Déli Hírlap, 1989. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1989-09-18 / 218. szám
tér Képünk a közelmúltban készült a Borsodi Szénbányák Vállalat székháza előtt. A helyzet jó egy hónap óta változatlan, az úttestet felbontották, hogy a szemközti oldalon építendő épülethez átvezessék a közműveket. A munkákkal augusztus 15-ig végezniük kellett volna. A víz- és gázvezetékek bekötése azonban csak ezekben a napokban kezdődött meg. Az ÉÁÉV építői a hét végére már betemetik a gödröt, és új burkolatot ígérnek. Egy tudósítás utóélete Széfválnak-e a kórházak? r így látják a megyei tanácson Kórházak válófélben — ezzel a címmel írtunk nemrég arról, hogy a városi tanács szeretné, ha a néhány évvel ezelőtt egyesített két intézmény, a Semmelweis Kórház és a Tüdőkórház- Gondozóintézet szétválna. A városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén azonban kiderült, kor" a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője nem ért egyet ezzel az elképzeléssel. Dr. Jánváry Anna úgy vélte cikkünk megjelenése után. hogy ebben a vitás ügyben a másik félnek is meg kell hallgattatnia. • A SIKERTELENSÉG OKAIT KELLENE VIZSGÁLNI A városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén alapvetően arról volt szó, hogy az 1986-ban végrehajtott összevonás nem volt sikeres, nem származott belőle előny egyik intézménynek sem. Azt is megemlítették a jelentésben : a tüdőkórház kollektívája akkor is. és mos* is az önálló lét mellett szavazott. A megye és a város közötti vita egyik fő forrása az. hogy a megyei tanács, amikor átadta a hajdanában megyei intézményként működő tüdőkórházat a városnak, fenntartotta magának az alapítói jogokat. Ezt a megoldást a városi tanács vb-ülésén törvénysértőnek tartják, míg a megyei tanács jogi szakemberei szerint ez a kifogás nem állia meg a helyét. Az ügynek volt egv olyan személyes vonatkozása is. amelyet — mivel szó esett erről az ülésen is. — lényegesnek tartottunk megemlíteni: dr. Jánvárv Anna a két intézmény összevonásakor a Semmelweis Kórház igazgatója volt. ő ezt fűzte hozzá kommentárként: — Nem „bekebelezője” voltam a tüdőkórháznak, mint a Sem aelweis Kórház igazgatója. hanem az összevonás egyik szenvedő alanya, hiszen ez a változás számunkra rengeteg pluszmunkát jelentett. Nem azért ve' m ma úgy mert akkor részese voltam a változásnak, hogy az összevonás jó döntés volt. csak az akkor vélt előnyök nem váltak valóra, mert a végrehajtás nem volt megfelelő. Hogy mire gondolok? Például arra, hogy már rég meg lehetett volna szüntetni a két intézmény működésében meglévő párhuzamosságokat — például a gyógyszertárak, a Laboratóriumok területén, vagy az anyagbeszerzésben —, de ez mégsem történt meg a gyakorlatban. Én úgv vélem, ha egy átszervezést rosszul hajtottak végre, akkor nem az a megoldás, hogy visszacsinálják, hanem meg kellene vizsgálni a sikertelenség okait... • A JOGI VITA A főorvosasszony hangsúlyozta, hogy mindez az 6 személyes és szakmai véleménye. amely semmiféle kötelező erővel nem bír a városi tanács végrehajtó bizottságára. Döntést az ügyben a megyei tanács végrehajtó bizottsága hozhat. (A városi tanács vb egyébként úgy döntött, hogy ezt kéri is a megyei testülettől.) De mit mond a jogszerűségről a főorvosasszony ? — Az én személyes véleményem az: azért kellett a megyei tanácsnak fenntartania azt a jogot, hogy beleszóljon továbbra is a tüdőkórház sorsába, mert ennek a kórháznak minden osztálya nemcsak városi, hanem megyei feladatokat is ellát. Hogy mennyire jogszerű ez vagy sem. azt a jogászoknak