Déli Hírlap, 1989. november (21. évfolyam, 256-281. szám)

1989-11-21 / 273. szám

Beszél a börtön 3 ★ Kutya szárítóban. Nem egészen. csak a szomszéd kertjében mindig zöldebb a fű és „iz­galmas" dolgok történnek (legalábbis a két dogkölyök szerint). Körkép as AIDS kórképéről Vaa-e okunk pánikra? Ne bélyegezzük meg as áldozatot Ha valaki végignézi an­nak a pnszterkiallításnak a tablóit, amelyet a megyei egészségvédelmi hónap al­kalmából állított össze Po­gány Gyuláné, s a miskolci Nehézipari Műszaki Egye­tem új aulájában helyezték el, tulajdonképp* 1 minden fontosat megtudhat az AIDS-röl. Bevallottan -kör­képet ad a rettegett kórkép­ről az a kiállítás, amelyet sokak véleménye szerint kellene, sokfelé megismertet­ni. Legkivált a fiatalok, a serdülők körében. Azontúl, hogy megtudha­tó a szépen tervezett tab­lókról, hogy mi is az AIDS, bemutatják azt is, hogy ví­rusa, a HÍV, célpontja az agy, a nyirokcsomók, a csontvelő, a tüdő, a bőr. a vastagbél, a végbél és a nyombél. A limfocitákon keresztül a vérben, ondó­ban, a hüvelyváladékb ,n és a | csontvelőben telepszik meg. Terjedését az utóbbiak közvetítik, éppen ezért ma már biztonsággal fogalmaz­ható meg az is. hogyan és hol nem terjed: a háziálla­tok és rovarok nem terjesz­tik. nem kell félni a gyön­géd csókolózástól sem. nincs fertőzőveszélye a tár­sasági kapcsolatokna . s nem plántálják be a vírust a nyilvános WC-k, uszodák, szaunák, fürdők, gyermek- játszóterek. közös evőeszkö­zök használatai. = a fogor­vosi kezelések sem. Pánikra tehát — ha tud­juk. hogy az AlDS-et a vér. az ondó. a hüvelyvála­dék és az an.yatej terjeszti. — tulajdonképpen nem vol­na ok. Ezek a kockázati té­nyezők ma már kellő óva­tossággal túlnyomórészt ki­küszöbölhetők. Ám az is igaz, hogy az óvatosságra viszont nagy szükség van. Az AIDS földrajzi járvány­tana — az Egészségügyi Vi­lágszervezet szerint — azt mutatja, hogy a vírus vé­gigutazta a világot. Jelenleg 5 millióra becsülik a fertő­zöttek számát, s a követ! e- ző öt esztendőben már egy­millió új beteggel számol­nak kontinenseinken. Jelen- Jeg Amerika a legfertőzöt- xebb, követi Afrika. Európa és Óceánia. Magyarországon 1985-ben fedezték fel az első vírus­sal fertőzött beteget, az év végén már elrendelték a bejelentési köteleze'tségü- ket. s pár hónap múltán — 1986 februárjában — meg­kezdődött az anti HIV-szű- rés. Az elmúlt három és fél évben — idén november 1- jéig — 193 AIDS-fertőzSt- tet találtak, közülük 120 homoszexuális, 28 a vérzé­keny, hatan vérátömlesztés útján fertőződtek korábban. 10 a heteroszexuálisok szá­ma, jelenleg 30 a betegé, s húszán haltak meg a fertő­zöttek közül. Az egészséges szex és a gumióvszer dicsérete is ez a kiállítás. Miközben arról is szól, hogy mire figyeljen a veszélyeztetett ember. A fertőzésgyanú legkisebb jel­zésére is kérjen tanácsot: láz, hasmenés, bőrelváltozás, köhögés, lehangoltság. nyi­rokcsomó-megnagyobbodás "lehet a jele. Az Országos Egészségnevelési Intézetben éjjel-nappal hívható a 384- 555-ös telefonautomata, amely közli a legfontosabb teendőket. A szűrővizsgála­tokat pedig a bőr- és nemi­beteg goi dozó intézetekben. Miskolcon a Megyei Köjál­ban is — névtelenül — le­het kérni: hétfőn 9—12, csütörtökön 13—15 óra kö­zött. Tanácsot — bem' tat- kozás nélkül — adnak a 16-28t-es telefonon. Van-e okunk mégis Da­nikra? — teszi fel a kér­dést a kiállítás tervezője. A válasz nem éppen meg­nyugtató: az AIDS-betegek számát piramisként ábrá­zolja. amelynek csak a csú­csán jelenik meg a most nyilvántartott 100—120 ezer beteg. Az „alapzaton” akár 3—10 millió is lehet a fer­tőzöttek száma. Mindenki felelős tehát az AIDS továbbterjedésének megakadályozásáért. „Ne várjunk megoldást, csak a tudománytól. Meg kell ta­nulni, hogyan terjed a HIV- vírus, csökkenteni a kocká­zatos helyzeteket, felemelni szavunkat a kábítószerezés ellen, és nem szabad meg­bélyegezni az áldozatokat!” — fogalmazza meg az utol­só tabló, amelynek záró­mondatát, a WHO idei AIDS-ellenes jelszavát, is érdemes „bemagolni”: fele­lős vagyok életemért, egész­ségemért! (r.) Rabszabadság Aliikét irigyelnek a többiek Feszület a kisteremben A miskolci börtönben — ha nem is mindenki számára — hétköznapi, hagyományos műszakbeosztás szerint fo­lyik a munka. Emellett dél­utánonként pedagógusok, máskor pedig az egyházak képviselői érkeznek. Vagyis lehet dolgozni, tanulni (az általános iskolát befejezni, esetleg szakmunkás-bizonyít­ványt szerezni), valamint hittanórákat, miséket láto­gatni és szabadságra Is le­het menni... Egy közelmúltban életbe lépett rendelet értelmében a hazai börtönökben fogva tar­tottak gyakorolhatják a val­lásukat. Ennek a hírnek a miskolci intézetben nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Ugyanis a rendelet után ké- szitett, helyi felméréskor még a szabálysértők, előzetes letartóztatásban levők, és az elítéltek több mint fele, vagyis száz-százötven ember akart élni ezzel a lehetőség­gel. Kegytárgyakat, vallásos könyveket kértek, és a kér­désekre adott válaszaikból is az derült ki, hogy szívesen járnának hittanórákra, kato­likus misékre, református is­tentiszteletekre. Az általános tapasztalat szerint csupán a fiatalkorúak nagy része fo­gadta közömbösen a hírt, ki­jelentve, hogy ők azután sem kívánnak a hit tanítása szerint élni. A többszörösen visszaesők, vagy az előzetes letartóztatásban levő nők viszont örömmel fogadták a rendeletet. A felmérést azonban mára akár el is le­het felejteni, a gyakorlat ugyanis teljesen másként alakult. Persze a miséket, az istentiszteleteket, hittanórá­kat azóta is folyamatosan tartják. Az Imateremben is ott van még a gyertya, a fe­szület és a Bibliából idézett sorok, azonban egyre keve­sebben kíváncsiak rá, és alig néhányan kísértetik föl ma­gukat ide mostanában. Vagyis ma már bizonyos, hogy a kezdeti lelkesedés csak szalmaláng volt. A zár­A kevés is több a semminél Búza téri Eltűnt volna a játékos kedvünk? „— A zsetonokat kérjük át­adni. Ha nincs pénzed, ne ülj bele a kocsiba” — hang­zik a felszólítás, majd áram alá kerülnek az apró jár­művek, és kezdődik a víg dodzsemezés — két percig. Boldog gyermekarcok, a dol­gukat komolyan vevő tizen­évesek ütköznek meg egy­mással önfeledt öröm köze­pette. Mindez a Búza tér melletti mutatványospark­ban. Mutatványos, és nem más. mert a hivatalos elnevezés a hagyományból táplálkozik, bár jellegét a vidámparktól kölcsönzi. Meg aztán mi is lehetne a limbó, az óriás­kerék és másik tíz felállí tott alkalmatosság, amelyek