Déli Hírlap, 1989. november (21. évfolyam, 256-281. szám)

1989-11-02 / 257. szám

Veszélyes lépcső a miskolciaké a szó ...........................m ★ Egy miskolci olvasónk küldte szerkesztőségünkbe az alábbi felvételt. Mint írja, a Selyemréten (a BÁÉV-szálló mellett) állnak ezek a lámpaoszlopok, lassan már két éve, Miért kell megvárni, míg kidőlnek? Arra már gondolni is szörnyű, mi történik, ha valaki éppen akkor megy el alat­tuk, vagy valamelyik az ott parkoló gépkocsikra zuhan,,. Postacím: Déli Hírlap Miskolc, 8501. Pf.: 39 — Telefon: t8-225, — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket. hogy oaitsjr.iifcfcal. észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Kedves gyalogos közlekedőtársak! Nem azért fogtam tollat, hogy nyilvános szereplési vágya­mat kielégítsem. Am úgy érzem, hogy amit mondani aka­rok, valakinek egyszer már szóvá kell tennie. A minap az Ady-hídnál a zöld jelzésen haladtam autóm­mal, körülbelül 10 kilométeres óránként! sebességgel. A gya­logosok, mit sem törődve a számukra piros jelzéssel, a leg­nagyobb nyugalommal mentek a tilosban az autóm elé, sőt még nekik állt feljebb. Hangos megjegyzéseket tettek: „Nézd már, elüt a marha!...” Talán ez volt a legenyhébb leírható kifejezési Szerintem tűrhetetlen, ahogyan egyes gyalogosok közle­kednek az átjárókon. Az autós minden igyekezetével azon kell légyen, hogy kivédje a gyalogosok által előidézett ve­szélyhelyzeteket. S akik mindezt okozzák, ráadásul minő­síthetetlen megjegyzéseket tesznek. Ml autósok nem azt vár­juk, hogy velünk szemben a gyalogosok udvariaskodjanak, csak azt kérjük tőlük: ők is tartsák be a KRESZ rájuk vo­natkozó előírásait. Mert a közlekedésben csak így lehetünk társak. Szabálytalanság elkövetése esetén a gépkocsivezetőt sú­lyosan megbírságolják, míg a gyalogosokat alig, esetleg megússzák egy szóbeli figyelmeztetéssel. Ügy érzem, mi au­tósok nagyban hozzájárulunk ahhoz, hogy Miskolcon ve­szélytelenebb legyen a közlekedés. Jó volna, ha ebben a törekvésünkben segítségünkre lennének a gyalogosok is. Annál is inkább, mivel nekik legalább annyira létérdekük a biztonságos közlekedés, mint nekünk, autósoknak. Az a gyalogos pedig, aki a minap a Zsolcai kapuban, a Búza téri vásárcsarnok előtt — fittyet hányva arra. hogy a zebra és az aluljáró az ő biztonságát hivatott szolgálni — sétált át az úttesten, remélem, soha többé nem teszi ezt. Gépkocsim fékcsikorgása örök figyelmeztetés lehet számára. Sajnos azonban ezen az útszakaszon nem ő az egyedüli gyalogos, aki így cikázik az autók között. És nem elég a gépkocsivezetők óvatossága. Mert aki sajnálja az időt a zeb­ráig vagy az aluljáróig, nagy árat fizethet könnyelmű lé­péséért. Kérem, gyalogos társaim: legyünk egyenlő partnerek a közlekedésben... Z. M. Miskolc „Eszi” a kétforintost A Sályi utca 13. szám alatt váh ugyan egy nyilvános telíefonfülke, csak éppen te­lefonálni nem lehet belőle. Az utóbbi hetekben csak nyeli egymás után a 2 fo­rintokat. A készülék némán mered ránk, és a pénzt sem adja vissza. Feleségem már többször is jelentette a hi­bát. Sajnos, eredménytele­nül; mind a mai napig nem javították meg. Számomra nagyon hiányzik, mozgáskor­látozott vagyok, s nagy erő­feszítést kíván, ha az avasi parton fel kell kapaszkod­nom, amíg egy jó telefont találok. Ugyanis a közelben levőket sem lehet igénybe venni, mind rosszak. S ha sürgős orvosi segítséget kell kérni, még nagyobb a gon­dunk ... Molnár Ferene Miskolc, Sályi u. 13. * Mi is jártunk a szóban forgó telefonfülkében. Ne­künk sem sikerült telefonál­ni. A készülék tárcsája ma­kacs, meg sem mozdul. A 2 forintot azonban gyorsan- fürgén elnyelte. Sokszor tet­tük már mi is szóvá rova­tunkban, hogy vandál kezek hogyan teszik tönkre a nyil­vános