kell eldönteniük. De kérdem én: ha nem jogszerű az ügy. akkor az átszervezéskor miért nem tiltakozott a város? • JOBB HA HANGOS... A főorvosasszony elmondta azt is: az 1986-os összevonáskor több lehetőség is lett volna különféle döntésekre, amelyek közül ma sem tartja a legjobbnak, hogy végül is a Semmelweis Kórházhoz csatlakoztatják a tüdőkórházat. Szerette volna, ha meghívják a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésére. mert a saját véleményét nem tartja abszolút érvényűnek. Nagyon szívesen vitatkozott volna a kölcsönös meggyőzés alapján a kollégákkal és a vb-tagokkal is. Mi pedig azt szeretnénk, ha az olvasók ebben az ügyben nem két hivatal, két testület, vagy egyes személyek torzsalkodását látnák. Ugyanis a vita ugyanott „yökeredzik. ahol mai köz- igazgatásunk. egészségügyi ellátó rendszerünk sokszor bürokratikus, néha feudális, de ma már semmiképpen nem olajozottan működő rendszere. De nem hisszük azt sem. hogy olyan nagy baj. ha a különféle érdekek nyíltan és sokszor hangosan ütköznek ma. Mert amikor úgymond „szép csendben” elintéződtek a dolgok, valóban nem volt perpatvar, csak éppen a várt. mindannyiunkat szolgáló jó eredmények maradtak el... (kiss) A tavalyi 480 millió forintos veszteség nyilvánvalóvá tette a Diósgyőri Gépgyárban: ha el akarják kerülni a szanálást, másként kell dolgozni az idén. A gazdasági bajokból való kilábalás stratégiájának kidolgozásában résztvevő ,.men- tőalakulat” többek között a megkövesedett szervezet átalakítását javasolta, valamint a vezetői posztokon személycserét és létszámcsökkentéssel járó „fogyókúrát”. Azóta a Digép háza táján nagy a csönd. Vihar előtti csönd vajon, vagy egyszerűen arról van szó, hogy minden különösebb csinnadratta nélkül teszik a dolgukat? A kérdéseinkre Kovács Zoltán vezérigazgató válaszolt. — Remélem, hogy már az utóbbiról van szó. Ez persze korántsem azt jelenti, hogy teljesen derült felettünk az ég. Csak az új kezdetének nehezén vagyunk túl. Azon, hogy az átszervezést úgy sikerült megoldani, hogy az önállóvá vált gyárak többsége jól ráállt a startpályára, az új vezetőket meglehetősen jó találati aránynyal sikerült kiválasztani. Nem volt kis dolog 1200 embernek úgy megválni a gyártól, hogy egyetlen esetben sem kellett a vállalati munkaügyi döntőbizottságnak, illetve a munkaügyi bíróságnak ebbe beleavatkozni. — A változásoknak akkor van értelme, ha hozzák a várt gazdasági eredményt. Ebből tud-e már valamit felmutatni a Digép? — Az idei terveinkben reálisan még veszteség szerepel, de minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy legalább nullszaldós, azaz veszteségmentes évet zárjunk. Ezzel szemben az első fél évben 16 millió forint nyereséget sikerült elérni. Ez egyrészt a költségek nagyarányú csökkentésének köszönhető, amelyek között sajnos volt olyan is — kényszerű okoknál fogva —, ami a jövő pozícióját rontja. Például, a fejlesztési ráfordításokat, s a karbantartási költségeket csökkentettük le jócskán. Ami viszont kedvező: a termelési szerkezet jó irányban változott, s az új üzleti kapcsolatok lassan ugyan, de kezdenek érlelődni. A tőkés piacon alaposan „megmérnek” minket. A korábbi NSZK-part- nerek mellett most az olasz, a svájci, a holland megrendelők, kijáratják velünk a világpiac iskolájának minden osztályát. Ha kisebb megbízásokat pontosan és jó minőségben teljesítünk, akkor van vagy lesz esélyünk, hogy nagyobb feladatokat kapunk. Ezek teljesítéséhez pedig két fontos feltétel kell: kimagasló szakemberek és műszaki tényezők. — Ezt viszont sokan