között a céllövöldének épp­úgy megvan a helye, mint az apróságok kedvencének a monotonon körbeforgó kisautóknak. — A gyerekek világa ez — mondom Kertész György­nek. a tulajdonosok egyi­kének. — Nemcsak az övéké. El sem tudja képzelni, milyen sok felnőtt kedveli a mi já­tékainkat — válaszolja. — Ebben a hidegben is? — kérdezek rá. — Való igaz, hogy az idő­járás nem éppen kedvező számunkra, de nem akartuk elszalasztani a lehetőséget, "s a hónap végén kezdődő karácsonyi vásárt kívánjuk színesíteni jelenlétünkkel. No meg, tudja — folytatja —, ha a kilátások nem is a legjobbak, de a kevés is több a semminél, mert bizony té­len is kell fizetni az adót. a;. SZTK-t. Már sötétedik, a nyitás szinte az estére vár. Fel­emelik a céllövölde védőaj- ta.ját, fényár világítja be a teret. Tíz forintért lőhetünk — léggömbre, csecsebecsére. Két iskolás gyerek táskájá­ban matat pénz után. Nem jött össze a tízes. — Az emberek — bár szeretnék — ma nemigen pengetik forintjaikat a mu­tatványos játékokra — mond­ja Kertész György. Meg is értem őket. a gazdasági helyzet bizony itt nálunk alaposan lemérhető. Akadékoskodom:- — Talán már kihalt az ősi játékkedv. a homo ludens a magyarból. — Van benne valami igazság — válaszol rá —, de talán az is közrejátszik, hogy lenézik a munkánkat. Maga a mutatványos elne­vezés is arra utal, hogy a név az ügyeskedő szinoni­májaként él a köztudatban, és sajnos az engedélyeket kiadó szervek is ehhez mél­tóan viszonyulnak hozzánk — mondja némi kesergéssel. Pedig szép dolog, jó do­log a körhintázás, 9 dodzse­mezés. Más országokban — talán hagyománytiszteletből — hívják-várják őket kicsik és nagyok. Én meg kacér­kodom a gondolattal, ked­vem támadt az óriáskereke­zésre. A hideg visszatart. Keresek egy élelmes embert, aki nincs. Pedig fel melegí­tett kispárnák kölcsönzésé­vel biztosan jó pénzt ke­reshetne ... (vcrcbclyi) kákban nem közösítik ki a hívőtársakat, viszont nem is hallgatnak rábeszélésükre. ■ LABDAK, KESZTYŰK, PÓRÁZOK A börtönvilágban bizonyá­ra szerencsésnek számit az az elitéit és néhány előze­tes letartóztatásban levő, aki dolgozhat. Az Ipoly Cipő­gyár épületen belüli részle­gében 80 fogvatartottnak tudnak munkát adni. Itt két műszakban, napi nyolc órá­ban harmin-harminc ember munkavédelmi kesztyűket, bőrlabdákat, szíjakat, pórá­zokat szab és varr. Arra, hogy ebben a műhelyben bárki is kirívó szabálytalan­ságot követett volna el, a börtöntörténetben talán nem is volt példa. Persze ez ért­hető is, hiszen, ha valaki itt vét, akkor azonnal más k„- rül a helyére. Márpedig a többieknek igazán van okuk irigykedni a dolgozó társak­ra, hiszen számukra a bör­tönélet jóval elviselhetőbb, nyugodtan mondhatjuk, hogy szabadabb. Napjuk a műszak végeztével is másként ala­kul. Eleve egy külön szinten, szabadkörletben élnek. Vagy­is például amíg a többi eme­leten a zsúfolt zárkákban 16 ember helyett olykor húsz­nak is meg kell húznia ma­gát, addig itt csak néhány ágyas cellák vannak. Ezek is inkább kollégiumi szobákra emlékeztetnek első látásra. A falakon maguk készítette és keretezett képek, vagy pla­kátok, a polcokon virágok... Ha pedig odabent bármi gond van, nincs szükség a „táti­kára”, vagyis’ a kisablakra a zárkaajtón, a cellák ugyanis nincsenek bezárva. Így — azért természetesen az őrök felügyelete mellett — a fog- vatartottak szabadon járhat­nak, kelhetnek a szinten a zárkák között. A szabadkör- letesek beleszólhatnak a he­ti étrend összeállításába is. Az összes fogvatartott szá­mára saját szájízük szerint, reggelire például tea helvett tejeskávét, ebédre a zöldsé­ges bableves után rakott tésztát, vacsorára pedig sült kolbászt kérhetnek. ■ ADY ÉS VILLON A SLÁGER Emellett a cellákban elhe­lyezett televíziót, műsortól függően nézhetik, ráadásként pedig meghatározott időkö­zönként videofilm-vetítés van. Munkájuktól és maga­viseletüktől függően, évente 5—6 napra szabadság címén hazamehetnek. Munkájukért — teljesftménvük alapján — legalább 3 ezer forintot kan­nak, azaz csak kapnának. Hiszen tőlük már vonnak rabtartást, napi 47 forintot, valammt eltesznek egy bi­zonyos összeget a szabadulás napjára is. A maradékból kűicinet a csaiadjanak, űzet­heti a peritől" ,eg részleteit, vagy vásárolhat a börtön- boltban. Emellett — csak oi- zonvos esetekben kötelet 5 jelleggel — tanulhatnak is, A 40 éven aluliaknak, előiras- szerúen be kell fejezniük az általános iskolát. A dolgozó elítéltek pedig — valame­lyest megalapozva a szaba­dulás utáni újrakezdést — szíjgyártó szakmunkás-bizo­nyítványt szerezhetnek. Meg­határozott időnként a több, mint 4 ezer könyvet számláló könyvtárba is feljárhatnak. Persze a könyvek közül a többi fogvatartott is választ­hat, de nekik a cellákba be­adott listán kell bejelölniük a kért köteteket. A könyv­tár rendjéért szintén elitéit felel. Tapasztalatai meglepő­ek: nem is gondolnánk, hogy a rabok kedvelik a meséket, krimit már ritkábban olvas­nak, viszont előszeretettel keresik és kérik az Adv-kö- teteket és még a középisko­lákban is alig elemzett, Villon-verseket... ■ MERT ITT FÜTENEK... Amikor sokan, akiknek se munkahelyük, se lakásuk, se családjuk nincs, ősz végén elszánják magukat arra, hogy valamilyen módon megpró­bálnak a börtönbe bejutni, és ott átvészelni a telet, bi­zonyára abban biznak, hogy valahogy így telnek majd a napjaik. Amikor apró vét­ségükért, vagy szabálysérté­sükért kapnak néhány hóna­pot, talán csak akkor éb­rednek rá, hogy az általános börtönélet azért nem ilyen. Hiszen a foglalkoztatási ke­retek végesek (főleg így év vége felé, amikor az Ipoly Cipőgyárból is kevesebb megrendelés érkezik). Ha pedig a fogvatartott nem ha­gyott otthon támogatásra szoruló családot, bizony, ki­csi az esélye, hogy munká­hoz, pénzhez és az ezzel együttjáró börtönszabadság­hoz jusson. Márpedig szá­mukra nehezen telnek a na­pok úgy, hogy napközben a cellában, még az ágyra sem, csak a „stokira” lehet ülni. Ha pedig már a körlet is tökéletesen tiszta, a cellákba beadott malom, vaav sakk se túl szórakoztató, akkor bí­zom', má1* csak azon lehet gondolkodni, hogv hogyan is lehet innen valahogv, akár­csak naDokra kijutni. Min­dent me"oróh51nak tehát, hogv beteeszobára. vagy a tököli börtön kórházba kerül­jenek. Megtanulnak zsilettet, drótot. ..knrnesonvfát” és OÓ- kot nvelni is. Sőt. még egy szökést is alaposan végig­gondolnak ... (fázold) (Folytatjuk) Inkubátorban alussza álmát Rigierio Portugália eddigi lég» nagyobb súllyal (7,6 kg) született csecsemője.

Next

/
Thumbnails
Contents