telefonkészülékeket. De aki sürgős esetben akar­ja igénybe venni ezt a szol­gáltatást. aligha éri be ma­gyarázattal. Forintjaiért el­várja, hogy összeköttetést teremthessen a hívott féllel. A Sályi u. 12. számú ház bejárati ajtaja előtt készült felvételünk, hatványnak is csú­nya, de a közlekedés is veszélyes a lépcsőházi ajtóhoz vezető töredezett lépcsőn... Zúgtak, recsegtek a hangfalak a moziban A közelmúltban a Béke moziban jártam, hogy meg­nézzem az oly sokat reklá­mozott Jó, reggelt, Vietnam című filmet. Az előadás vé­geztével azonban csalódot­tan vettem a kabátom. A nagyszerű poénokból ugyanis szinte semmit sem értettem. A hangfalak egész idő alatt zúgtak, recsegtek, érthetetlenné torzítva a fő­hős bizonyára nagyszerű vicceit. Egyébként csupán onnan tudhattam, ha vala­mi jópofát mondott, hogy a vásznon a színészek dőltek a nevetéstől, a hasukat fog­ták, miközben, én azzal vol­tam elfoglalva, hogy a szó­foszlányokból összerakjak egy értelmes mondatot... Az biztos, hogy a nézőté­ren többeknek szintén nem volt kedvük nevetni. Főleg azoknak nem, akik velem együtt az egyik legdrágább mozijegyet váltották a zárt páholyba. ’ A filmszínházat nemrég újították fel. A jegyárak egyre feljebb kúsznak, a mi­nőség viszont egyre rosz- szabb ... Valakinek. vala­kiknek erre is fel kellene már figyelni, felébredni ál­mukból ... M. Gy.-né Miskolc Nem lehetne egyszerűbben ügyintézni? Más: egy négygyermekes család házhelyet vett. Ez évben rendezte az építési kölcsönöket. Mire mindent összeszedtek, legalább tíz­szer voitak az OTP-ben is. De még a mai napig sem tudják, hogy az újabb köl­csönrészletet minek alapján kapják majd meg, és ho­gyan lesz a továbbiakban? Érthetetlen, hogy ezek az intézmények miért titkolóz­nak, és ha hozzájuk fordul valaki, miért nem adnak (vagy nem akarnak adni?) teljes körű felvilágosítást. Mert például kinek jutna eszébe, hogy kezest csak ugyanabban a megyében ke­ressen, ahol ő is lakik, Bábuk a nyi Hat éve már, hogy be­költöztünk . jelenlegi . ottho­nunkba. De változatlanul szeretünk itt lenni. Azóta sok minden történt. A szo­ciális otthonban szerveztünk egy ügyes szakkört; külön­féle bábukat' készítünk. Egy szerencsés véletlen folytán összehozott a sors a Buda­pesti Édesipari Vállalat Cse­mege Édesipari Gyárának marketingvezetőjével, és -igazgatójával. Nékik készít­jük most babáinkat, amiért csokoládé a fizetség. Ök rek­lám céljára használják fi­guráinkat. A budapesti Kamaraerdőn rendezett Csokoládéország mert más megyében élők­nek a kezessége érvényte­len. Miért nem lehet mind- \ ezt időben az ügyfél tudo­mására hozni? A különféle rendeletekről, akár fénymásolatok készíté- ; sével, akár az ügyfelek terr hére is, tájékoztatni kelle­ne mindenkit, tgv legalább .1 otthon.-esténként nyugodtan átböngészhetné a rá vonat­kozó részleteket. Ezzel na- " gyón sok időt nyerhetnénk, s és nem kellene naponta fel-: rí világosításért szaladgálni az"t’- OTP-be... '•* Balogh Lászlóné Miskolc ; gdíjasházból kiállításra, amelyet. június 4-én rendezték, ,1704. darabot vittünk, a BNV-re pedig'-' ezer darabot készttettüíía.^ Hetente egyszer dolgozunk együtt a szociális otthon könyvtárában. Aranyosak* /. lelkesek ezek a 70—80 év körüli asszonyok. Van' egy férfi is, aíki szintén, szíye- ,. sen vesz részt a figurák ké- szítésében. Szeretnénk még * nagyon sokáig így, közösen örömet találni a kedvünkre . végzett munkában. Novak Gyuláné Miskolc nyugdíjasház „Részeg” lámpaoszlopok A Csab* vezér utca 24. az. alatt latióknak (Miskolc): Szerkesztőségünkbe érkezett panaszukat továbbítottuk a MIK illetékes házkezel őség éhez. Ki­vizsgálás után visszatérünk az ügyre. Ügyes-bajos dolgaimat vé­gezve, arra a következtetés­re jutottam, hogy bizony egyes intézményekre, s az ott végzett munkákra is rá­férne egy kis reform. Családipótlék-igény beje­lentéssel kapcsolatban tör­tént velem az alábbi eset. (Sajnos, másoktól is egyre- másra hallok hasonlókat.) Férjem oktató volt az MHSZ-nél, ahonnan leszá­molt és kisiparosnál helyez­kedett el. Mivel 20-a után számolt le, a családi pótlé­kot a feleség nevére, az én nevemre kellett kérni. Ez­után következett a tortú­rám. Az SZTK-ban kérték a férjem személyi igazolvá­nyát azzal, hogy ő intézze az igénylést is. Adtak egy nyomtatványt, melyet ki­töltve beadtunk. Ekkor kö­zölték, hogy csak 3—4 hó­nap , .múlva tudnak folyósí­tani, mert olyan sok az igénylő. . Akkor is csak ab­ban az esetben, ha a ma­szeknak, akinél a férjem dolgozik, nincs tartozása. Tudomásom szerint minden kisiparosnak fizetnie kell az SZTK-t. A férjemet foglal­koztató kisiparos is aláírta az igénylésünket, de azóta áll a dolog. Ennek lassan 4 hónapja, és családi pót­lék sehol... Miért nem lehet ezt egy­szerűbben intézni? Megvette már a jegyét a Helveiia^ranyékszer­Amiért korábban Bécsbe kellett utaznia, most Miskol­con is megtekintheti a Tudomány és Technika Házában, november 4-én délelőtt 10 órától, 10 napon át. Az 50 forintos belépőjegy 500 schillinget ér Bécsben, minden egyes arany ékszer vásárlásánál. S okár vesz, okár nem, egy kvarcórát kap ajándékba. Ráadásként a miskolci bemutató első száz, valamint minden ötszázadik látogatója ajándékórát kap. Jegyek elővételben kaphatók a Déli Hírlap Kft. titkárságán (Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15.), a Széchenyi úti IBUS2- irodában, a Főtaxi (telelőn: 52-222), az IBUSZTaxi (tele­fon 84-000) és a KIOSZ Taxi (telelőn: 88-000) valamennyi autójában, a Búza téri Áfor-benzinkútnál és a Kazinczy könyvesbolt előtt. Megvásárolhatják a jegyet a Centrum Aruház I. emeleti információs szolgálatánál, a Bükk Áru­ház műszaki boltjában és a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban is. A Kiosz Taxi minden jegyvásárlónak tom­bolajegyet ad ajándékba! Több utazási iroda, az Ibusz, a Volán Tourist, valamint az Ibusz Taxi a helyszínen kínál­ja a kedvezményes árú bácsi bevásárlótúrákat. A kiállítás idején az osztiák Meisinger Suzuki autóke­reskedés limuzinjai és terepjáró kocsijai láthatók az épület előtt A jólett örömet fakaszt Nincs autóm, s ha végigszámolom évei­met, talán már nem is lesz. Am van egy ba­rátom — igaz, már ő is az ötvenet tapossa — és rendszeresen meghív, tartsak vele egy-egy vasárnapi ki­ránduláson. Így jutot­tam fel nemrég Hol­lóstetőre. A szikrázó nap, a csodálatos őszi táj, a sok kipirult ar­cú ember, vidám gyer­mekcsapatok, igazán szép élményt jelentett. Amikor már jöttünk hazafelé, arra gondol­tam, vajon megada- tik-e a hozzám ha­sonló korú, autóval nem rendelkező em­bertársaimnak, hogy időnként valaki meg­hívja őket egy ilyen autózásra? Azt szok­ták mondani, hogy a jótett boldogságot, örömet fakaszt. De va­jon hány embernek jut ez eszébe? Nem tudorp. Milyen jó len­ne, ha sok olyan meg­értő autós lenne, mint az én János barátom, aki már sok felejthe­tetlen útra elvitt ma­gával ... P. K. Miskolc Hol, mit — olcsóbban... Bevásárlásaink után sokszor bosszankodunk, ha egy másik üzletbe betérve látjuk: olcsóbban vehettük volna meg az árut. De honnan is tudhatnánk arról, hogy melyik üzlet mit kínál olcsóbban? Ahhoz, hogy olvasóinkat is tájékoztatni tudjuk, kevés informáci­óval rendelkezünk. Ezért kérjük a miskolciakat: a vá­sárlásaik során tapasztaltakat ismertessék velünk, hogy lapunkon keresztül információval szolgálhassunk, hol. mit lehet olcsóbban venni. De az üzletek vezető­itől is hasonló tájékoztatást szeretnénk kapni. Kérjük, hívjanak bennünket A miskolciaké a szó rovat tele­fonszámán, a 18-225-ön.

Next

/
Thumbnails
Contents