megkérdőjelezhetik, ha a Digépről van sző. — Részben okkal és Joggal. Nekem az a személyes véleményem, hogy az emberek munkakultúráján lehet hamarabb javítani, ha azt minden vezetői poszton megkövetelik. — Az ember sem tehet viszont csodát korszerűtlen, vagy nullára futott gépekkel. £s közben mit tudnak kezdeni • haditechnikai eszközöket gyártó berendezésekkel? Jelképesen szólva ágyú helyett lehet-e ekevasat gyártani? — Valóban elöregedett a gépparkunk, s a modern technika behozatala hosz- szabb folyamat lesz. A kormány több menetben foglalkozott a hadiipari kapacitás átállításának programjával. Ezzel kapcsolatban két hitelkérelmet adtunk be, s ha sikerülne pénzt kapni — várjuk a döntést —, természetesen ilyen jellegű beruházást valósítanánk meg. A haditechnikai gyártmányok megszüntetésével felszabaduló szabad kapacitásból sok gépet tudunk hasznosítani, a speciális gépeket viszont félre kell állítani. Ha az úgynevezett polgári termékek gyártását akarjuk növelni, akkor igen kevésnek bizonyul a meglévő horizontesztergák száma. De csak példaként említem meg, hogy egy korszerű, nagyteljesítményű gép 47 millió forintba kerül, amelyet csak saját zsebből képtelenek vagyunk előteremteni. Néhány tétel, amit például az idén kell kifizetni: 265 millió forint a várható bankkamatunk, 300 millió forint az SZTK-járu- lék, 280 millió a termelési adó és 120 millió a dolgozók személyi jövedelemadója. (Folytatjuk) (oláh) Élmény, de nem veszélytelen Szarvasbőaés kirándulóknak Bükkszentkereszti mészégető 5U . : . Régóta először idejében kezdődött a szarvasbőgés régiónkban. Zemplénben immár két hete, hogy ölre mennek a szarvasbikák a háremük megőrzéséért. Hová, merre tartsanak azok a természetbarátok, akik az őszi erdőben szarvasbőgést akarnak hallgatni? — kérdeztük Kiss Lászlótól, a MAVOSZ megyei titkárától, megyénk fővadászától. — Az aranyosi völgyet ajánlom. Telkibánya. Kéked, Hollóstető, Szín és Bódva- szilas környékét. Ezeken a tájakon gyakrabban tűnnek fel az egymással élethalálharcot vívó szarvasbikák. Ha kellő távolságból figyeljük, s hallgatjuk a produkciót, különösebb veszélyre nem kell számítanunk. A szarvastehenekért küzdő állatok mindaddig veszélytelenek. amíg meg nem sebzik őket. A sérültek viszont veszedelmesek lehetnek, mivel kétségbeesésükben az életükért küzdenek. A szarvasbőgéssel egyidő- ben külföldi vadászok is járják a vadban gazdagabb erdőket. Sokan jöttek az NSZK-ból, Ausztriából, íFejér felv) Olaszországból és Franciaországból. A legtöbben a Zemplén környéki vadászterületeket keresik fel. Mivel fogadásuk jelentős bevételt jelent a népgazdaságnak, a vadásztársaságoknak, igyekeznek a kedvükben járni. Az idén is megszervezték, hogy szeptember elejétől októberig helyben, Miskolcon bírálják el az elejtett állatok trófeáit. A héttagú értékelő bizottság állandó ügyeletet tart a miskolci IBUSZ-iro- dában. Ennek köszönhető, hogy a külföldi vadászoknak nem kell külön Budapestre utazniuk a trófeák zsűrizte- tésére. Egyébként az idei csúcs egy nyolc kiló hatvan dekás agancs volt, aminek a „megvétele” után az NSZK- ba viszi haza a büszke nim- ród. A korábbi évek gyakorlatával szemben a vadhús biztonságos, jó áron történő felvásárlását is megoldották! Ma már csupán megyénkben hét helyen veszik át az elejtett állatok húsát, s ez a vadásztársaságok bevételét gyarapítja. A vadászok ugyanis csak a trófeára tarthatnak igényt. (szálig) Vert helyzetből fordultak vissza 1. nyereséget hoz a Digép A piac iskoláját járják • Agyúk helyett hengerek • Hitel kell a tőkéhez
