Déli Hírlap, 1989. október (21. évfolyam, 230-255. szám)

1989-10-10 / 237. szám

A FICE, és honi egyesülete i Bemutatja: dr. Dohos Lásstó A szakembereken kívül alig- tia ismerik sokan nálunk ezt a betűszót: FICE. Hogy minek a rövidítése? Mi a célja a szer­vezet magyarországi egyesüle­tének? Erről dr. Dobos László, a miskolci Gyermekváros igaz­gatója tájékoztatta lapunkat. A FICE — Nevelőottho- ■iítak Nemzetközi Szövetsége — 1948-ban alakult meg, az UNESCO támogatásával kezdte meg működését. Ma­gyarország 1960-tól szakmai képviseleti szinten vesz részt a szövetség munkájában. Alig egy éve, a Veszprém­ben megrendezett IV. orszá­gos gyermekvédelmi konfe­rencián úgy határoztak a résztvevők, hogy szervezet­60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írták, írtuk Törvényhatóság, tervértekezlet, gyárkörnyék REGGELI HÍRLAP, 1929. OKTÓBER L Miskolc törvényhatósági bizottságának mai összeté­telében utolsó közgyűlésén, Mikszáth Kálmán dr. fő­ispán nagy beszédet intézett a búcsúzó bizottsághoz és rajta keresztül a város közönségéhez. A főispán beszéde utakat jelöl meg a törvényhatóság újjáala­kulása alkalmából és hibákra mutat rá, amelyek szerinte a polgárság szervezetlenségében jelentkez­nek. A törvényhatósági bizottság nagy figyelemmel hall­gatta a mindvégig érdekes vonalvezetésű beszédet. Ezzel a választással — kezdte a főispán — eleget tett utolsó kötelességének, amelyet az 1929: XXX. te. még hatáskörébe utalt, s helyét rövidesen átadja az új törvényhatóságnak, amely az elkövetkezendő tíz esztendőben feltétlen ura lesz azoknak a súlyos prob­lémáknak, amelyeknek mikénti megoldásától függ a város jövője, polgárainak boldogulása, vagy elhanyat- iasa. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy Miskolc vá­ros közönsége megbocsáthatatlan tétovázással áll a nagy döntő jelentőségű nap előtt, amikor önsorsa fe­lett, polgárai jóléte és virágzása telett döntenie kell. Ez a választás Miskolc városát egy súlyos gazdasági helyzet fokozottan terhes feladatai és a jövő fejlő- J‘dós ragyogó perspektívái mezsgyéjén éri. A váfosok > fejlődésében a legnehezebb lépés az, amely a közép­várostól a nagyvároshoz vezet. Ez előtt a lépés előtt áll Miskolc. ÉSZAKMAGYARORSZAG, 1949. OKTÓBER 26. Két óra elmúlt A papírgyár dolgozói a szakszer­vezeti helyiségbe gyüiekez.nek. Várakozás, feszült ér­deklődés van a levegőben, — az üzem dolgozói most ismerkednek meg az elkövetkező év feladataival, az ötéves terv első évének beruházásaival. Nagy dolog a tervértekezlet, most érzik át igazán, öntudatosan, büszkén vállalják a feladatot ami rájuk vár, a gyár gazdáira. Felkészültek, hogy éljenek jo­gukkal és kötelességükkel, javaslataikkal — ha úgy adódik — kiegészítsék, még jobbá tegyék tervüket. A vállalatvezető Konczvald Imre elvtárs beszél elő­ször. — Ünnep ez a mai nap — mondja, — azt bizonyít­ja, milyen jelentős mértékben megváltozott viszo­nyunk a munkához. Tovább kell haladnunk a Párt és Rákosi eivtárs vezetésével ezen az úton és mindent el kedl követnünk, hogy a mi üzemünk nem marad­jon le a szocialista munkaversen.vben. Elmondhatjuk, hogy kielégítő, jó munkát végeztünk. De akadnak hibák is, s Konczvald elvtárs ezeket »em takargatja. — Vannak