Déli Hírlap, 1989. október (21. évfolyam, 230-255. szám)

1989-10-17 / 243. szám

1 örténész-konferencia Miskolcon Mi is az a manufaktúra? Vashámorok, üveghuták, textilüzemek AQUINCUM Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban Ha történészek gyűlnek ösz- ize, t az összejövetel egyik célja a kutatásuk tárgyát ké­pező időszak, vagy terület pontos definiálása, akkor ez jól jelzi: az adott szakterület nincs igazán - ilyen vagy olyan okokból - „kikutatva”. Ilyesféle a helyzet a magyaror­szági (sőt a közép-európai) manufaktúrákkal kapcsolatban is: tulajdonképpen a vita nél­kül mindenki által elfogadott lény mindössze annyi, hogy a manufaktúrák működését cél­szerű az 1760 és 1840 között •ítélt időszakban vizsgálni. Nem véletlen tehát, hogy a miskolci Hermán Ottó Múzeum alapos előkészítő munka után kétnapos orszá­gos ■ szakmai konferenciát szervezett — tegnapra és mára. A konferencia előké­szítő munkájához tartozott egy periodika első köteté­nek kiadása is, mely azóta megjelent, s a Manufaktúrák Magyarországon 1. címet vi­seli. A kétnapos konferneia résztvevőinek névsorán vé­gigtekintve nyilvánvaló, hogy a szakma érdeklődését sike­rült felkelteni, a kívülálló azonban már kevésbé érti, miért ilyen fontos (vagy miért éppen most vált ilyen fontossá) ez a téma. Leegyszerűsítve, és kissé talán eltúlozva: ipari fejlett­ségünk mai állapotának megértéséhez szervesen é»el- választhatatlanul hozzátarto­zik a közelebbi és régebbi múlt ismerete, hiszen a tér­ség gazdasági fejlődését be­60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írták, irtuk Költségvetés, vásárcsarnok, új áruház REGGELI HÍRLAP, 1929. OKTÓBER 1. Áttérve a költségvetésre, általánosságban megálla­pította Lichtenstein László, hogy a költségvetés egyen­súlya megfelel a közérdeknek, mivel nem közszolgál­tatásokból, nem adók emelése útján, hanem a taka­rékossági elveknek az egész vonalon való keresztül­vitele révén' született meg, amennyiben a deficit da­cára a költségvetés nagyobb méretének, a tavalyi 5 százalékos kereseti adókulcs mellett az 1929. évnél 2 százalékkal alacsonyabb, tehát 46 százalékos községi pótadó útján fedezhető. Ez a kétszázalékos számbeli különbség — fejtegette Lichtenstein László — soknak netn mondható, de azt a tendenciát bizonyítja, hogy a városi tanács is könnyíteni óhajt a magángazdaság helyzetén, amely köztudomású, hogy roskadozik a köz­terhek súlya alatt. A kulturális és szociális költsége­ket lényegesen emelte a város vezetősége. Ez csak helyeselhető, hiszen a városok mindig a magyar nem­zeti kultúrának zászlóvivői voltak, de meg azért is, mivel a hatóságoknak kötelességük gondoskodni a higiénikus követelmények megteremtéséről, elsősorban megfelelő népjóléti politika gyakorlásáról. Kidombo­rodik a költségvetésben az a közérdekű szempont is, hogy a város vezetőségének lakásépítési akciója meg­felelő sikerrel járt. ÉSZAKMAGYARORSZÁG, 1949. OKTÓBER 1. Ünnepség keretében adták át rendeltetésének a tel­jesen újjáépített vásárcsarnokot, amelyet a háborús rombolásokból a hároméves terv keretében állítottunk helyre. Az ünnepségre a csarnokot gondos kezek szé­pen feldíszítették. A falakon jelmondatok: „Éljen a magyar nép nagy barátja, a béke legfőbb őre, Sztá­lin! Éljen a magyar nép bölcs tanítója és nagy vezé­re, Rákosi Mátyás! Éljen a Párt!” Hatalmas közönség jelenlétében a Párt és a város nevében Farkas Dezső elvtárs, helyettes polgármester-, a KIOSZ nevében Farkas Jenő elvtárs mondott be­szédet. Hangsúlyozták, hogy a vásárcsarnokot annak idején abból a külföldi kölcsönből építették, amely­nek terheit a város dolgozói a fokozott adóztatáson keresztül hosszú ideig nyögték. Most a hároméves terv keretében saját erőnkből építettük újjá 560 000 forintos költséggel. Saját belső erőink mozgósításával valósítottuk meg a hároméves