Déli Hírlap, 1989. október (21. évfolyam, 230-255. szám)

1989-10-30 / 254. szám

A MISKOLCIAK NAPILAPJA Decemberben ieszerelőérmet kapnak Vért Soós Ottót, a megyei pa­rancsnokot már hiába ke­restük az épületben, mert 6 már nyugdíjba vonult. Az egyik helyettes, akinek fel­adata többek között a sajtó­tájékoztatás volt, most ha­talmas papírzsákokba pakol­ja holmiját. (Nevét kérésé­re nem közöljük.) Mint mondja, még nem tudja, hol fog dolgozni, de bizonyára talál majd magának állást, hiszen a szegedi József At­tila Tudományegyetemen végzett. Igaz, most megle­hetősen rossz a közérzete, mint ahogyan keserű száj­ízzel, ám beletörődve vet­ték tudomásul a döntést a megyében eddig tevékeny­kedő 3400 tagú munkásőr- állomány tagjai is. — Mi maradhat otthon a volt munkásőröknél? — Csak a ruhájuk, egy gyakorló- és egy kimenőru­ha, meg egy kulacs. Arra sehol sincs személyzet, hogy a ruhákat begyüjtsék, s egyébként sem igen lehetne újra felhasználni ezeket a holmikat. A fegyverek mind a volt munkásőrobjektu- mokban vannak, s azokat zárolta a katonaság. Az ok­tóber 21-én megjelent Ma­gyar Közlönyben kihirdetett megszűnés után egy kor­mánybiztost és egy, a Pénz­ügyminisztérium által fel­ügyelt miniszteri biztost ne­veztek ki. Ez azt is jelenti, hogy valamennyi munkásőr- objektum vagyonát azonnal zárolták. Ezeket honvédség őrzi. — Mi lesz a sorsuk azoknak az iratoknak, do­kumentumoknak, amelyek az évtizedek alatt össze­gyűltek a munkásőrség­nél? — . Várjuk a Munkásmoz­galmi Múzeum munkatársa­it, akik eldöntik majd, mit tartanak megőrzésre alkal­masnak. Egyébként a helyi múzeumnak is felajánljuk régi technikai és harcászati felszereléseinket. Nem lesz könnyű a válogatás, hiszen több olyan tablónk van, amihez hasonló az ország más munkásőr-parancsnok- ságán is található. — Igaz-e a hír, hogy irataikat az udvaron elégették? — Igen, az elmúlt héten valóban tevittünk az udvar­ra néhánv zsákot, arcvben olyan holmik voltak, ame­lyek teljesen érdektelenek az utókornak. Nem hiszem, hogy bárki számára meg­őrzésre méltóak lettek vol­na az évek alatt összegyűlt jegyzetek, előadások írásos anyagai. Tudjuk, hogy ez különböző találgatásokra ad­hatott okot, ezért azonnal abba is hagytuk az égetést. — Nem lett volna cél­szerűbb ezzel is megvárni a múzeum munkatársait, akik hivatottak arra, hogy Milyen iratokat égettek a munkásőrségen? Csomagolnak a megyei parancsnokságon Híre kelt a városban, hogy a jogutód nélkül meg­szüntetett munkásőrség Bor­sod megyei parancsnokságán az elmúlt napokban nagy tüzet raktak az udvaron. Vajon mit égethetnek, mi az, amit ily módon akarnak eltüntetni? — kérdezték a környező épületekben dolgo­zók, akik az ablakból néz­ték végig a tábortűzre csep­pet sem emlékeztető jele­netet. Hasonló kérdésekkel kerestük fel az LKM szom­szédságában lévő megyei parancsnokságot, amelynek bejáratát katonák őrzik. XXI. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM 1989. OKTÓBER 30., HÉTFŐ ÁRA: 3,70 FORINT adnak Megyénkben az alábbi üzemek dolgozói biztosítják a betegellátáshoz szükséges vérmennyiséget ezen a hé­ten: hétfőn a Magyar Nép­hadsereg cserépfalui alaku­lata, Lenin Kohászati Mű­vek, Ózdi Kohászati Üze­mek (durvahengermű, fi­nomhengermű). Kedden: Miskolci Ingatlankezelő Vál­lalat, Gabonaforgalmi és Malomipari Szolgáltató Vál­lalat, Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat, Magyar Demokra­ta Fórum Miskolc, Pálháza község, Özdl Kohászati Üzemek (RDH), Sajószentpé- teri Üveggyár, szerdán: mis­kolci óvodák, hadkiegészítő parancsnokság, Miskolc, csü­törtökön: Edelény város, Csepel RUGÉV Sárospatak, MÁV-állomás, Űzd, Borsod- bóta, Uppony, pénteken: Edelény város, City Taxi, Miskolc. , Uj fáson, új név Az Avasból Korona lesz? az épülettel. Arra sem mert mérget venni senki sem, hogy a sokszori halasztás után most a HungarHotels hajlandó aláírni az átadás­ról szóló megállapodást. Nemcsak anyagi termé­szetűek azok a gondok, amelyek az Avas Szál­lóval együtt most a városi tanács vállát nyomják a jövő év elejétől. Ugyanis azon túl, hogy helyre kell állítani a meglehetősen tönkrement épületet. az egyezség értelmében el kell helyezni a még a szállóban lévő HungarHotels irodákat £ MAJD A TŐKÉSTÁRSAK Ennél lényegesen nagyobb probléma, hogy a szakem­berek szerint a szálloda je­lenlegi felé- ütésében nem is üzemeltethető gazdaságosan, még akkor sem, ha minden ízében korszerűsítenék. Ma­gyarán: meg kell változtat­ni a szállodai szobák, s az egyéb, vendéglátó célokat szolgáló termek, helyiségek arányát, szerepét, „új fa­zont” kell adni az Avasnak, amely könnyen lehet, hogy visszakapja régi nevét, és Koronának hívják majd. Azon is el kell majd me­ditálniuk a szakemberek­nek. hogy mi legyen a Kos­suth mozival, amelynek fel­újításába súlyos milliókat ölt a város. Nem biztos, hogy egy ilyen adottságok­kal rendelkező teremnek moziként kellene működnie. Ez persze, csak puszta me­ditáció, hiszen az, hogy milyen lesz a régi-új Koro­na, attól függ majd: a vá­ros a tárgyalások során az esetleges tőkéstársakkal mi­lyen kompromisszumokat tud kötni. (kiss) í A menyei tanács-vb dönt Misül a fiiiiáz Többször foglalkoztunk már vele, hogy nem bizo­nyult szerencsésnek a dön­tés akkor, amikor 1885 jú­liusában a megyei tanács vb Miskolc város kezelésé­be, a Semmelweis Kórház­zal egy szervezeti egységbe adta a Megyei Tüdőgyógy­intézetet. A tüdőkórház dol­gozói már akkor is tiltakoz­tak, s ez azóta sem enyhült. A gazdasági apparátus szer­vezeti egységbe vonását ugyanis nem követte a tényleges gazdasági és szak­mai integráció. Az egyre feszültebb hely- zett miatt a Miskolc Városi Tanács V. B. az összevonás megszüntetését és a két kórház önállósulását kezde­ményezte. S mert a megyei tanács vb az összevonás megszüntetéséhez a jogát fenntartotta, a városi ta­nács vb kérte az átszerve­zésre vonatkozó hatáskör tisztázását. Az érdekeltek meghallga­tására a megyei tanács el­nöke a közelmúltban meg­beszélést hívott össze, ame­lyen részt vett a városi ta­nács elnöke, a városi főor­vos. a tüdőkórház vezető testületé, a megyei tanács társadalompolitikai főosz­tályvezetője és a megyei fő­orvos. A véleménycsere alapján egyetértés jött létre abban, hogy az 1985-ös kór­házegyesítés nem hozta meg a .kívánt eredményt sem gazdálkodási, sem szakmai kérdéselvben, ezért a szétvá­lasztás indokolt. Kialakult az egyetértés abban is, hogy a tüdőkórháznak ön­álló szakkórházkónt a me­gyei tanács felügyelete alatt kell működnie, mert vala­mennyi osztálya megyei fel­adatot lát el. ezek — a bel­gyógyászat kivételével — egyedülállóak Miskolcon, itt történik a megyei szakem­ber-utánpótlás az illetékes szakmákban, s itt találhatók a tüdőgyógyászati szakmák megyei szakfelügyeletét el­látó szakfő’O >sok is. Gondot okoz, hogy a tü­dőkórház részeként műkö­dik a Miskolc városi szűrő- állomás, amely a tüdőszűré­sen kívül komplex lakosság­szűrést is végez. De ellátja mozgó ernyőszűrössel a me­gye mindazon területét, ahol stabil szűrőállomás nincsen. Az elképzelések szerint a külső területen a jövőben nemcsak tüdőszűrést, hanem — szűrőbusz beszerzésével és működtetésével — komp­lex lakosságszűrést is bizto­sítanak. A fenti megoldásokról a megyei tanács vb az októ­ber 31-i. kihelyezett — To­kajban sorra kerülő — ülé­sén dönt. A szűrőállomással kapcsolatban két