Déli Hírlap, 1989. november (21. évfolyam, 256-281. szám)

1989-11-01 / 256. szám

■ ■ Üres lugasok A kezemben magasra lendül a balta, majd lecsap. Beszorul, nehezen mozdul, ahogy izzadó marokkal szorongatva rángatom kifelé a nyiszorgó fából. A szőlőtőke szívós, rostjai acélkeménnyé forrtak ös^ze kígyómód tekergő törzsében. Lihegve csapkodom a tövét, a lugas drótjaitól nehezen férek hozzá, rossz a szög, ahogy hajolnom kell. Mindegyik tőke más, egyéni módon nő, fonódik rá a lugasra, mert a gazda csak irányítja metszőollójával, a szőlőnek kell épít­keznie. Ahogy felemelem a földről a kivágott cson­kokat és halomba dobálom mindet, mintha szíjas, inas öregemberek csuklóját fognám meg, sorra. Milyen kár, hogy nem lesz időm megtanítani téged — mondta apám nem sokkal halála előtt, amikor már csak úgy kijárt a szőlőbe, nézelődni, szemlélni egy lassan himbáló csónakból, hogyan távolodik a túlsó part. Tavasszal már egyedül kínlódtam, a ke­zemben a metszőollóval. Kétségbeesetten próbáltam kiolvasni a hajdani márciusok nyomait a göcsörtös ágak bogaiból. De rosszul olvastam, nem értek eléggé a tőkék nyelvén. Nyárra a szőlősorok egyszerűen megvadultak: hatalmas lombsátrakat fejlesztve, őser­dei őseik génjeire emlékezve elemi erővel folyt, kú­szott az egész lugasrendszer. Megpróbáltunk meg­mérkőzni: rafiával az övemben, késsel kezemben vágtam, kötöttem, öltem, de győzött... Az indák el­jutottak még a szomszéd kerítéséig is. Lassan elkezdtem gyűlölni ezt a szívós, kacsos, ki- irthatatlan növényt. A következő tavaszon már emel­tem a telefont, hogy hívok egy igazi gazdát segítsé­gül, amikor rájöttem: ez a szőlő engem mindig is le fog vetni a hátáról, mint a szilaj paripa az idegent. Nem passzolunk össze. A természet ritmusa nem ne­kem ketyeg — az én időmet másféle órák mérik, olyanok, amilyeneket acélrugók, hideg elektronikák hajtanak. Száguldók, és miközben azt hiszem hala­dok is. voltaképp egyhelyben járom nyomtató lóként rabszolga sorsú köreimet, míg a tőkék épülnek és építkeznek, sejtet sejtre raknak, úgy, ahogy azt kell. Ebbe akarok én beleavatkozni? Akaratom alá hajta­ni azt, amit nem lehet? Most sokadszor lendül a balta a kezemben, és vég­zem pontosan, könyörtelenül a hóhérmunkát. Ürülnek a sorok, szépen rendben haladok. Az üres lugasok drótjain elszáradt kacsok lógnak, mint a görcsberán- dult kezek kapaszkodnak még. A drótok között tá­volabb a szél mozdítja meg kicsit a köd falát. A tá­volból halk harangszó hallatszik. Halottak napja van. Kiss László A Biikkhen Őszi erdőtelepítés Az ősszel a korábbi évek­nél kisebb területen telepí­tenek csemetéket a Bükk- ben. Mint Szegő Lajostól, a lillafüredi igazgatóság ve­zetőjétől megtudtuk, jelen­leg is ' még teljes erővel a tavaszi telepítések gyomta­lanításán munkálkodnak. A csapadékos nyári időjárás következtében ugyanis el­uralkodott a gyom a cse­meték között. Különösen a szeder lepte el az új tele­pítéseket. Ezeket a területe­ket kell most „tisztába ten­ni”, hogy a gaz, a kúszó növények burjánzása ne fojtsa meg a friss erdősí­tést. Mintegy 20 hektár terüle­tet készítenek elő őszi tele­pítésre. Ezen a részen hoz­záfogtak a bozótirtáshoz, a padkázáshoz, amelyre aztán a csemetéket ültetik. Az őszi hónapokban a hegység ős­honos, névadó fájával, a bükkel telepítenek be 10 hektárt. Erdősítenek Sebes­víz térségében, Jávorkúton, a Vesszősön, ahová a saját, a Bükk-fennsíkon lévő cse­metekertben nevelt fácská- kat ültetnek el. A lillafüredi igazgatóság éves terv alapján fásítja, erdősíti azokat a területeket, ahonnan korábban már ki­termelték az évszázados fá­kat. Ezzel is akadályozzák, hogy