tervet és hajtjuk végre dicsőséges eredményekkel az új országot építő ötéves tervet is. DÉLI HÍRLAP, 1970. OKTÓBER 5. Szemtanúk állítása szerint pontban egy órakor, amikor kinyitották az áruház üvegajtajait, a kora reggeltől várakozó tömeg egy percre megrekedt az előtérben, nem tudták, merre induljanak, mit nézze­nek meg először. Néhány perccel később már mind az 52 pénztárgép kattogott, s negyedóra múlva moc­canni sem lehetett a több ezres vásárlóhadtól. Két óra alatt több száz méter fogyott el a szivár­vány minden színében pompázó angol jerseyből, a hölgyek csaknem hajba kaptak a francia rúzsok, pú­derek, festékek miatt, százával vették a pulóvereket, a legintimebb női fehérneműk forgalma pedig minden képzeletet felülmúlt: legalább hatszáz darab kelt el belőlük. De sorban álltak a zsebrádióért, az olajkály­háért, kristálykészletekért, automata esernyőkért, s bőrkabátokért is. A nap szenzációja a mozgólépcső. A mozgólépcső premierjén kisebb zavar támadt. Ezres tömeg várakozott előtte, és a berendezés több ízben^majdnem leállt a túlterhelés miatt. A kritikus helyzet három óra körül alakult ki, a földszinti rész végéből 18 (!) perc alatt lehetett kijutni a bejáratig, a lépcsőkön akkora tömeg hullámzott, hogy teljesen reménytelennek látszott az emeletre való feljutás. folyásoló tényezők — ha alaposan meg is változtak azóta — máig hatnak. Kü­lönösen érdekessé teszi a kétnapos konferenciát (ame­lyen nagy teret és sok időt szenteltek a vitának) a ke­vésbé kutatott területek nagy szama a témakörön belül, és az a tény is, hogy szá­mos, eddig hivatalosan elfo­gadott konklúzió ma nem állja ki a kritika próbáját. Ez megint csak érdekes a kívülálló — nem történész számára. Azt megszokhattuk, hogy a közelmúlt, főleg a legutóbbi évtizedek történe­ti kutatása — enyhén szólva — akadályokba ütközött ugyanezen évtizedek alatt ám az már kevésbé hihető, hogy egy időben ily távol­eső, és „ártatlannak tűnő” téma objektív értékelése is nehéz ügy volt. Pedig ez a valóság: miután Magyaror­szágon a manufaktúrák sze­repe a tőkés iparfejlődésben nem betű szerint követte a Marx által kidolgozott elmé­leti sémát, a kutatóknak nem volt lehetősége a pre­koncepcióktól mentes értéke­lésre ... Mindezek ismeretében ért­hető tehát, hogy a mostani konferencia egyik legfonto­sabb feladata eldönteni: mit értsenek manufaktúra alatt, és — ami ebből következik — eldönteni a további kuta­tási irányokat. Nem véletlen a konferencia színhelye sem, hiszen ez a táj egykor szám­talan vashámornak, üveghur tának, textilüzemnek nyúj­tott működési lehetőséget. A kétnapos konferencia tegnap elhangzott előadásai részben a vitaanyag össze­foglalói is voltak: így a ma­nufaktúráknak a 18—19-ik század fordulóján betöltött magyarországi szerepéről esett szó, a Nógrád megyei ipartörténeti kutatásokról, a magyarországi üveghutákról, a szomssédoS—Qrszágok tex­tilmanufaktúráiról, és a lin­zi kincstári posztómanufak­túra termelési szervezetéről. A mai nap délelőttiének előadásai között Északkelet- Magyarország malmairól (19. század) hallhattak előadást a konferencia résztvevői, va­lamint ugyanezen tájegység „serfőző házairól”, a manu­faktúra ipari alapjait képező háziipari tevékenységről. Nagyjából lapunk megje­lenésével egyidőben zárult a vita, s hangzott el Hecke- nast Gusztávnak, a konfe­rencia elnökének összefogla­lója, ami egyben várhatóan kijelöli a kutatási célkitűzé­seket is. A kétnapos konfe­rencia záró programjaként a résztvevők a napokban megnyílt új kiállításokat te­kintik meg a Hermán Ottó Múzeum Papszeren lévő fel­újított épületében. Kájé Hó ram év alatt négy NSZK- beli és három osztrák múze­umban vendégszerepeit az a kiállítás, amely az utóbbi két évtized Budapesten folyó ró­mai kori ásatásainak emlék­anyagából tartalmaz váloga­tást. A hazai közönség most