alternatíva között választanak majd: a szakkórház részeként mű­ködjék. vagy önálló preven­ciós központként maradion Miskolc városnál, s végezze a mozgó ernyőszűrést is. A megyei tanács döntésére visszatérünk. (r.) December 31-től újra Mis- kolcé lesz az Avas Szálló! Ezt a bírt a Déli Hírlap kö­zölte elsőként az elmúlt bét hétfején. Arról a megálla­podásról volt szó, amelyet már idestova jó másfél éve szerettek volna tető alá hoz­ni a tanácsiak az Avas Szálló kezelőjével, a Hun- garHotels-szel. Nos, a meg­állapodásra rákerültek a kézjegyek, de vajon mi tör­ténik ezek után? jJc A kapuban már nem a épületet a honvédség őrzi. eldöntsék, mit érdemes megtartani? — Biztos vágyóik abban, hogy nem égettünk el sem­mit, ami számukra fontos lett volna. Már csak azért sem, mert a munkásőrség­nél mindig volt irattár, tit­kos ügykezelés, s ezek a dokumentumok sértetlenül várják az átadást. December végéig el kell hagynunk ezt az épületet — amit másfél hónapja újítottunk fel —, s addig az összes íróasztal­ból. szekrényből ki kell pa­kolnunk. Most papírzsákok­ba gyűjtjük a holmit; ne érhessen tovább az a vád bennünket, hogy megsemmi­sítjük a dokumentumokat. szürkeruhás munkásőr áll: az (Kerényi László felvétele) Még akkor sem, ha eddig sem ezt tettük. — Mikor találkoznak utoljára a volt munkás­őrökkel? — Decemberben záró al­egységgyűléseket tartunk, ahová már csupán meghí­vót kapnak volt munkásőre­ink. Bizonyára elvárják, hogy valaki elköszönjön tő­lük. Ezért valamennyien — pénz és egyéb jutalom nél­kül — egy-egy leszerelő emlékérmet kapnak. Aztán már csak a ruhák és fény­képek őrzik a régi emléke­ket ... (vadas) Ma délelőtt dr. Orosz Ist­ván. a városi tanács elnök­helyettese tájékoztatja a sajtót a városházán, az Avas Szálló átadásával kao- csolatos tervekről, elképze­lésekről. • A TANÁCS VÁLLAT NYOMJÁK Azt aligha várhatják a jelenlévő újságírók, hogy ma délelőtt bejelentik: megvan a szálló új üzemel­tetője, s pontosan meghatá­rozható, mi lesz az Avassal az elkövetkezendő időszak­ban. Azért sem lehet ezt várni, mert a bár a város nagyon sokat tett az üzlet­felek felkutatásáért, mind a mai napig meggátolta az üzletkötést az a tény, hogy nem rendelkezett magával Kiállítás a Mini Galériában Gergely Mihály adománya „Amikor én ezt rajzoltam, Mihály, Te 11 éves voltál. En duplán annyi. Most meg úgy megközelítettél, hogy ha így tart, lassan el is fogsz hagyni! Hát csak igyekezz!! Szeretettel tukmálom rád utólag e rajzot. Koftán Karcsi 1984. III. 14." Gergely Mihály írónak szól a dedikálás, övé volt a Koffán-rajz, de már a miénk. Mint ahogy, a miénk — egvebek között — több Dési Huber, Borsos Miklós, két Aba Novák, egy Rippl-Rónai, egy Pór Bertalan, Molnár C. Pál, Medg.yessy Ferenc, Szabó Vladimír, Kmetty János, Kenstock Károly és még hosszan lehetne sorolni. A miénk: Miskolcé, miskolciaké, Gergely Mihály író 110 műtárgyat ajándékozott vá­rosunknak. A Hermán Ottó Múzeumban el- helyeztt gyűjtemény most a Kossuth utcai Mini Galériában látható. Szülőföldem igé­zetében a tárlat címe, amelyen az írónak ajándékozott, vagy általa vásárolt képző- művészeti alkotások szerepelnek. Gergely Mihály Miskolcról, pontosabban Varbóról, a Pitypalatty-völgyből, Pereces- bánvatelepről, Diósgyőr-Vasgyárból szárma­zott el Budapestre, de nemcsak szívében őrizte meg e tájat, hanem mindig is gya­kori vendég volt nálunk. Vagyis hát jóval több, mint vendég, igazolják ezt adományai is. A kiállítást ma délután fél 5-kor nyitja meg Gépelné Tóth Rózsa, a városi tanács elnökhelyettese. Az adományozó portréja — Élesdy István festménye, (Fejér Ernő felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents