Déli Hírlap, 1989. november (21. évfolyam, 256-281. szám)

1989-11-29 / 280. szám

V 1989. november 25-én hat ország legjobb gépírói mér­ték össze erejüket a Viseg- rádon megrendezett nem­zetközi gépíróversenyen. A verseny védnöke az Orszá­gos Kereskedelmi ér Hitel­bank Rt. volt. Ezen a nagy­szabású nemzetközi verse­nyen Magyarországot egy hattagú csapat képviselte. A versenyzőket az októberi országos verseny értékelése alapján válogatta ki a szö­vetség elnöke. így lett a ma­gyar csapat tagja Tar La­josnál Anikó, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Ta­nács V. B. igazgatási főosz­tályának dolgozója, a Fáy András Közgazdasági Szak- középiskola volt tanítványa. Tar Lajosné, Anikó ismét bizonyított, mint már annyi versenyen, hiszen megnyer­te a legkevesebb hibával dolgozó versenyző címét ps aá ezzel járó díjat. A csa­patverseny eredménye: 1. NDK, 2. Magyarország, 3. Bulgária. Az egyéni verseny eredménye: 1. Richter Nóra NDK, 4. dr. Erdősiné Varga Erzsébet. Gratulálunk Tar Lajosnénak és a magyar csapatnak kiváló teljesít­ményükhöz! Életfogytig a Csillagban 2. A berlini fal, mint szuvenír. A repülőtér személyzetének két tagja a berlini falból kibontott kődarabokat mutatja a repülőtéren, amikor 19 ládából álló szállítmányt indítanak Chicagóba egy amerikai megréndelönek. Az új átjárók ki­bontása idején élelmes emberek zsákszámra gyűjtik be a divatossá vált faldarabokat és adják el a szuvenír-kereske­dőknek. Ha cukrozza, ráfizet Az idei pálinkatermés ötvenegy és fél fokos a Iecsurgó pálinka. Meg kéne kóstolni. Keresem Varjú Tibort, a Borsodi Zöldért hejőcsabai szeszfőzdéjének irányítóját, de nem talá­lom. Kimegyek a csípős no­vemberi délutánba. Hordó­kat emelnek le egy kiste­herautóról. Odamegyek, s megkérdem: Látták-e Ti­bit? — Minek az? — kér­dezi az egyik koma, látszó­lag nagyon járatos a he­lyen. — Hát hogy megkós­toljam a pálinkát, s mon­dom is neki, miért. Nevet­ve válaszolja, hogy ő meg­adja az engedélyt, sőt mi­nősíti is a pálinkát, ha kell. Inkább nem kellett. Biztos voltam benne, hogy dicsér­né még akkor is, ha kar- cos, ha savanyú, ha lőre. Pálinkát cefréből kell főz­ni. Ezt mindenki tudja, de nem mindenki tartja be. Van, aki pénz híján nyáron megcsapolja a hordókat, ősszel meg magyarázkodik az asszonynak, hogy miért nem sikerült az idei pálin­ka. Az asszony biztosan nem tudja, hogyha vízzel fel is eresztik, abból még — talán azt illene monda­ni, már — nem lesz pálin­ka. Pedig izgalmas dolog látry a színtelen folyadék érke­zését, hogyan is kezd egy­órai felfőzés után megjelen­ni a vodka, majd onnan a finomítóüstbe kerülve újabb várakozás után a réztar­tályban a pálinka. Nyugatnémet és holland importból származó HASZNÁLT VEGYES RUHANEMŰK különféle eredeti csomagolásban, kis és nagy tételben eladók, viszonteladóknak is. Érdek'ödni lehet: Bárdos Sándor hálózatszervezőnél, a 185-0232, 185-0298, 185-0406 telefonszámokon Izgalmas, mint említet­tem, mert csak a végén de­rül ki, milyen is volt a be­hozott nyersanyag. Mert van, aki gyümölcsből készí­ti a cefrét — ebből lesz a sima, zamatos pálinka. No. meg van olyan is, aki cu­korral erősíti a cefrét. Var­ga Tibor mindig tudja, me­lyik az igazi, és melyik a cukros. Már tíz éve dolgo­zik a szeszfőzdében, az ő szimatát nem lehet be­csapni. Egy felöntésből ugyanis — gyümölcstől füg­gően — 35—55 liter pálin­ka van. Ha ennél több, ak­kor a természet kedvezett a gazdának, vagy éppen a gazda segített a természet­nek. Tudni kell azonban, mi­kor is kerüljön a cukor a cefrébe. Mert bizony híres annak a pálinkafőzőnek az esete, aki majdhogynem a bírósághoz akart fordulni, mondván: meglopták őt. Amikor azonban megmutat­ták. neki a cefréshordó al­ján a sok-sok cukrot, s megkérdezték tőle, mikor került bele szégyenében csak annyit tudott monda­ni: — Hát mikor tettem volna bele? Tegnapelőtt. Aki ért a pálinkacsinálás- hoz az tudja: nagyon ké­sőn. A főzési idény októberben kezdődik, de már hetekkel korábban be kell jelentkez­ni, ha karácsonykor saját pálinkát akarunk inni. Nagy az érdeklődés, de a 24 órás