Déli Hírlap, 1989. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1989-09-15 / 216. szám
füstöt okádó gépkocsik /Vagy a , kicsi a büntetés így avattunk 1951-ben „Petőfi polgáris, örökségedet valóra vallott!” Akkor is közadakozásból gyűlt össze a pénz 1951. március 12.: a szobrot a talapzatra állítják A lakosság tehetetlen. A árókelők kénytelenek nyel- li a gépjárművekből áradó izennyezőanyagokat, a kü- önösen veszélyes policikli- :us, aromás szénhidrogé- íekből például sokszorta öbb kerül a levegőbe, mint imennyi a határérték. A lépjárművezetők a lámpák- lál várakozva, vagy füstölő :ocsik után haladva, színén ezt a levegőt szívják. — Kinek van joga felelősségre vonni azokat, akik füstfelhőt hagyva maguk után, autóznak? — kérdezte Babos Ferencet, a Közlekedési Főfelügyelet igazgatóját az MTI munkatársa. — Megyénként egy-két olgozó áll rendelkezésre eh- ez a feladathoz, s a fővá- osban is csak öten foglalA Hazafias Népfront lyan politikai mozgalom, nely az emberi humánum iteljesedéséért, az emberi igok igazságos érvényesülésért tevékenykedik. Ebből [indulva a HNF Miskolc árosi Bizottsága a legutób- í értekezletén állást foglalt >56. október 23-a megíté- séval, illetve az évfordu- ra való megemlékezéssel ipcsolatban. 1956 súlyos áldozatokat övetelt az országtól. Az ak- M\i tragikus eseményeki'öl óló történelmi értékelés és nítás több évtizeden ke- isztül megosztotta nemze- mket. A társadalom ma ■m egységes. Különféle po- tikai csoportok nemzeti ün- sppé szeretnék nyilvánítás c.tóber 23-át, ugyanakkor len vannak azok az erők . amelyek 1956-ot egyértel- űen ellenforradalomként ríják számon. Véleményünk szerint tu- >másul kell venni, hogy rténelmi események csak it'ténelmi távlatokban ér- kelhertőek reálisan. Az el- rő nézetek miatt ugyanikor kellő tolarenciára, egértésre van szükség napinkban. Ügy gondoljuk, október í-áról — okulva a tanulságból — erőszakmentesen. íífüliÉ megyei páríérttszlel iiwMÉ A megyei pártértekezlet iskolci küldöttei és meg- vottai a tanácskozás do- ímentumait szeptember í-én, pénteken délután 2 ától vehetik át a pártszék- íz nagytermében. A küldöttklub következő glalkozásán — szeptember l-án, héttőn délután 5 ától a pártszékházban — pártértekezleti beszámoló- il cserélhetnek eszmét a sztvevők. koznak ilyen ellenőrzésekkel. Évente mintegy 12 ezer ellenőrzést végeznek, ebből 6 ezer a fővárosra esik. — Ez nagyon kis létszám, s nagyon kevés ellenőrzés. A több, mint egymillió génkocsitulajdonos ritkán találkozhat egy- egy ilyen közúti ellenőrrel... — 1987-ben a rendőrség is felkészült az ellenőrzésekre, de később átadták műszereiket a megyei, illetve a fővárosi felügyeleteknek. Jelenleg 170 KKM— 500-as műszerrel rendelkezünk. Ezek viszonylag korszerű berendezések, a zajon kívül a szénmonoxid- és a koromkibocsátást mérik, s két példányban papírra nyomtatják az eredményt. Ezt a bizonylat fontos, hifi saját hitvallása alapján kell megemlékeznie minden magyar állampolgárnak. Mindezeket figyelembe véve a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottsága október 23-át csak az erőszak- mentesség napjaként tudja elfogadni. Felkérjük mindazokat, akik állásfoglalásunkkal egyetértenek, az évfordulói napján jöjjenek el a Szabadság térre, s a Kossuth- szobomál gyújtsanak egy szál gyertyát, így is jelezve, hogy október 23-a a számukra is az erőszakmentesség napja. Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottsága Kisasszony napja, vagyis szeptember 8-a után kap- csiini kezd a dió. A zöld burok meghasad, s koppanva pottyan belőle a földre a friss illatú termés. A szőlőszüret előtt a dióverés a kedves, családias munka Tokaj-Hegyalján. A házikerteken kívül szinte minden szőlőföld végében is található a nagy múltú borvidéken egy-egy öreg - diófa. Az évszázados művelési móddal téglalap alakú gyümölcsöst alakítottak ki a gazdák lent a sző- lőparcella aljában. Az almát, körtét, a hamvas bőrű, kék besztercei szilvát most •szüretelik a domboldali kis gyümölcsösökben. És