a karsztosodás, a föld lemosódása, az erózió elha­talmasodjon. Vezetői fogadóóra A Miskolc Megyei Városi Tanács mai meghosszabbított ügyfélfogadási napján dr. Székely László általános ta­nácselnök-helyettes a hiva­tali helyiségében fogadóórát tart 12.30 és 15.30 óra kö­zött. A parlament döntése után A régi módon npm menne • Kétszáz szakértő Amíg nincs piac • Kevesebb halasztással jobb lett volna Megszűnt a népi ellenőrzés, éljen az Ál­lami Számvevőszék! A parlament hétfői ülésén 289 igen, 6 nem szavazattal és 18 tartózkodással elfogadta az Állami Szám­vevőszékről szóló törvényjavaslatot, és ez­zel voltaképp feloszlatta a népi ellenőri rendszert. Az Országgyűlés a népi ellen­őrök munkáját közfelkiáltással megköszön­te. Ballai László, a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnöke arról nyilatkozott a Népszabadságnak, hogy nyugdíjba kivan vonulni, és azt is mondta: a népi ellen­őrök tudomásul veszik a döntést, de ennek azért nem feltétlenül örülnek. 'Vajon mi a helyzet Miskolcon? Lakatos Attilát, a vá­rosi NEB elnökét kérdeztük. A telefont felvéve, teljes természetességgel mondták be a vonal másik végén: itt a városi NEB. Tehát akkor megszűnt. vaf>v nem ez a szervezet? Lakatos Attila: — A törvénytervezetben úgy szerepel, hogy azok a jogszabályok, amelyek a NEB-re vonatkoznak, ez év december 31-ig „még él­nek”. azaz a NEB december 31-ig végzi munkáját. Még nem tudjuk, hogy pontosan milyen módon fogjuk folyó ügyeinket rendezni, de tu­dunk arról, hogy intézkedé­si tervek születnek az át­menet lebonyolítására, és ezeket hamarosan megis­mertetik velünk. Nem ért váratlanul minket ez a vál­tozás, hiszen már a máso­dik fél évben megkezdtük a felkészülést a várható dön­tésre. Bár azt hozzátenném, hogy jobb lett volna, ha kevesebb huzavonával, ha­lasztással születik meg a parlamenti határozat. — Ön személy szerint hogyan éli meg ezt a döntést? XXI. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM 1989. NOV. 1., SZERDA ÁRA: 3,50 FORINT — Meggyőződésem, hogy ezt kellett tennie a parla­mentnek. A népi ellenőrök Kellene egy éjjeli menedékhely Talán létezik gyors megoldás Is... tisztességgel teljesítették feladatukat, de a mai és a holnapi követelményeknek ebben a szervezeti rend­szerben, a jelenlegi módsze­rekkel már nem lehetne megfelelni. — Hány emberi érint egzisztenciálisan itt. Mis­kolcon a NEB megszünte­tése? — ri miskolci NEB-nél egy elnök, egy gazdasági szakértő és, egy adminisztrá­tor szervezte több. mint 200 társadalmi \ munkatárs munkáját. Mivel adminiszt­rátorunk nyugdíjasként dol­gozik már nálunk, két em­bernek kell munkát találni. Én úgy vélem egyébként, hogy a több, mint 200 mun­katársunk, akik társadalmi munkában végezték felada­tukat. olyan értéket képvi­selnek a város számára, amit hiba lenne elpazarolni. Ezek az emberek rendkívü­li jártasságra tettek szert a fogyasztói érdekvédelem, a gazdasági élet számos terü­letén. Nagy kár volna, ha széthullana ez a csapat, hi­szen nem egyes intézmé­nyeknek. hanem magának a városnak lehet óriási szük­sége arra, hogy egy szakér­tői gárda segítségét kérhes­se mindennapi ügyeiben. Mellesleg a számvevőszé­keknek 1« szükségük lesz külső szakértői gárdára. Úgy vélem azonban, hogy az a jövő útja, ha a szak­értelmet megfizetik, a szak­értők viszont ezért cserébe személyes felelősséget vál­lalnak munkálkodásukért. — Sokan úgy gondol­ják, hogy nem kell any- nyi ellenőr — például a kereskedelemben —, ha­nem inkább valódi piaci viszonyokra lenne szük­ség... Egyre több a hajléktalan, a szegénység mélyére süllye­dő ember Miskolcon is. Anélkül, hogy hosszan rá­gódna valaki