folyamatos üzembei) műkö­dő szeszfőzdében csak napi 10—12 felöntésre van kapa­citás. Így aztán az „újon­cok” búsan veszik tudomá­sul. hogy a novemberi elő­jegyzés januári főzést je­lent. „Pedig éppen most a legjobb a cefrém” — kese­regte az egyik. Ha a megyében működő mintegy száz szeszfőzde bármelyikét is keressük fel, valószínűleg hasonló aján­latokat kapunk. S. hogy ez mennyiségben mit is jelent? A hejőcsabai szeszfőzde évente ötvenezer liter pá­linkát főz le. A megyében az éves mennyiség ötven­ezer hektoliter körül lehet. Ha Borsodban 800 ezer em­ber él, akkor kicsire és nagyra egyaránt évi hat li­ter pálinka jut, vagyis minden harmadik napra jut egy saját főzésű feles. Per­sze van, aki ennél többet is megiszik... A szeszfőzdének is, meg az államnak is jó jövedelmi forrást jelent a pálinkafő­zés. Minden liter 51,5 fokos pálinka után 105 forintot kell fizetni, és ebből a Pénz­ügyőrség 75 forintot von el. Ismét számolhatnánk, de minek. No meg idő sincs, hiszen lecsöpögött már a fi­nomítóból az egész. Menni kell a kannákért. Ügyesen beléjük tölteni, nehogy egy csepp is mellé menjen. A pálinka erős szaga át­jár mindent, elbóduil tőle a fej. S e gőzmámor közepet­te elégedetten nyugtázza az ember: megérte az egész nyáron szedni, kimagozni, darálni, a cefrét gondozni. Jó volt az idei pálinkater­més.. A sajátunkkal koccin­tunk karácsonykor. (verebélyi) Megszökni, minden áron Karácsonyi zárkavásár ■ Elfordulnék a rokonszonvek m Cellából cellába A Csillagban, akárcsak más hazai büntetés-végrehaj­tási intézetben, hajnali négy­kor kezdődik az élet. Ek­kor ébresztik a több. mint ezerötszáz fogvatartottat, a megyei börtönben előzetes letartóztatásban lévőtől, a fegyházban életfogytiglan tartó szabadságvesztését töl­tőig. A továbbiakban szigo­rú, monoton rend szerint folynak a mindennapok. Őrjártunkkor éppen egy igazi délutáni nyüzsgésbe csöppentünk. Többen jöttek- mentek, sorban álltak a bör­tön-büfénél, vagy műhelyek­ben barkácsoltak, az egyik zárkában pedig dolgozott a fodrász. Nem kötelezően rö­vidre, inkább csak a jól- ápoltság határáig nyírta a hajakat. A stúdióban bele­olvashattunk az elítéltek ál­tal összeállított hétvégi, há­romórás szórakoztató műsor rendjébe. Szerepelt ebben Baudelaire-vers, a könnyű­zene képviselőjeként Ma­donna, de nem hiányoztak a klasszikusok sem. Volt, aki mitsem törődve a ne­velőtiszt kíséretével, egy­szerűen megszólította az idegent, lelkesen újságol­va, hogy a munkaidőn túl, a bankácsműhelyben készített igazi trónusa éppen most ke­rült az egyik nevelő szobájá­ba. De már készül az újabb is, amelyre asztrológiai tér­képet farag ... Egy szomszé­dos szobában pedig szépen elrendezve álltak a játékok, a kisvasúttól a járóbabáig, az építőkockáig'. Az elítéltek egy kisebb — külön ezzel a munkával megbízott — csa­pata leltározza a készletet, a karácsonyra szánt holmi­kat. A pakolással igyekezniük kell, hiszen napokon belül kezdődik a játékvásár. Eb­ből a kínálatból választják ki az elítéltek, hogy mi ke­rüljön a család otthoni ka­rácsonyfája alá. Azt már a nevelőtiszttől tudjuk meg, hogy a kultúrteremben is állítanak, díszítenek fenyőt. Mar készül az ünnepi műsor, gyakorol a börtönzenekar is. Aztán, ha máskor nem is, szentestén mindenki haza­gondol majd... Ez persze csak a felszín, a nyomasztó börtönévek azért korántsem ilyen felszabadultan telnek. Márcsak azért sem, mert a délutáni jövés-menés, barká­csolás nem jár mindenkinek. A városi tanács 1945. december 3-a a II. világháború, a német meg­szállás, a fasiszta diktatúra végét, a béke, a demokrati­kus átalakulás kezdetét je­lenti városunkban. Miskolc Megyei Város Tanácsa kéri, hogy közösen emlékezzünk arra a napra, és a Hősök terén rójuk íe kegyeletün­ket a II. világháborúban elesett katonákra, polgári lakosokra — közöttük a miskolci áldozatokra is — emlékezve. Hajtsunk fejet a fasiszta diktatúra leverésé­ben életüket áldozó szovjet katonák tiszteletére- a Hő­sök temetőjében és a Bar­tók téren lévő emlékművek­nél. Kérjük, hogy a vállala­tok és más közösségek a korábbi hagyományok alap­ján