom­puteragyú vezetőről, aki azonnal kö­zölte munkatársaival: semmi vész, egyszerűen átjelentkezünk, az élet megy tovább. A hatalom, meg a hivatal fél­tése sokakat tehet komputeragyúvá, a beosztottak, a csinovnyikká silányítot- tak meg követik, mint birkák a sza­marat a nyájban, hiszen az ő kis kom­puteragyuk is megtanult helyezkedni, s ha a nagyok a hatalmat féltik, ők adott esetben a soványabb kenye­ret... Szóval, csak bámulok ... — Értem, ha nem is a karom ponto­san érteni. De hogy jön ide a káefté? — Egyszerűen. Kétféle tevékenysé­get fogok vállalni. Az egyik a köpö­nyegfordítás. Ehhez talán nem kell bővebb magyarázat. Námely köpö­nyegek a sok-sok forgatástól erősen megkoptak, átlátszókká váltak. Kell a segítség. A másik meg az öskutatás. Ennek nálunk nagy a hagyománya. Fél évszázaddal előbb azt kutatták so­kan, hogy őskeresztény származásúak, meg Horthy Nemzeti Hadseregben szol­gáltak 1919 őszétől, aztán 1945 után meg azt, hogy 1919-ben nem Horthy, hanem Kun Béla katonái voltak. A fordulat évétől munkás és paraszt ősö­ket kellett produkálni, most meg ki­egyensúlyozottabb polgári származást, némi nemesi beütéssel, de az sem baj, ha „igazi” nemesség is adódik. Ehhez már elönév és címer is kell. Már van • is egy rajztanárom, aki olyan címere­ket rajzol, hogy a heraldikusok kéjes gyönyört éreznek, ha meglátják, egy más valaki meg remek predikátumo­kat talál ki. Ez sem új nálunk. A negy­venes évek elején találkoztam egy em­berrel, aki egyik falunkból a Temp­lomszögben élő Madarász családból származott. Sok hasonló nevű család­nál természetes a ragadványnév. Ami­kor találkoztunk, a névjegyén „temp­lomszögi Templomszöghy-Madarász .. volt olvasható. Magam is névjegyet rendeltem 1941-ben egy pesti trafik­ban. Kitettek elém egy mintaalbumot, válasszak, és írjam le a szöveget. Le­írtam a nevem. A felvevő értetlenül nézett rám: ennyi az egész? igen. Megcsóválta a fejét: „csak név, sebem doktor, senem vitéz..Csoda, hogy felvette a rendelést. .. No, hát ilyen az élet. Csak bámulok, de ki is aka­rom használni a lehetőségeket. Ezért kell a káefté ... — Értelek. S hogyan tovább?' — Látod, abban segíthetnél. Kellene mindehhez szereznem valami önálló- sítási, vagy vállalkozási kölcsönt... (benedek) © ÖT DOLLÁR ­EGY „UTAZÁS" Az Egyesült Államok min­den eddigit felülmúló drog­ellenes kampányba kezdett, s reméli, hogy a júliusban hozott kemény intézkedések hamarosan meghozzák gyü­mölcsüket. A feladat termé­szetesen nem könnyű: egy gramm kokain ára alig öt dollár, s az „utazásra” vá­gyó választhat a mámor és egy hamburger elfalaíozása között. S a kábítószer hatá­sa alatt nemzett gyermekek sorsáért nem aggódó- anyák sora jelzi, mi is a választás. dójának felfedezése és be-' mutatása: a keleti bútorok­kal ízlésesen berendezett nappali szoba mellett ele­gáns stílbútorok jelezték a kaka-király kényelemszere­tetét. S vajon hogyan kerül­tek be hozzá személyes test­őrei, a több mint tízmillió dollár, a nagy hatótávolsá­gú adóvevő-berendezés, s még furcsább, hogy sokáig nem tűnt fej senkinek a te­tőn álló, négy méter átmé­rőjű parabolaantenna.. Verebélyi Kálmán Egy szúrás a vénába

Next

/
Thumbnails
Contents