természetesén most verik le a diót. Ahogy a simogató őszi napfényben baktatunk felfelé a szőlőföldek között, az egyiknek az aljában hatalmas diófához értünk. Fél évszázados is lehet már, hiszen dús lombú terebélye akkora,' hogy szinte sátorként borul a kis gyümölcsös szén dokumentálni lehet, hogy a leállított és a határértékeket túllépő gépkocsi nem tesz eleget a környezetvédelmi követelményeknek. A helyi felügyelet ezután elrendeli a gépkocsi javítását. beszabályozását, egy hónapos határidővel. Amennyiben egy hónap múlva sincs még beszabályozva a jármű, ismét egy hónapos haladékot kap a tulajdonos, s csak ezután kezdeményezhető ellene szabálysértési eljárás, amely szabálysértési bírságot is magával vonhat. — Nem túl liberális bánásmód ez azokkal szemben. akik — immár bizonyítottan — semmibe veszik a többség érdekeit? — Valamivel szigorúbb a fellépésünk a közületekkel szemben. A 200 járműnél többet üzemeltetők ellen ha- tárérték-túlléDés esetén a közúton, vagy a telephelyen azonnal légszennyezési feljelentés tehető, majd ezután a szakigazgatási szerv légszennyezési bírságot szabhat ki. Az ennél kisebb gépjárműparkkal rendelkező vállalatok egyszeri, 30 napos határidőt kapnak a beállításra. — A jelenlegi műszerek — mint említette — a zajon kívül a szén-monoxi- dot és a kormot mérik, a szénhidrogén-kibocsátást nem. Mikor lesz erre Is ellenőrzőberendezésük? — Ez elsősorban pénzkérdés, az ilyen műszereik vásárlása sokba kerülne. A szénhidrogének egy része különben füstként, műszer nélkül is érzékelhető. Az ellenőröknek joguk van a füstölő gépkocsik leállítására, s arra, hogy ezeket a járműveket berendeljék műszaki vizsgára. Tervezünk egy olyan megoldást is, hogy igazolást kapnak azok, akik félévenként rendszeresen beállíttatják járművüket, s ezt a bizonylatot a közúti ellenőrzések során elfogadjuk. Kísérletképpen két megyében már alkalmazzuk is ezt a módszert. fölé. A fa tetején fiatalember rázza, zörgeti az ágakat. A kapcsilt dió záporként zuhog alá a magasból. Amelyik pedig még tartja magát, azt hosszú póznával addig püföli, csépeli, míg szét nem hasad a burok, s ki nem hull belőle a dió. A család apraja-nagyja gyorsan kosarakba kapkodja, és csörgetve zsákba önti. — Jó fajta, papírhéjú — dicséri a gazda, látva érdeklődésünket. — Friss, egészséges: férges, fonnyadt belet egyet sem találni benne. — Könnyű lesz eladni, szívesen megveszik, bárkinek ajánlják — kezdjük a barátkozást. — Megveszik, de nemigen kell ajánlgatni, évek óta megvannak rá a városban a régi vevőink. Elviszik az utolsó szemig. Persze, hagyunk saját használatra is bőven. Hiszen nagyon szeretik az unokák a diós-mákos patkót, meg a kifőtt tésztát dióval meghintve. A többiből szép pénzt látunk minden évben. Pedig az Márciusi évfordulónkon a felszabadult, győzelmes és bizakodó ncp jelentheti: Petőfi polgártárs örökségedet valóra váltottuk! Ezzel a címmel jelent meg 1951. március 16-án az Észak- Magyarországban az a tudósítás, amely beszámolt arról, hogy március 15-én felavatták Petőfi Sándor szobrát a Petőfi térre átkeresztelt Tetemvár téren. A szobor ma is ott áll. de körülötte megváltozott minden. Napjainkban a városatyák arról határoztak: a Petőfi teret újra át kell építeni, olyanná téve. hogy méltó legyen nemzeti ünnepünkhöz. A korabeli híradásokat böngészve, nagyon sok érdekes dokumentumra akadtunk a Petőfi-szobor majd’ négy évtizeddel ezelőtti felállításának történetéről ... • A MŰVÉSZ KONZULTÁLT 1950. október 11-én arról ír a helyi sajtó: öt országos nevű művész versengett azért, hogy ki nyerje e! a miskolci Petőfi-szobor alkotására a megbízást. Az első pályázat eredménytelen volt, és a másodikon Kocsis András nyert... Hogy miért ő? Idézünk a cikkből: „Az 6 pályaműve közelítette meg legjobban korunk kívánalmait, a valóságos Petőfit. A régi szokványos, szavaló Petőfi-szobrokkal ellentétben Kocsis András a nép között járó, forradalmi harcra lelkesítő Petőfit örökíti meg, kifejezően természetes közvetlenséggel.” Kocsis András, a cikk szerint, munkás-művész, aki mielőtt a szoborhoz kezdett, • természetesen beszélt az üzemi dolgozókkal, s az Alföldön dolgozó parasztokkal, hogy ők hogyan képzelik el Petőfit. 1951. február 11-én már arról olvashatunk az Észak- Magyarországban, hogy elkészült a miskolci Petőfi- szobor talapzata. Ennél a pontnál az akkoriban a csillogó jelzőkkel nem fukarkodó újságírás is őszi szüretelésen kívül semmit nem teszünk érte. A fát apám ültette, még egészen kicsi voltam akkor. Azóta ilyen nagyra megnőtt, s csak terem, terem, ahogy az időjárás engedi. Kicsit elmereng, mintha emlékei között keresgélne, s csendésen hozzáteszi: — Milyen furcsa is az élet. A dióért kapott hatnyolcezer forint halott apám ajándéka minden őszön, ö alig élvezett belőle valamit, vagy talán semmit. Voltaképpen nekünk ültette a diófát. Nézzen csak fel rá! Milyen szép. magas, kerek, szabályosan terebélyes. Micsoda gyönyörű emléket hagyott maga után. A kapcsilástól elfeketült ujjaival beletúrt deresedő fürtjeibe, s búcsúzóul ennyit mondott még csendesen: — Jó ember volt az apám. Isten nyugosztalja. Hiszen aki diófát ültet, az csak jó ember lehet. Mert az nem magára, hanem az utána következőkre, a jövőre gondol... Hegyi József kénytelen volt néhány mondat erejéig a földön járni, ugyanis hírt- adtak róla, hogy a szoborállítás — a térátalakítást nem számolva — százezer forintba került. Arról nem olvastunk sehol, hogy honnan származott a szoborállítás ötlete, de a cikk szerint „minden öntudatos nagymiskolci dolgozónak szívügye az összeg jó részét társadalmi úton biztosítani.” • VÁNDORBOTBÓL IRATTEKERCS Mindezt pedig úgy oldották meg, hogy a Petőfi- szobrot ábrázoló levelezőlapokat bocsátottak ki, valamint plaketteket is, amelyeket gomblyukba tűzve lehetett hordani. De nemcsak a plakettek és levelezőlapok eladásából folyt be pénz, hanem műsoros • rendezvények sorát szervezték meg, amelyeknek bevételével a szoborállítást támogatták. Mostanában nem szokás áz ’50-es éveket követendő példaként emlegetni, de ez a levelezőlap meg plakett-ügy nem is rossz ötlet... 1951. március 9-én megérkezett a. Petőfi-szobor Miskolcra — adja hírül a sajtó. Szerényen azt is hozzáteszik: az illetékesek szerint ez az ország legjobb Petőfi-szobra! Manapság viszont azt mondják sokan, hogy a szobornak van egy óripsi hibája: aránytalanul kicsi az álló alak. Érdekes egyébként, hogy Petőfi jobbjában irattekerccsel öntetett bronzba, pedig az első szobormodelle- ken még vándorbotot tartott a kezében. • KIÁLLÍTÁS A KÖZÖNSÉGNEK 1951. március 15-én elkövetkezett a nagy nap, a szoboravató. Az akkori idők enyhén szólva, sajátos történelemfelfogását is tükrözi, hogy az eseményt egybekapcsolták a Magyar—Szovjet Barátsági Hónap ünnepségeivel. Nem lehetett akármilyen esemény a szoboravató, hiszen Darvas József miniszter mondott beszédet, akinek Csalogány Erzsébet úttörő nyújtott át lelkes szavak kíséretében virágcsokrot. Felolvasták Bihari Sándor fiatal miskolci költő ezen alkalomra Petőfi Sándorhoz írott versét is. Ebből most egy versszakot idézünk: „Itt élsz velünk — a hevülő kohókban, / Mintlel- kedben a dal. zúg, forr a vas, / Formákba álmod új acélja csobban, / Az ózdi öntészek keze alatt.” A Borsod—Miskolci Múzeumban kiállítás nyílt ezen a napon, amelyen bemutatták Petőfi miskolci látogatásának és a szoborépítésnek a dokumentumait. (Mindazt, amit most cikkünkben leirtunk, egyébként a Herman Ottó Múzeum munkatársai segítségével tehettük meg.) Az 1951-es év március 15-éjének eseményeihez tartozott az is. hogy este az Uránia moziban, díszelőadáson mutatták be a Talpalatnyi föld folytatását, a Felszabadult földet. (kiss) Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter avató beszédét mondja a miskolci Petőfi-szobor elölt. , NÉPFRONT VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK 1LASPONTJA Legyen az erőszakmentesség O napja . GYÚJTSANAK EGY SZÁL GYERTYÁT A KOSSUTH-SZOBORNÁL OKTÓBER 23-ÁN „...apám ajándéka minden őszön” Diózápor a alján