keressék fel a városban lévő emlékhelyeket és síro­kat. Miskolc Megyei Város Ta­nácsa 1989. december 3-án 10 órakor a Hősök terén, 10 óra 30 perckor a Bartók té­ren, 11 órakor a Hősök te­metőjében helyezi el a meg­emlékezés koszorúját. A Ma­gyar Ellenállók, Antifasisz­ták Szövetségének Miskolc városi szervezete 11 órakor a MOKAN-emlékoszlopnál tiszteleg a miskolci harcok­ban életüket áldozó bajtár- sak emlékének. Kérjük, hogy a társadalmi, politikai szer­vezetek, amennyiben koszo­rúzni kívánnak, szívesked­jenek — a lebonyolítás gör­dülékeny megszervezése ér­dekében — előzetesen je­lezni a Művészeti és Pro­paganda Irodának Miskolc, Kossuth u. 11. szám. Tel.: 16-252. Felhívjuk az érintetteket, hogy a város középületeire és az említett helyszínek . környékén lévő épületekre az évforduló tiszteletére he­lyezzék el a nemzeti zász­lót. v Csak a megbízható dolgozók, a fegyház-rendet szigorúan betartok privilégiuma. ■ A GYERMEKGYILKOS NEM EMBER A zárkáknak itt is megvan­nak a maguk törvényei. A legfontosabb, hogy a gyer­mekgyilkos nem ember. Aki­ről kitudódik, hogy ilyen bűncselekmény miatt került ide, semmi jóra nem szá­míthat. társai, amikor csak tehetik, a felügyelet háta mögött ellátják a baját. Ugyanez a sors vár például arra is, aki televíziózás köz­ben — a matinéknak van a legnagyobb sikerük — a gye­rekszereplőkre használ trá­gár szavakat. A szegedi fegy­házban nem lehet szó nél­kül hagyni a homoszexuali- tást sem. Márcsak azért sem, mert ha valahol, akkor itt, ahol évtizedeket töltenek az elítéltek, ez sajnos jellemző, A nevelők, felügyelők órákon át tudnának beszélni a fér­fi-szerelem következményei­ről. Arról, hogy miért kell újból felborítani az eredeti zárkarendeket, újra és újra átrakni egyes embereket egyik cellából a másikba. Arra is volt már példa, hogy amikor a szégyenlős kérésnek — hiszen azért a szemérem óriási bennünk — mégsem lett foganatja, az elítélt falcolt, vagyis öngyil­kossági kísérletet követett el, vagy különböző tárgya­kat, a miskolci börtönből már jól ismert karácsony­fát, vagy pókot nyelt. ■ KAMIONNAL, AUTÓBUSSZAL Egy négy-, vagy tizenkét ágyas zárkába bezárva, egyedül, vagy a társakkal együtt, a szabadságvesztés alatt szinte bizonyos, hogy valamennyiük legalább egy­szer végiggondolja, hogy ho­gyan is lehetne innen meg­szökni. Volt, aki valóra Is váltotta elképzelését. A fil­mekből ismert módon, a szemétszállításkor tűnt el. Pontosabban három társával kivitte az udvarra a szeme­tet, de már nem ment visz- sza. A felügyelet pedig — ezért később őket sem di­csérték meg — nem vette észre, hogy hibádzik a lét­szám. Az udvaron maradt fiatalember pedig pontosan tudta, hogy abban az időben egy autóbusznak kell állnia az udvaron. Ott is volt. Erre felpréselte magát, mégpedig valahová a motor mellé, hátra, mindenesetre egy olyan biztos helyre, ahol még a kaput nyitó őrök sem vették észre.. Csak jó pár­száz kilométerrel később, egy kisváros pirosra váltó jelzőlámpájánál derült ki a tette. Akkor próbált ugyan­is lemászni, a busz vezetője azonban észrevette, és bár elfogni nem tudta, azonnal értesítette az illetékeseket. A szökött rab nem jutott messzire, már csak azért sem, mert képtelen utazása során a rázkódás közben súlyos töréseket szenvedett. Volt, akinek nem kellett előre elterveznie semmit, egyszerűen a véletlen ját­szott a kezére. Mégpedig az Alföldi Bútorgyár részlegé­ben, ahol az őrök felügyele­te mellett éppen végeztek egy kamion rakodásával, az ajtó azonban nyitva maradt. Ezt rögtön észre is vette az egyik elítélt, bemászott a csomagtérbe, a segítőkész társak pedig villámgyorsan rázárták az ajtót, sőt még egy plombát is sikerült sze­rezniük. Napokon belül a szökött rab .nyomára buk­kantak. A bútorgyárban történt olyan eset is, ami nem így végződött. Egy rab, a maga készítette késsel próbált úgy kitörni, hogy az tragédiába torkollott... (Folytatjuk) (fázold) A téli tüzelőjét most még igen rövid határidejű házhoz szállítással megkapja, ha Eyukói szenet vásárol Ajánlja Önnek a termelő Borsodi Szénbányák

Next

/
Thumbnails
Contents