még közöttünk nem kel­lően öntudatos dolgozók, akik nem dolgoznak úgy, ahogyan kellene. Felveszik a fizetésüket, anélkül, hogy becsülettel kidolgoznák a munkaidejüket, örven­detes, hogy számuk egyre kisebb, bizonyítja ezt, hogy a gyár dolgozói egyhangúan vállalták, hogy december 25-re befejezik a hároméves tervet. DÉLI HÍRLAP, 1970. OKTÓBER 2. A külvárosok közül a legforradalmibb változáson Diósgyőr-Vasgyár megy át. Elég, ha csak a Kilián- lakótelepre, az új stadionra és környékére, a vasgyári Üjtelepre hivatkozunk. De lassan már az úi diósgyőri lakótelep is bekerülhet a bizonyítás ..kelléktárgyai” közé. A távolabbi jövő nemcsak a gyárak környéké­nek megváltozását ígéri, hanem a belső vasgyár új­jászületését is. A két gyáróriás (LKM, Digép) között terül el a mai úgynevezett belső vasgyár. A téglából készült gyári lakásokban többnyire vasgyári munkások laknak. A számozott utcák egységét már ma is megbontja az úgynevezett Újtelep. A jövő 'ígérete: a mai vasgyári téglaházak helyét ilyen korszerű, modern, többemele­tes lakóházak népesítik majd be. A városrendezési terv szerint, a vasgyári lakótelepből csak a négy. úgynevezett tiszti bérház marad meg. Tovább bővül a kórház, megmaradnak az iskolák, templomok, a gyári vízmű, a csokoládé- és kenyérgyár, az LKM vendégháza és tervezőirodája. A gyárakat zöldövezet veszi majd körül. Ennek ki­alakítása a volt Lovarda helvén épült szép parkkal már lényegében megkezdődött, s egy 30 méter széles erdősáv telepítésével folytatódik. Ennek és az új fi­nomhengermű szociális épületeinek elkészültével gyö­keresen megváltozik, a mostaninál sokkal szebb lesz az LKM északi határa is. ten is be kell kapcsolódná a FICE tevékenységébe. Az 1989. május 13-ra, Bu­dapestre összehívott köz­gyűlés megvitatta és elfo­gadta a FICE Magyarorszá­gi Egyesületének alapszabá­lyát. Az egyesületnek — megalakulásakor — nyolc­vanhat személy és harminc­hét intézmény volt a tagja. Az egyesület célja, hogy segítséget nyújtson — a Gyermeki Jogok Nyilatko­zatával összhangban —azok­nak a gyermekeknek, akik­nek vagy nincs családjuk, vagy akik szociális, egész­ségügyi, nevelési okból ere­deti családjuktól elszakítva, gyermek- és ifjúságvédelmi intézetben nevelkednek. Céljuk: elősegíteni, szer­vezni a gyermek- és ifjú­ságvédelmi intézmények és szervezetek gyermek- és felnőtt közösségeinek együtt­működését. tapasztalatcseré­jét, közreműködni tovább­képzésükben. Szeretnék az intézetekben dolgozók és a gyerekek ré­szére kiszélesíteni a nem­zetközi kapcsolatokat, együtt­működve a szövetséggel, más országok egyesületei­vel. Összegyűjtik, feldolgozzák, publikálják a gyermekvé­delmi témájú írásokat, se­gítik a tapasztalatok átadá­sát, meghonosítását. Sok más célkitűzésük kö­zött fontos feladatuknak tartják, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem intézményei­ről sikerüljön mind a szak­ma, mind a közvélemény számára reális képet kiala­kítani. Az egyesület készítette elő és szervezte meg a FICE nemzetközi szerveze­tének néhány napja lezaj­lott budapesti konferenciá­ját, közreműködik a szintén Budapesten megrendezendő októberi országos gyermek- védelmi konferencia lebo­nyolításában. A jövő év nyarán gyer­mekvédelmi munkatársak és állami gondoskodásban ré­szesülő gyermekek részére német nyelvtanfolyam in­dul, az egyesület égisze alatt. Gyermekvédelmi munka­társak részére továbbkép­zést szerveznek, osztrák szakemberek közreműködé­sével. Az egyesület támogatja, szakmailag segíti a Miskol­con létesítendő bölcsészka­ron egy szociájpedagógiai szak beindítását. A » / t-r-KU .... ÍV(, Ti ' 1 9 V S~ « * yo «• J ■ J. <í 'u­ic Rajz a bretzenheimi muez tábormúzeumbSl, melyet egy hadifogoly készített 1945-ben. Címe: Ködös reggel — naponta 90—100 halott a táborban... Nyugat-európai korút, szögesdrótok között (2.) Szabad emberként a fogolytáborban Egyelőre csak egy koszorúi Kétségbevonhatatlan, hogy a memoárok és visszaemlékezé­sek korát éljük: az elmúlt bő négy évtized, s maga az Euró­pát alapjaiban átformáló má­sodik világháború résztvevői és szenvedő alanyai közül ma so­kan úgy vélik, kár lenne, he tapasztalataik nem épülnének be az emberek kollektív em­lékezetébe, sőt magéba, a tör­ténelembe. Ez a cél akkor terjesül, ha a visszaemlékezés több. mint a személyes sors felidézése. Ebbe a kategóriába tartozik az a hadifogoly napló is, melyet Tárcái Béla vezetett 1944 szeptembere és 1946 áp­rilisa között. A napló azok­nak a névtelen ezreknek ál­lít emléket, akik a háború utolsó napjaiban, illetve a kapituláció idején estek a nyugati szövetséges hatalmak fogságába. — Beszélgetésünk elején már megtudhattuk, számos Díjak és oklevelek Eredm ényhi rdetés a honismereti gyüjtőpályáza tón Az idén huszonnyolcadik al­kalommal rendezték meg az Istvánffy Gyuláról elnevezett honismereti gyííjtőpelyázatot. A díjakat, okleveleket, és jutal­makat tegnap délután adták át a Miskolci Akadémiai Bi­zottság székhazában. Az idei pályázat nagy ér­deklődés mellett zajlott le: felnőtt kategóriában 30, if­júsági kategóriában 29 pálya­munka érkezett be. A pá­lyázatok közül 24 hely törté, net.i, 32 néprajzi, három pe­dig irodalmi témát dolgozott fel. A pályadíjak kétharma­dát a támogató intézmények és társadalmi szervezetek ajánlották fel, egyharmadát a Hermán Ottó Múzeum vál­lalta magára. Felnőtt kategóriában az első díjat Nagy Károly „Az Ózdi Vasgyár a Habsburg önkényuralom idején (1849— 1867)” című dolgozatára kap­ta, a Debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem nép­rajzi tanszékének különdí- ját (melyet Gömör kutatásá­ért ajánlottak fel), pedig Dobosy László nyerte el az> „ózdi kohász—bányász va­dásztársaság — Az ózdi For­tuna vadásztársaság és te­vékenysége — Ózd földes­ura, a Strumán család” cí­mű pályamunkájával. Az ifjúsági kategória első díját a mezöcsáti helytörté­neti és néprajzi diákmunka­közösség kapta: ők az ara­tás, a summásélet, a balla­dák, a lakodalmi, karácso­nyi, húsvéti szokások, vala­mint a viccek és a falvédők témakörét dolgozták fel. németországi és franciaor­szági hadifogolytábor terü­letén közel negymilliónyi ha­difogoly, közöttük sok ezer magyar vegetált, és küzdött a túlélésért, hiszen a tábo­rokban hiányoztak az alap­vető életfelteíelek is. Mind­ez annak volt köszönhető, hogy nem minősültek hadi­foglyoknak, mivel - úgy­mond - nem harcban fog­ták ef őket... — Ezt különösen Francia- országban éreztük a bőrün­kön, (ahol már ugyan nem a szabad ég alatt voltunk el­helyezve), hogy, mit is jelent a revans-szellem, s azt, honv mennyire ki voltunk szolgál­tatva — a hadifogolystátus híján — őreinknek. — Ha nem számítottak ha­difoglyoknak, akkor miért nem engedték haza ezeket az embereket? — Részben azzal indokol­ták, hogy a háborús károk helyreállításában kell részt vennünk. Erre valójában so­ha nem került sor, a foglyo­kat ötletszerűen csoportosí­tották, szállították ide-oda a táborok között, szervezett munkáról szó sem volt, sem Franciaországban, sem a né­metországi Bretzenheimben, ahol a leghosszabb időt töl­töttük el. Néhány hadifo­goly-transzportot hazaindí­tottak a keleti zónába, ám azokat ott ismét elfogták, és a Szovjetunióba szállították, így leállították a hazaszállí­tást egészen 1946-ig. — Hogyan sikerült a visz- szaemlékezés alapjául szol­gáló naplót megmenteni és hazahozni? — Kalandregényekbe illő módon: a kétrétegű málhás- zsák segítette át a sok moto­záson ... — A táborokban eltöltött hosszú idő életre szóló meg­határozó élmény: milyen ér­zés volt most, annyi év után szabad emberként végigláto­gatni ezeket a helyszíneket? — Felkavaró volt viszont­látni azokat a helyeket, ahol annyit szenvedtünk, és sokan közülünk végleg ott is maradtak. De túl a személyes érzelmeken, talán még fon­tosabb. hogy előbb-utóbb si­kerül emléket állítani annak a négyezerre becsült ma­gyarnak is, akik Bretzen­heimben voltak fogva tartva. — Bretzenheim a tegfonta>-: sabb helyszín ebből a szem-' pontból? — Feltétlenül, már csak azért is, mert ez jelképpé vált Németországban, sőt Európában is. Itt állítottak., emlékművet a névtelen mil­lióknak, akik még a hadi-1 ioglj’bknak .járó csekélyke- jo-i goktól is megfosztottan rafek boskodtak a táborok vala?-* melyikében. A hatalmas bretzenheimi tábor mellett (amelyben közel 100 ez:ér embert zsúfoltak össze), a Lohrer Wald fái alatt létesí­tett hadifogoly-temető fejfá­in egyetlen magyar név sem :í.: olvasható, pedig sokan nyug-?' szanak itt magyarok. -; — A szerencsésen visszo- térteken kivül őrzi valaki az ott elhunyt magyarok emlé-' két? — Meglepő és jóleső érzés volt. hogy a környékbeli la- » kosok közül az idősebbek jól emlékeznek ránk már csak azért is, mert a németek"1 után a magyarok létszáma volt itt a legmagasabb. Bret­zenheimben egyébként múze­um is van, sőt a városi ta­nács egyik tagja — Wolf- gang Spitz úr — munkakö­réhez tartozik az emlékek ápolása. — Egyelőre mindössze egy kis — piros-fehér-zöld sza­laggal díszített - koszorú jelzi a bretzenheimi nagy kőkereszt tövében, hogy nem feledték el az ott nyugvó magyarokat. Ez szép gesztus, de valami maradandóbb emléket kellene állítani ezen a helyen. Van erre remény? — Reméljük, sikerül egy emléktáblát elhelyeznünk az emlékművön, ennek megva­lósításában támogat bennün­ket. túlélőket a Magyar De­mokrata Fórum miskolci szervezete. Bizonyos fokig a történelem is a „kezünkre látszott”. Talán észrevették , néhányan: a sárospataki vár­ban. a Sub rosa terem hom­lokzatán ott a Bretzenheim család címere, így valamifé­le — testvérvárosi kapcsolat­hoz hasonló — együttműkö­dés segítheti tervünk megva­lósítását. (Folytatjuk) Kiss József '

Next

/
Thumbnails
Contents