az okokon, be­láthatja: szüksége van egy olyan menedékhelyre, átme­neti szállásra, ahol éjsza­kánként meghúzhatják ma­gukat a hajléktalanok. Eu­rópa minden nagyobb váro­sában működik ilyen mene­dékhely — ott is, ahol jó­val nagyobb jólétben élnek az emberek, mint nálunk. Nemrég dr. Dobos László, a Gyermekváros igazgatója írt levelet nekünk — ame­lyet közöltünk . is — arról, miért maradt el eddig Mis­kolcon a menedékhely meg­építése. Megírta, hogy leg­utóbb már pályáztak is ez ügyben központi támogatás­ért, de nem jártak sikerrel: egy év múlva újra kell pá­lyázna Az igazgató most újabb levelet küldött ne­künk, mert az előző meg­szólalása lapunk hasábjain úgy tűnik, nagy visszhan­got keltett... Így ír: + MIÉRT CSAK MOST? A cikk megjelenése után többen felhívtak telefonon és személyesen is megkeres­tek. Az érdeklődők általá­ban kérdéseket tettek fel, melyek közül a leggyakrab­ban visszacsengőket a nyil­vánossággal is szeretném megosztani. Teszem ezt több okból. Egyrészt a kérdések­ből egyértelműen kitűnik, hogy személy szerint nem nekem címezték, így vála­szaimban csak a saját, egyé­ni véleményemre támasz­kodhattam. Másrészt úgy éreztem, hogy a kérdések­kel együtt megfogalmazott vélemények a város társa­dalmának egészére is tartoz­nak. + EGYSZERŰEN, MÁR MOST Ezek után nézzük, milyen kérdések foglalkoztatják leginkább városunk lakóit az üggyel kapcsolatban? összefoglalóan: miért nem történt már korábban konk­rét intézkedés menedékhely létrehozása érdekében? Ki­nek, vagy kiknek, melyik állami szervnek a feladata ezzel a kérdéssel foglalkoz­ni? Ha csak egy év múl­va lehet ismét pályázni, ad­dig minden változatlan ma­rad városunkban? Az újon­nan alakuló pártok közül zászlajára tűzte-e valame­lyik a szegények, hajlékta­lanok kérdésének gyakorla­ti megoldását? Van-e köze­lebbi megoldási lehetőség, és ha igen, hogyan lehetne minél hamarabb segíteni? Gondolom és bízom benne, hogy a kérdésekre a nyil­vánosság előtt válaszolnak az illetékesek. Személy szerint én az utolsóként megfogalmazott kérdésre kívánok egy meg­oldási lehetőséget röviden felvázolni. A város terüle­tén feltételezhetően találha­tók üres. vagy részben üres, de kiüríthető helyiségek (la­kások, irodák, intézmények stb.), melyek szinte átala­kítás nélkül, a jelenlegi, vagy minimális üzemelési költségekkel (fűtés, világí­tás, vízszolgáltatás) azonnali megoldást jelentenének. A szükséges berendezést (ágyak, asztalok, szekré­nyek) egészségügyi-szociális és oktatási intézmények ki­selejtezett bútoraiból meg lehetne oldani. Amennyiben akár az épület (egy-egy he­lyiség), akár a felszerelési tárgyak javításra szorulná­nak, bízom benne, hogy a vállalatok vagy kisiparosok között lennének olyanok, akik ezt a tevékenységet vállalnák. A hajléktalanok, a kitaszítottak egyenrangú embertársaink! A sorsuk alakulása változtatta meg helyzetüket. Talán önhibá­jukból, talán önhibájukon kívüli okokból kerültek eb­be az életformába. — Való igaz. hogy a piac kialakulása automatikusan megold sok fogyasztói ér­dekvédelmi gondot, a minő­ségi kifogásoktól kezdve a vevők megkárosításáig. De ma még a piaci mechaniz­mus nem működik, és vár­hatóan jó ideig az átmenet időszakát fogjuk élni, ami­kor szükség van még a régi értelemben vett ellenőri munkára is. (kiss) Dr. Dobos László jjc Még mindig kevés a Béres-csepp, naphosszat hosszú so­rok kígyóznak a miskolci Herbária-bolt előtt. Lapunkban részletekben közöltük a Béres-csepp szedésével kapcsolatos tudnivalókat. Most ugyanez a tájékoztató korlátlan mennyi­ségben kapható — sorban állás nélkül adják a üerbáná- baa.

Next

/
Thumbnails
Contents