ismerkedhet meg a Budapesti Történeti Múzeum régészei ál­tal feltárt különleges anyaggal, amelyet várostörténeti, telepü­léstörténeti szempontokat hangsúlyozva rendeztek meg itthon. Több, mint ezer lelet — építészeti emlék, szobor, fel­iratos kő, falfestmény, moza­ik, aranyékszer, üveg, kerá­mia használati tárgy, sírem­lék — látható az Aquincum, Budapest a római korban című kiállításon a Budapesti Történeti Múzeum földszinti termeiben, október végéig. Az utóbbi évtizedekben az aquincumi volt a legna­gyobb jelentőségű magyaror­szági régészeti vállalkozás. Rendkívül sok emlékanyagot mentettek meg, annak elle­nére, hogy a nagyarányú óbudai építkezések nem tet­ték lehetővé a teljes feltá­rást. (Emlékezetes, hogy a Flórián áruház építésekor előkerült ókori romokat, az aquincumi légiós tábor dia- dalikapujának maradványait felrobbantották, mert zavar­ták az építkezést!) Az ötvenezer lakosú ókori Aquincum több településből állt: katonai táborokból, tá­borvárosból, polgárvárosból, amelyet kézművesek elővá­rosai, villanegyedek és a környező falvak tettek tel­jessé. E települések marad­ványait nemcsak Óbudán, hanem más, pest-budai ása­tásoknál is fellelték a régé­szek, akik minden nagyobb méretű építkezésnél, a bel­városi közműhálózat felújí­tásánál, a közlekedési vona­lak bővítésénél, az új híd­feljárók (Árpád híd, Erzsébet híd) kialakításánál ott vol­tak. Csakúgy, mint a Buda­pestet övező új lakótelepei [))lklul> A Depeche Mode rajongó­it várják ma este 6 órá­ra a Győri kapui ifjúsági házba; második foglalkozá­sát tartja a DM-klub. Belé­pődíj egy alkalomra 30 fo­rint, a klubtagok tagsági iga­zolványa 150 forintba kerül. FIGYELEM I Az alábbi feliratú BÉLYEGZŐNK ÉRVÉNYTELEN: Észak-magyarországi TUZÉP V. Telepe 401. Miskolc-Sajópart 5. MHB RT 270-13586 A Novacoop Kft. keres külföldi munkavégzésre villamos- és gépészmérnököket Idegennyelv-tudás szükséges feltétel. Jelentkezni lehet: Katalin u. 1. sz. alatti irodánkban 13-16 óra között Felveszünk még lakatosokat, hegesztőket miskolci munkahelyekre. 4c Eredeti festésnyomok alap fán rekonstruált másolat építkezésénél, ahol értékes római kori hagyatékokat tártak fel. Különleges ritkaságok és a mindennapi élet kellékei so­rakoznak a kiállításon. Töb­bek között egy komplett ke- rámiiaműhely a 2. századból, amelyben a formatálak és a pecsételő minták is fennma­radtak. Az építészeti, város- építési kultúrát a csatorná­zott, központi fűtéses, fes­tett falú, mozaikpadlós kő­házak, fürdők, kórházak bi­zonyítják. A mindennapi élet használati tárgyai — edé­nyek, szerszámok, üvegek —, az öltözködés kellékei, a val­lási rítusok eszközei sírlele­tekből, temetőkből kerültek elő. A kiállítást is éppen, egy ókeresztény jelképekkel díszített festett kőlap zárja, amelyet a katonaváros egyik temetőjében találtak. AZ IPARI ELEKTRONIKAI KÖZÖS VÁLLALAT pályázatot hirdet komplex feladatok önálló elvégzésére alkalmas, vállalkozó szellemű, fiatal, agilis szakemberek részére. 9 műszaki-termelési igazgatóhelyettes 0 gyártásvezető 0 műszaki előkészítési osztályyezető 9 eszközgazdálkodási osztályvezető 9 minőségbiztosítási osztályvezető 9 készülékgyártó üzemvezető munkakörökben. A PÁLYÁZAT FELTÉTELEI: szakirányú felsőfokú végzettség, erkölcsi feddhetetlenség, legfeljebb 45 éves életkor. A pályázatok elbírálásánál előnyt jelent a gazdaságmérnöki, mérnök-közgazdász vég­zettség. A PÁLYÁZAT TARTALMAZZA: a pályázó szakmai önéletrajzát, iskolai végzettségét tanú­sító okiratának másolatát, a munkakör betöltésével kapcso­latos elképzeléseit, jövedelmére vonatkozó igényét. A pályázatokat 1989. október 30-ig nyújtsák be a vállalat igazgatójához. ClMi 3531 Miskolc, Győri kapu 24. sz. Részletesebb felvilágosítást Ritter Péterné ad a 84-211/55 telefonszámon. —T­T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents